Mi a hála?
Az éjjel nem tudtam aludni és csak jártak a kerekek. Sanyi küldte az adatkérő levelet és kérte, írjunk pár szót magunkról, honnan indultunk kinek a hatására? Én természetesen Sanyi önismereti tanfolyamán kezdtem el egyáltalán meditálni is. Azon gondolkodtam mit is jelentett nekem ez az egész. Mit érzek, gondolok arról a tanfolyamról, hálás vagyok-e?
Mindenképpen köszönettel, szeretettel, alázattal gondolok azokra a hónapokra. Beugrott egy másik fogalom is, a hála. A hála szó számomra nem pozitív jelentésű, úgy érzem, hogy az egy alázkodás, lekötelezettség, akár a szolgák a gazdájuknak régen. Kikényszerített alázat.
Vajon nekem hálásnak kell lennem azért amit ott kaptam?
Szerintem nem mert nem erről szólt, magamért csináltam, eleinte azért, hogy jobban érezzem magam a bőrömbe, majd, hogy megismerjem magam és a bennem zajló folyamatokat.
Igaz, most nem meditálok annyira intenzíven, de a leckék nem hagyják magukat az élet így vagy úgy elém gördíti őket.
Vajon én érzem rosszul, hogy a hála szó attól függetlenül, hogy egy szép nemes szó mégis negatív a jelentése?
Például ott a hálapénz: aki adja annak is kellemetlen, aki elfogadja annak is (vannak kivételek).
Vagy amikor a szülő évek (évtizedek) múlva azt mondja a gyerekének, hogy hálával tartozol azért amiért ruháztalak etettelek, fedőt adtam a fejed fölé.
Szerintem szülőnek lenni rendkívül alázatos tevékenység (a szó legnemesebb értelmében), sőt nekem elég ego gyilkos is, de semmiképpen nem várom el, hogy a gyermekem ezért évek múlva hálás legyen!
Nem azért lettem szülő, hogy később bármiféle viszonzást is elvárjak. Ha egy gyermek valódi szeretetben nő fel, fel sem merül szerintem a hála szó.
Vagy az én értékrendembe szerepel negatívan a hála?
Én látom rosszul?
"A hála egy Lélekkel teli tantétel. Megnyitja az elménket egy élő Isten gazdagságával átitatott világmindenség előtt. Általa lelkileg tudatában leszünk a legkisebb dolgoknak, amelyek Isten szeretetét sugárzó üzenetükkel felvidítják a szívünket. Ez a hálás odafigyelés érzékenyebbé tesz bennünket az isteni vezetés iránt. Amikor kifejezzük a hálánkat, eltölthet bennünket a Lélek, és összeköttetésbe kerülhetünk a körülöttünk lévőkkel és az Úrral. A hála boldogságra ösztönöz, és isteni befolyással bír."Bonnie D. Parkin
- orsimorsi blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
16 hozzászólásSzerintem ha egy szónak számodra rossza a mellékíze, akkor ne használd. Az egyik legjobb a magyar nyelvben, hogy ugyanazt százféleképpen ki tudja fejezni. :-)
Amúgy én még nem írtam meg, hogy honnan indultam, mert nem elmélkedtem végig...
Talán amikor Anyu, meg Apu úgydöntött, megvalósítanak Isten terveiből egy picit ? :-)
Szellemi fejlődésünk valahol ott kezdődik, (leszámítva azokat akik előző életekben is hisznek) ahol a szülők és Isten akarata egybe esik.
Aztán hatnak... szeretetükkel, példájukkal, a negatív megtapasztalásokkal akár már a legkisebb gyerekkorban... aztán az ember egyszer csak észreveszi, hogy tudatos lény, s onnan már maga felelőssége a fejlődése...
Visszakanyarodva ha nem érzed hogy őszinte a hála szó a szádból, szerintem elég lehet egy köszönöm is :-)
Köszönöm hogy írtál a háláról!
Üdv: Almás
Kedves Almás!
Én azt nem tartom megoldásnak, hogy ha vminek rossz a mellékíze akkor ne használjam.
Sőt pontosan azzal kell foglalkozni.Azzal, hogy nem használom azzal még nem oldottam fel a vele kapcsolatos negatív érzéseket,nem fejtettem meg az okát csak elnapolom, elodázom a megoldását.
