Kudarcra vagyok ítélve?
Az életem nem egy sikertörténet, de ez is viszonyítás kérdése. De amiért írok, az, az, hogy van bennem valami belső blokk, vagy program, ami az akaratom, szorgalmam, szándékom ellenére a sikertelenséget, kudarcot, valósítja meg.
Még az ezred fordulón elvégeztem egy AK tanfolyamot, hogy akkor változtassak, de ebben az esetben is a kudarcokat, sikertelenséget hozó belső program valósult meg.
Később megismerkedtem az EFT módszerével, és neki álltam, akarattal, elszántsággal, hogy ki kopogtatom a belső programomat. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült, ismét a sikertelenség győzedelmeskedett.
Ekkor úgy döntöttem elég volt, nem harcolok, elfogadom azt, ami, ahogy van. Így is cselkeddem, és éltem az életem, de nem jutottam semerre, csak elmagányosodtam, állástalan lettem, és így telt el jó pár év.
Ekkor gondoltam, mégis csak tenni kellene valamit, így akadtam az önvaló meditációra, alkalmaztam, és igyekeztem sokat mosolyogni, vicces filmeket néztem, zenét hallgattam, hogy jól érezzem magamat és ne gondolkodjam a problémáimon.
Eredményt ez sem hozott, sőt, ellenkezőleg, eluralkodót rajtam a félelem, hogy egyedül maradok, hogy hajléktalanként végzem, végül az önbecsülésem is kezdet leépülni.
Belemerültem a gondolataimba, és módszereket kutattam, mint egy megszállót, pszichológusoknak, életvezetési tanácsadóknak, mediátoroknak írtam, segítséget remélve.
Eredmény semmi, de a foglalkozások, tanácsadások sok pénzt emésztetek fel, ekkor rájöttem, csak magam segíthetek magamon.
Most, fórumokra írogatott, hátha halok valami ötletet, de ez is csak valami hiánypótló tevékenység, ami eredményt nem hoz a belső program miatt.
Hát itt tartók.
Elvileg egy férfi, vagy azok nem agyalnak?
Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Az Érzelmek és oldások Sirály csomagban van benne a Kudarc befogadása meditáció.
A Sirály csomagokban önismeretet tanulhatsz Huszti Sándortól. A módszer lényege, hogy az adott érzés, mondjuk a kudarc, addig tanít, amíg teljesen meg nem ismered.
Te eddig a küzdelmet és az ebben elért sikertelenséget csak részben fogadtad be, meditációban sokkal intenzívebben és mélyebben megélve tud teljesen a helyére kerülni.
Ha a helyére kerül, akkor a blokk kioldható. Az Érzelmek és oldások csomag haladó csomag, ha sikeres akarsz lenni önismereti területen, akkor a legelején kell elkezdeni, ahogy a tananyag fel van építve.
Kezdd az ingyenes anyagok meghallgatásával.
http://onmegvalositas.hu/cikk/erzelmek_es_oldasok
A linken nem találtam ingyenest, csak a fizetős sirály csomagot.
Sok kudarc küldőt érzelmileg, lelkileg a padlóra, ennél jobban szerintem nem lehet megélni? Talán azért kapom a kudarcokat, hogy erősödjem? Csak pont, hogy ellenkezőleg hat, tehát rossz az élet tanmenete, mer közömbös, megfáradt emberré válok.
Nincs egy aszpirin, amit beveszek és megoldja?
és a kudarc dolga az, hogy az egót megtörje.
A hit, a szeretet és a sikerélmény az, ami erősít.
Itt az egyik ingyenes anyag:
http://onmegvalositas.hu/siraly/1_letoltes
Szia!
A figyelemelterés a rossz érzéseinktöl lehet hogy régen megoldást jelentett de úgy látom a mai ember egyre érzékenyebb és nem jönnek be ezek a ,,vicces filmes" figyelemelterélési mesterkedések. :)
Söt! Egyre csak jobban érezzük ezeket az érzéseket amiktöl éppen szabadulni vágyunk.
Ha már minden menekülési kísérlet kudarcot vallott akkor nincs más megoldás csak hogy foglalkozzunk vele.Persze az ember ösztönösen másoktól remél segítséget és minden ugynevezett segítség eredménytelen.
Jól látod hogy csak önmagadra számíthatsz de nem tudod hogyan...hiszen akiknek ez a ,,profik" ök sem segítettek.
Mégis írtál az oldalra és jól tetted,mert itt olyanok véleményével is találkozhatsz akik nem spiri tanácsadásból élnek viszont inspirálhatnak,ezért osztanám meg a saját megélésemet.
Most indítottam egy blogot a megbocsátásról,mert ez a saját legfrissebb élményem.
Hiába láttam magam körül a rendet és a szépséget meg hogy a dolgaim szerencsésen alakulnak,mégsem éreztem magam jól a börömben.
Aztán egy hírtelen ötlettöl vezérelve meglátogattam egy olyan ismerösömet akivel rosszban váltunk el már majdnem egy éve.Aztán felhívott a férj is és bocsánatkéréssel kezdte...
Ettöl az élménytöl sokkal könnyebb lettem,de éreztem hogy ezt folytatnom kell.
Ma felhívtam megint valakit akivel legalább másfél éve nem beszéltem....akkoriban nagyon kitolt velem,és jó lehet hogy magamban már régen megbocsátottam de gyakorlatilag semmit nem tettem.
