Mit jelent számodra a halál?
Mit jelent számodra a halál? Elmúlást, veszteséget, félelmet, átlépést, ismeretlent, változást, megújulást?
Mennyire ismered a halált? Mit érzel felé?
Félsz tőle? Vágysz rá?
Beszélgessünk a halálról! Haláli jó lesz!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
A halál, emlékeztető.
A halál, segítő kéz.
A halál, lehetőség.
A halál, kegyelem.
A halál, hazatérés.
A halál, születés.
A halál a nagy ismeretlen.
A halál egy új kaland.
A halál ......
...... egy halálijó buli :-) .....
GLinDorph
http://ecsk.hu
Valaminek a vége, és valaminek a kezdete.
Ki tudja....lehet, hogy aki eltávozik annak jó, de aki itt marad, annak fájdalom. Miért kell az elszakadás? Miért kell a fájdalom? Állati rossz dolog elveszteni akit szeretünk....és az ember nem is magát félti a haláltól, hanem azt aki elmegy....utána pedig magát sajnálja, mert egyedül maradt....Ki érti ezt? valore
A fájdalom útmutató. Ha teljesen "helyes" a szemlélet, nincs fájdalom. Ha teljesen és tökéletesen tisztába lennénk a halállal és önmagunkal, örvendve fogadnánk szeretteink halálát. A fájdalom a műszer, ami kijelzi, mennyire vagyunk a tudatlanság és az ego fogságában.
GLinDorph
http://ecsk.hu
De most GYŰLÖLÖM! Soha egyetlen egy dolog nem sodor(t) úgy az érthetetlenségbe, ellenkezésbe, mint a halál. Betegek, hozzátartozók mentek el, akiket szenvedni láttam. A Halált egy könyörtelen Ítélet végrehajtónak képzelem el, akivel nem lehet egyezkedni! Még annyit sem, hogy csak egy szempillantásnyit tartson. Mennyivel másabb lenne, ha szenvedés mentesen lehetne átmenni...Nevetségesnek hangozhat, amit írok - sajnálom.... :(
Soha nem beszéltem a halállal kapcsolatos érzéseimről, mindig csak a tehetetlenséget, kétségbeesést és fájdalmat éltem át. Azt is észrevettem az emberek szemében, amikor már készültek rá. Már nem volt rá mód, amivel meg lehetett volna őket menteni.....pedig "gyakorlatilag" még lehetett volna rajtuk segíteni.....
Látszólag minden különösebb ok nélkül egy energiakezelés után Anyukámhoz kimentem és közöltem, hogy Apukám meg fog halni, mert nem fogadja be az energiámat....Jéghideg áradt aznap a homlok csakrájából...(pedig apát jó ideje energetizáltam és sokat javult) szabályosan eltolt magától. A mai napig sem értem, hogyan tudtam ezt Anyának megmondani, Apa pedig nemsokára már nem élt velünk.
Szóval..... egy csomó mindent kikerülnék, ha tehetném...és nem vagyok a halállal kibékülve...:))) Még egyáltalán nem, de...legalább már csöppnyi hajlandóság mutatkozik bennem, végre beszéltem róla.
Köszönöm Nektek..! valore
Megértelek !
Édesanyám a kezeim közt ment el. Három hónap alatt végzett vele a rák. Életerős asszony volt, masszőrként dolgozott. A végén egy csont-bőr testileg, szellemileg, lelkileg elgyengült ember lett. Ő is sok fájdalmon ment keresztül. Nem volt egyszerű és nem volt rövid idő feldolgozni.
Örülök, hogy sikerült beszélned róla. ez fontos és segít. Tedd meg ezt minél többször. Lassan majd veszít közben a fájdalom érzés az erejéből.