Nem lehet csak mindig a pozitív dolgokkal fogalakozni, mert aminek rossz a mellékíze(ahogy te fogalmaztál) az halasztható.
Ahogy a mérleg két oldalú, vagy az éremnek is van két oldala.
Az egyensúly csak akkor áll fel ha mindkét oldallal foglalkozunk bármennyire is savanyú vagy keserű tőle a száj.
És egy feltérképezés még több kérdést vet fel.
Pl.: a hálával kapcsolatban, hogy miért esik nehezemre kimondani a köszönöm szót,sőt miért esik rosszul ha segíteni akarnak, mert köszönetet "kell"érte mondani?
mi van ha nem mondok , hálátlan vagyok?
Miért választottam olyan pályát amit körülölel, meghatároz a hála maga.
Miért tartom azokat az embereket sziruposnak negédesnek akik felkelnek és hálát mondanak mert felkelt a nap.
Én így vagyok a mellékízekkel, azért lett tőle rossz a szám íze, hogy megnézzem végre mi az.
Kedves Orsi!
Én meg azt tartom veszélyesnek, ha az ember a negatív dolgokat ragozgatja csak maga körül, mert bár lehet hogy megold egyet egyet, de közben rengeteg energiát veszít, amit a meglévő, megélhető jókra is fordíthatna. Tartanék attól, hogy egy idő után már keresném , hogy mivel van még bajom, hogy feloldhassam. Nem jobb azt keresni, ami jó, tiszta, kedves, élhető ? Vagy optimistának lenni akkor felületes életszemlélet ? Illik mindig megoldás céljából valami rosszon rágódni ?
De úgyis úgy teszel ahogy jónak látod, nem akarlak meggyőzni semmiről.
Nem elnapolni akarom magam körül a rosszat, csak nem hiszem magam annyira ügyesnek erősnek, hogy mindet megoldjam. Megpróbálom a helyükre tenni őket. S ha a hála szót csak egy szónak veszem, akkor félrerakható.. szerintem...
Üdv: Almás
Orsi azért foglalkozik a negatív dolgokkal, mert megtanulta, hogy a struccpolitika nem megoldás, és ha csak a jóra tereljük a figyelmünket, attól a rossz még utol fog érni!
Orsi azért mer a negatívval foglalkozni, mert megtanulta tőlem a negatív tudattartalmak feloldásának a módszerét és így a negatív dolgokba merülés számára nem ijesztő, nem kelt benne félelmet, csupán csak egy újabb tanítás, amivel szembesülnie kell!
Orsinak talán csak az a baja a hálával, hogy eddig negatív képeket, viszonyulásokat kapcsolt hozzá és feldolgozás kell neki ahhoz, hogy ezektől megtisztítsa és a hála valódi jelentését tapasztalja!
Olyan ez, mint ahogy a szeretetről is sokakban egy nyálas-mázos érzet van, mert akik nem tudnak szeretni, azoktól azt látjuk, hogy ezzel próbálják pótolni a képtelenségüket.
A hála sokaknak egy pozitív, felemelő lelki élmény, ezért bízom abban, hogy Orsi meg tudja tisztítani magában a hálát és fel meri vállalni a vele járó gyengeséget és önfeladást is! ; )
hmmm....megint csak köszönettel tartozom neked.
fel sem merült bennem, hogy ne foglalkozzak vele, sőt én még mindig ott tartok, hogy úgy érzem attól fejlődök ha a negatív dolgokkal foglalkozom.
újabb kérdés vajon azért mert nem hiszek abba, hogy a jók is fejlődést hoznak?
talán azért,mert úgy érzem a jó dolgok inkább jutalomként kapok a rossz feloldása után....
ezt szeretem ebbe az egész lelki fejlődésbe, hogy egy kérdés újabb kérdéseket hoz fel...
Vajon lesz olyan állapot, hogy már nem lesz kérdés?
Az milyen lehet, ha nincs már kérdésed?(és még életben vagy)
honnan tudod már,hogy nincs több kérdésed?
az utad akkor véget ér ebbe az életbe, ha már minden kérdésedet megválaszoltad?
most teljesen olyan állapotba kerültem mint egy gyerek aki a "miértek" és a "hogyanok" kérdések korszakába lépett...
akkor éreztem magam utoljára így amikor másodszor voltam a tanfolyamon, igen mert elsőre kifejezettem rosszul éreztem magam, de belül tudtam jó lesz ez nekem:)
Nem mindegyik kérdésedre szükséges, hogy ismerd a választ, mert ha odaérsz, akkor majd úgyis tudni fogod!
