Miért hazudunk?
Kell a hazugság?. Mire jó ez nekünk? Az emberiség hány százaléka nem hazudott még soha életében? Mire is jó ez?? Védekezés, gondolom. Van köztetek olyan, aki megpróbált már egy pár napig hazugság nélkül élni? Na inkább pár hétig....
Ha hozzáfűzöm a spiritualitást, mi keveredik ki belőle?? Biztos az ego játszmái ezek.... Na de le lehet győzni? És ha már soha többet nem hazudok senkinek sem, akkor megvilágosodottnak mondhatom magam?
Hogyan ragad ránk már egész kis korunkban? Szerintem mindannyian óvodában betegre hazudtuk magunkat. De mégiscsak más a felnőttkori hazudozás. Ha egy picit beleéli mindenki magát egy emlékezetes szituációba, mi lett volna, ha ott igazat mondott volna?? Valamitől féltél... nem vállaltad fel, azt aki akkor voltál. A hibákat soha nem vállaljuk fel. Őrült érdekes játszmák ezek...
Van kivétel??
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Miért hazudunk?
Mert a társadalmom és a hatalmon levők célja az volt,h az embereket be tudják sorlni egy tömegbe,megváltoztassák a kollektív gondolkodást,az volt a cél,h a hatalamt kezükben tudják tartani,h az embereket befolyásolhatóvá,manipulálhatóvá tegyék,és ebben segített a médai nagy mértékben..Gondolj csak bele,a mmédia megmondja,h mit nézz,majd ő feltámassza neked az igényeket,megmondja,h hogyan nézhetsz ki jól,h milyen ruhát viselj,hogy mi az amit elhihetsz,megfoszt a szabad döntés lehetőségétől,és az a baj,h vannak emberek,akik beállnak ebbe a sorba,és elfelejtkeznek önmagukról..
Elfelejtik,h kik is ők valójában,m amit szeretnek,azt megmonták nekik,amit gondolnak,azt is más már kigondolta előttük nekik..és szerintem ide vezethető vissza,h az ember már a hétköznapokban is hazudik önmagának,és ha már magával nincs tisztában,magához nem őszinte,természetes,h másokhoz sem tud az lenni....
Legyetek tudatosak,éberek és figyeljetek,és akkor ezt el lehet kerülni!
Én nem másokat okolnék a hazudozásunk miatt, hanem csak saját magunkat!
Talán egy pár alkalomtól eltekintve, amikor is a szülő nem akarja, hogy a gyermeke a szomszéd néni szemébe mondja, hogy az milyen kövér... senki sem kényszerít a hazugságra, nem fenyeget azzal, hogy ha igazat mondasz, levágom a fejedet!
Teljesen öncélúan hazudunk. Magunknak akarunk jót, vagy el akarjuk kerülni a rosszat. Nem érdekli az embert az igazság, amikor előnyöket élvezhet a hazugsága által!
Ha hazugság nélkül is jól érezhetnéd magadat, akkor ugyan mi kényszerítene a hazugságra? Semmi sem!
"Szerintem mindannyian óvodában betegre hazudtuk magunkat.De mégiscsak más a felnőttkori hazudozás." - szerintem ez nem így van és lehet hogy nem is nagyon más a két dolog. De ez csak egy tipp, de jó kis téma, agyaljunk csak rajta tényleg!
Viszont én meg azon kezdtem el filózni kb egy órája mielőtt ide felnéztem, hogy először is kétféle ember van. Álarcokat viselő emberek szeretik szintén álarcokat viselő emberekkel körülvenni magukat, akik persze ugyanúgy nem látnak ki saját álarcuk mögül és nem veszik észre mások hibáit sem. Biztonságos érzés talán? Az őszinte emberek meg persze szeretik hasonlóan őszinte emberekkel körülvenni magukat.
,,Álarcokat viselő emberek szeretik szintén álarcokat viselő emberekkel körülvenni magukat, akik persze ugyanúgy nem látnak ki saját álarcuk mögül és nem veszik észre mások hibáit sem." --->
erre a válasz egyszerű: hasonló-hasonlót vonz,mivel a gondolataink és rezgéseink kivetülnek,és hasonló rezgésű embereket fog bevonzani..
A másik dolog,h ha hasonló beállítottságú embereket vonzunk be,az azért van,hogy a másik tükröt mutasson! Pozitív és negatív tükröt..Kiemeli a pozitívat és erősíti benned,és ugyanígy a negatívat,csak általában a negítvat mindig elítéljük a másikban..Kérdés az,h mennyire figyelsz fel erre a dolgokra,és dolgozol vele..
