Vajon tényleg a tv a hibás?
Húú, nem is igazán tudom,hol kezdjem. Talán az elején! Szóval, én még nem mélyültem el ennyire az itteni dolgokban,de már egyre jobban foglakoztat.A helyzet az, hogy már több,mint 3 éve munkanélküli vagyok.De én tehetek róla,mert már annyi önbizalmam sincs,hogy elhiggyem egyáltalán képes vagyok dolgozni.Mindig féltem a kihívásoktól, pedig szinte mindig sikerültek a dolgaim.De mióta a nagy betűs ÉLETET élem, a félelmeim csak felerősödtek.Valahogy mindig kevesebbnek érzem magam másoknál.Folyton azt hiszem,senkinek sem kellek.Épp ezért már hosszú ideje a lakás ,,rabja" vagyok!Nem igen mozdulok ki sehová,a barátaimat már rég kitaszítottam az életemből,,csak" a párom és a szűk családom maradt.Bár ők sem értenek meg engem!Sokszor kapok tőlük negatív kritikákat,amiktől csak még sebezhetőbbnek érzem magam!Éppen ezért,hogy senki ne bánthasson nem nagyon tartom a kapcsolatot senkivel!Viszont ennek köszönhetően a létem teljesen sivár és monoton lett!Úgy február környékén pedig már az idegeim is felmondták a szolgálatot!Hirtelen elkezdtek zavarni a szomszédok tv-jéből jövő hangok.Néha valóban hangosak voltak,de én már mániákusan figyeltem!Egyszerűen minden idegesített.Később pedig már másra sem tudtam koncentrálni,csak ezekre!Teljesen bekattantam!Sírógörcseim voltak,erős dohányos lettem stb...Úgyhogy el kellett mennem dokihoz.Kaptam gyógyszereket a depressziómra,amelyek tényleg hatottak is,én mégis úgy gondoltam,nem élhetek ezeken.Hát megpróbáltam összeszedni magam!Ideig-óráig ment is, de munkát keresni nem voltam képes!Ami elég nagy baj minden szempontból!Néhány napja az orvosom azt javasolta,lassan kezdjek leállni a bogyókról!Én bolond meg rögtön abba is hagytam.Hát meg is lett az eredménye!Újra feltűntek a zavaró tv-s zajok(már a páromat is zavarták),és újra felidéződött bennem a rettenetes érzés.Megint jöttek a sírógörcsök,a pánikroham.De már nem hagyom magam!Viszont környezet változásra lenne szükségem.Ahhoz meg ugye pénz kell,amihez meg munka szükséges,amihez meg önbizalom kéne és sok-sok erő!Ez egy ördögi kör!Nem tudom hogyan haladjak tovább,miből merítsek erőt,hogy változtassak az életemen?Mert bár nem vagyok őrült,viszont annál kétségbe esettebb és gyengébb!!Nem tudom mihez kezdjek!Ki akarok szakadni ebből az egészből!Amúgy dolgoztam már,de miután onnan eljöttem csak lefelé vettem az irányt.Pedig tényleg jó volna ha végre hasznosnak érezhetném magam!
Hozzászólások
4 hozzászólásIgen, valóban önbizalomhiányod van. Na de pénz nem kell a környezetváltozáshoz.
Az is környezetváltozás ha kimozdulsz és ingyenes programokra jársz vagy csak sétálsz egyet.
Volt egy ismerősöm aki hasonló problémákkal küzdött. A helyzet annyiban volt rosszabb, hogy nem ismerte el hogy az ő hibája. Csak annyit mondtam neki hogyha munkát akar akkor nyíljon meg, eleinte sétáljon és beszélgessen az emberekkel.
Nem tette. Végül mégis meggyőzte magát és elment a boltba (ez nála nagy szó, mert még oda sem mozdult ki, a családtagjaival intéztetett mindent és sehova, de tényleg SEHOVA nem ment).
Kimozdult és első alkalommal találkozott egy ismerősével, aki arról mesélt neki hogy felvétel van egy gyárban. Na mit szólsz?
A történet úgy folytatódott, hogy felvették, de három nap múlva kirúgták. Nem is indokolták meg.
A valódi ok az volt, hogy valójában ne mis akart dolgozni, ha egészen mélyen magába nézetet volna, akkor láthatja, hogy jó volt neki otthon, jól érezte magát ott. Biztonságos terep volt. Na de legalább mostantól nem foghatja arra, hogy nincsenek lehetőségek.A lehetőség megteremtődik. Abban a pillanatban megteremtődik, ahogy igazán akarod.
Sok szerencsét!!
Aurora
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat. Nagyon jók a meglátásaid! És igazad is van! Mostanában valóban eljárok rendezvényekre, addig is kikapcsolok. Most is sikerült néhány napot házon kívül töltenem, és egy kicsit feltöltődtem. Nem állítom, hogy elmúltak a bajok,de ha mégis rám tör a kínlódás,csak visszagondolok a szép napokra és úgy próbálom túl tenni magam a dolgon. Mivel panelrengetegben lakom, arra jutottam, el kell innen mennem,úgyhogy a párom azt mondta,nézzek szét,hátha vannak kiadó kertes házak.Persze csak egy szerényebbre gondolok, de már annak is örülnék.Ugyanakkor tudom,nem menekülhetek örökké magam elől, mélyen magamba kell néznem,és önvizsgálatot tartanom. Talán, ha sikerül megtalálnom,mi okozza a bajokat, ki is tudok lépni belőle! Egyelőre viszont még nagyon gyengének érzem magam,és egy kissé hitetlen is!Azért hátha. Mert ha eljön a tél és a sötétség, ismét befordulok!Minden esetre nagyon várom a további tanácsaidat!
Innen a szájtról is letölthetsz ingyen anyagokat. Kezdj el a segitségükkel gyakorolni. Hogy képes vagy azt az is mutatja, hogy ide eltaláltál.
Innentől viszont ne számits semmi jóra, kemény munka vár rád! :)
Hédi
Köszönöm,hogy hozzászóltál, megpróbálok erős lenni,mert anélkül nem fog menni. Egyelőre még lelkileg gyengének érzem magam.De talán végre rátalálok az igazi énemre!