Mi a véleményed a Házasságról?
Mi a véleményed a Házasságról? Szerinted érdemes-e, jobb-e összeházasodni, mint "csak úgy" együtt élni? Ha igen, miért? Ha, nem, miért nem? Mi szól mellette és mi ellene?
Manapság egyre többen csak együtt élők, de nem házasodnak össze. Szerinted miért?
Illetve sokan összeházasodnak, akár 5-6 év együtt járás, együttélés után is, és aztán az esküvő után 1-2 éven belül elválnak. Szerinted ennek mi lehet az oka? Megváltozik valami a párok között az Esküvő, az Összeházasodás, a Házasság hatására? És ha igen: mi és miért?
Mire biztosíték egy Házasság, és mire nem?
Mire jó egy Házasság, és mire nem?
Van-e valami haszna, előnye Lelkileg, a Kapcsolatra nézve az Összeházasodásnak?
És valami hátránya?
Lehet holtomiglan-holtodiglan kizárólag egy embert szeretni, tisztelni, elfogadni és megbecsülni Párunkként?
Miért van annyi válás?
És ha annyi válás van, miért házasodnak mégis olyan sokan össze?
Még akár a harmadik válás után is...
Ezekre a kérdésekre keressük a választ... de természetesen minden a Házassággal kapcsolatos megosztani valódra kíváncsiak vagyunk.... Neked mik az élményeid, mik a tapasztalataid... mik a gondolataid és mik az érzéseid ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban?
;-)
- Csizike blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
69 hozzászólásÉs szerintetek miért van az, hogy olyan sokan, akik pl. már több éve jól megvannak, összeházasodnak és utána 1 éven belül elválnak? Vagy ha csak addig bírják együtt, akkor meg mi a francért akartak annyira összeházasodni? Illetve ha jönnek a problémák és a konfliktusok, miért nem adnak időt egymásnak, a Kapcsolatnak és a Megoldásnak, az Összecsiszlódásnak?
Ma úgy látom, egyre inkább türelmetlenek az emberek, és mindenki mindent azonnal akar...
És könnyebb magam mögött becsapni egy ajtót... mint odafigyelni a Másikra, meghallgatni, mérlegelni azt amit velem kapcsolatban mond... és változtatni... korrigálni és kijavítani a hibáimat... és új, pozitív, építő szokásokat kialakítani...
Az melósabb... ;-)
Mert azért már tenni is kell valamit.
Azért már dolgozni is kell...
Szó szerint: dolgozni kell magamon...
És az fáraztó... az erőfeszítést, akaratot, elhatározást és kitartást, önfegyelmet és türelmet igényel...
és sok embernek ez nincs... és nem is akar...
Visszatérve:
Ha előtte évekig jó volt egy kapcsolat, és éppen ezért akartak összeházasodni, akkor mi változik meg, mi romlik el a Házassággal, a Házasságban ilyen rövid idő alatt, ami miatt szét kell menni?
Szeinted?
Csizike ;-)
Másként látom ezt a dolot.
Lehet több éve jól megvannak,lehet ez csak a látszat,és maguknak sem vallják be valami hiányzik.
Már nem olyan jó,nem olyan fényes el kopott.
Erre jön az ötlet koronázzuk meg egy esküvővel.
Ami felfrissiti a kicsit ellaposodott kapcsolatot.
Ha el válnak egy éven belül,akkor szerintem csak egy mentő öv volt a házasság,az amúgy is haldokló kapcsolatnak.
Ami ideig-óráig mükődik is de mivel hamis így mint a lufi ki is pukkad.
Rájönnek,úgyanolyan minden mint esküvő előtt.....
