Manipuláció dömping a neten
Reklámok.
Megtanultuk kezelni őket, sokat tudatosodtunk általuk. Talán már nem tudnak úgy hatni ránk, mint 10-20 éve.
Biztos ez késztette a különböző gazdasági és politikai érdekeltségű csoportokat, hogy továbbfejlesszék a tömegek manipulációját.
Felfedezni vélek az interneten sok olyan fals, vagy részigazságokkal telitűzdelt "hírt" ami gazdasági társaságok, egyes piacon kapható termékek, vagy politikai pártok lehúzására szolgálnak. Legtöbbjük vélhetőleg olyanok alkotása, akik rájöttek arra, hogy az embereket leginkább úgy lehet manipulálni, ha a saját érdekeiket képviselő termékekről, társulásokról szó sem esik, ellenben kipécézik a legnagyobb riválist és arról tálalnak jó kis szaftos sztorikat. A konkurenciáról szóló negatív reklámokkal nyernek maguknak új piacot. Emberek ezrei osztják meg ezeket a cikkeket ismerőseik között és fröcsögnek a hozzászólásaikban tudatlanul, mindenféle gazdasági-politikai érdek nélkül, mások malmára hajtva a vizet.
Teljesen tiszta az, hogy csak olyan cégek, csoportok támadhatóak, akiknek valóban "van vaj a fülük mögött", szóval nem akarom védeni őket sem, még ha a róluk szóló cikk éppen tényleg semmi igazságtartalommal nem bír.
Látom azt is, hogy a megosztóknak és hozzászólásaikban pocskondiázóknak - bár gazdasági érdekeiket nem szolgálja az adott cikk megosztása - mégis nyereségük származik belőle, hiszen meglévő, ingatag hitrendszereiket erősítik általuk az adott témában.
Szóval ezzel a folyamattal mindegyik résztvevő jól jár. Mégis, aki szeretné önismeretileg is hasznosítani ezt a világunkban zajló érdekes folyamatot, annak javasolt megkeresni önmagában azokat a nyomógombokat, amiknek megnyomásával az adott írások élnek és jól járnak: miért vált ki belőlem dühöt, felháborodást, undort, elutasító magatartást, amikor ilyeneket olvasok? Legyünk tudatosabbak ezeken a területeken is, hogy a sok(k) hatás ellenére mindinkább a középpontunkban maradhassunk!
Hozzászólások
11 hozzászólásviszont érettség szükséges hozzá.
A falkában fröcsögés tömegjelenség. Megjelent itt az oldalon is, a Sanyi hitel programjával kapcsolatosan.
Véleményem szerint több életérzés van mögötte.
A legfontosabb az irigység. Az irigység azt jelenti, az illető ember tényként fogadja el, neki eljutni arra a szintre, amit például egy komoly cég tulajdonosai elértek, lehetetlen. Elfogadás és belső okok keresése helyett, a fejlődés igénye helyett, az egója le akarja nyomni a másikat, hogy megélhesse, én is vagyok valaki. Azt gondolja, jobb és több vagyok, mint akibe belekötöttünk.
Ez az energia táplálja a sérült egót, de szüntelen üzemanyagot igényel, mert hatása átmeneti. Ugyanis az élet folyamatosan adja a visszajelzést, nem tartasz sehol!
A másik nagyon fontos oka a lejáratásnak az, hogy a szapuló emberben ugyanazok a negatív hajlamok ott vannak, de félelemből, megfelelésből elfojtja azokat.
A harmadik a feldolgozatlan csalódások témaköre. Mert átverték. Miért lehet valakit átverni? Mert hiszékeny, naiv, vagy mert folyamatosan hazudik saját magának.
A gyerekek naivak, a felnőtté váláshoz szükségesek azok a tapasztalatok, amik megtanítanak, felismerem a manipulációt, amikor eszköznek használnak, erre tudatos vagyok és visszautasítom.
