Mi a véleményed a MŰMELLről?
Az utóbbi időben hazánkban is egyre divatosabb és elterjedtebb a hölgyek körében a mellplasztika, illetve az egyéb szépítő plasztikai műtétek. Neked ezekről mi a véleményed? Egyet értesz azzal a Nővel, aki "megcsináltatja" a melleit, hogy azok szebbek, nagyobbak, csábítóbbak, dögösebbek, szexibbek és vonzóbbak legyenek? Vagy szerinted felesleges hülyeség? Esetleg még el is ítéled őket?
Spirituális szempontból? Hol van itt az Önértékelés, az Ön-Elfogadás és az Önbizalom?
Hozzászólások
53 hozzászólásAha, igazad van Hédi!
Köszi, én is szeretlek Titeket!:)))
puszi
Igy gondolom én is ahogy írtad.
:)
Csizike!
Én azt hiszem, ez amit leírtál, csak a te fejecskédben van így, mert te így látod, vagyis csak ilyeneket látsz magad körül, mivel ezzel a gondolkozással ezeket vonzod magad köré!!! Én nem ilyen vagyok, és az ismerőseim többsége sem ilyen!!!! De van igazság abban amit leírtál, az a bibi hogy nem mindenki ilyen! VÁLTOZTASD MEG A GONDOLKODÁSODAT ÉS MEGVÁLTOZIK KÖRÜLÖTTED A VILÁG!!!!Nézz körül, és ne ezekre fókuszálj, hiszen ezek bosszantanak téged és frusztrálnak.......nézz körül, és vedd észre azokat akik nem ilyenek, ha inkább rájuk koncentrálsz, és hiszed, hogy vannak, be fogod vonzani őket, találkozni fogsz velük!!!Mert én is pl. inkább az embert nézem egy férfiben, a lelkét keresem, és nem azt nézem, hogy milye van! És határozottan zavar, amikor egy férfi ajándékot ad nekem! Nem ez a lényeg! Az ember a lényeg, aki vagy, ami vagy! Nem az, hogy mid van!És még sok ilyen van, mint én, hidd el nekem! Találj rájuk!És próbáld meg azokat a dolgokat az emberekben, a NŐKBEN magad körül észrevenni, ami nem kiakaszt és felháborít, hanem jó érzéssel tölt el,
Szeretettel: Heidi
Kedves Heidi!
Több helyen téves állításokat használsz a hozzá(m)szólásodban.
Engem pl. nem háborít fel, nem bosszant és nem is frusztrál az, hogy valaki műmelleket csináltat magának.
Mert leszarom.
Mindenki azt csinál, amit akar.
Ez is csak egy része a mai rohanó felszínes betegesen őrült világunknak.
Én csak egy morális kérdést vetettem, vagy ha úgy tetszik dobtam fel, hogy Más mit gondol róla...
Rosszul fogalmaztál pl. már a legelején is, amikor azt írtad, hogy:
"csak ilyeneket látsz magad körül, mivel ezzel a gondolkozással ezeket vonzod magad köré!!!"
Én nem CSAK ilyeneket látok magam körül... SŐT.
Ezt honnan vetted? Miből szűrted le?
Ilyeneket IS, mert ezek is vannak.
A Szépet és a Jót is látom, keresem-kutatom, figyelem és észreveszem... sőt első sorban ezekre fókuszálok.
De ezzel együtt ezeket a dolgokat is látom és észreveszem, hiszen nem folytatok strucc-politikát, hogy ne vegyem észre azt, ami szembe jön velem az utcán, és ami egyre elterjedtebb és "divatosabb" manapság...
Tehát az Élet Negatív és Pozitív oldalait, részleteit és aspektusait is látom... mert előttem vannak... ha akarnám sem tudnék elmenekülni előlük sehová...
Pl. észreveszem a hajléktalanokat is az utcán, és van tudomásom a drog-problémákról is, meg hogy a politikusaink mit csinálnak (és mit nem csinálnak), stb...
Mert ebbe a Világba benne élek, és ez a Hétköznapi Valóság része.
De ettől függetlenül nem ez vonz, nem erre figyelek oda elsődlegesen és nem erre fókuszálok.