Szerintem, pontosan úgy van, ahogyan Bea leírta! Én is egy ilyesmi kapcsolatban voltam, csak mi az eljegyzésig jutottunk 7 év után, de addigra már nagyon kiüresedett a kapcsolatunk és én 4 hónap múlva döntöttem és lezártam a kapcsolatot. Engem akkor már a házasság gondolata sem dobott fel!:-)
Nem tudom miért, honnan tünt elő neked most ez az 1 éves válásstatisztika. Ugyanígy szokták mondani a 7 éves kapcsolatí kírzist is... , ami egy átlagaos 1 - 1,5 éves ismerkedés utáni esküvő esetén kb 5-6 éves házassági évfordulóra jön ki. Van akiknél meg a 15-20 év a sorsdöntő, amikor akár a férfin, akár a nőn jelentkeznek az öregedés, vagy klimaxolgatás jelei. Szerintem egyránt előfordulhat mindegyik.
A házasságokra én inkább nem általánosítok.
Mindegyik más és más. Mint ahogy minden kapcsolat is annyi, ahány ember a földön. S ha tönkremegy, akkor mindegy hogy én az egyéves, vagy a hétéves periódusos váló vagyok. Nem ?
De vajon mi az amitől egy házasság tényleg holtomiglag/holtáiglan tartó tud lenni, s nem megalkuvásból, hanem tényleg hűségben, boldogságban, jóban, rosszban, meg még hogy is ?
Inkább bíztassuk egymást, mint igazolgassuk sikertelenségeinket. Nem ? :-) (Bár az sem biztos hogy egy válás sikertelenség... )
Van olyan akinek tényleg nem való ?
Hogy lehet észrevenni, ha az egyik fél tényleg nem meri kimondnai az örökreszóló igéretet ? Lehet csak húzódozik, vagy tényleg nem kívánja ? (Tudom őszinteség!)
Miért akarnak még mindig annyian templomi esküvőt, keresztelőt, ha nem tervezik bele a vallást az életükbe sehogy ? Nem elég szépek a házasságkötő-termek ? Vagy anyuka, apuka akarata, de akkor mégsem olvan önállak, szabadgondolkodásuak a mai fiatalok mint ahogy egyébként hirdetik?
Ma mit jelent a fehér ruha ? Szokásos dekoráció ? Ha annyi mindent elvetünk ami hagyományos, ezt a "szokást" vajon miért tartjuk mégis ?
Biztos tudtok egyszerű válaszokat!
Szívesen olvasnám... :-)
Üdv: Almás
Nemrég találkoztam egy volt osztálytársammal... és amikor mondta, hogy vállnak, szabályosan ledöbbentem...
Ők egy olyan igazi álom-pár voltak...
A fiú jóképű, jó testfelépítésű, izmos, kisportolt (de nem kigyúrt! ;-), gazdag, sikeres, intelligens, független... olyan dolgot csinál már tök egyedül az iskola óta, amit senki más, vagy csak nagyon kevesen... érti is, szereti is... jól is keres vele... teljesen "független a világtól", él mint Marci Hevesen...
A lány is szép, csinos, kedves, aranyos...
Már 4 éve jártak... amikor elhatározták, hogy összeházasodnak...
Hiszen 4 év nagy idő... Ha addig jó volt és működött... akkor ez egy bevált, bombabiztos kapcsolat, amire lehet alapozni és számítani a jövőben is... gondolták...
Aztán 1 évig szervezték a Lagzit és készülődtek...
(A Srác rá is ment egy kissé idegileg... tele volt a Hócipője a sok fölösleges szaladgálásból és ügyintézésből... ;-)
Megtörtént a Nagy Nap...
Aztán valami megváltozott, valami elmúlt...
1 év alatt teljesen leammortizálódott a kapcsolatuk...
Kiüresedett... előjött egy csomó feszültség, konfliktus és viszály...
Azt mondta, az utóbbi (második) 1 év már teljes egészében arról szólt, hogy hogyan mentsék meg a Házasságukat...
Próbálkoztak sok mindennel...
Mivel tehetősek: 1 hónap külföldi utazás, nyaralás; külön költözés (mingli viszony a házasságban... "Állam az Államban? vagy Álom a (Rém)Álomban? ;-), sok-sok beszélgetés, alkalmazkodás... és végül a Kapcsolat-Terápia... de az sem segített...