Had ajánljak egy filmrészletet neked. A részlet a faun labirintusa c. filmből való. A végén meghal a főszereplő ártatlan kislány, egy aljas náci tiszt lövi le. Bemutatja mi történik ideát ,,, és bemutatja mi történik odaát vele. Bár nem a tényleges halálélményt, mert ez egy mese, de ugyanez a valódi halál jelentése.
http://bacsspirit.extra.hu/e107_plugins/content/content.php?content.495
GLinDorph
http://ecsk.hu
Szia S !!!!!Hat a halal en sokat dolgozom ojan hejen ahol majdnem minde harmadik napon meghalnak .En kicsit felek a halaltol habar mar at eltem mert autobalesetem volt 1998-ban es 3-4 orat voltam komaban, azalat en csak arra emlekszem hogy egy nagy hosszu alaguton mentem aminek nincs vege es egy erøs sarga fenyt lattam de ez az erzes nagyon jol volt nemfajt semmim es nyugotvoltam es mint ha lebegtem volna søt lattam azt is hogy sokan felemhajoltak az utcan es a nevemen szolitottak es neztek engemm Majd mikor felebredtem akkor reggel volt es egy apolonø ult melettem es elmondta hogy ejjel kb o.30-kor hoztak be es ez reggel kb5-ora fele lehetem ebren de vissza is zuhantam az alomba de akkor mar mast ereztem.A Halal erzese aki atelte az jo nem faj csak eløtte ha beteg vagy es szenvedsz de ha komaban vagy vagy itt van az idø biztos jo erzes,Mindenesetre en apolonø vagyok de felek a halaltol es sok esetben kapok panikot. I V
a halál csak a formával való azonosulás vége.
ha én az EGO vagyok, van okom félni tőle, hiszen haldoklom. minden nap meghal egy-egy részem amikor a tudat felébred.
ha én a lélek vagyok miért féljek tőle, hiszen halhatatlan vagyok.
A Halál. Én nem attól félek, hogy elmegyek innen, hanem hogy előtte szenvedni kell. Láttam, ezt előttem már páran kifejtették, még dolgozom az egómon :)
De talán az emberek többsége két ok miatt tarthat a haláltól.
Az ismeretlen.
Hallunk, olvasunk, tapasztalunk halállal kapcsolatos dolgokat, de amíg át nem éljük, nem tudjuk (most kicsit vegyük ki a képletből az előző életeket azon egyszerű okból, hogy többnyire nem emlékszünk rá). De ugyan úgy hallunk, olvasunk tapasztalunk mások útján a felnőtté válásról. Őszintén, mindenkinek olyan lett, amilyen gyermek fejjel elképzelt, hogy ezt majd akkor így élem meg?
Hogy mi van, vagy nincs utánna.
Már elnézést, de nem tökmindegy? Éljünk a Most-ban. Hozzuk ki a legtöbbet abból, ami épp most számunkra adatott. Egy helyzetre csak és kizárólag akkor tudunk reagálni, mikor benne vagyunk. Ha előtte azzal foglaljuk le magunkat, hogy "na én itt ezt tenném, ott azt" akkor csupán illúziót kergetünk. Nyilván mindenki tud erre példát a saját életéből.
üdv, Ais
Jól írtad Ais!
Nem a haláltól kell(ene) tartani, hanem az oda vezető úttól... Aki meghal, annak már "nem fáj"...de előtte?;-)
ArkAngyal
...látod, a második gondolatoddal mondtad ki az igazságot...
Az emberek azért félnek a haláltól, mert folyamatosan kergetik a "boldogságot", pedighát mindig "csak" a pillanatot kéne megélniük... és ott van mindenben benne a csoda, a boldogság, szépség... csak nem veszik észre...
persze hogy vannak álmok, célok - de ha megfogalmazódott bennem és teszek érte, akkor az megvalósul, ha akarom, ha nem... mert a gondolatom teremt - akár félelmet a haláltól, akár nekem kellemes jólétet...
...és itt adok igazat ArkAngyalnak is ...az út a fontos, nem a megérkezés...
élvezni az útonlevés pillanatait -és akkor nem keletkezik benem hiányérzet...
kellemes úton-létet mindenkinek
szeretettel
felady
Elolvastam a halálról írt véleményeket, vél-éseket. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem.
1. Van élet a halál előtt? - mert sokszor ezzel kellőképpen nem is foglalkozunk, de annál inkább a halállal.
Egyszer hallottam egy nagyon találó megfogalmazást, és szerintem ebben minden benne van:
..."A Halált ki kell érdemelni"...
Ezért sem értem, ahol van törvénybe iktatva halálbüntetés (és élnek is vele - ez kicsit ironikusnak hat), miért is büntetésnek vélik?...