,,Biztonságos érzés talán? Az őszinte emberek meg persze szeretik hasonlóan őszinte emberekkel körülvenni magukat." ---> Biztonságos..Mert így azt hiszi az ember,h ezzel az álarccal,ezzel a bástyával nem sebezhető..Csak éppen azt felejti el,h ki is ő valójában,mert már nem tudja elkülöníteni,h az az érzés,vagy az a gondolat,ami benne van,az tényleg a sajátja,vagy vaalki más által beléprogramozott dolog..
Azzal soha ne foglalkozz,h ki mennyire őszinte Veled,vagy mással,az az ő dolga,az az ő feladata..
Azzal viszont foglalkozz,h Te mennyire vagy őszinte magadhoz..
Vállald fel az érzéseidet,a véleményedet,önmagadat,próbáld ki,h 1napig őszinte vagy magaddal! Hallgass a megérzéseidre,és cselekedj úgy! A tapasztalat az,h lesznek emberek,akikkel emiatt konfliktus alakul ki,m mindenkinek az őszinteség fáj a legjobban,de hosszú távon ezek az emberek mindig visszatérnek,keresik a társaságod,mert a nyíltságod és őszinteséged miatt,mégha fáj is nekik,megbíznak benned és megnyílnak előtted..Ezáltal elindítasz egy láncreakciót,és előbb-utóbb egyre többen leszünk tudatosabbak,egyre többen merjük majd önmagunkat felvállalni....
Valahogy szerintem ez így működik...
"Vállald fel az érzéseidet,a véleményedet,önmagadat,próbáld ki,h 1napig őszinte vagy magaddal! Hallgass a megérzéseidre,és cselekedj úgy! A tapasztalat az,h lesznek emberek,akikkel emiatt konfliktus alakul ki,m mindenkinek az őszinteség fáj a legjobban,"
- hohó, :) ha tudnád.. nekem így telt az életem, megmondtam a véleményem mindig is mindenkinek, soha nem érdekelt mennyire fáj az neki éppen akkor. Ami a szívemen az a számon, vagy nem látszik a soraimból? :)
"Azzal soha ne foglalkozz,h ki mennyire őszinte Veled,vagy mással,az az ő dolga,az az ő feladata.."
- de miért vagyok zavarban, ha ezt észreveszem máson? Vagy hogy lehet ezt egyáltalán helyesen kezelni, ha valaki a szemünkbe hazudik és levesszük az apró jelekből? És tegyük fel a mi érdekünkkel sem egyező éppen az a dolog. Olyan kellemetlen jópofát vágni hozzá, szemet hunyni felette, akármilyen apró füllentés legyen is az. Ilyen esetekben mondjuk nem szoktam felülkerekedni és megalázni a másikat, bár van olyan haverom aki így nyomja, visszakérdez, keresztkérdések - "aha szóval hazudtál.." :)
De tényleg, hol van az a határ, amikor már "cinkosok közt vétkes aki néma"-témáról van szó, és hol kell viszont szemet hunynunk és hagyni a másikat hazudni?
"hohó, :) ha tudnád.. nekem így telt az életem, megmondtam a véleményem mindig is mindenkinek, soha nem érdekelt mennyire fáj az neki éppen akkor. Ami a szívemen az a számon, vagy nem látszik a soraimból? :) " ---->
az addig oké,h Te mindig ,mindehol,mindenkinek őszinte vagy. Én is ilyen vagyok,ami a szívemen az a számon.. De! arra azért én mindig figyelek,h milyen modorbn adom elő magam,m lehet valaki érzéketlenül is őszinte,amivel másokba beletipor,és még azis lehet,h tényleg nem volt igaza,vagy nem volt helyénvaló a véleménye..
Lehet őszintének lenni finoman is.. Óvatosan kell bánni szavainkkal,hisz nagyon durván teremtünk velük..
"de miért vagyok zavarban, ha ezt észreveszem máson? Vagy hogy lehet ezt egyáltalán helyesen kezelni, ha valaki a szemünkbe hazudik és levesszük az apró jelekből?"
Mert Te érzed kellemetlenül magad,megalázónak tartod azt,h ennyire átlátsz a szitán,és mégis annak ellenére a szemedbe hazudnak..