De azért megválaszolom ezeket, mert némi kétséget és bizonytalanságot eloszlathatok vele:
A jó dolgokat is fel kell dolgoznod, tudatosítanod kell, különben ilyen tévképzeteid maradnak, hogy azok jutalomként vannak jelen...!
Jó és rossz egyaránt a Te egod kivetítése az egyébként semleges dolgokra aszerint, hogy milyen élményt vársz - remélsz a megtapasztalásuktól! Vagyis ha az elvárásodat felszámolod, ami részben a korábbi tapasztalataid következménye, akkor mindent annak látsz, ami ... és nem vetíted rá a véleményedet.
Ha minden kérdést megválaszoltál, ami benned van, annak olyan magas tudatosság lesz az eredménye, hogy pontosan tudni fogod: nincs több kérdés.
Ha nincsenek kérdések, akkor nincsenek válaszok és válasz keresés sem, vagyis nincsenek érzelmek, gondolatok, elme zakatolás, stb. Csend van. Végtelen csend, mert az elme elcsendesül, majd leáll. Utána pedig csak a végtelen és tiszta tudat állapota van, amit mi úgy hívunk: meditáció.
Ez a saját fejlődésed vége is lesz egyben, hiszen a válaszokkal minden részlet a helyére kerül, így a nagy egész, Te magad is a helyedre kerülsz! Ilyenkor abszolút tudatállapot, mindent-tudás, beérkezettség, éntudatosság, lelki béke, teljesség, határtalanság, egység, harmónia van ... meg ami kell.
Ebből nem következik, hogy meghalsz, vagy meg kellene halnod. Ha van a világ felé dolgod és kedved segíteni, akkor maradsz, ha nincs, akkor kilépsz - felébredsz. Ahogyan az álmodból is felébredhetsz, de akár maradhatsz is, miután felismerted, nem valóság, álom volt csupán!
köszönöm......
észrevettem, hogy mostanában, nem alszom jól sőt fáradtabban kelek, mint ahogy lefekszem.
Pedig mindig is jó alvó voltam.Eleinte ráfogtam arra, hogy a lányom miatt, hisz nem rég született és az éjszakai kelések miatt fáradt vagyok.
viszont kipróbáltam vmit, úgy feküdtem le este, hogy megnézem magam alvás közbe mi a csudát csinálok én egész éjjel, hogy ilyen fáradt vagyok....
Érdekes volt látni magam álmomban, tudatosan figyeltem, csak néztem magam.
Érdekes látvány voltam.
Álltam egy nagy mozaik táblához hasonló kép előtt, és az apró mozaik kockákat próbáltam a helyére rakni. Amikor nem sikerült megtalálni a helyét félreraktam,majd nyúltam a következőért és így tovább.
Egyetlen egynek se volt meg a helye,csak egyik kupacból pakoltam a másik kupacból.
Gyakorlatilag a leckéimet a felhalmozott kérdéseimet álmomban akartam helyre rakni, hisz ébren már rég nem foglalkoztam velük.
Persze, hogy fáradtan keltem, hisz egész éjjel melóztam a "semmin".
Reggel meg elkeseredetten keltem, hogy mikor lesz nekem időm a lányom mellett, újból meditálni, foglalkozni a felhalmozott kupacaimmal,hogy fogom feldolgozni ezt mind?
ekkor beugrott..."az elefántot sem egybe eszik meg hanem szeletbe""nyugodtan állj neki, nézz velük szembe, semmi olyan akadályod nincs ami miatt félned kéne"
amikor vége lett a tanfolyamnak, úgy éreztem elhagytak, elengedték a kezem, hogy fogok ezek után boldogulni? Menekültem a felelősség elől,attól,hogy merjek biztos hátvád nélkül feltenni kérdéseket.
Most jöttem rá, hogy amit ott tanultam az egy új élet erős alapja,de maga a felépítése rajtam múlik.
A problémáimat az építkezés során nem más fogja megoldani,megválaszolni. Nekem kell a megoldást a válaszokat megtalálni rá.