Eljutottak oda mind a ketten, hogy el akarnak válni egymástól... mert érzik, hogy ez már így nem jó, ez már így nem mehet tovább...
Azt mondta a barátom, hogy a felesége annyira más lett, annyira megváltozott... és a Kapcsolatuk már nem tudott olyan lenni, amilyen akkor volt, amikor szerette, élvezte és jól érezte magát benne...
Én mindensetre ledöbbentem, amikor tök őszintén elmondta ezt az egészet és elmesélte... mert Ők az ismeretségi körben tényleg egyfajta amolyan Álom-Párnak számítottak...
Minden tök frankó, tök happy... aztán kiderül az Igazság... hogy mégsem annyira frankó... és a látszat mégis csal...
Csak számomra az volt a furcsa és a megdöbbentő... hogy ha 5 évig tök jól megvoltak... akkor a Házasságuk után 1 év alatt hogyan romlott el és üresedett ki a Kapcsolatuk?
Csizike ;-)
Bár az is igaz, hogy a tudósok megfigyelték, hogy a Kapcsolatokban 7 évente történik meg a legnagyobb százalékokban a különvállás, elidegenülés...
És ennek az egyik oka, magyarázata lehet talán az is, hogy 7 évente cserélődik ki az Egész Szervezetünk...
A Testünk összes sejtje kicserélődik egy újra 7 év alatt...
Tehát 7 év múlva már nem azok az emberek leszünk, mint akik most vagyunk... legalábbis a Testünk, és annak sejtjei biztosan nem lesznek ugyanazok...
És azt mondják, ahogyan a Testünk, úgy a Lelkünk, a Szellemünk is átalakul és változik, megváltozik...
És két ember, aki kezdetben még igenis szerette, kedvelte, becsülte, érdekesnek, izgalmasnak, izgatónak és vonzónak találta egymást, el tud egymástól távolodni, úgy érzelmileg, mint az érdeklődési kört illetőleg, esetleg személyiségben, életmódban, életvitelben, életritmusban is annyira megváltozhatnak, átalakulhatnak, eltávolodhatnak egymástól... hogy ez teljesen a kapcsolat kimúlását eredményezheti...
És egyesek szerint nem is kell egymáshoz holtomiglan/holtodiglan ragaszkodni... mert az Élet egy állandó körforgás, ahol minden folyamatosan jön-megy-átalakul-változik és megváltozik...
Kapcsolatok is, társak is jöhetnek-mehetnek...
Addig kell eggyel együtt lenni, amíg az jó... amíg együtt visznek az Utak... és egyfelé...
Ha az Utak elágaznak, miért kellene foggal-körömmel ragaszkodni a Másikhoz és mindenáron kitartani (betartani) egymás mellett?
Hm?
Csizike ;-)
Jól írtad, már nem akarják a párok észre venni a feladatot amit a párkapcsolatból tanulniuk kellene.
Úgy gondolom előtte évekig nem volt jó a kapcsolat, csak a felszínt élték meg, így nem élték meg együtt a nehézségeket, problémákat, mindenki élte a külön kis életét.
Mikor jön az első igazi nehézség, akkor feladják.
Örökké nem futhatunk el a feladatok elől.
Az együttélők táborát gyarapítom :) Tehát csak elképzelésem van a házasságról... meg persze amit látok magam körül... a korombeliek (huszonpár évesek) egyre gyakrabban állnak oltár/anyakönyvvezető elé... mintha valami kipipálandó dolog lenne, hogy lám én Már feleség vagyok... ez talán a lányokra jellemzőbb... "megfogni egy pasit" jujj, milyen kifejezés:S
A családom előszeretettel szekál, hogy "mikor lesz már eljegyzés", meg "mennénk már lagziba", ezeket a megjegyzéseket elviccelem, leszerelem.