HA apró dolgokból pill. alatt leszűröm,h valaki hazudnik,én nem foglalkozom vele..Azzal nem engem,saját magát mérgezi,és magának kavarja a sz.t,nem nekem..Az tényleg az ő döntése volt,h hazudjon egy témát illetően..
viszont,ha komoly dolgoról van szó,ott azért már harcba szállok,de azt is sak finoman,óvatosan.
Azt nem hagyom,ha játszanak velem és az életemmel,és főleg akkor teszem még meg az első lépéseket,ha látom,h ott azért mások is sérülnek a dologban..
,,De tényleg, hol van az a határ, amikor már "cinkosok közt vétkes aki néma"-témáról van szó, és hol kell viszont szemet hunynunk és hagyni a másikat hazudni?" ---->Neked kell mérlegelni a témát,Te tudod,h milyen súlya van az adott a dolognak..Ha komoly dolgokról van szó,akkor mindenképp tgyél valamit,ha csupán apró 7köznapi hülyeségekről,akkor meg mosolyogj rajta.. Örülj annak,h ennire működnek az érzékeid,és észreveszel mindent..Én azt mondom ha tényleg nem komoly a dolog,akkor ne pazarolj rá energiát,szépen beszélgetések alkalmával,ha olyan a hangulat,rá lehet terelni az illetőnél a szót..
Az a baj,h ilyen helyzetekről elég nehéz írni,ezt tapasztalni kell,és ki kell..
hát ja. köszönöm a válaszokat!
Szerintem, nem érdemes finomkodni a hazug emberekkel. Szembesíteni kell őket azzal, hogy tudod, hogy hazudnak! Ha ez fáj nekik, az az Ő bajuk, maguknak teremtették!
Az önmagát és másokat becsapó ember úgyis csak a mérhetetlen fájdalom és szenvedés okán fog "megtérni" és választja az igazság útját! Amíg jobban megéri neki hazudni, mint igazat mondani, addig úgyis a kényelmesebb utat fogja választani.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy fogatlan prókátor legyél! Csak azt, hogy ne neked kelljen hazudnod azzal, hogy nem mutatod ki azt, hogy észrevetted a másik hazugságát!
Mert amikor Te is belemész az Ő hazugság játékába, akkor magad is hazuggá válsz, csak azért, hogy Ő ne érezze magát kellemetlenül.
Gyakorlatilag átvállalod az Ő kellemetlenségét magadra, mert nem akarsz rossz lenni! Bizonyára Neked is azt tanították, hogy: Ne alázd meg a másikat azzal, hogy lebuktatod a hazugságában!
Pedig ilyenkor nem Te alázod meg, hanem Ő alázza meg saját magát!
Nehogy már Te érezd magad kellemetlenül azért, mert Ő hazudott! Mindenki vállalja a tettei következményét!
Ha hazudott, akkor érezze miatta rosszul magát!
Megszoktuk a hazugságot ebben a társadalomban és mára az igazságot vállalók vannak kisebbségben. De mellettünk van az igazság és az élet is az igazság mellé áll!
Állj ki magad mellett, állj ki az igazság mellett és a puszta jelenléteddel kényszerítsd rá a többieket az igazságra! Ha egy picit is engedsz, azzal magad körül szorítod a hurkot, mert legközelebb megint engedsz egy kicsit az igazságból, majd megint egy picit és a végén nem marad semmid sem!
Érted ugye, hogy hol van a határ?
Nincs megalkuvás, nincs kompromisszum, csak kőkemény kitartás az igazság mellett! Meg lesz az eredménye, ebben biztos lehetsz!
Kételkedik ebben valaki?
Előjött már olyan életem, hogy kőkeményen kitartottam az igazság mellett, és a hatalom ellen. Meg is lett az eredménye!! (Számomra nem túl pozitív eredmény).
Sokáig nem értettem, hogy miért nem győzhet mindig az igazság. Végül, mivel magamtól sehogy sem jöttem rá, megkérdeztem az egyik tanítómat, hátha ő tudja a választ. Idézem, mit írt vissza: " Amíg nem tudunk 101%-osan hinni önmagunkban, az égi vezettetésben, a fény igazságában, és a szeretet erejében, elbukunk. Tanításként állít minket ilyen helyzetek elé az élet, mindaddig,amíg képessé nem válunk HINNI."
De szerintem ez nem kételkedés. Mert ezekben a kihívásokban edződünk. Hogy aztán a végén farkasszemet tudjunk nézni az Ördöggel is akár. (Fúúú, nekem volt egy olyan zs főnököm mikor még dolgoztam cégnél.. Na az a faszi simán beugorhatott volna Al Pacino helyett az Ördög ügyvédjé-be, keményebb, sötétebb tekintete volt, nem vicc.)