Ha egyik módon nem megy majd, megy más módon,megnézem hátulról, alulról, oldalról,múltból, a semmiből. valahol meglesz rá a megoldás, a technika, a válasz.
Minden kérdésemre megvan a válasz, csak jól kell feltennem őket, ha nem jól teszem fel, nem azt a választ kapom amitől megoldódik a kérdés.
Az önismeret nem egy készétel amit készen kapok,és csak enni kell.
Valahogy most tisztábban látom a feladataimat, a kupacaimat is, nem rakosgatom egyik helyről a másikra.
inkább kibontom mint egy csomagot és megnézem milyen mély, mit rejt valójában.
köszönöm, hogy kaptam olyan technikákat amire építkezni lehet.
és nem olyan mint a Déva vára, hogy reggelre leomlik....
itt az ideje kibontani a csomagjaimat amit kaptam, had lássam meg végre azokat...ettől sokkal energikusabbnak érzem magam
köszönöm....
Beírtam a "hála" szót a keresőbe.
Ez volt az első idézet amit kaptam, kaptunk! Te , meg én.
“Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: “Köszönöm”, az is elegendő lenne.” (Meister Eckhart)
Üdv: Almás
Szóval addig járt a fejembe, hogy mi is ez a hála dolog, hogy végül belebújtam a hála szóba.
mit is jelent valójába, honnan jött ez a negatív érzés.
Amikor ott voltam magába a hálába, azt éreztem gyenge vagyok és sebezhető.
Azzal, hogy kifejezem a hálámat, úgy éreztem megmutatom magam és utata engedek másoknak meglátni a gyengeségeimet.
Nagyon rosszul éreztem magam, majd megnéztem hogy honnan ered, hol alakulhatott ki ez, hogy ennyire negatívvá tettem a hála szót magamnak.
Valamikor gyermekkoromba amikor először kerültem közösségbe, addig ugye nem én voltam egyedül a család szeme fénye akinek minden produkcióját, ajándékát köszönettel "hálásan fogadták"
Aztán amikor egy lettem a sok közül,már senkit sem érdekeltem,hiszen annyi gyerek akarta ugyanezt, hogy figyeljenek rá elismerjék. Volt, hogy negatívan értékelték azt amit addig a családom rendkívül pozitívan, hisze egy szem gyerek voltam(vagyok).
Bántva és sértve éreztem magam, hogy én felhívom magamra figyelmet és nem köszönetet és elismerést kapok, hanem inkább dorgálást vagy közönyt.Pedig én annyira vágytam, hogy szeressen ill. elfogadjon pl. az óvónő.
Minél jobban próbáltam elnyerni a "kegyeit" annál nagyobb lett a közöny ill. a megbélyegzés, hogy ez a gyerek mit produkálja itt magát?
Így torzult el nálam valami egészen már irányba a hála szó. ill. annak érzése.
ebből kiindulva alakulhatott ki, hogy nem fogadom el a segítséget, sőt kifejezetten gyengeségen érzem azt ha segítenek, lekötelezve érzem maga általa.
Vajon azért választottam olyan szakmát ami hálával jár, hogy bepótoljam mindazt ami akkor kimaradt.
ezek újabb szeletek a nagy tortából....
Most olvasom, hogy bele is merültél a hála megismerésébe és elkezdted megtisztítani azt a saját negatív kivetítéseidtől. Örülök neki és nagyon jól is haladsz ebben!
Én a köszönömmel voltam így egy időben, hogy pár évig egyszerűen nem bírtam volna kimondani a szót, helyette mindenféle fintorokat vágtam, mellébeszéltem. És ez nem is olyan régen volt, meg is lepett, hogy spirituális beállítottságom ellenére hogyan tudok ilyen "hálátlan" lenni!
Aztán lassacskán feloldódott - mert nem foglalkoztam vele elég célzottan -, így mára ismét meg tudok köszönni dolgokat. Néha a nejem még rám is szól, hogy miért köszönök meg olyat is, ahol nem kaptam semmit sem?
Nem tudom. Egyszerűen jól esik olyankor is kimondani és valahol belül érzek azért valamit, amit megköszönök. Mintha a másik létezését köszönném ... de ez már olyan nyálasnak tűnhet ..., pedig mégis valami ilyesmi!