Mert pl. nem érdekel az a hajléktalan különösebben, aki szembe jön velem az utcán.
Mindenki a maga Sorsát Éli.
Nekem nincs vele dolgom.
Nem kell megváltoztatnom a Világot és az Ő Életét sem.
Valamiért ezt kell megélnie... ezt teremtette meg magának, mert most ehhez van kedve és ebből tanul és TANÍT MÁSOKAT... hát élje.
Nem akarom "megmenteni", és nem is sajnálom.
Teljesen közömbös.
Elfogadom, hogy ez van.
Ez az Ő Élete.
Élje!
Mindenki azt Éli, amit Itt és Most meg kell élnie.
Ez egy Tökéletes Világ.
Mindig és Mindenhol Az Történik, Aminek Történnie kell.
MINDENKI TUDJA A DOLGÁT... ÉS PONT AZT TESZI...
AMIT MOST KELL NEKI.
NINCS KIVÉTEL.
Sem a Hajléktalan, sem a Műmellű Nő...
De azért felmerülnek időnként az emberben kérdések és néha hangosan gondolkozik, és Másoktól is megkérdez ezt-azt, mert mások Válaszaira is kíváncsi..., hogy Ők vajon mit gondolnak erről vagy arról...
Az én életemet nem nagyon foglalkoztatja vagy befolyásolja ez a Mű-Mell kérdés...
Tehát nem ezzel fekszek és kelek...
Ez csak egy kis Csepp a Tengerben...
Ezt a Blogot csak azért indítottam, mert kíváncsi voltam rá, hogy innen, egy Önismerettel és Spiritualitással foglalkozó Közösségből milyen vélemények érkeznek a Témával kapcsolatban?
Mennyire fogadják el és "támogatják" ezt a dolgot, illetve mennyire inkább esetleg ellene vannak és "elítélik", mondván, hogy ami Mű... az eleve nem (lehet) Igazi...
Vagyis arra voltam kíváncsi, hogy Nektek "Mű-Mellesleg" mi a Véleményetek ezekről a dolgokról, és mi a Hozzáállásotok a Témához, a Kérdéshez...
Ha úgy tetszik: szerettem volna megszűrni a közvéleményt.
Feldobtam a Labdát és kíváncsi voltam/vagyok rá... hogy Ki hogyan csapja le...
Ez a kérdés valamilyen úton-módon ma már egyre inkább kezd megkerülhetetlen lenni... így vagy úgy, valamilyen úton-módon mindenki találkozik vele valahol a Kanyarban...
Ki így-ki úgy.
Nekem is van az ismeretségi körömben 2 (pár) műcici...
És ez még csak a kezdet...
És amennyiről még nem tudok...
És szeretem a tulajdonosaikat (mint barát).
Mindazonáltal szerintem ez az egész dolog azért (persze nem a betegség miatti - bár ha jobban szemügyre vesszük, akkor az is) valahol az Ön-El-Nem-Fogadással és az Ön-Becsülés és Ön-Szeretet-Hiányával van összefüggésben szerintem...
És én ezt a Kérdést és a Téma Ezen Részét próbáltam volna feszegetni...
Mert mielőtt elfogadunk valamit... gondolkodjunk már el egy kicsit rajta, hogy mi is az Valójában...
Hogy miért is történik...
ÉS MI HELYETT...
Mert az Igazi Megoldás és az Igazi Kulcs Ott Van a Dologban...
És az már nem Mű lesz... hanem IGAZI.
És nem valami Pótlék...
Ami pótolni/elfedni/eltakarni hivatott a Pótolhatatlant/az Elfedhetetlent és az Eltakarhatatlant.
Mert valami vagy VAN, vagy Nincs...
És az Ön-Elfogadás, az Ön-Szeretet is ilyen.
Azt beültetni semmilyen plasztikai sebész sem fogja...
Mert nem is tudja.
Ami Te Vagy... Az Vagy Te.
És Ezt vagy Fel/Megismeri az Ember és Szeretet-Teljesen Elfogadja és Megéli...
Vagy nem...
Az nem baj, ha valaki menekül vagy hazudik...
