Nevek
Elnézegettem itt a neveket, tagokat, hozzászólókat. Alig van köztük rendes kiírt magyar név. Enyém sem az. Miért? Honnan jönnek a bece illetve álnevek? Miért választjuk vagy kapjuk? Hatnak? Vagy tükröznek a már amúgy is meglévőt? Vagy csak azt jelzik, mivé szeretnénk lenni? Vagy egy menekülés? Nem árt? Vagy egyszerűen kinek hogy tetszik? Néha zavarnak, főleg amikor még az írásuk is bonyolult... :-)
Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
21 hozzászólásSzia, Almás!
Én most magamból indulnék ki, hiszen az én nevem se teljes, de azért egy kicsit hasonlít hozzá! :)
Szóval, van véleményem, mindig volt. Nem mindig mertem annyira sem felvállalni, hogy ország-világ előtt leírjam egy internetes honlapra, szóval ez nálam már haladás. Szerintem bátorság és önmagunk teljes felvállalásának a képessége kell ahhoz, hogy valaki kitegye a teljes nevét és fényképét az internetre. Ennyi. Most, hogy megváltoztattam a képemet, arra gondoltam, hogy talán a saját fényképemet is kitehetném... Aztán úgy döntöttem, hogy ennyire felvállalós azért mégsem vagyok. Most. De a fejlődés nem áll meg, egyszer talán majd láthattok :) Én jelenleg arra is nagyon büszke vagyok, hogy ez -ha még csak egy gondolat erejéig is - de felötlött bennem...
Bochecha... (ejtsd busésá) ez volt capoeirán a becenevem, portugálul arcot/ orcát jelent (mint angolban a cheek).
Amikor a nevemet kaptam a volt edzőmtől, egy szót sem értettem portugálul. Épp teli szájjal nevettem valamin a tatamin fetrengve, amikor meglátott, elkezdett rám mutogatni, és kiabált, hogy "Bochecha, Bochecha". Kérdeztem, mit jelent. Erre Ő : nem tudom, nem tudom (akkor kb ennyit beszélt magyarul :) )
aztán utánanéztem, és kiderült a jelentése.
Ez egy olyan kedves emlék... ezt a nevet máshol nem használom, már nem edzek, és valahogy ez jött be, amikor regisztráltam ide.
Amúgy Zsani. Ennyit még elárulok. De csak mert Te kérdezted. :))
Bochecha/ Zsani
Most jutott eszembe... :-) Nemrég megnézettem az írásom, s így az aláírásomat is egy ismerőssel, aki grafológus. Mondott érdekességeket, bár sok újat nem, hisz alapjaimban ismerem már magam :-) De pl. kihangsúlyozta, hogy a mivel az aláírásomban a vezetéknevem szinte teljesen olvasható, az a családhoz való elős ragasztkodásomat, kötődésemet jelzi. Ami a különös ebben, hogy amikor bemutatkozom, már szinte soha nem mondom a vezetéknevemet, csak a keresztnevemet. Ahhoz hogy meg tudjon valaki szólítani, úgy gondolom elég annyi. :-)
Az itteni nevemet már egy másik fórumon is használtam. (Magam kreáltam, nem becenevem. Valahogy kicsit bár erőltetve, de köthető eredeti szép keresztnevemhez. )
Régen, páratlan koromban egy párkereső fórumon ismerkedtem, vagy inkább csak pletykálgattam az eredeti keresztnevemen. Hát lett belőle némi bajom. Egy ismeretlen oismerős beazonosított, s bekavart egyet. Volt aki pl. ki nem állhatott. Később, egy kis szünet után amikor visszatéretem álnéven, ugyanz az illető kedvelt. Pedig én akkorát nem változtam. Csak az az egy egy rossz emléke nem volt meg velem kapcsolatban, s tiszta lappal kezelt. Lehet néha meg kéne adni egy egy ismerősünknek is ezt a bizonyos tiszta lapot. Mindegy kinek volt igaza. Nem ? Kár hagyni hogy emlékek keserítsenek kapcsolatokat. Minek ? van erre ideje az embernek ?
Amúgy úgy gondolom, vagy inkább érzem, hogy ha élesen őszinte akarnék/tudnék lenni, akkor használnám az eredeti keresztnevemet. Már tartok tőle hogy ezzel olyat is bánthatnék feleslegesen, akit nem akarok semmiképpen sem.