Először járok ezeken az oldalakon, őrületes kíváncsiságtól telve. Nekem a szeretlek szóval vannak problémáim.
A kedvesem, pont tegnap hozta szóba, hogy bár nyolcadik éve tart a kapcsolatunk, még soha nem mondtam neki, hogy "szeretlek". ELGONDOLKODTAM. IGAZA van.
Mondta, hogy érzi, tudja, hogy meg van bennem az érzés, ezért is nem nyaggatott ezzel, de nem érti miért van az hogy nem mondom?
Először megpróbáltam egy viccel elütni, azután csak gondolkodtam. Én otthon soha nem hallottam se Anyutól, se Aputól. Éreztem, de soha sem mondták, és ezt a sémát hoztam otthonról, csak én tovább fejlesztettem magamban annyira, hogy ki sem Tudom mondani.
Mit lehet tenni? Gyakorolni? Megtelik valaha tartalommal? Valós jelentése lesz valaha?
Vagy csak mondogassam, hogy Ő megnyugodjon? Minden rezdülésemmel odáig vagyok érte, de mondani nem tudom neki. Tanácsok?
A legjobb az lenne, ha meditációban megkeresnéd magadban azt a blokkot, ami miatt "nem tudod" kimondani a szeretlek-et.
Ha nem vagy tapasztalt meditáló, akkor pedig kezdd el először magadban mondogatni a szót és figyeld meg, hogy milyen érzések és emlékek jönnek fel. Bármi is jelenjen meg, azt fogadd el, engedd, hadd történjen!
Ha magadban már ki tudod mondani, akkor lépésenként haladj előre: írd le, mondd ki hangosan, írd le a párodnak, mondd ki hangosan neki egyszer, kétszer, háromszor, végtelenszer...
Köszönöm a tanácsod,megfogadom.Még soha nem meditáltam,de mindig érdeklődéssel olvastam róla,de eddig még nem volt elég erős a késztetés,de azt hiszem kezd a lelkem "okosodni"és minden nappal közeledek a lehetőség felé.Fafejü skorpió vagyok aki csak a saját megélt tapasztalataibol tud tanulni,és a sokadik koppanás után kezdem el a nekem szánt utat járni.Hála Istennek,mindig kapok újabb és újabb lehetőségeket,hogy javitsak.Azt hiszem a Ti oldalatokra is Ő vezette a kezemet.Figyelek,és csupa pozitiv érzés tölt el benneteket olvasva.KÖSZÖNÖM!
Azt hiszem a "lekötelezettség"-gel kevered a hálát.
Ami valóban viszonzásra, viszontszolgálatra vár.
A magyar nyelvben ezt is jelenti a hála.
Viszont, én is azt gondolom a hálát értelmezhetjük köszönetnek is....
Ez a köszönet, vagy "hála" viszont kifejezhet megkönnyebbülést!
Amikor valami nagyon szorongató helyzetből valahogy még is kijössz és bizony hálát érzel.... mert megkönnyebbültél....
Sőt megelégedést is jelent.
Ebből a szempontból nagyon nem értek egyet veled egyet a a szülő-gyerek kapcsolatban megjelenő hála negatív fenn-hangjával.
Amikor a gyermek Ő maga is úgy éli meg, hogy számára valóban szeretetteli légkörben nőtt fel, és meg van elégedve, bizony érezhet "hálát"!!! Sőt, véleményem szerint ez a legeslegszebb érzés. A megelégedettség és a szeretet kifejeződése....
Életemben az egyik legnagyobb dolog volt, amikor az osztálytársammal, hozzám nagyon közel álló személlyel az egy hónapos lányával és az anyukájukkal sétáltunk, és végig hallgattam a beszélgetésüket. A lány ezt mondta az anyjának: "Tudod anya, ha az unokáddal, a lányommal csak a fele annyira leszek jóba, mint ahogy veled voltam és vagyok, akkor már nyert ügyem lesz és boldog leszek. Köszönöm Neked, hogy így neveltél, ahogy tetted.... Ebben annyi, de annyi szeretet volt és olyannyira megható volt, hogy majdnem elsírtam magam, bár bevallom először hihetetlenül meglepődtem, hogy jééé, ilyen is van? Kiguvadtak a szemeim... Aztán elöntötte a szívem a meghatottság. És boldog voltam, és vagyok és hálás is, hogy ezt hallhattam. Gyönyörű mondatok.....