Csak ISMERJE FEL... ÉS VALLJA BE (Önmagának).
És Valaki vagy Mély Lelki Békére és 100%-os (Ön-)Elfogadásra vágyik... és keményen meg is küzd és megdolgozik érte... Vagy nem, és csak felszínes és külsőséges Életet él... és abban jól elevickél és sikeresnek látszik benne...
Ezzel sincs baj.
Csak így sose lesz Igazán Boldog... csak maximum a Felszínen... Ideig-Óráig... amíg egy-egy gyors impulzus elfeledteti Vele azt egy múló pillanatra... amivel nem akar (mer) szembenézni... és megoldani/feloldani azt Önmagában.
És itt valahol ez a fontos.
Mert könnyebb az embernek elmennie egy plasztikai műtétre adott esetben... (bár ahhoz is kell óriási nagy bátorság... és az is lehet egy Óriási Nagy kihívás), mint ELFOGADNIA ÖNMAGÁT.
Pedig a Feladat EZ lenne (bár nem mindenkinek).
És minden más, ami ez ellen irányul: csak Menekülés, Kibúvás, Csalás... és Önbecsapás... Önámítás... Önhazugság.
Így sohasem lesz REND a Fejben, a Szívben és a Lélekben.
Aki nem tudja elfogadni Ön-Magát, az Senki Mást és Semmi Mást sem tud elfogadni...
Az csak HAZUDIK egy Életen át... Önmagának és a Világnak.
Mert amíg Belül nincs rend, addig kívül se lesz...
És itt ebben az egész kérdéskörben csak ez a probléma.
Szép Lehetsz... bármi áron...
De ettől még nem lesz Rend a Lelkedben... Odabent.
Ha mégis azt hiszed: ez csak a Látszat...
A Felszín.
Az Illúzió.
Az Önámítás.
Ha nem vagy Önmagad...
(És nem fogadod el/éled meg Önmagadat olyannak amilyen vagy?)
Akkor Ki más lehetsz még Valójában?
Csizike ;-)
Egy ismerősöméknél a következő történt.
X éve "boldog" kapcsolatban éltek férj és feleség, 3 gyerekkel.
A nő hangoztatta még 10 év után is, hogy SZERELMES a férjébe, és hogy mennyire szereti...
(Holott a nő egy Bombázó volt /van/, a fickó meg úgy néz ki, mint a saját öregapja...)
Aztán egyszer csak a hölgy agyából kipattant a szikra, hogy 3 gyerek után, egy repedező-falú házban és egy lepukkant tragacs mellett felvesz 500 ezer Forint hitelt, hogy megcsináltassa a melleit...
Tehát nem a házat újíttatják fel, vagy az autót cserélik le...
Érzed a fontossági sorrendet, ugye?!... ;-)
Holott: gyönyörű szép arcú, nagyon csinos, nagyszájú, talpra esett, vérbő, életrevaló lány volt mindig is... Csak maximum Szerinte kicsi vagy nem túl szép alakú/formájú mellekkel... ami nekem speciel ruhán keresztül nem tűnt fel...
Na, mit ad Isten? (vagy az ember)...
500 ezerért megcsináltatta a melleit...
Majd: összejött a plasztikai sebésszel...
És szakított a férjével...
A férje azóta kivert kutyaként él...
Míg a Kedves Hölgy, azóta a plasztikai sebész busás havi költőpénzéből kényezteti magát, miközben éppen valamelyik plázában tapsikolja el...
Amikor megcsináltatta a melleit, utána, mintha kicserélték volna...
Mintha Kivirágzott volna...
valósággal Újjászületett.
Hihetetlenül ÉLT.
Elkezdett eszméletlenül kihívóan és szexisen öltözni...
Átlátszó, szexis, passzos, mini ruhák... stb...
Ekkor már sejteni lehetett, hogy nem a férjének öltözködik ennyire, hanem talán új pasit akar fogni magának...
Emlékszem, az Óvodába, mikor jött a gyerekéért a férfiak (köztük én is) a szemeiket szabályosan le sem tudták Róla (és a Melleiről) venni... annyira eszméletlenül dögös, szexi, szép, csinos, vonzó és kívánatos volt...