Igen, asszem ilyesmi választ akartam én hallani. Mondjuk nem könnyű, keménynek kell lenni, farkasszemnéző-izomra még gyúrni kell hozzá, de menni fog. Sőt, jó móka lesz! :)
(a farkasszemnéző-izmot nem húzta alá a hibajavítás :O - ezek szerint van is ilyen, hm... :))
"Állj ki magad mellett, állj ki az igazság mellett és a puszta jelenléteddel kényszerítsd rá a többieket az igazságra! Ha egy picit is engedsz, azzal magad körül szorítod a hurkot, mert legközelebb megint engedsz egy kicsit az igazságból, majd megint egy picit és a végén nem marad semmid sem! "
Hol van itt az egység? Hol van itt a tudatos viselkedés? Hol a szeretet? Hol van itt a dolgokra való ráébredés? Hol van az,h kapsz az életedbe egy hazug embert,és Te ezt úgy fogod fel,mint feladat.Nem ítéled el,m ugyanilyan lélek,mint Te ,csak éppen más feladattal..Neki épp akkor azt kell megélnie,h hazudjon,m ebből vki fejlődni fog...Ő ugyanolyan min Te! Ha te kőkemény vagy vele,ha te nem vagy képes ráhangolódni,és hazugságai miatt ítélkezel,bíráskodsz felette (bár nem tudom milyen jogon) attól Neked miért lesz jobb? Ezzel oldod meg a feladatot? Ezzel segítesz a másiknak,h jobb legyen neki,ezáltal neked is és a világnak? A vita,a gőg, a harc mégis mire vezet?
"Nincs megalkuvás, nincs kompromisszum, csak kőkemény kitartás az igazság mellett! " Hab a tortán! nincs megalkuvás? Kivel kellene neked megalkuvónak lenned? ha megtalálod a saját benső középpontodat,ha tisztában leszel önmagaddal,amikor ráébredsz az EGYség értelmére,akkor ilyen gondolatk nem fognak a fejedben megfordulni..
Ha megtalálod önmagadban a szépséget,akkor onnantól kezdve mind1 lesz Neked,h ki mit mond,ki mit gondol rólad,másról,mit diktál a világ,akkor te te leszel,és önmagad képében fogod látni a világot,és nem lerezeg rólad minden negatív külső hatás. Akkor nem leszel felháborosott,nem fogsz a virtuális/ál valóságban harcolni,vitázni,önmagadnak bizonygatni
Emberek,akik rálépnek egy útra,elkezdenek fejlődni,tudatosodni (legalábbis azt hiszik magukról) felháborító,hogy ilyen stílusban,ilyen módon írnak ki véleményt egy közösségi oldalra,közben vmi gurunak tartják magukat,és még tanítani próbálják a népet,és mind ezt HATALMAS EGOVAL,ÉS HAMIS ÖNBIZALOMMAL TESZIK..
Valahol a spiritualitás nem itt kezdődik..Ez tévút.
Amikor kritizálsz,felháborodsz,nem vagy képes ELFOGADNI,MEGÉRENI,tévúton jársz..
Bár lehet, tévedek, személyed kilétéről. De ekkora öngólokat itt csak egy személy szokott magának rúgni. Csak hosszabban játssza a meccset.
"FELHÁBORÍTÓ, hogy ilyen stílusban, ilyen módon írnak ki véleményt egy közösségi oldalra"
"Amikor kritizálsz, FELHÁBORODSZ, nem vagy képes ELFOGADNI, MEGÉRENI, tévúton jársz.."
Kedves Névtelen!
"Ha megtalálod önmagadban a szépséget,akkor onnantól kezdve mind1 lesz Neked,h ki mit mond,ki mit gondol rólad,másról,mit diktál a világ,akkor te te leszel,és önmagad képében fogod látni a világot,és nem lerezeg rólad minden negatív külső hatás. Akkor nem leszel felháborosott,nem fogsz a virtuális/ál valóságban harcolni,vitázni,önmagadnak bizonygatni."
Először is szerintem nem a szépséget kell megtalálni magunkban, hanem az egységet.
De addig is hosszú az út. És amíg nem vagyok az egység állapotában, addig igenis fontos, hogy magamat válasszam mások "kényelme, jó érzése" helyett.