Nekem személy szerint épp a hálát kell megélnem a szüleimmel kapcsolatban.
El kell kezdenem "felnőtté válni" és képesnek kell lennem megköszönni a szüleimnek azokat a "feltételes reflexeket", melyeket kialakítottak bennem, és amiket később már "zsigerből" képes vagyok alkalmazni, akkor képessé válok a szeretet adásra és elfogadásra is.... mint ahogy azt már írtam egy másik topikban, illetve, ahogy szépen megfogalmazta a terapeutám, és egyet értek vele....
Tudod, látom magamon is de az öcsémen is, de főleg a bátyámon, hogy mennyire elutasítók vagyunk a szüleinkkel és a szüleinktől kapott, örökölt, tanult... stb. dolgok iránt.... és amikor még kicsi voltam, mindig fájt, hogy a bátyám ilyen és nem tudtam felfogni, hogy miért nem hálás.... aztán persze én átestem, átesek ezen.... Van némi gondom az elfogadással.....
és én is inkább haragot érzek a szüleim felé....
Pedig hálásnak kéne lennem....
Egy Egységben, harmóniában, összhangban lévő valakinek van annyi önbizalma, hogy hajlandó hálásnak lenni.... megelégedett... és köszönetet mond és hálás ezért, hogy magának, Istennek, a szüleinek, vagy bárkinek és bárminek... szóval, hogy kinek és/vagy minek az már talán mindegy.....
Egy másik dolog, ami eszembe jutott a hálával kapcsolatban, amikor foglalkoztam egy autista fiúval folyamatosan a hálát láttam benne, rengetegszer kifejezte nekem a háláját.... és ez nekem nagyon sokat jelentett és ezért viszont hálát érzetem és érzek..... ezzel erősítettük egymást.....
összeköttetésben voltunk egymással.....
Egyébként olvasd csak újra!
Te idézted: :)))))))
"A hála egy Lélekkel teli tantétel. Megnyitja az elménket egy élő Isten gazdagságával átitatott világmindenség előtt. Általa lelkileg tudatában leszünk a legkisebb dolgoknak, amelyek Isten szeretetét sugárzó üzenetükkel felvidítják a szívünket. Ez a hálás odafigyelés érzékenyebbé tesz bennünket az isteni vezetés iránt. Amikor kifejezzük a hálánkat, eltölthet bennünket a Lélek, és összeköttetésbe kerülhetünk a körülöttünk lévőkkel és az Úrral. A hála boldogságra ösztönöz, és isteni befolyással bír."
P.S: http://dudus.hu/nagyark/zen1.htm
és ez bizony hálával tölt el....
:))))
Nekem ez az idézet túl összetett és gyanús is, hogy csak egy ezoterikus maszlag!
Azonban a hálát én is úgy érzékelem, mint egy köszönetet, ami nem az elmémből jön, ahol azt tanultam, hogy meg kell köszönni a dolgokat, hanem sokkal mélyebbről sugárzódik!
Mintha a lelkem köszönné meg, amit kapott.
A hála, egy szívből jövő köszönet.
Nekem ez az idézet tokéletesnek tunik.rátapintottak az egész hála lényegére.Ha valamire hálával gondolok,cserébe hatalmas boldogság onti el a szivem.A hála az egyik kulcsfontosságu része az ezotériának.Es ezt Sanyibá jol jellemezte-a hála,egy szívbol jovo koszonet.
En ahogy reggel kinyitom a szemem,azonnal hálával kezdem a napom.Hálás vagyok,hogy ujra van reggel-ujra felkell a nap-ujra lehetoségek-ujra élhetek.A második hálám,hogy meg tudok mozdulni,tudok levegot venni,megvan mindenem.A kovetkezo,hogy hálával tolt el,hogy van reggelim.
Az én személyes hálám magának a Hálának......Hogy odafigyelek maximálisan mindenre...Az itt és mostban élek.................Hogy 100%százalékra átélek mindent-jot s rosszat egyaránt.
A keresztények imája is egyfajta hála.
A mandala is egyfajta hála.
Az Istentiszteletek egy kozos hála.
A hálaadás napja-egyfajta hála.
Minden létezo vallásban kulcsfontosságu szerepe van a hálának!!!
Hálás vagyok,hogy írhattam!!!