Mintha tapadó koronggal odatapasztották volna a szemeinket... ;-)
Azért nekem annak idején dúrva volt ez az egész sztori, amikor hallottam...
Egyszerre volt megdöbbentő és röhejes...
Ha ezt a férj tudta volna... inkább költötte volna új (használt) autóra, vagy a ház felújítására azt az összeget...
De hogy milyen a "női logika" vagy a "női agy"... hogy ezért felvesz 500 ezer Forint hitelt...???
Miközben 3 gyermek mellett, egy roskadozó házban és egy lerobbant autónál talán más, "fontosabb" helye is lett volna ennek a pénznek... ha már ráadásul hitelbe veri magát az ember...
Számomra már a sztorinak csak ez a része is "megdöbbentő" és röhejes...
De hogy még össze is jött a plasztikai sebésszel (akinek ki tudja hanyadik ilyenje lehetett már eddig és hány lesz még ezután...) és elhagyta a férjét emiatt...
Ez már a slusszpoén... ;-)
Milyen az Élet?
És ez a kis történet mindig eszembe jut a műcicikkel kapcsolatban, mint a "Téma része"...
De mivel Véletlenek nincsenek... valószínűleg ez is a Nagy Terv része... ;-)
Csizike ;-)
Csizike, elképesztően jó a sztori!
Szerintem nem egy dologra szerződtünk az életben. A nő bátor volt, akárhogyan is értékelik mások is ezt az egészet.
A férfi is talál majd boldogságot, így fejlődik. Nekem speciel ismerősöm járt hasonlóan (nem műcici, de a feleség unta a nyafogós férjét). A pasi kibukott, depi, düh stb. aztán szépen elkezdett felépülni. Saját szememmel láttam a változást, ami örömteli volt. A krapek nem lépet volna egyik lépcső után a másikra, ha nincs ilyen "kegyetlen" feleség az életében, aki merte éli önmagát.
Ez pont így van szerintem is Kedves Bet!
Senkiért semmiért nem vagyunk felelősek az életben, csak magunkért, de azért 100%-ig. :)
Semmi nem történik meg az életünben, amit ne mi vonzanánk oda!:)
Ha a csaj a hitelből nem kidomborodik, hanem felújítják a házat, akkor az építőmesterrel jön össze, ha lecserélik az autójukat, akkor az autókereskedővel.
Teljesen egyetértek veled Edit, a csaj csak a saját életét élheti meg. Egyébkén a férje, ugyan úgy léphetett volna, felvehette volna a hitelt és nekiállhatott volna felújítani a házat. Lehet akkor ő lép le a festékboltos kislánnyal és hagyja ott gyerek-viselt feleségét......
Kellemes napot nektek!
Ez nagyon tetszik Hédi!:))))
Annyira jól leírtad, olyan jót mosolygok rajta.:)
Annyira igazad van! Amíg ezt valaki nem látja, addig "szidhatja" az asszonyt, és mondogathatja magának, hogy mert a nők ilyenek, lám lám....
Neked is szép napot
Nekem egyébként itt ebben a sztoriban csak az volt a furcsa, hogy ha a Nő annyira szereti a Férjét, és az viszont szereti Őt, és elfogadja 100%-osan olyannak, amilyen, és úgy szereti... akkor a Nő miért akarja megműttetni magát és felfúvatni a melleit?
Miért nem tudja elfogadni magát olyannak, amilyen, és annak, ami vagy aki?
40-évesen, három gyermek megszülése után miért akar úgy kinézni, mint egy 25 éves topmodell bombázó?
Szóval számomra elsősorban az Ön-Elfogadás hiánya volt a furcsa... hogy ha Őt mindenki más maximálisan elfogadja olyannak, amilyen és úgy szereti, akkor Ő MIÉRT NEM TUDJA???
És ha így nem sikerült Neki... akkor az úgy sikerülhet-e?
Mert, aki Itt és Most nem boldog... az soha és sehol sem lesz az...
És az, hogy összejött a plasztikai sebésszel, aminek hatására borult az egész képlet... az már csak a slusszpoén... az Élet Abszurd Fintora... ;-)
Csizike ;-)
Csizike, mindig a nőkön vagy kibukva, pedig unisex a jelenség...
