Tudati gátjanik

Miért is van szükség rájuk? Hogyan alakultak ki? Mi célt szolgálnak? Hogyan lehet tudatunkat fejleszteni?

Tudatunk gátjainak is, mint mindennek duális világunkban 2 oldala van. 1: óv minket, hogy még éretlen tudatunkkal olyan információkhoz ne jussunk, ami kiégetni a biztosítékot és diliházban kössünk ki, 2: akadályt képez, fejlődésünk zökkenőmentes ütemében.
De lássuk, milyen tényezők szükségesek kialakulásukhoz?
Előző életeinkből levont megtapasztalások, szülői programozások, környezeti tényezők, saját tapasztalataink, saját félelmeink halmaza kialakít bizonyos belső világot, ami szűrőként szolgál a hozzánk eljutó információk fogadásánál. Olyan ez, mintha mindenki 1 csak rá jellemző szemüveget viselne.
célja csupán annyi, hogy lépésről-lépésre elvezessen minket a teljesség felé a megőrülés nélkül.
Számos minket elhatároló beigdegződés fut a tudatalattinkban, ami miatt sokszor nem értjük mások reakcióikat irányunkban. Sokat segítenek felismerésükben a kapcsolatainkban felmerülő tükröződések, amiket tudatosan megfigyelve felismerhetjük, hogy életünk romboló hatásait mi magunk indítjuk el, és csak manifesztálódnak az anyagi világban, mint 1 feladat, amit meg kell tanulnunk, tapasztalnunk.
Pl.: ha valaki azt hiszi önmagáról, hogy kevesebb, rosszabb mint a többiek, előbb-utóbb sürübben, majd durvában kap a környezetéből ezt alátámasztó megtapasztalásokat. Ez csupán annyit jelent, van itt 1 Mártír program, amit már megtapasztaltunk, ideje lenne túllépni ezen és tovább haladni a teljesség felé. 2 út tárul fel az illető előtt: 1. vagy elszalad és máshol (csak a helyszínt változtatva, önmagát nem) újrakezdi az egész tanuló-folyamatot (ördögi kör), vagy 2. megáll, és tudatosan vizsgálja önmagát és ráébred, mi is ez. Ilyenkor legjobb a sarkunkra állni, megtanulni kiállni magunkért, mások tiszteletben tartása mellett, és közben szívünkre figyelni. Meglásd, szivedben mindig ott lesz a melegség, ami egyre nagyobb lángokban izzva kiégeti "rossz" beidegződésedet és a katarzisból 1 szemvillanás alatt felnevetsz, a megszabadulás érzésével. Lehull a Mártíromság szemüvege, újabb lépéssel közelebb vagy a teljességhez.
Miért is van szenvedés? Mi a szabadulás útja?
Ha valahol jól érzed magad szivesen változtatnál, mikor semmi tudásod nincs arról, hogy mi lesz a változás után? Általában nemleges a válasz. Katarzis nélkül, nincs tisztító tűz. Születés nincs, fájdalom nélkül, pedig minden felismerést meg kell szülnöd ahhoz, hogy Lényedbe beépüljön. Tehát a szenvedés is jó, hiszen ha madártávlatból visszanézel életedre, Te sem vagy az, aki 10 éve voltál. Fájdalmaid, örömeid formáltak azzá, aki most vagy. Így alkotnak egészet. Ez a szabadulás útja, hogy kibújj már kinőt gúnyádból. Amig nincs katarzis, lehetnek elméleti tudásaid, életed nem változik meg azért, mert a betűk ott vannak a kobakodban. Ahhoz hogy magadévá ted, azzá kell változnod.
Tudatosság útja:
1 FIGYELEM. Figyeld, mit szül az életed. Milyen hatások érnek? Milyen hatást gyakorolsz másokra? stb
2 Fogad el, hogy ez is 1 tanuló eladat, hiába küzdesz ellene, csak belegabalyodsz mégjobban a "pókhálódba"
3 Jelen megélése, nem csak meditációban. Terjeszd ki életed minden területére. Kezdetben sokat segít, ha testedre figyelsz, vagy tettekkel vonod ki magad az ábrándok, tervek, múlton rágódás világából. Pl.: sétálj, kertészkedj, takaríts. Nem baj, ha rajtakapod magad, hogy megint ábrándozol, enged el lazán, és figyelmed irányítsd vissza éppen arra, amit csinálsz.
4 önsajnálat elengedése, mikor rossz is, hadd jöjjön, hiszen ez is életem része. Alkazmazd a víz technikáját, hiszen a folyó sem panaszkodik, ha virágos rétek helyett sziklákon kell áttőrnie, hogy folytassa útját.
5 türelem, türelem, türelem. A "negatív" programjaid sem 1 pillanat alatt jött létre, adj időt magadnak a fejlődéshez. 1 fa sem nő meg 1 nap alatt gyümölcsöző lombkoronává, Te is hova sietnél?
6 célzott akarat, mikor bármi is lesz én akkor is megszabadulok ettől a gátló gondolattól.
7 ÉLD AZ ÉLETED. Mégha nem is lettél Te magad még a Dalai Láma, Buddha, vagybármi más, akkor is ne feled élni az életed. Én is beleestem abba a hibába, hogy ködös keserűségemben, (mert nem mindenki a tanok ösvényén jár, meg az élet is olyan, amilyen és nem olyan, ahogy én akarom) bezárogattam lelkem kapuit. Ez szegénységhez, elmagányosodáshoz vezet, jobb ezt kihagyni, van ezek nélkül is épp elég fejlődni valónk, nem igaz? Tudatosan éld az életed. Figyeld mit érzel, milyen mikor felszabadultan táncolsz, vagy sírsz mikor fáj. Előbb-utóbb rájösz, az érzelem is energia, mint a gondolat úgy jön a semmiből, és megy a semmibe. Ne máshol és másokban keresd önmagad, mert Te ITT És MOST vagy. Fogadd el önmagad sötét és világos arcait is, hiszen így vagy egész. Ahogy tudasosságunk fejlődik, úgyis levetkőzzük sötét árnyainkat, csak önmagunkat csapjuk be, ha lehazudjuk őket. Ezek vezetnek pszichoszomatikus betegségekhez, illetve környezetünkben rávetítjük valakire és így elszalasztjuk megismerni valódi arcát. Különben is, minek az álarc, ha azt akarod, hogy Téged szeressenek?
Bízz önmagadban, hid is el, képes vagy felállni, a kezdeti sikertelenséged ne csüggesszen, hiszen ez is a változás folyamata.