Azt látom, hogy a házasság intézményétől sokszor azt várják a fiatalok, hogy levegyen a vállukról olyan terheket, amik egy szimpla párkapcsolatban jelen vannak. Konkrétan a hűség-esküre gondolok. És akkor eleresztik magukat. Kevésbé figyelnek oda a párjukra, mert "úgyis kötelessége nem-megcsalni, maradni"... Hangsúlyozom ez az átlagemberekre vonatkozik. Van persze olyan is -sőt, legtöbb esetben- hogy egy gyerek "jelez"... sokan születtünk így :P aztán a szülők vagy együtt maradnak, vagynem.
Persze vannak olyan párok is, akik elsők egymásnak, tini koruk óta együtt vannak, és (ha még mindig) ragyognak, jó rájuk nézni... :)
Úgy gondolom senkinek a magánéletébe nem láthatunk bele, és teljes mértékben attól a két embertől függ hogy mit kezdenek a kapcsolatukkal. Nem a házasság intézményétől működik-nemműködik egy kapcsolat.
Lehet, hogy emiatt a "versenyfutás" miatt az emberek nem a Lélekpárjukat választják, aztán a házasságot okolják, hogy az a rossz???
Azt hiszem a házasság intézménye a vagyonmegőrzésre alapult. Hozomány, vagyongyarapodás, családban marad, stb., stb. , sok arra utaló jel, hogy azért kellett a pár kapcsolatát hivatalosan is megpecsételni, hogy a vagyoni elemek rögzitve legyenek. Tudjuk, hogy sok helyen még ma sem az érzelmek kötnek össze embereket, gyerekként előre "eladják" őket.
A világ úgy nevezett fejlettebb részében sincs ez szerintem sokszor másként. Hirességek világraszóló válásokat tudnak produkálni, mások azóta is párjuk vagyonának leszakításából élnek.
Ennek ellenére nekem nincs bajom azzal, ha valaki házasodik. De csak a ceremónia kedvéért. Ha szüksége van arra, hogy ezzel világgá kürtölje - sokszor időszakos - boldogságát, megértem. De cementnek nem javaslonám senkinek. Mivel ma már sokan házasság előtti vagyoni szerződéssel csukják ki a vagyon feletti vitát, ill. óvatosak, nehogy a "gyerekzár" rájuk csapódjon, egyre kisebb a jelentősége.
Teljesen egyetértek azzal, hogy a párkapcsolat célja az önmegismerés, a lelki fejlődés. A házas társkapcsolatok esetében sokszok a válás a nagy tanulás. Lehet, hogy ezért még fennmarad.....
Szerintem mielőtt egy ember a Lélek-Párját akarná megtalálni... előtte a Saját Lelkét kellene megtalálnia... hogy aztán ehhez keressen és találjon egy illő és méltó párt... Társat... Lélek-Társat...
Hogy az valóban Pár legyen... ne csak (lakó)társ... ;-)
Csizike ;-)
És hetvenévesen alapítanánk családot??? :-D
Na neee....
Asszem a Szendi Gábor írta (nem olvastam a könyvét, egy cikkben volt), hogy egy macsótól kell a nőnek gyereket szülni, és egy szelíd álmodozóval felnevelni. (Nekem az első rész teljesítve...)
Ha a lélektársamra vártam volna nem lennének gyerekeim...
Nem mindenki mázlista, hogy 20 éves korára megtalálja magát, aztán pár éven belül a másik felét...
Örülök, ha halálom előtt megleszek magamnak ;-)
Csizike, Te is egy álmodozó vagy??
Ági
Gyermekeket általában nem a lélektársnak szülünk. ezzel így voltam én is.
Bár a férjem, mielőtt összeházasodtunk a barátom volt, mondhatnám lelki társam. Míg barátok voltunk addig volt a lelki társam.
Mikor már a magáénak hitt, akkor macsó lett a drága.
A huszonhat év alatt persze volt jó is rossz is. Adtam, kaptam, jót és rosszat.
Mire biztosíték egy Házasság, és mire nem? Semmire sem biztosíték.
Mire jó egy Házasság, és mire nem? Ez jó kérdés, gondolkodom még egy darabig.