"a nők a férfiakon keresztül bármit elérhetnek" ?!!! Hol van a Benned élő nő?... Milyen a kapcsolatod vele? (csakhogy a te módszereddel éljek;-))
Egy ismerősöm -egy éve házas- nekiállt keményen kondizni. A felesége a 2. babát várja szeptemberre... szerintem ez hasonló probléma, mint a műmell. Nem tudja megélni a férfiasságát -2 gyerek gyors egymásutánban, szex mínuszban-, valamilyen szinten pótolja. Kész. Aztán hogy boldog lesz-e így, vagy sem... majd kiderül. (majdnem azt írtam, hogy elválik, de inkább mégse:))
Frissen érkeztem a nyaralásból, ami külsőségeket illetően elég tanulságos volt. A nagy kavalkádos Budapesten már elég jól kezelem az ezzel kapcsolatos problémákat. Hogy nézek ki, ki hogy néz ki, mi'csinál magával, stb. De a strandon kiderült, hogy még bőven van hova fejlődni. Ott bizony szépen végignézegettem a bikinis lányokat, és annak rendje-módja szerint beillesztgettem magam a "sorba". Sajnos. (érdekes, a pasikat nem nézegettem... csak a pasimat:)) Önelfogadásban nem tartok ott, ahol gondoltam, pedig nincs okom panaszra... Ti hogy vagytok ezzel? Könnyen feloldódtok a strandon?
Azért ide írom mindezt, mert ugyanaz a kategória. Itt egy cikk: http://www.nlcafe.hu/aktualis/20090813/balatoni_no
Kedves Kirsikka!
Pont idén nyáron vettem észre magamon, hogy igen!:)))))
A sors iróniája, hogy fiatalabb koromban, (most utólag azt mondom, és látom, hogy szinte tökéletes fizikai testemet) úgy szégyelltem a strandon a testemet, hogy legszívesebben ruhában maradtam volna.
Ma meg, lassan 3 év önismergetés után, azon kapom magam a strandon, hogy semmiféle szégyen nem kap el, teljesen természetesen járok-kelek a fürdőrucimban. És ahogy megnéztek a pasik, vagy a nők, nem azt jutott eszembe, hogy biztos azért, mert milyen gáz vagyok.
Ilyen vagyok, és kész. Az almák sem szégyellik magukat a fán, mert nem teljesen egyformák.
Persze még nem tartok a teljes önelfogadásnál, ha egy pasi nagyon dícsérget azért megfordul a fejembe, hogy "tán otthon hagyta a szemüvegét?":))))
De már egyre ritkábban, és egyre kevésbé.:)
ELőször is Kirsikka, szerintem neked semmi bajod az alakoddal! Ha a stradnon kószál az ember, nem tudhatja hányszázezer Ft rejlik a fürdőrucik alatt, mennyit tölt a fitnessben az összehasonlitásra kiszemelt egyed, stb. Nem biztos, hogy jobban éreznéd magad, ha meditálás helyett a cellulitiskezelő masszázsban szenvesztenéd magad.
Fiatal koromban sokszor éreztem magam furán strandon, mert ciciben szegény formában jöttem a világra. A többivel semmi gáz nem volt, sőt arattam füttyöt eleget. Az oldódást az hozta, hogy begyűrűzött kis honunkba a nudizmus. Kedves akkori barátommal évekig kijártunk oda és azt tapasztaltuk, hogy ott vannak a "normál" emberek. Kicsit kövér, kicsit úszógumis, kicsit gebe, de mindenki természetesen viselte amije van. Gondolom ez már magából a nudizmus elfogadásából is jött. Aztán elmúlt a nudi varázsa, de megmaradt továbbra is az a hozzáállás, hogy tök mindegy, hogy milyen vagy csak magadnak tudsz kellemetlen perceket szerezni ha a sorba akarsz beilleszkedni.
Ma már azért sem zavar, mert bizony eljárt felettem az idő, itt- ott rámragadtak a kilók. No meg a korombelit már nem nézik. Ha csak nem feszes az arca miközben öregségi foltos a keze, domborodik a kosár miközben a térdére fittyed a bőr.
