Igen! Vagyok.

A magam részéről több "irányból" közelítettem már meg Isten fogalmát, hátha Ő magához is elérek:-)
Én a tudást, az ismeretet és a hitet egymásban lévő fogalmaknak élem meg, úgy, hogy egyik nincs meg a másik nélkül, feltéve, ha mindhárom az egyéni őszinteségen alapul - s másként szerintem nincs értelme.
Ennek alapján csak és kizárólag kérdéseim vannak - egyre több választ kapok, de nyughatatlan nem lelek olyan válaszokat, amik az emberi agyamat kielégítenék - az a fránya tökéletesség és újdonság szomj:-)

Egyáltalán észlelhető-e a mi képességeinkkel Isten és képesek vagyunk-e a rendszerezésen, viszonyításokon, érzékeléseken át valami egészen mással felfogni? Vagy szükséges-e egyáltalán értekezni róla, hanem inkább elég-e az, hogy hagyjuk magunkat tapasztalni és hagyjuk magunkat megtanulni a tapasztalatokat továbbadni?

Fel kell-e fognunk egyáltalán, vagy csak egyszerűen el kell-e fogadnunk, hogy alapjában véve szüksége van az embernek arra, hogy valamihez, ami a tökéletességével biztonságot nyújt, az ehhez való tartozását kifejezze (az általa ismert környezetben, legyen az egy család, vagy az Univerzum egy része, vagy "egésze") és, hogy ezért próbálunk teremteni egyszavas elnevezéseket arra, amit amúgy konkrét szavakkal, megnevezésekkel egyáltalán nem tudunk kifejezni.

Többször foglalkoztam Isten kérdésével. Lehet, hogy sokat olvastam (a fentieket is), lehet, hogy sokat beszélgettem, lehet, hogy voltak tapasztalásaim, valamiért mégsem elég arra, hogy bizonyítékkal szolgáljak. Egy egyén képes-e bizonyítani (szükséges-e letisztultnak lenni a megtapasztaláshoz)? Elhinnénk-e neki (hiszen a megkérdőjelezéseink ugyanolyan erővel hatnak ránk, mint a folytonos tudásszomj)? Egy csoportban pedig a dominancia és a kreativitás (itt tudás és tapasztalás minőséget és mennyiséget értek ezalatt) kerekedik felül és nem feltétlenül maga az Igazság - hiába az Igazság kéne hogy a célja legyen - - Isten adja, hogy evvel kapcsolatban ne legyen igazam:-) Mégis: lehet, hogy a minőségben megélt tapasztalatokkal rendelkező embereknek kéne leüni egy asztalhoz és egymás szemébe nézni evvel kapcsolatban. De ki határozza meg a minőséget tapasztalat és életmód terén, hol vannak a mércék?

Mennyi és mennyi írás, mennyi és mennyi festmény, mennyi kimondott és kimondatlan szó, ami mind közelíthet a bizonyításhoz. Van-e, volt-e aki végtelenül, tisztán és őszintén úgy tudja/tudta-e befogni bármelyiket is, hogy azzal teljesen egyé is tud/tudott válni kétkedés nélkül?

Megpróbáltam megfesteni Őt. De csak azt sikerült az ecsetnek adnom, amit én belegyömöszöltem az Isten szó jelentésébe.
Igazán nem tudom, hol tartok "magamhoz képest" és a "világhoz képest" a képességeimet illetően. Írtam egy mankót vagy tíz éve Isten megértéséhez, de úgy érzem, olyan dolgot próbáltam leírni, amit inkább szó nélkül hagyni a legőszintébb, mert a legközelebb van akkor minden érzékszervemhez - ebből is látszik, hogy más őszinte viszonyításra, mint hogy nekem mit jelent, nem vagyok képes (ezért lírai):