A negyedik ok, a falka szellem. Mindenkinek van rossz oldala, a nagyság ott kezdődik, hogy ezt felvállalom, tudom, hol tartok és innen fejlesztem magam. A kicsiségtől szenvedők képtelenek elfogadni a kicsiséget, a gyarlóságot, a szégyen teli tulajdonságaikat, ettől való félelem köti össze őket, együtt nagynak érezhetik magukat. Mert a falka sokszor elbukik, ha a nagyba köt bele, viszont a legkisebbet meg tudja ölni. Tehát aki a legkisebbnek levéstől fél, beáll a falkába.
Az ötödik a mocskos móka élvezete. Ez buli, ez trendi, hujj de jól szórakoznak.
Cirkuszi látványosságként élte meg a tömeg Jézus keresztre feszítését.
Zseniális volt Hitler az uszításban rejlő erő meglovagolásában.
Undort azért vált ki mert undorító, ha befogadom, onnantól nem zavar.
Ha természeti példát veszek, ha az élősködők megtámadnak egy állatot, vagy felzabálják, vagy túléli. Ha túléli, megtanulta megvédeni magát.
A düh mindenképpen a tehetetlenség kifejeződése, itt a tehetetlenséget kell befogadni. A legrosszabb jövő megélése sokat segít.
Nagyon fontos a megértés ahhoz, hogy a jelenség a helyére kerüljön. Az emberi csoportok szerveződése a közös tudatossági szinten és a közös erkölcsi normákon alapszik. Ha valaki meghaladja az adott csoport szintjét, akkor a csoport megpróbálja lehúzni, az adott egyén dönt, vagy feladja önmagát az odatartozás érdekében, vagy kilép a csoportból. Ha valaki az adott csoport szintje alatt van, akkor a csoport megpróbálja a saját szintjére felhúzni. Ha ez nem sikerül, a csoport kilöki.
A kiközösítettség feldolgozatlan élménye is ott lehet tehát akkor, amikor manipulált tömeg negatív reakciót vált ki valakiben.
Ha a tettes-áldozat-megmentő szemszögéből nézzük, megtalálhatjuk saját magunkban azt a bizonyos gombot. A meditációm azt a választ adta, amit a legkevésbé tudnék elviselni, ha a falka a gyengébbet kínozza halálra és ezt végig kellene néznem, ez a tehetetlenség befogadása. Amíg ez nincs teljesen kioldva, bevonzom, hogy megpróbálnak játszmába berántani. Beállok a megmentő szerepébe. Mert megéltem, hogy harcoltam, győztem, ez meg van, megéltem, hogy engem kínoztak meg, belehaltam, ez is meg van. De végignézni, tehetetlenül, hogy a leggyengébbel teszik ezt, na ezzel lesz még pár köröm :-)
...de pénzért csak múlandó "értékeket" vehetsz. Nem tudsz például szeretetet, hitet, türelmet, se semmilyen emberi tulajdonságot, örök dolgot pénzért venni, sem eladni.
Elmondhatod, hogy Te hogyan jutottál el valameddig, ezt pénzzé is teheted akár, sőt a Hiszekegyet, Miatyánkot is, ha van rá kereslet, de ha neki nem válik be (amire igen nagy az esély), akkor mi van?
van-e dolgunk egymással, vagy sem.
Valóban nem a pénzen múlik.
Nekem ez nem főállás, több dologgal foglalkozom, pontosan azért, hogy megmaradjon a szabad választás lehetősége.
Két felnőtt ember szabad döntése, van-e kedvük, szívesen teszik-e, hogy együtt dolgozzanak a problémák megoldásán.
Mivel ez egy félelem - nagy az esély, hogy nem használ - el sem jut hozzám, akinek az egója ebbe kapaszkodik.
Az én hozzáállásom mindig az volt, addig keresek, amíg megtalálom azt, aki és ami segít. Kerül, amibe kerül. Ilyen a karakterem, olyan emberek tudnak hozzám kapcsolódni, akiknek a hozzáállása ugyanilyen.