Pozitívabban felfogva ez egy kellemes bujócska is lehet, egy játék. Játszani pedig jó. Nem ? :-)
Az én nevem azt jelzi, mivé szeretnék lenni. :-)) És így olyan dolgokat is leírhatok, amiket másként, névvel nem akarnék talán. Szeretnék nyílt lenni és negatív gátlások nélkül szólni. Ehhez kell nekem ez a kis név. Egyébként nagyon szeretem a saját teljes nevemet is. :-)
Zsuzsanna vagyok. :-) Liliom. Egyszerre jelképe a szűziességnek és a romlottságnak...
Ez az álnevezés nekem nem nagyon jön be. Különösen egy ilyen honlapon....
Pedig az én nevem szépnek sem mondható (Kover=Kövér) Érdekes, hogy amikor bejelentkeztem ide eszembe se jutott, hogy azt ne az igazival tegyem. Még csak megfelelni sem akarok a nevemnek, sőt küzdeni se ellene/vele. Bevallom az álneveket magunkra öltött szerepeknek tartom. Na már most hogyan szabaduljunk meg tőlük, ha magunk támogatjuk őket ily módon?
Ha valamilyen kényes témában akar az ember hozzászólni még mindig marad a "névtelen útkereső", akkor legalább bevállalom, hogy nem vállalom be a nevem.
Egyébként azt hiszem ez manapság divat lett, a fórumokon, stb. mást sem látni mint pótneveket. És nem gondolunk arra, hogy ez kihathat saját belső fejlődésünkre.
Szia!
Én azok előtt nem merem felvállalni magamat, akik ismernek. Sajnos a legtöbb ismerősöm azt hajtja, hogy mit ért el, és mennyit ér, de szerintem az emberek többsége ilyen. Én szinte semmit nem értem el abból, amit ők. A guglival pillanatok alatt megtalálnának ezen az oldalon. Mondhatjuk, hogy itt bujkálok. Bevallom, én inkább megszakítottam a kapcsolatot a legtöbb ismerősömmel, minthogy kiderüljön, hogyan élek, hogy nincs semmim. Nincs kedvem a kárörvendő megjegyzéseikhez. Hát, nekem ez az okom.
Mi történne, ha megtalálnának? Kicsúfolnának? De miért? Mert nincs semmid? Azt úgyis megteszik és az is őket fogja minősíteni és nem téged! Ne félj a semmitől, mert az legalább igaz, ők meg hamisak, azonosítják magukat azzal amilyük van. Laurie Andersonnak van egy dala, aminek az a témája, hogy mi is a baj a 0-val, azaz a zéróval. Valóban semmi, csak te hiszed, hogy van. Ne érezd magad senkinek! Hisz önmagában az hogy eljutottál ide azt jelzi, hogy ez nem igaz. Egy fiatal egészséges lány azért jött a világra, hogy megtalálja magát, nem pedig azért, hogy senki legyen belőle. (ez egyébként nem is lehetsz :) mert akkor nem lennél az pedig ugye nem igaz.....)
Hölgyem! fel a fejjel irány előre az utadon!!
Még eléggé mimózalelkű vagyok. Azon vagyok, hogy megtaláljam azokat a módokat, amikkel meg tudom őrizni a hidegvérem, meg tudom fékezni az egómat, és a fontos dolgokra tudok koncentrálni problémás helyzetekben. Tisztázom magamban a hibáimat, azok előnyeit és hátrányait, másokhoz fűződő viszonyomat, tanulok koncentrálni, meditálok, próbálom kezelni a bennem lévő agressziót. Egyedül én tehetek arról, hogy itt tartok, és én változtathatok rajta, vagy elfogadhatom, amin nem tudok változtatni.
"Középpontomban megnyugszom!"
Köszönöm a bíztatást!
Az én nevemnek jelentése van,persze nem y-nal,hanem pontos j-vel írva. Kaptam egy költő társamtól és azóta használom...nagyon régóta.Illik é rám? nem tudom,de talán remélhetem,hisz az "álneveimet" mindig mástól kapom... Amúgy Aja Sofia = a bölcsesség temploma... Luna e Sol= Hold és Nap...sorolhatnám,feleslegesen. Az igazi nevem jelentése erdő és én nem szeretném,ha bárki egy ismeretlen erdőben eltévedne:)))
Szia!