Van-e valami haszna, előnye Lelkileg, a Kapcsolatra nézve az Összeházasodásnak?
És valami hátránya? Olyan ez mint a plasztikai sebészet, ha ettől jobban érzed magad, hát legyen, de Te ugyan az maradsz, vagy mégsem. Nálam nem jött be, már azt sem tudtam: Ki vagyok én mire elváltam.
Lehet holtomiglan-holtodiglan kizárólag egy embert szeretni, tisztelni, elfogadni és megbecsülni Párunkként? Bizakodom, van igaz szerelem, bár nem sokat láttam eddig, de van ilyen.
Miért van annyi válás? Az akarás, az bizony, az el nem fogadás, na és a szabadság vágy.
És ha annyi válás van, miért házasodnak mégis olyan sokan össze?
Még akár a harmadik válás után is... Ja, kedvelik a tradíciókat, na meg a birtoklás, az igen, azt hiszik a papír összeköt.
Szóval én úgy gondolom, hogy ha van igaz szerelem, vágy arra, hogy gyermekkel családot, otthont teremtsen az ember akkor jöhet a házasság.
Ha már belekóstolt egyszer, kétszer a házasság szentségébe, ráadásul, utódot is nemzett , itt is ott is és már az idő jócskán eljárt felette, fölösleges házasodni.
Na persze erre nincs recept.
A múltkor bevallottam barátnőmnek, ha nőül kérne az a férfi akit szeretek, hát nem mondanék neki nemet.
Nagyon fura....hazassag....ma mar kicsit ugy tunik, mintha egyesek csak azert hazasodnanak, mert felnek, hogy csak igy tudjak megtartani, kicsit hosszab idore, az idealisnak tuno parjukat.....de valjuk be ez igy szanalmas......
Emlékszem, fiatalabb koromban arra vágytam, hogy olyan kapcsolatom legyen, amely életem végéig tart. Sokszor elnézegettem idős bácsikat-néniket kézenfogva sétálni és könnybelábadt a szemem.
Én fiatalon mentem férjhez, már a 20. házasévünket tapossuk. Azt mondhatni, hogy elsők voltunk egymásnak. 4 év együttjárás után lettem a felesége. Úgy éreztem, hogy ez örökké tart. Mignem a párom azt nem mondta, hogy lassan olyanok leszünk, mint a szüleim. A legrosszabb az egészben a reagálásom volt. Elszőrnyedtem és tiltakozni kezdtem, hogy én nem akarok olyan lenni, mint ők. Ekkor jöttem rá, hogy álomképet kergetek, és az ő példájukat követem. A szüleim már 52 éve házasok, és nem tudnának meglenni egymás nélkül. Szeretetből vagy függőségből? Talán mindkettő. De rengeteg megalkuvás, elfojtás, társadalmi elvárás, stb. van mögötte. Ők már nem változnak, már nem változtatnak. De én még megtehetem. Még mindig szeretem a férjem, de a kapcsolat minőségén mindenképpen változtatnunk kell... Talán sikerül, talán nem... De változtatni kell...
Szerintem a "holtomiglan/holtáiglan" és a "kizárólag egy embert szeretni", nem uganaz...
Hiszek az életen át szóló egymásmellett való kitartásban, de abba belefér egy egy másik szeretete is, csak a megfelelő módon kell kiélni.
Hiszem hogy ha valaki nem tud hűségben megöregedni párjával az nem kevesebb...
Üdv: Almás
Én is, mint minden fiatal lány, arról álmodtam 18 évesen, hogy egyszer lesz egy férjem aki imád, gyerekem, lakásom autóm, és boldogan élünk még meg nem halunk...
Mindent megkaptam amire vágytam, csak a "boldogan élünk még meg nem halunk" maradt el.
Akkor még hittem az örökké tartó szerelemben, és meg voltam győződve hogy egy társ mellett kell az embernek leélni az életét. Miért is? Mert abban az időben ez volt a normális, ez volt az elvárás. És igen.. már megint eljutottun a tradíciókig!!