Lányok! Kisugárzás! Abban bizzatok! No persze egy kis testedzés sem árt :):):)
Hédi
Igen, egy hajó... Köszi! (Mackónak is) :) Az nem zavar ha néznek, (sokszor kifejezetten igénylem) az zavar ha én nagyon nézek másokat, hasonlítgatom őket magamhoz...
Kisugárzás... valóban. Meg sok-sok meditáció! :) nudizni többször hívtak már barátnők, de sose mertem... bár ha uszodában tusolok, már nem bujkálok el... :) ez lehet az első lépés...
Szerintem a spiritualitásba beletartozik az a szó, hogy "szépség", ahhoz , hogy kinek mi a szép azt igenis, saját maga lelke tudja!
Ha a lelkemet azt teszi boldoggá, hogy a testemet sugárzónak és "szépnek" lássam, akkor igenis arra kell mennünk amerre a lelki szemeink visznek. Az a szomorú, hogy kategorizálunk, a trendi, a "mű"...dolgok között. NEM szabadna, mert igenis, ha valaki egy műcicivel érzi magát teljesnek, akkor igenis ne fojtsa el a komplexusait, ami nem beszélve komoly neurotikus állapothoz vezethet!
ez nem trend követése!
Pusztán "felvállalom, megcsinálom", mert ÉN én vagyok, és ÉN jól akarom érezni magam, attól még hatalmas lelki kisugárzása lehet és attól igenis nem más a "lelke" mert ő éppen műcicit visel!
Volt már plasztikai műtétem és igenis tisztában vagyok azzal, mit jelent megváltoztatni úgy a külsőnket, hogy belsőleg "megmaradjunk"olyannak, amilyenek voltunk, és a spirituális személyiségben biztos vagyok, hogy nem történik változás...
tapasztalatgyűjtés, fejlődés...
Panna
Egy barátnőmnek nem tetszett az orra, mert volt benne egy kis kiálló görbület és a hegye (vége) kissé lefele görbült talán... és ettől egy kissé olyan "banyás" volt.
De ezzel együtt egy rendkívül szép, csinos, aranyos és bűbájos lány volt...
Sokat dilemmázott rajta, hogy megműttesse-e, mert neki nem tetszett, nem tudta elfogadni olyannak, amilyen Önmagát...
Én végig azt mondtam neki, hogy ne tegye... hiszen így Szép és Jó, ahogy van... és Aki Szeretni fogja majd... annak így (is) fog tetszeni, és így szereti majd...
Aki meg így nem képes és nem tudja... annak meg nem mindegy, lehet, hogy meg sem érdemli...
Tehát itt is az Ön-El-Nem-Fogadás kérdése merült fel.
Nekem így is tetszett... így is szexi és erotikus volt...
Mert nemcsak hogy Szép volt... de a belső Tartalmai miatt volt egy Erőteljes Belső Igen Pozitív Kisugárzása is...
A Belső Szépsége a Külső Szépsége többszöröse volt...
Aztán Ő végül is úgy döntött, hogy megműtteti magát...
És így magának (is) már jobban tetszik... és el tudja magát fogadni olyannak, amilyen...
Pedig ettől Belül, a Lényeg (a Lélek) nem változott...
Az Ön-Elfogadáshoz és az Ön-Szeretethez talán szükség lenne az Önismeretre is...
Hiszen ha nem ismerem magam, akkor hogyan is szerethetném magamat, hiszen nincs amit szeressek...
De ha Valaki Belül Megtalálja a Kincseket... az már a Külsőjét is Szereti...
mert tudja, hogy
CSODÁLATOS
FANTASZTIKUS
EGYSZERI
és
MEGISMÉTELHETETLEN.
Csizike ;-)
Mennyire igaz amit írtál Csizike!:)
Igen megfogott az alábbi mondatod:
"Hiszen ha nem ismerem magam, akkor hogyan is szerethetném magamat, hiszen nincs amit szeressek...
De ha Valaki Belül Megtalálja a Kincseket... az már a Külsőjét is Szereti..."