ArkAngyal
Azért, mert az erőszakos halál meggátolja a továbbjutást. A megoldásra váró feladat ott maradt. Újra végig kell csinálni azt a sok félelmetes dolgot, amit már végigélt. Ez egy csapda. Azért jut oda valaki, hogy erőszakos halált haljon, mert nem volt hajlandó szembenézni az élettel. Ezért neki ez a fajta halál pokoli lesz, hisz újra kell élnie, újra kell szenvednie miatta - ugyanazt.
Elolvastam a véleményeket, és sokatok véleménye tetszett.
Én azon szerencsések közé tartozom, akinek még nem halt meg nagyon közeli vagy életében nagyon meghatározó hozzátartozója.
Igaz a nagymamám meghalt, és nagyon szerettem őt, de valahogy mégis könnyen el tudtam fogadni a halálát (bár nem értettem, mert nem volt beteg, és nagyon hirtelen történt.) Meg is ijedtem, hogy ennyire érzéketlen vagyok???
Vagy csak el tudom fogadni a halált, mert tudom hogy jó helyre került? Nem tudom.
Valahogy azt vettem észre, hogy az életemben előforduló veszteségeket viszonylag könnyen fel tudom dolgozni, és tovább lépek, mégha a hajamnál fogva kell is kirángatnom magamat a sz*rból.
(Pedig messze nem vagyok egy érzéketlen ember,sőt.)
Akinek a halálát a legnehezebben fogom feldolgozni, az biztos hogy édesanyám lesz, hiszen nagyon meghatározó személyisége az életemnek (mégha sokat veszekszünk is.:)) Ettől nagyon félek is.
Amit pedig biztos hogy rettenetesen nehezen dolgoznék fel, az a szerelmem/férjem halála lenne - de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. (de egyelőre ettől sem kell tartanom,mert nincs párom.:))
A saját halálomtól nem félek - a fájdalomtól persze igen - de kíváncsi vagyok rá milyen lesz. Nem szeretnék én sem hosszú betegeskedés után meghalni, szörnyű lehet ha az ember tudja hogy kb. mennyi ideje van hátra - nekem legalábbis az lenne - de nekem 2 asztrológus is azt mondta hogy hosszú életem és hirtelen halálom lesz. Ezzel teljesen elégedett vagyok.:D
Életem során, lassacskán, mindenkit elveszítettem, aki igazán fontos volt nekem...
Először, rettenetesen szenvedtem ettől, de lassan megtanultam elengedni, és megtanultam, hogy a világ természete, a változás.
A kérdés, hogy neked változik, vagy ellened...
Akárki ment el, mindig jött helyette valaki más, aki betöltötte az űrt, de csak akkor, ha engedtem...
Azt hiszem, a halál, csak akkor fájdalmas, ha nem tudjuk elengedni, az anyagi testünket, és próbálunk erőszakkal maradni...
Mivel van néhány emlékem a köztes létből, ezért az életet, játéknak, a halált, pedig a célnak tartom.
(egyszer, mindenki célba ér)
Lesz-e vajon odaát bíránk, aki megítéli tetteinket?
Igen.
Lesz.
Te magad leszel az, ezért nem fogsz tudni semmit eltitkolni a bírád elől.
És ezért van, hogy bármit megtehetsz, amit magadnak, meg tudsz bocsájtani.
Magadnak!!!
Neked kell feloldoznod önmagad, senki, még isten sem tud feloldozni ha te nem bocsájtasz meg magadnak.
Nagyon érdekes az írásod,valahogy énis így érzek.De mivan azokkal akik szív nélkül ölnek,csalnak,hazudnak minden rosszat tesznek,vagy előbb utobb a lelkiismeretük vádolni fogja őket?Biztos van benne valami.Ha magunknak megbocsátunk,akkor valoljában megtérünk,de szerintem a teremtőelé kell állni mindenkinek,ő mindent tud és mindent átlát,mi csak csepp vagyunk abból a bizonyos tengerből.Mindenki felelni fog tetteiért!
Gladiátor
Talán a lelkiismeret furdalás lenne a még éltünkben megjelenő bíránk?
És milyen emléked volt a köztesről? Mivel töltötted ott az "időt"?
Egy kis segitség aki még nem olvasta volna, Edgar Cayce a reinkarnációról.
http://mek.oszk.hu/00100/00107/html/index.htm
Halál?