Ha megkérdeznéd, akarok-e veled foglalkozni, ingyen vagy pénzért, a válaszom az, hogy nem.
Neked nem tudnék segíteni. Ez van. Jól érzed.
Ugyanis a következező kérdések őszinte megválaszolását kérném Tőled:
- kinek fizetsz Te vagy utasítod el, hogy fizess, amiért nem kapsz emberi értéket cserébe?
- mennyi gyerektartást fizetsz?
- tiszteled-e a volt feleségedet?
- jobb anyagi körülmények között élsz-e, mint a gyerekeid?
- ki tett és tesz többet értük, időben, energiában, pénzben Te vagy a volt feleséged?
- szeretnek-e igazán a gyerekeid?
- elérhető vagy-e számukra időben, fizikailag ha szükségük lenne rád?
Ezekre a kérdésekre adj választ őszintén, önmagadban, önmagadnak. Ha képes vagy rá. Ez az amiben én hiszek, hogy segítene. De mint írtad, sem ingyen, sem pénzért hitet és őszinteség iránti vágyat nem tudok adni. Az vagy jön belülről, vagy marad a problémák kivetítése a másik emberekre. Nem én Szeges, vagyok az ok!!! Dehogynem :-)
…Téged vertek gyerekkorodban? Baj van az Apaképpel? Mindig valami „rossz apa”-szerepet osztasz rám, ha valamit kérdezek Tőled. Miért? Hiszen nem ez volt a téma!
De legyen Neked, hát megválaszolom a kérdéseidet önmagamnak és Neked is, bár elég intim témákat feszegetsz.
„kinek fizetsz Te vagy utasítod el, hogy fizess, amiért nem kapsz emberi értéket cserébe?”
- Nem kell fizetnem egy-egy mosolyért, kedves szóért, őszinte pillantásért, szerelmes ölelésért, stb. mert az igazán értékes dolgok ingyen vannak.
„mennyi gyerektartást fizetsz?”
- Nem fizetek.
„jobb anyagi körülmények között élsz-e, mint a gyerekeid?”
- Nem méricskélem, Szépen megvagyunk, és Ők is, hála Istennek..
„-ki tett és tesz többet értük, időben, energiában, pénzben Te vagy a volt feleséged?”
- Ez egy megválaszolhatatlan kérdés. Mindegyikünk annyit adott, amennyit tudott. Hagyományos felállás volt. Dolgoztam, pénzt kerestem, Ő pedig otthon tette a dolgát.
„szeretnek-e igazán a gyerekeid?”
- Igen
„elérhető vagy-e számukra időben, fizikailag ha szükségük lenne rád?”
- Természetesen
**********
Szóval Kati, ezek a kérdések tulajdonképpen nem kérdések az életemben. Azt hiszem frissíteni, kéne már az „Akashát”, vagy jobban átnézni a régebbi levelezéseidet, ahonnét az információidat szerzed az emberekről, mert úgy látom, félinformációk alapján”dolgozol”. De legalább dolgozol…
a választ, erre voltam kíváncsi.
Örülök, ha segíthettem Kislány! :)
Furcsa dolog ez. Az én élményem is ide köthető, bár nem tökéletesen erről szól. Otthon tartózkodásunk alatt folyton ezekbe ütköztem: "Nem költöztök haza?" és "Mikor lesz már gyerek?" És igen, tudatosság. Az ember igyekszik udvarias és határozott lenni. De már egy idő után azt gondoltam, még egy beszólás, és ennek vége. Mert persze, értsem meg, hogy ők ezt megkérdezik. Miért is? Én nem mászok bele a más életébe. Engem is hagyjon mindenki békén.
Szóval nem tökéletesen értem ezt az egészet. Főleg, mikor egyesek primitív módon nekem estek, sértegettek, majd bocsánatot kértek. Vagy éppenséggel a lelkiismeretemre akartak hatni. Bár nem működött ez sem.