A mai ember már másként működik. Nem a laza erkölcsökre gondolok(sajna az is működik, de rendesen), hanem a tudatos életre, mely töri szét a korlátokat, szakítja szét a láncokat. A mai embert már nem lehet megkötni holmi tradíciókkal. Legalább is az olyan embert aki rálépett a tudatos élet ösvényére.
A jó hír az, hogy aki egyszer elindult, azt nem lehet többé megállítani, és csak megy, megy előre, még el nem éri a célját, meg nem találja a küldetését. Hogy mi ez a cél?? Hát az önmegvalósítás!!!! Amiért VAGY!!
Mert ugye mindenki VAN, csak nem mindegy hogyan.
Szóval, sokat változtunk 15-20 év alatt. Ami akkor jónak tűnt, az mára elavúlt, vagy más értelmet kapott, más szemszögdől tekintünk rá. Így van ez a házassággal is.
Jó a kapcsolatom a férjemmel. Persze ez is relatív kinek mi a jó??? Rendes ember, jó apa és imádja a családját. Sok embernek ez már több mint elég, de én elgondolkodom néha: biztos hogy ez az az élet amire vágyom?
Sokszor teszem fel magamnak a kérdést: hol vagyok én a saját életemben? Minden embernek fel kéne tenni ezt a kérdést saját magának. Lehet hogy kevesebb ember élné le úgy az életét, hogy az nem róla szólt. Önzés? Nem hinném, de a jó öreg tradíciók, elvárások miatt úgy érzed, de tudd hogy az egyetlen élet a tudatos élet, és nem az egó által irányított, hanem a lélek által átitatott tudatosság!!.
Szóval ha a kérdésre adott válasz nem tetszik, igen is változtatni kell valamerre. Nem feltétlen a vállás a megoldás, de valamerre lépni kell, mert az életben egy dolog örök, az pedig a változás!!!
Ha tudun együtt változni az jó, ha nem hatalmas lesz a szakadék, és nem értjük meg egymást aztán egy idő utánn feltesszük magunknak a NAGY kérdést: Ki ez az ember, és KI VAGYOK ÉN???
Igazad van. Én is úgy gondoltam 15 éve, hogy holtodiglan/holtomiglan. Egyházi esküvő stb. Időközben, ahogy távolodtunk egymástól, azt kellett megfejtenem, vajon az a dolgom, hogy az esküm szerint éljek, vagy épp az, hogy merjek kilépni az egészből. Hosszú évek óta ezen rágódom, közben már hatalmasra nőtt a szakadék köztünk. Néhány "spirituális" barátnőm azt mondta: " vagy elindul veled és együtt szárnyaltok, vagy leszakad, akkor pedig ott kell hagyni..."
Nehéz felismerni/tudni mit tegyen így az ember.
Amikor meghoztam a döntést, h mostantól nélküle akarok élni, és megmondtam neki, abban apillanatban tudtam már, hogy jól döntöttem.
Azt, hogy csak nélküle, egyedül találhatok vissza magamhoz. És hálával tartozom neki, mert az Ő "iskolája" vezetett oda, hogy most talán közelebb vagyok magamhoz mint valaha.
Remélem az örök "hűséget" örök barátsággá tudom alakítani vele.
A mai korban már nem adnak biztonságot a tradíciók, és merni kell változtatni.
Már régebben írtam, hogy amikor fiatalon házasságot kötünk csak a hormonok tombolnak, szerelem van, meg álmok. Amikor felébredünk, onnantól izgalmas.....
Szóval, amikor házasságot kötünk, nem biztos, hogy örökre kéne esküdni, hanem csak 8-10 évre, és utána felülvizsgálni..... Ha megy a dolog új szerződést kötni, ha nem akkor jöhet a barátságos búcsú...
Ági
Érdekes...
Én pl. ha Mobil-Telefon vagy Internet Előfizetést kötök, akkor sem szeretem hosszú időre elkötelezni magamat... mert ki tudja még, hogy mit hoz a Jövő...
