Kedves ,, Senki,, ... ( bár én szívesebben szolítanálak máshogy...mondjuk pl. a saját neveden) ...

Nem nem vagy az,aminek leírod Onmagad. Legeloszor is ami mindjárt szemet szúrt nekem a cikk elején , az a neved, ahogy szolítod Onmagadat. Kérlek változtasd meg. Nem,nem vagy ,,Senki,,. VALAKI vagy...EMBER elsosorban, és értékeld,becsuld meg Onmagad.
Sokszor ,évtizedeken keresztul így gondolkoztam én is, beleestem ebbe a hibába, mert onértékelési problémáim voltak...(még azért vannak) :) de dolgozom rajtuk :)
Amíg nem fogadod el Onmagad, amíg nem szereted Onmagadat olyannak , amilyen vagy, ,addig folyamatosan rosszul fogod Magadat érezni. Változtatni kell, mert az ido csak megy,repul folottunk, és ne akarjuk így, ilyen negatív gondolatokkal ,érzésekkel , torténésekkel leélni az életunket, majd a végén rádobbenni arra, és jo nagyot a homlokunkra csapni,és azt mondani ,hogy ,, ááá, de elszúrtunk mindent, pedig lehetett volna másképp is csinálni,, ....
Nagyon sok kudarc, csalodás, és tapasztalat után jutottam el ezidáig. De megérte változtatni, megérte más szemszogbol szemlélni a dolgokat, és elfogadtam dolgokat, amiken nem tudtam változtatni. Megbarátkoztam veluk,megbarátkoztam onmagammal,elfogadtam onmagamat,másokat, helyzeteket-szituáciokat olyannak , amilyenek... aztán lassan minden kezdett jora-jobbra fordulni. Amik torténtek Veled, mind-mind tapasztalatok, amikbol tanuhatltál, és levonhattad a konzekvenciát, és most valoszinuleg megértél arra,hogy változtass az életeden. Mostmár rájottél,és tudod, hogy mit nem akarsz, hogyan nem akarsz ,,csak úgy,, tétlenul tovább folyni az árral eggyutt. Rájottél,hogy változtatni kell valahogyan,valamiképpen, és ez már fél siker és ongyogyulás,mert ráléptél a helyes útra. Bizonyos dolgokat pedig el kell fogadni,kész tényeknek venni, vagy el kell engedni, másképpen nem fog jonni a változás. Nagyon hosszú út ez,de megéri elindulni rajta.
Kivánok Neked sok sikert,és bátorságot,hogy meg merd lépni azokat a bizonyos lépéseket.

Udvozlettel : Egy útját kereso , (Tünde ) :)

Néha azonban amikor a "mélység" túl mély és süllyedt valahogy mégis nehéz onnan csak úgy receptszerűen kimászni. Ehhez valahonnan többlet energia kell...energia pedig úgy szabadul fel ha a "régiből" torkig eleged van s végre odajutsz, hogy kiorditanád "elééég volt!" , s valamit, bármit kész vagy elengedni. Alapvetően mindegy mivel kezded...lehetsz profi kezdetben a szekrényben rendet rakni...hisz a rendnek harmonikus szerkezete van és az agyra pozitív hatással van és innen eljutni rendben rakni az élményekben, érzelmekben, csak....gyakorlás kérdése. Az önszeretet sem más mint RENDben lenni önmagaddal, csak absztraktnak tűnik, mert nem "látszik" a szerkezete. Főleg, hogy tele vagyunk régi, "viseltes" kacatokkal s ismételten meggondolatlanul felaggatjuk magunkra. Nembeszélve hogy folyton belebújunk az apánktól kapott "sohasem_lesz_ember_belőled"kabátot, mert ugye mégiscsak melegít....

Nem vagyok a nagy változtatások híve. Én egyszerűen megelégedtem hogy rendszeresen rendetraktam magam körül. Mikor elégedetté váltam a szekrényben tett renddel, arra gondoltam na, mi volna ha rendet raknék a számitógépen, aztán már csak azt vettem észre hogy rendben vannak a számláim, a munkám, a kapcsolataim...vagyis egyre inkább oké amit gondolok, érzek, tapasztalok. Még mindig akadnak kacatok, de ezek már más minőségűek...már attól is hogy nem tűnnek elvontnak, megoldhatatlannak, mert az én függvényem...
Az öngyilkossági gondolatok is viseltes gondolatok, s a kilátástalanság érzéséből táplálkoznak. A kilátás a külvilágból táplálkozik, s a kilátástalanság csak útjelző, hogy ideje BEFELÉ fordulni, nem kivülről befelé élni, hanem belülről kifelé. És ez életünk nagy kalandja...
hannah