Nos, az én keresztnevem a Balagéból könnyen előáll. Ez a Balázs franciásan (garázs-garage elv). Nos a képpel meg az a helyzet, hogy igazából egy nagyon jóképű, fiatal, életerős srác vagyok, de azt szeretném, ha a belső értékeim miatt szeretnétek.
Szecska mester (Tini ninja teknőcök) hűen tükrözi azt a fajta szellemiséget, amit én a világban képviselek.
Üdv:
Balage
Szia !
A Balázs összejött.. :-) de a teknőcös rajzfilmet ennyire nem ismerem, ígérem pótolom. :-) Miattad :-)
Üdv:
Almás
"Nos a képpel meg az a helyzet, hogy igazából egy nagyon jóképű, fiatal, életerős srác vagyok"
Balázs! Hisszük, ha látjuk :))))
Addig én meg Angelina Jolie vagyok álnéven:))
Időnként muszáj álnevet használni. Nekem korábban volt tapasztalatom: önelfogadás mutogatása/bizonygatása okán kirakattam fórumba a fotómat is, nevemet is, de volt aki rámtalált és nem tudta összegyeztetni a spirit a munkámban elátott szerepemmel. Azóta a könnyebb utat járom ...
Kérdés: többen is fotót rakatattok ki, de azt mondjátok mandala stb. van kinn, akkor most mi van?
Jó téma, elgondolkoztam már rajta.. ami engem illet, finnül cseresznyét jelent a nevem, és szép:))) annyiban jellemző, hogy fél gyerekkoromat cseresznyefák tetején töltöttem, aminek nagyon örülök. Meg persze finom:P Mikor tanultuk ezt a szót, egyből arra gondoltam, milyen jó név lesz ez nekem mindenhol...
Tulajdonképpen elbújásoknak tartom ezeket a beceneveket. Hozzátartozik az internetes világhoz. De végső soron ez az elbújás -nevek és képek mögé, amik nem mi vagyunk- egyben feltárás is, hisz így megsemmisül egyfajta megfelelési kényszer, és bátrabban merünk véleményt nyilvánítani, akár kinyílni kvázi idegenek előtt. Persze kényelmes is, hiszen látszatra kisebb a felelősség, hány portálon megy a köpködés... de itt szerencsére jó helyen vagyunk:) Arról már nem is beszélve mennyire beszédes az, hogy ki mivel "azonosítja" magát... szerintem többet mond el, mintha kiírnám a nevemet és betennék egy portrét... mert a fotó "lemerevített" emberi arc, ezek a nevek/képek pedig "öndefiníciók". Nem mindenki vállalja fel nyíltan a véleményét, de egy fiktív lény-ként már más a helyzet...
Szeretettel: Barasevich Klára :D
Talán, ha álnéven írok a fiam nem tol le, - Anya azt a blogot írd át, mert pocsék, nem jön át rajt az érzelem.
- Meg mi lesz ha akikről írsz magukra ismernek, mit szólnak?
- Bizony, ha magukra ismernek, meglátják a valóságot, mert nem írtam olyat ami nem igaz- mondtam.
Először más néven írtam, de egyszer eltévesztettem, azután meg már felvállaltam önmagam.
Ha ilyen vagyok, hát ilyen vagyok.
Igaz, még egy mandala képében rejtem el a külsőmet.
Szia!
Ha a fiad letol, akkor olvas. Ha olvas, akkor erre jár.. Ha erre jár, akkor keres, vagyis jó úton halad. Nem ? :-)
Örüljünk ennek.
A Fiak meg úgyis ilyenek, a fele legalább is... ilyen "anyaletolós" :-) Anyán jó gyakorolni ilyesmit, mert ő úgysem sértődik meg. Igaz ? :-)
én meg így vagyok itt :))) keresztnév+születési dátum :))) most csak azzal tudom magyarázni, hogy minden oldalon ez a nevem. az első regisztrációmnál valahol ezzel kezdtem, aztán mindenhová ezt írtam, hogy el ne felejtsem sehol :)))))) biztosan ennek is van valami oka, de nem akarok most itt pszichoanalízist felállítani :))))
az előbbi én voltam, csak nem léptem beeee :))))
Talán kicist túlragozom, de a név és a nevelés szó közös töve jelent valamit ?