És amíg nem tanulom meg magamat választani mások "kényelme" helyett, addig soha nem fogok élérni az egység állapotába. Mert félelemből, gyávaságból, önmagamat áltató szeretet maszlagból nem lehet eljutni az egységbe.
Üdv.:
Mackó
"ítélkezel, bíráskodsz felette (bár nem tudom milyen jogon) "
Akkor most elmesélem. Szabad akarattal rendelkezem.
Azt csinálok, amit akarok, akkor, amikor akarok.
Én karmám, én dolgom. A tetteimért pedig vállalom a felelősséget.
Csak azt nem értem a fene nagy spiri tudással, miért nem tudsz az ítélkezők sokaságán túllépni.....
Olyan messze vagy az egységtől és a szeretettől, mint Makó Jeruzsálemtől.
Vagy még távolabb.
Másnak segítésről annyit, hogy addig, amíg egy ember nem tud magán segíteni, senkinek sem tud.
Még nem láttam, olyat, hogy két úszni nem tudó ember ki mentené egymást a mély vízből.
Nem vagyok, guru, sem angyal, sem megvilágosodott, nem tanítom a népet, csak megmondom a véleményemet. Ha nem tetszik, dolgozd fel, vagy ne nekem tök mindegy.
Leírtad mennyire felháborító itt a stílus. Hát jaaaaa nem mindenki támogatja a hazug légvárakra épített világot, ez van.
Megspórolom neked, és röviden tömören összefoglalnám magam: ítélkeztem, kritizáltam, tév úton jártam, felháborodtam, nem fogadtam el, nem szerettem, nem voltam egységben, nem vagyok a spiri úton stb...
Felfogtam. Majd dolgozok rajta.
Egy ici-pici földi halandó emberi lény vagyok. Tévedésekkel, hibákkal.
Nincs glóriám sem szárnyam, bár minap viszketett a hátam lehet már nő.
Szerintem a hazugság a gyenge ember szánalmas fegyvere.
Ja!....és ez is el tud sülni visszafelé! :)
Mármint azt, hogy el tud sülni visszafelé. Csak nem Te is próbáltad már? : ))
Sajnálom hogy így jött le!
De abban igazad van hogy ezt bövebben kellett volna kifejtenem.
Szóval én most foglalkozom a gyenge és az erös ember témával.
Probálok rájönni hogy mi bujik a viselkedések mögött.
Légyszives ezt ne ugy értelmezd hogy alattomos modon ki akarom fürkészni mindenki titkait,hanem azzal a szándékal teszem hogy megértéssel forduljak a környezetemben élökkel.Mert ha igazságtalan velem vagy egy másik emberrel,vagy egyik ember a másikon tölti ki a dühét(NEM ÈN eddig sem volt szokásom,és nem is áll szándékomban elkezdeni)akkor lássam az összefüggést.(bocs de én igy értem meg a dolgokat,logikusan gondolozom)
Mostanában érdekel hogy a gyenge miért gyenge az erös mitöl erös?
Mik a gyenge,és az erös ember jellemzöi?(föképp ez ami érdekel)
Miért vonza a gyenge az eröset és az erös a gyengét?
Amugy persze hogy probáltam hazudni de nagyon rosszul sikerült,már abban a pillanatban lebuktam! Ugyhogy nem is eröltetem a dolgot!
Sziasztok!
Ma megpróbáltam hazudni egyet,de annyira rosszul csináltam hogy akkora poén kerekedett belöle.Szerintem jó sokáig ezt fogom hallgatni. :)
(Illetve nem is ma hanem tegnap) :)
Én "szeretek" hazudni, mert megoldja a problémát. Okosan kell csinálni, hogy ne legyen átlátszó, és gondolkodni kell hozzá. Persze az orromat senki nem nyomhatja meg, mert az kész lebukás, de biztosan lesz még puhább is.
"JÓ" neked... ???
;)
Mi jó? Hogy probléma megoldó, vagy hogy puha az orrom?
Arra volt szerintem kíváncsi Kirsikka, hogy jól érzed magad a bőrödben így, lelkiismeret megvan még?
Arra meg én, hogy tudod követni a szálakat, tudod még hogy mi hazugság és mi valóság, nem kuszálódtak össze benned ezek a dolgok? Magadnak is szoktál hazudni?
Én meg szoktam lopni, csalni, ölni,... , mert megoldja a problémát. Csak okosan kell csinálni, gondolkodni kell hozzá és akkor abban sincs lebukás!