Ilyenkor azt keresem, milyen tükör ez nekem. Csak az a probléma, hogy az energiakészleteim tökéletesen lemerültek, és nem vagyok túl jól ezek után. Hiába hiszi az ember erősnek magát, ez a sok-sok "érdeklődés" nagyon le tudja szívni.
el is használtad az energia készletedet.
Ugyanis ha valaki a saját belső nyomora miatt elégedetlen, irigy, egóból beleköt a másik emberbe, keresve egy támadási felületet.
Mindig van, amibe bele lehet kötni.
A probléma okának én az udvariasság igyekezetét látom. Ez itt most túl puha, túl kevés, túl jókislányos. Ez nem Te vagy, ez egy szerep, ami nem működik. Ez egy megfelelési kényszer. Ezért kapod újra és újra, lásd, itt nem működik.
Ugyanis ha belemásznak az életedbe, szembesítened kell az illetőt, miért teszi.
Erre kell ráérezni, feltenni a kérdést, ki vagy Te és hogy jössz ehhez? Beletenni azt az energiát, ami pontosan akkora, hogy széttörje az álarcokat. Ugyanis a belemászónak az a célja, érezd magad olyan rosszul, amilyen rosszul ő érzi magát.
Vállald fel, az vagy aki. Vállald fel a "rossz" oldaladat.
Erről már írt a Sanyi, a fontossági sorrend az, hogy az első három helyen Te vagy.
Neked jobb az életminőséged kint és pont.
Arra vágysz, megvalósítsd önmagad, nem pedig megfelelésből gyereket szülni.
Vállald be az egészséges önzést és szeresd magad.
Nagyon nehéz ezt kezelni. Mert a környezet folyton azt kommunikálja, az egóm így is elég nagy. Miközben a mások elfogadásával nekem is akadnak problémáim. Pedig próbálom. Nagyon összetett ez a dolog.
Mert inkább menekülök, csak hogy ne lássam, az anyám hogyan áldozza fel magát a család oltárán. Hogy ne halljam, hogyan sirat engem, mert ismét messze megyek. Hogy ne kelljen összezördülni akkor, ha jószándékúan mondok valamit. (Mert az már kritika.)
Utálom azt hallani boldog-boldogtalantól, amit fentebb leírtam.
Azért jól érzem magam, csak egy idő után már nincs mit csinálnom. Vagy épp kedvem nincs hozzá, esetleg energiám. És olyankor az ember egyre idegesebb, feszültebb, elillan a bölcsesség.
Most épp azt tanulom, hogyan fogadjam az élet ajándékait nyugodt szívvel, őszintén, lelkiismeret furdalás nélkül. És még ez sem könnyű!
A gyerek abban hisz, hogy a terhet át tudja venni a szülőtől és a szülőnek attól könnyebb lesz. Hogy megválthatja a szülő sorsát. Ez egy felvállalt teher, ez egy fogadalom. Hiába tudod, felnőttként már, neki belülről kellene megváltoznia, kilépni a mártír szerepből, kezébe venni a saját életét, ennek ellenére benned, belül fut a program, a belső gyereknek kell ezt letennie.
A Sanyi az Érzelmek és Oldások Sirály csomagban külön foglalkozik azzal, miért nehéz az egónak befogadni a pozitív érzések megélését. Ugyanúgy szétfeszíti az egót, mint a negatív oldal elfogadása, szerepeket kell letenni, önazonosítást feladni.
Mert a legfélelmetesebb kérdéssel kell az egónak szembenézni, ha megteszi: Ki vagyok én?
Ha nem meri, akkor inkább ragaszkodik elavult szerepekhez, krónikus betegséghez stb.
Igen, terveztem a Hellingert, sőt, mást is. De most egyik sem jött össze. Biztosan így kellett lennie. Én meg amúgy is ilyen bolond "világmegváltó" gondolatokkal foglalkozom, folyton menteném az embereket is meg a világot is. :)
Majd ha magamhoz térek, nekiállok újra magamon dolgozni.