Mivel azt mondjuk a név meghatározza az embert, hat rá, a nevelés ugyanígy, tehát a nevelés módosítható átnevezéssel ? :-)
Vagy feloldás egy rossz stilus alól az, hogy a nevemben hordom a jegyem ?
Ilyennek neveltek ? Meddig takaródzhatunk ezzel ?
Ha levetkőzöm a nevem, megváltozhatok ?
Lehet egy változásnak az akadálya a név ?
Kérdések, amire talán már van egy csomó jó válasz.
Leírtok párat ? :-)
A világ tele van analógiákkal. A csillagok nem befolyásolnak semmit, a születési dátum nem kötelez semmire. Nem ok-okozat van, hanem analógia. Mindkettőben ugyanaz a szimbólum nyilvánul meg. A neved nem gátolja a fejlődésedet csak tükröz valamit. Én a magam részéről ezért nem szoktam horoszkópot olvasni vagy számmisztikával foglalkozni, és a kártyákhoz sem értek. Ugyanakkor néha meglátom az analógiát a legapróbb eseményekben, melyek akkor és ott csak hozzám szólnak, az én elmém beállítódottságára válaszolnak.
Szerintem a sok összezavar.
Mindegy, mit mondanak a számok. Azoknak úgyis csak a számmisztikát vagy asztrológiát értőknek jelentenek valamit.
A lényegen semmi nem változtat. Sem a név, sem a horoszkóp.
"Vagyok, aki vagyok."
Üdv:
Balage
Én úgy gondolom, hogy igen, ha felveszel egy új nevet, akkor új ember leszel.
A név, mint akadály? ezt nem tudom...
nekem 2 keresztnevet adtak, amiből az elsőt használom. viszont azt csak becézve szeretem. a 2. nevemtől meg régebben kb hidegrázásom volt, ma már nincs, de nem használom, csak ha 'muszáj' (hivatalos ügyeknél)
figyeld meg, hogy ki milyen néven szólít!
pl engem máshogy hívnak a családtagjaim, mint a barátaim, és amikor capoeiráztam, az a kör is máshogy hívott.
Más és más vagyok a családi, a baráti stb köreimben. Nem ugyanaz a szerep dominál.
Üdv: Bochecha
Hallottam valahol hogy a nevet a születendö lélek választja magának.A szülö hiába gondolja hogy ö találta ki.
Akkor egy kicsit elgondolkoztam ezen hogy lehet benne valami mert engem Erikának hivnak ,késöbb felvettem az Èva nevet is mellé.Anyukámtol nagyon sokat hallgattam hogy ezen a két néven variált.
Nos!Már régota vonzott Németország,és most itt élek!Itt mindkét nevem gyakori.
Véletlen?Vagy nem kell mindent tulmisztfikálni?
Ha ez hülyeség akkor légyszi hozzon vissza valaki a Földre! :)
Ja! Miért baj az ha kidreül hogy ki kicsoda...? Szerintem ez összefügg az öszinteséggel! Attol hogy spirituálisan élek leheték még normális ember! Nem hinném hogy titkot kellene csinálni belöle!Persze én sem mások elött meditálok,az a saját ügyem. Beszélni sem kell arrol mi a meggyözödésünk,hiszen a cselekedeteink,és a az általunk gerjesztett légkör hatása alá keriti a környezetünket.
A többség ezért hajlamos azt gondolni hogy az aki spirituális az egyfolytában átszellemült arcal járkál csak bölcs dolgokrol beszél és gondolkozik! :) Nem tul kellemes társaság! Föleg ha kérés nélkül kutakodik a személyiségünkben,és még el is mondja hogy mi az amit másképp kellene csinálni!
Ha mégis tévedek és ilyenné kell vállnom akkor köszönöm szépen nem kérek a megilágosodásból!
Azt gondolom hogy ideje elöbujni és felválalni önmagunkat,megmutatni a Világnak hogy a spirituális életbe beleférnek a földi örömök,és mi is jo fejek vagyunk!