A halandóságért cserébe megkapjuk a halhatatlanságot.
Test=báb,
a báb halála a pillangó születése.
Tegnap volt eszembe ez a téma és gondolalatban meghaltam és a végére odajutottam ki, h mi lesz a Földi körülmények között az "emberből"? Egy sírkő! Ez elég bizarr, de elméletileg egy sírkőkocka leszel, amire virágot viszinek majd az ismerősök, rokonok és néznek rá és emlékeznek... Elég bizarr, h egy sírkővé válasz és ez alapján (is) emlékeznek majd rád...
AZ most máskérdés, h a lélek hallhatatlan... ebbe a részbe direkt nem mentem bele... :) Engem az előbbi bosszant.. vagyis az egómat! Pedig nem kellene! :)
Én azt kértem a hozzátartozóimtól, hogy hamvasszanak el és szórjanak bele valamelyik folyóba. Nem szeretném, ha egy sírhoz vagy urnához járkálnának éveken keresztül, mikor én már nem is ott vagyok! Inkább otthon, a tévé előtt ülve jussak az eszükbe néha-néha, de ha nem jutok, engem már az sem fog zavarni! : )
Amúgy igen... sokkal tisztább sor, amikor ahogy írtad otthon a tv előtt ülve eszébe jutok valakinek vagy nekem egy halott hozzátartozóm, minthogy a nyitott koporsóra és a fehér élettelen testére emlékezzek vissza... 2005-2006-2007 időszakban nagyszüleim(évente 1) mentek el és nem tom, h máshol hogy van, de nálunk kis falun a ravatlon körbe állják a családtagok a nyitott koporsót és ott vannak vele... én egyik nagyszülömhöz se mentem be és igyekeztem nem rápillanatani.. érdekes érzés odabent, amikor rápillantasz egy halott testre!
Elnézést, h ilyen gyászosra vettem a figurát! :)
Nekem meg annyira kimaradtak ezek a halottbúcsúztatások, hogy már szinte hiányzik, és kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés is lehet egy halott testtel találkozni!
Próbálom elképzelni, vagy a krimikből átélni, de az ugye nem olyan, mint élőben találkozni egy halottal! : ))
Nekem volt alkalmam halottal "élőben" találkozni.
Olyan, mintha aludna. Ennyi.
Nem volt olyan megrázó élmény. Ennél "rosszabb" volt, mikor a cicám kölykeit megtalátam, valami/valaki legyilkolta őket. Megfogni a hideg, halott testeket, hátborzongató volt. Éreztem, hogy nincs bennük Lélek. Kézzel fogható volt.
Tapintani, érezni, az volt nekem durva. De hát csak test. A Lényeg már nem ott van :).
A hamvasztásról annyit, Anyuéknak én is kijelentettem, eszembe nem jutott mit vállthat ki belőlük ez, Anyu sírógörcsöt kapot, Apu meg csak kapkodott levegő után. Aztán csend. Majd Anyu megszólalt: Nem ez az élet rendje, hogy Te hagyj el minket hamarabb, de engem is inkább hamvaszanak.
Maga a ceremónia szerintem az Élőknek kell. Búcsú. Gondolom.
Én a feleségem halottbúcsúztatóján voltam ott ,,,, 39 éves volt.
Természetesen érzelmileg eléggé szét voltam csúszva és tudatilag is egy teljesen más állapotban voltam. Végig fogtam a kezét. Olyan jellegzetes egyedi formája volt a kezének, bármikor érintésből felismerném. .... hideg volt ,,, merev ,,, nehéz ,,,, az arca nyugalmat sugárzott ....
Amikor a legjobban belementem az érzésbe, hogy akkor már sosem találkozunk ,,,,, kinevetett ,,,, egyszer csak ott volt .... és kacagott ,,, olyan kedvesen, szeretettel, többet-tudóan .... mintegy jókedvű legyintéssel üzent erre a badarságomra. .....
.... ilyen is volt .... :-)
GLinDorph
http://ecsk.hu
Milyen is élőben találkozni egy halottal, attól függ mennyire kötődtél hozzá életedben.
Három találkozásom volt halott emberrel.
