A válás kérdése érinti azt a lényegest,amiért
a házasság szentség.

Sok érvet sorolhatnék ,a házasság szentségi mívolta mellett.

De a leglényegesebb a gyermekek kérdése.

Ugyanis a gyemek SOHA ! ( igen SOHA ) nem tudja azt -a hasadást-
megérteni, elfogadni ( legfeljebb valamelyik szülőnek igazat ad,
de ez a " döntése is " sz a k a d á s,
meg kell hasonuljon belső érzésével ,hogy a két szülő ott
bent neki egy) + túlmegy az ő életkori
megértésén + kompetenciáján...A sérülés nyilvánvaló...

A szülő meg áltatja magát, milyen megértő a gyermek.Sőt érvként
teszi oda : látod még a gyermek is " Érti "de te szívem ezt sem....

Igen a gyermek annyira tud még szeretni,hogy MINDEN
áldozatra képes...ezt is meg lehet tőlük tanulni...

Nem véletlenül mondja azt sem Jézus :ha nem lesztek
olyanok mint a gyermekek nem juthattok be...

A felnőtt ember hozza " helyzetbe" , holott Istentől a gyermeket
azért IS kapja , hogy tanuljon meg végre szeretni...
töltse be igazi hivatását. ( az élet továbbadásán túl )
Ja ! ? áldozatot kellene hozni ( mondjuk azért, akit magában
hordozott.... ? !) ( az olyan uncsi ... van érdekesebb is .. )
a gyerek úgyis meghozza helyettem.Na végre valaki
meghozza...

Ezért jó -( mindenki számára jó ) -megoldás ,ezen a téren sem
lehet csak emberi szempontok ( érdekek) szerint.

Igen ,kardot nem rántunk ,de Isten Irgalmát a torkokhoz szegezzük !
MERT már ÚJRA NINCS Istennek más Érve ,mint az Irgalom !
Az pedig Szent Fia Jézus Krisztus !Mégpedig a megtestesült IRGALOM ! ! !

Úgy lesz több a szeretet válás után , hogy tágabb családként ,
egymásnak megbocsájtva , kiengesztelődve Istenben ,megmutatjuk
a gyermekeknek , hogy szerethetünk MÁSKÉPP IS mint amit
ő eddig látott.
Az , hogy ő a " CSAK " a féfi vagy a nő vágyából született , mert akkor
még nem ismertek egy Teljesebb Szeretetet ,Odaadást , még nem zárja
ki , hogy a gyermek -vagyis ő -ne élje meg ( ne ismerje meg ) !

Minden életút alkalmas a kegyelem befogadására !
Adva van a feladat . A gyermekekben adva van a feladat !

Nem kell másik feladatot keresni ....
Meg lehet ugorni ...fejlődhetünk mondjuk
a tudatosodásban... ( ha törik ,ha szakad akarok szeretni
Uram , úgy mint TE !igen elrontottam,de Te segíthetsz,
hogy több legyen bennem a szeretet .. )

Jézus egy szóval nem mondta , hogy havay dizsi napfény...

De AZT mondta ,hogy aki követni akar engem ,vegye fel a keresztjét...

bizony AZT IS ,amelyiket nem tudatosan , neki alárendelődve
( jól felfogott érdekünkben ) veszünk fel, hanem azt is ,
amelyiket magunknak teremtettünk a " rossz" döntésünkkel ,
mert akkor , ott annyira voltunk képesek ( " csak " ) !

Tehát nem kell elszállni ahhoz ,hogy tudatosodjunk..
meg lehet tenni az éppen adott családban is, a szürke
hétköznapokban.

A megélt csoda -amit Isten véghez visz bennünk-a szívünkben
az is komoly ezoterikus élmény.EZ TUTI.
Az a csoda is az ,amikor a gyermekem önfeldt ebben
a tudatosan megélt szeretetben...és hisz, tud hinni a
szeretetben majd .

névtelen úton levő

Edit, jó a kérdésed! Meg lesz magyarázva. Amúgy én nem érzem úgy, hogy választ kaptam volna az enyémre, hogy mi a recept egy fordított energiákkal működő párkapcsolatban...

Viszont folyamatosan olyan érzésem van, mintha igehirdetésen lennék... bár Névtelen azt mondja, hogy nem akar senkit megtéríteni (jelzem, én már meg vagyok).

Ugyanezeket a dolgokat leírhatom neked ezoterikus fogalmakkal, ugyanarról fog szólni, mert ugyanarról beszélünk. De nem sokat fogsz belőle érteni, ezért azonnal átmész a Te fogalmi rendszeredbe és elmagyarázod az egészet a szerinted helyes módon. Ennek így nem lesz sosem vége. Mikor fogod úgy érezni, hogy meggyőztél mindenkit? Ha nem jön több replika?

Amikor valami közös, felemelő dolgot szeretnék összehozni másokkal, akkor párbeszédbe megyek velük, keresem a közös fogalmakat, közös nyelvet építek, gyakorolom velük a megértést a különbözőségekben. Nekem ezt sugallja a Szeretet.

Tudod, miért túl egyszerű? Mert egy ideális állapotról beszélsz, ami a mi köreinkben megvilágosodásnak neveznek, s amit lehet, hogy Te már elértél a hited szerint. Vagy nem, de türelmetlenül meg akarsz világosítani mindenkit. Nem kellene egy Istenben lévő, szeretetet hirdető, megtért hívőnek egy kicsit türelmesebbnek, párbeszéd-képesebbnek lennie, ha elment vendégségbe valahová, ahol más fogalmakat használnak?

Nem hasonlít ez egy kicsit arra, amikor Pizzaro-ék elmentek Dél-Amerikába, vagy a keresztesek a Szentföldre elvinni az Igazságot? Mostanában az igazhitűek jönnek hozzánk bombákkal a szívük alatt téríteni, és mennek a paradicsomba egyúttal... Ne vedd magadra, de egy kicsit ilyen érzéseim támadtak.

A mély hit (nem a fanatikus), az egységérzet, az önátadás, maradéktalanul másokért élő önzetlenség eléréséig még nagyon sok átmeneti tudatállapot van. És annak számtalan kombinációja a kapcsolatokban, amelyekben keressük a magunk útját. Ugyan oda, amiról Te beszélsz. Ezért tűnik túl egyszerűnek, amit mondasz.

Kíváncsi vagyok, hol tartasz, mit sikerül az önzetlenségből megvalósítani a mindennapokban? Szoktál játszmázni a családban, a boltban? Tisztelettel kérdezem, és lehet, hogy valóban a hitét hitelesen élő ember vagy. Remélem így van és azonnal bocsánatot kérek a kételkedésemért. Mindenki magából indul ki, én sajnos még nem vagyok ennyire szent, bár igyekszem... Mégis, valahogy eszembe jutottak ezek a gondolatok, és már bánom is, hogy leírtam őket.

Csak gondold végig, milyen lenne, ha a katolikus egyház valamelyik honlapján, ahol blogolni szoktál, valaki hasonló vehemenciával, de ezoterikus fogalmakkal magyarázná nektek az Istenhitet... Felháborodnál? Mert nem teheted, ha ott tartasz, amit hirdetsz.

Áldás, békesség! (én református vagyok)