Így igaz!!!! Mostanában megint foglalkozok azzal, hogy szeressem magam tudatosan. De valahogy sokszor nem érzem az energia áramlását, nem tudok szeretetet adni magamnak. Azt hiszem megvan az oka.:)
Nagyon köszönöm Csizike!!!:)))
Sziasztok!
Én személy szerint hülyeségnek tartom fiatal korban a mellplasztikát.Egyrészt azért,mert amíg nem szoptat egy nő addig megvan a formája a mellének(persze vannak kivételek),másrészt bizonyos időnként cseréltetni is kell,ami megintcsak pénzbe kerül.Szerintem fölösleges pénzkidobás.Sporttal és megfelelő edzéssel szépek maradhatnak,csak odafigyelés kérdése.
Viszont szülés után teljesen megváltozik a helyzet,főleg ha valaki több babát is szoptatott.Ekkor már megértem,hogy valaki "megcsináltassa" a melleit.Olyan változáson megy keresztül a mell,hogy korrigáni igen nehéz,hiába a mellizom gyakorlat és a rendszeres sport(mellesleg baba mellett sokszor kivitelezhetetlen is,--tapasztalat!!!)
Fiatalabb koromban nekem eszembe sem jutott,hogy megváltoztassam a melleimet,de bevallom, már így szülés után el-el játszom a gondolattal.
Tudja mindenki,hogy mi nők szeretünk tetszeni és az is jólesik ha vonzónak tart a másik nem.
Azonban szülés után....megváltozik minden.Persze első helyen a kisbabája van egy anyukának és mindent megtesz érte,de ugyanakkor ott marad a nőiessége is.
Mi magunk tudjuk,hogy a lógó mell nem valami szép, akkor?Igazából ebből is ered az elfogadás hiánya ,ha saját magunknak nem tetszik akkor a másiknak miért is tetszene.
Valaki beletörődik és úgy tesz mintha elfogadná a helyzetet(persze ez csak önámítás)és van aki nem fogadja el és tesz ellene.
Szerintem itélje meg mindenki saját maga, hogy neki mi a jó és operáltassa, vagy ne operáltassa magát. Ha valaki ott tart az önelfogadásban, hogy kiegyenesitteti az orrát, akkor neki úgy a jó. A saját orra, azt csinál vele amit akar. Ha elfogadod a lányt a tökéletlen orrával, akkor el kell fogadni azt is, hogy esetleg tökéletlen az önelfogadása, hogy kés alá fekszik.
És bizony meg tudom érteni azt a mamát is aki szülés(ek) uátn megoperáltattatja a melleit. Ebben az esetben nem igazán hiszem, hogy feltétlenül az önelfogadással van a baj! Sőt lehet, hogy szereti magát annyira, hogy megadja magának azt, hogy újra hódítóan nézzen ki. Igen, lehet, hogy ettől a férj meg is retten, mert hátha kapós marad a menyecske. De hát ez már csak igy van.
Érdekes, hogy csak a nők önelfogadáshiányából származó mű részeiről beszélgetünk. Kinek tetszenek például a leborotvált lábú, mellű férfiak? A péniszimplantátumos pasik? Ja, és m a véleményetek arról ha a fiúk felvarrtják a ráncaikat? :):):)
Üdv!
Hédi
huligán
véleményeddel teljes mértékben egyetértek!
Műmell szilikonból ? Első lépés a gumibabává válás felé .
Én tudom , hogy ha jobban tetszik egy hölgy felplasztikázva a természetes kinézeténél , akkor a hiány nem benne volt , hanem bennem van , és megköszönöm Neki , hogy ilyen áldozatot hozott a vágyam felkeltéséért . A vágyott , legelőnyösebb forma illúzióját adja . Ugyanakkor van olyan lény , akinél fel sem merül , hogy nem a testéhez legtökéletesebben illő melle van , lettlégyen bármilyen is az . Üdvözlettel : felacso
huligán
Szerintem valaki műmellel is járhatja a sprituális útját. ( meg lábbal is :-)Az önértékelése pont attól lesz jobb. Miért ne csináltatná meg valaki a melleit, ha attól jobban érzi magát a bőrében?