"Hit

Ha van Isten, rajta jársz.
Élvezze a talpad a homok selymét. A homok élete példakép a javából: a durva szikla önként adja meg magát a nagyobb hatalomnak: önmagának. Önmagával csiszolódik, társra lel minden önmagával. Öröm és bánat nélkül. Csak lenni létezik.
Közben itt-ott selyemülni kényszerül: önmagával vetekedő nagy hatalomnak alázkodik. A víznek engedelmeskedik. S milyen tisztává mossa, gömbölyíti éles részeit.
S nézd a fűzt; a földet kívánja simítani, legyen bármily talaj az ágya, téged is simít, s így önmagát. Nézd a tűlevelűt: önfeláldoz, nem bújik magába vissza, örökké mutatja drága pompáját, nyugodtan. Így nyer halhatatlanságot. S mi általa lehetünk jó tanítványok.
Mennyi példa még. Sorolni mély alázat kell. Mély figyelem. Éber lelkesedés. Beteljesülésre vágyás. Felfedezés. Mennyi példa még. Mintha minden csoda itt lenne magunkban. S mi lennénk az egyetlen csodák, mert mi látunk, érzünk, létezünk. Mint a szikla, a homok, a víz, a fák. Mert mind vagyunk. Belőlük vagyunk, s ők belőlünk nyerik drága fényüket. Csillagporos szemünkkel nézzünk néha másképp. S hát minden csillagpor-szülött.
S, ha van Isten, rajta jársz. Puhán élvezd, magadon járkálsz. Istenül.
Értened kell, ha Istent nevezel."

Ember kevered az almát meg a körtét.

Isten az emberi megismerésen túli.
ahány filozófust elovasol mind úgy fejezi be agyrém szüleményeit
az emberi lét értelmének a magyarázatában,hogy
de van valami még ...
Vagy ez akkor lenne igaz ha el tudnánk pl a kersztény
tanításból elvenni Istent...

a gáz ott van , hogy a hit Isten létére épül...

Feltételezi Isten létezését:
1/ kinyilatkoztatásiból
2/hagyományozásból

Több száz év után is ott tartunk, hogy nem tudunk
különbséget tenni a megismerhető tudomány és azon túl
gondolkodás között.

Van olyan , hogy Hittudomány...
Ennek úgyan úgy meg vannak a módszerei az ott felmerülő
illetve már idetartozó témakörökre vonatkozóan...

A kettő nem ugyanazt kutataja mert más a feladata...
Ez utóbbi az ember minden ember üdvözülését teszi
a középpontba...

végezz el egy ilyet is és tudsz érvelni...
sok pap elvégezte a Lomonoszov Egyetemet,csak azért
hogy tudják ,értsék miről is beszél az ateizmus...

Neked Ember egy ponton el kellene döntened
mit hiszel arról az emberi létről amit Te is élsz...

a megismerésnek ez is " egy " ma járható útja

Üdv :névtelen úton levő

Huszti Sanyinak írtam "az ember kevered...

Kedves Sanyi!

Tök jó tök jó....!!!

Lehet h utálsz érte, de nem tudok "lecuppanni" ezen témáidról... (Erre csak most találtam rá, sajna... :)

Nemrégiben jöttem rá, hogy NINCS ISTEN. Állati klassz érzés volt. :)

Aztán összevetettem az előző, hosszas írásaimmal, meggyőződésemmel, magyarázataimmal, hitemmel, meg minden, ami arról szólt, hogy Ő VAN, ÉS HOGY LEHET ELÉRNI, meg minden....

:)

AZTÁN RÁJÖTTEM, HOGY NEM SZÁMÍT HOGY VAN-E... :) :) :)

És azóta NAGYON VÍG VAGYOK. Asszem elengedtem végre...

Lehet, hogy "megvilágosodtam"? :)) Nem tom, és asszem nem is számít, de JÓ.

Már nem gondolkodom annyit...

Puszillak.

Elég rövid voltam? :))

Namaszte (Vagy ami van Benned, ha van... hehe :)