Ebben a Gyorsan Illanó, Változékony, Felgyorsult Világunkban...
Én 2 évnél hosszabb lejáratú szerződést még nem írtam alá.
De ma már inkább csak 1-et írnék alá, mert folyamatos "Robbanás" van...
Egyre kedvezőbb ajánlatok vannak: egyre több perc vagy sávszélesség, egyre olcsóbban...
Na most akkor: ha egy ilyen pici, pitiáner és bagatel dologban nem akarom magamat elkötelezni 1-2 évnél hosszabb távra, mert nem látok a Jövőbe, és ki tudja még mi lesz akkor és mit hoz a Sors...
Akkor nem nagy felelőtlenség elköteleznie magát az embernek a Mai Világban Egy Életre, Holtodiglan-Holtomiglan?
Tartható Ígéret?
Bár ha végül is bármikor elválhat az ember, akkor mit kockáztat, mit veszíthet?
Miért ne kötelezné el magát?
Hiszen ez a fajta elkötelezettség (Ígéret) még nem kötelezi semmire...
De akkor meg mi értelme?
Csizike ;-)
Azt hiszem ezzel a mondatoddal ki is mondtad, hogy miért nem jelent ma már a házasság semmit:
,,Bár ha végül is bármikor elválhat az ember, akkor mit kockáztat, mit veszíthet?"
Régen viszont egy életre kötelezettséget vállalt ezzel a kis papírral mindenki, és kapott mellé megbecsülést,szeretetet, tiszteletet,( ami a mai kor férfiai számára annyira hiányzik)
A változások elkerülhetetlenek, hiszen enélkül nem lenne fejlődés, de nem véletlenül volt a keleti kultúrába a legnagyobb átok, ha azt mondták rád, hogy szüless olyan korba, amikor minden változik.
A Nap és Hold szerepeket meglehet élni házasság nélkül is, de mi lesz a Szaturnusszal (az a kis papír pont ezt jelentette (felelősség,keretek , korlátok). Ezt valahogy meg kellene oldanunk, de azt hiszem ez a korosztály már nem fogja.Talán majd a gyermekeitek. Talán ők majd rájönnek, hogy aki házasságban, ne adj Isten nagy családban él, annak jóval kevesebb a problémája, amit a sors mér rá, mint annak aki nem.
Szeretettel: Noa
gyengeség... amiről beszélsz az a gyengeség csizike...
a határozatlanság...
és a megmaradt gyermekiség, a képtelenség a felnövésre, hogy mindig más, mindig új kell....
az elégedetlenség, hogy mindig jobb kell...
és a bizalmatlanság magadban, hogy rosszul is dönthetsz...
az ígéret tartható... sőt az ígéret maga a tartás... aki nem tartja a szavát az nem is ígér igazán... nade aki tartja, abban milyen tartás van! és most boncolhatjuk, hogy ez maga-tartás, vagy teher-tartás, de inkább értsük jól! ez önmagam megtartása és a szeretet megtartása.
Nem láttam még jó házasságot. Sőt egészben maradtat is alig.
De én hiszek a jóban, és hiszek magamban és a páromban.
Ennyi bőven elég.
Miért akarnak férjhez menni a Nők?
Nekik ez a bizonyos "Aktus" miért olyan fontos már kisgyerek koruk óta, hogy annyira foggal-körömmel ragaszkodnak általában hozzá mindenáron?
Miközben a legtöbb Férfinak ez csak egy fölösleges púp és procedúra a háton...
???
Ez is a különbözőségünk része?
Csizike ;-)
Csizi! (ke) :-)
Miért érzik púpnak a férfiak a házasságot, ha egyszer csak egy fülüsleges procedúra ?
Hát nem fér ennyi fölöslegesség bele a másik kedvééért ? :-)
Az ember megtesz számára fölösleges dolgokat csak azért, mert tudja az a másiknak kedves, fontos, vagy csak mert jókedvre derítheti nem ? Ettől az még nem álszentség... csak a másikrafigyelős szeretet egyik formája.