Az első a nagyapám volt. Ő otthon halt meg és akkor még a háznál ravatalozták fel a halottakat.
Nagyon furcsa ember volt, sokszor csak ült csendben az akácfák alatt, míg a ház népe sürgött forgott, Ő szemlélődőt.
Nem volt erős kötelék közöttünk.
Mikor meghalt, a kisházban ravatalozták fel, ami egy különálló házikó volt.
A nagyapám olyan volt mint egy viasz szobor, a bőre sima, nyugalmat árasztott az ábrázata.
Nem volt rám különösebb hatással.
A temetése azért volt emlékezetes, mert mi gyerekek kint játszottunk a szénakazalban, míg a felnőttek a tort ülték, ugráltunk a tetején és csúszkáltunk. Ennek az lett a következménye, hogy eltűnt a cipőm.
Az apu nagyon dühös volt, mert mi nem találtuk meg és neki kellett átrakni a kazlat, hogy ne mezítláb kelljen hazamennem.
De végül meg lett a cipő.
A második halott az édesapám volt, kinek hirtelen halála nagy fájdalmat okozott az egész családnak.
Tele voltam lelkiismeret furdalással, mert életében nem látogattam meg a kórházban, mire mentem meghalt.
Ezért is szerettem volna látni őt halálában, vagy ki tudja miért.
Erre lehetőségem volt, mikor a holttestét meghozták a halottasházba.
Megkérdeztem a gyerekeimet szeretnék-e látni. Anyám, a fiam és a lányom is jött velem, hogy egy utolsó pillantást vessen arra az emberre akit nagyon szerettek. A fiam 9, a lányom 6 éves volt akkor.
Fájdalmas volt látni, egy meggyötört szürke arc nézett vissza rám, nem a nyugodt elmúlást sejtette.
A fiam kérdezett is valamit, hogy miért ilyen, anyám meg azon döbbent meg milyen borostás.
Nagyon sírtunk. Nagyon sokáig, nagyon fájt, hiányzott.
A fiam, mikor fogalmazást írt az iskolába, három kívánság címmel, azt írta, az az első kívánsága, hogy éljen a nagyapja.
Bennünk él.
Az anyu sokszor álmodott vele. Utoljára azt, hogy megcsókolta és bor szagú volt a lehelete, anyúnak ez nem tetszett. Ennek mi örültünk, mert akkor az anyú még nem kívánkozik az apu után.
Egyszer eljött hozzám az apukám, sok sok év után, mikor öngyilkos lett az unokaöcsém és megígérte segít neki.
Már több mint huszonkét éve nincs velünk a földi porban.
De a szeretet nem múlik el a halállal.
A harmadik halott az apósom volt, akit holtan nem láttam, csak mikor visszajárt, mert hirtelen halálát nem fogta fel. Ez egy érdekes történet. Majd talán egyszer elmesélem.
Ne akard tudni!
Apámat úgy láttam utoljára, hogy mosolyogva integetett nekem a vasútállomáson.
Anyámat pedig úgy, hogy a hullaházban feküdt egy fém asztalon, lilásra fagyott fejjel, besüppedt szemekkel, véres szájjal, valami fura anyaggal bekent hajjal.
Én szívesebben emlékszem arra, ahogy aput láttam...
A hamvaikat összekevertem és szétszórtam ott a réten, ahol annyit sétáltak. Azóta nem érzem apu jelenlétét.
Én a meghalástól félek, amúgy pedig kíváncsi vagyok, mi lesz "odaát". :) A lélek nem hal meg, ebben biztos vagyok.
de ilyet lehet tényleg? én a tokaji hídnál terveztem ezt a projektet véghezvitetni :)
de mondjuk még ez ilyen távlati terv csak.
" Én azt kértem a hozzátartozóimtól, hogy hamvasszanak el és szórjanak bele valamelyik folyóba. "
Környezetszennyezés, na szép nem mondom!
Csak titokban, hogy a hatóság meg ne tudja! :)))
Rendben, majd hallgatok mint a sír!
Egyébként meg miért lenne környezetszennyezés? Porból lettünk, porrá leszünk. Csak visszatérek a természetbe.
Legalább is ha meghalsz.
De a környezetvédelemi hatóság nem így gondolja, szerintük a hamvakat szétszórni környezet szennyezés.