Tényleg ilyen egyszerű lenne? Akkor teljesen feleslegesen őrlődtünk eddig a lelkiismeret furdalással, és csináltunk ezekből lelkiismereti problémát?
Karma meg csak a mesében van.
Lopni, csalni, ölni? Azért ez elég végletes... Ezek hétköznapi hazugságok, néha nagyobbak, de nem ártanak senkinek.
Miért, talán nem mások manipulálására használod?
Nem mások ellen, hanem a magam kényelméért használom. Azért, hogy egy helyzet megoldódjon, vagy megtörténhessen valami, amit szeretnék, és hazugság nélkül nem történhetne meg. A cél érdekében hazudok. Eddig még általában elértem vele amit akartam, meg "megúsztam" bizonyos helyzeteket, és ezeket igazából nem nagyon bánom, mert meglett amit szerettem volna. Gyerekként kezdtem hazudni (azért írtam viccesen, hogy puha az orrom,mert gyerek fejjel ettől féltem egy kicsit, hogy mi van ha így jönnek rá): "nem kaptam osztályzatot ma", "elhagytam az ellenőrzőt", "egyedül csináltam a leckét", később rendszeresen hazudtam, hogy hova megyek mondjuk bulizni. Felnőttként ezt folytatom, csak már más körben, nyilván más élethelyzetekben. Lehet, hogy ezen mindenki csodálkozik, de a pozitív eredmények miatt ez egy bevált módszer nekem, és nem szándékozom abbahagyni. Ezért kezdtem azzal, hogy szeretek hazudni.
hát...te tudod, de ilyen igaztalan, hamis életet élni?! Szerintem, meg lesz ennek még a böjtje! De mindenki maga dönt, hogy éli az életét! Bár, én elgondolkodnék rajta...
A hazugság a gyenge ember ismérve.
Szabad akaratunk van,minden embernek jogában áll hazudni.
Egy ember csak addig használja ezt a primitív módszert,amig nem érez kellö eröt magában hogy az iagazat mondja.
Mert az igazság olykor fájdalmas,és az ösztönösen élö ember kerüli a fájdalmakat.
Az ösztönösen élö ember inkább hazudik másoknak,hazudik saját magának,mert abban a tévhitben él hogy így meguszhat egy csomó kellemetlenséget.
Az igazság felvállalása,és felismerése olykor nagyon kemény feladat,és erre csak egy nagyon erös,és nagyon bátor ember képes.Hiszen az igazságba egy gyenge ember beleroppanhat.
Aki hazugsággal akarja megkímélni a környezetét a kellemetlenségektöl,az maga is egy gyenge ember.
A bölcs ember elörelátó,és olyan dolgokat cselekszik amit késöbb bármikor felvállalhat,ha valakinek eszébe jut esetleg számonkérni.
A hazugságnak is következményei vannak,épp ugy mint az igazmondásnak.A hazugság,és minden cselekedet olyan mint egy mag.Sokáig nem látszik,és késöbb lesz belöle növény majd termés.Lehet hogy a termést látva már el is felejtjük a magot.
A hazug csak azt hiszi magáról hogy jól tud hazudni!Gyakran a másik ember szándékosan nem leplezi le a hazugot,mert ez kellemetlen a számára.S ez is hazugság!
Szeretettel:Erika
Paradoxonnak tűnik,de sokszor, amikor bátran őszinte voltam és felvállaltam az ezzel járó konfliktusokat és az összes felelősséget, a tetteimért, a kimondott szavaimért, az attitűdömért és ezek következményeiért, nagyon sebezhetővé váltam.
Akkor egy csöppet sem éreztem magam erősnek.
Viszont hosszútávon az ilyen megmozdulások egyre több önbecsülést-önértékelést adtak, valamint erőt ahhoz, hogy legközelebb ismét őszinte legyek.
Az erő nem volt velem, amikor őszinte voltam, de képződött azáltal, hogy megtettem egy-egy őszinte lépést.
Ha vki - úgymond - gyenge, akkor az ne várja, hogy előbb erős legyen.........és majd csak akkor lesz őszinte. Nem.
A hazudozást befejezni csak úgy lehet, ha az ember elkezd őszinte lenni "gyengén" is.
Amit Karmatörlő irt itt a blogban, az telitalálat.A hazudozást befejezni úgy lehet, hogy vesszük magunkat és kelletlenül bár, de belenézünk a saját önámitásainkba, illúzióinkba és megbarátkozunk az ott talált VALÓSÁGGAL.