Nem ?
Üdv: Almás
akinek a nő is az. Vannak dolgok, amik a férfiaknak fontosak, van ami meg a nőnek. Egyébként én nem egy férfit ismerek akinek nem volt púp a hátán, de hát egyesek nagyon szeretnek általánositani. Egy esetből levonni a tanulságot, hogy 1 évig tartanak a házasságok és hogy csak a nők akarnak házasodni. Ez butaság.
A környezetemben levő párok nagy része azért házasodott hivatalosan össze mert úgy érezte, hogy mindenki előtt fel kell, hogy vállalja a felelősséget a másikért, a családért. Igen, van akinek ez fontos. És ez igy helyes. Aki pedig nem akar felelősséget vállalni semmiért és esetleg még a nőkkel is gondja van az lekutyamicsodázza a házasságot. Ami másnak esetleg szent......
Adieau
Igen szomorú lennék, ha a párom azért akarna elvenni, mert: -Végülis miért ne Drágám, ennyi fölöslegesség belefér az én életembe is! Elveszlek feleségül, így megfelelek a "másikra-figyelős szeretet" szempontjának is!
A párkapcsolat ha teljességében működik, elveszíti a házasság a jelentősségét! Nem fontos, hogy felelősséget vállaljon a másikért nagy plénum előtt, nem fontos, hogy a szeretetét kinyilatkoztassa mások előtt, nem igényli a gyerekvállalást sem!
Hisz ezekre a külső megerősítésekre semmi szükség, ők tudják, érzik, hogy összetartoznak! Legbelül, mélyen van a lényeg!!!!
Helló!
"Miért akarnak férjhez menni a Nők?"
Mert évezredek alatt arra kondicionálták a nőket, hogy ha házasság nélkül "izélnek", rosszak/romlottak/elkárhoznak stb. A házasság az, ami "legalizálta" a bűnös testi kapcsolatot. Egy nő romlott, ha házasság előtt nemi életet él, egy férfi ettől menő.
Szóval a férfiak miatt.
Még jó, hogy ez kiment a divatből, legalábbis mifelénk. A világ nagy részén a nők, még mindig az idióta férfiaktól függenek!!!
Ági
Nyugi Ági! ...
A férfiak nem idióták.
Egyszerűen máskéntgondolkodók.
A haragoddal meg csak magadnak ártasz... mondják... és igazuk van...
Remélem mihamarabb megszabadulsz a nemmegfelelőtől és megtalálod a nemidiótádat! :-)
Üdv: Almás
A világ nagy részén, nem mifelénk!! Így értettem.
Főleg a muszlim világra gondoltam. Ott a nőknek nemigen van választásuk, akkor sem, ha nem idióták.
Nálunk már szabadság van. Szabad akarat, szabad választás - szerencsére. Itt már érvényesülhet a zsák
és foltja, arrafelé nem hiszem.
Ági
Hát: csak az idióta nők függenek az idióta férfiaktól...
De azok meg is érdemlik...
mert zsák a foltját...
;-)
Csizike ;-)
Szóval: az idióta férfiak is függnek az idióta nőktől. Egyetértek.
Akkor miért rinyálnak a pasik, ha a nők házasodni akarnak? Keressenek olyat, aki nem.
Ági
igen, pontosan egy önismereti oldalon írunk ilyet, hogy csak az idióta nők függnek az idióta férfiaktól :D
azért ismerjük be, elég valószínűtlen az, hogy valaki csak úgy idióta legyen és ne a család, a nevelés, a kultúra és némileg a genetikai meghatározottság miatt legyen olyan, amilyen... mindennek megvan az oka.
ne nevezzük idiótának az ilyen embereket, ahogy nem nevezzük idiótának a szívbeteget és a diabéteszest sem... csak meg kell gyógyítani... de erre sajnos még várni kell néhány generációt...
üdv,
Péter