Ahogy ezt megtettem éreztem hogy a másik megkönnyebbül és az én gerincem is egyenesebb lett.Jobban érzem magam töle.
Most az a tervem hogy folytatom a lelki nagytakarítást és most mindenkit ,,elöveszek" felveszem a kapcsolatot azokkal akikkel kellemetlen élmény az utolsó emlékem.
Ha megszakítok mindenféle kapcsolatot azokkal akik ártottak nekem és fizikailag biztonságban tudom magam a hozzájuk kötödö negatív élmény emléke egy láthatatlan energia ami él mindaddig amíg ezt az energiát fentartom/éltetem.De azzal hogy megbocsátok és ezt nem csak belül hanem egy gesztussal teszem akkor az utolsó emlék energiájának elvágtam a tápcsatornáját,és ez olyan mint ha a ballasztoktól szabadulnék meg.
Figyeld az érzéseidet,és ne add át az életed irányításának jogát senki másnak még akkor sem ha úgy tünik jobban tudja hogyan keveredj ki ebböl az állapotból mint Te.Mert mindanyian magunknak kell kormányosa lenni a saját életünknek és ha nem Vagy olyan sikeres ,,kormányos" mint a másik ez nem azt jelenti hogy a Te ,,hajódat" jobban fogja irányítani...
Üdv!Erika
Erika, Nem zaklat fel az olyan szeméjekkel történő beszélgetés, akik beletapostak a lelki világodba?
Én a volt nejemnek soha nem bocsátok meg, pedig már jó pár év eltelt, hogy azt tette, amit tett. Szerencsére évek óta nem is láttam, ami jobb is, mert felzaklatna.
Az érzéseim egyszerűek, mert leginkább mindig álmos, fáradt vagyok. Arra vágyom, hogy simogassák a buksimat, öleljenek hosszan és sokáig.
Sok dolgom van a kudarccal.
Most is figyelem. Szerencsére épp most kaptam egy ismétlést, ami esélyt ad egy előző kapcsolatomban elszenvedett ennél sokkal nagyobb kudarcot feldolgozni. Az élet kegyelme. Érdekes, hogy azonnal észrevettem: ugyanazok az érzések. Kevesebb, és kevésbé intenzív, ez jó. Ugyanakkor van egy kettő, amely a felszín alatt megbújva bánt, még nem sikerült napvilágra hoznom. de épp feszít, nagyon és tudom ilyenkor lehet megcsípni, leginkább.
Azt figyelem, hogy amikor a tudásom alkalmazom, amit az életről tudok, enyhül. A tudás ebben az esetben az, hogy a dolgok olyanok, amilyenek. Mindennek, minden életnek megvan a maga ritmusa, fejlődési üteme. Nem biztos, hogy egyáltalán kudarcnak kell felfogni a csalódást, még akkor sem, ha tudom hogy tulajdonképpen én magam csaltam meg magam, mert valamire nem figyeltem, valamilyen igényemre. valamely határaimat nem húztam meg megint időben. majd ráébredek melyek voltak ezek. Már kezdem látni őket, lassan.
A kudarc azzal is kapcsolatban van, azon túl, hogy folyton cserben hagyja magát ilyenkor az ember, hogy el tudjuk e fogadni, hogy van egy része az életnek amit nem érthetünk azonnal, hogy miért történik, vagy éppen soha. Hogy ez nem is mindig érdekes. Hogy van, csak egyszerűen hálásak lehetünk a megpróbáltatásért, mert olyan fontos dolgot tanít meg nekünk, amire eddig nem tudtunk, és soha többé nem fogunk azon a banánhéjon elcsúszni Talán fel is készülőnk arra, hogy végre becsüljük magunkat, szeressük, és határokat húzzunk, ne áruljuk el önmagunkat, és ismerjük fel, ha olyan akar az életünkbe lépni, aki tudja, vagy nem "rabol", azáltal, hogy nem tudja odaszentelni magát a kapcsolatnak, nem tud felelősséget vállalni a vágyáért, az érzelmeiért, még ha jó ember is (végre), és végre NEMET mondhassunk erre. legközelebb.
A kudarc, úgy is lehet mondani, hogy megtöri az egót, de én jobban szeretem azt, hogy megtanít egy sor dologra, amit nem tudtunk, felhívja a figyelmünket arra, hogy nem lehetünk gőgösek, csak alázatosak az élet hatalmával szemben, és hogy az élet hatalma CSAK jót cselekszik velünk. Figyelmeztet, hogy elhagyjuk magunkat, hogy félünk lépni, elengedni, tenni magunkért, hogy nincs hitünk, pedig csak arra támaszkodhatunk, ha teremteni akarunk valami többet az életünkben mint amit örököltünk. Ha méltóbb partnerre akarunk találni, vagy jobb éltre anyagilag.
A kudarc megtanítja, hogy a a harc és a győzelem nem mindig a legfontosabb az életben, hogy a vereségnek éppen annyi értéke van, semmivel sem kevesebb - szellemileg: ha akarunk tanulni belőle. És ha igen, éppen oda emel minket erőben, tudásban, hitben, örömben és javakban, mint a sikereink.
Megtanít jobban élni.
Ha a kudarcainkat el tudjuk fogadni, el tudjuk fogadni hogy az élet olyan, amilyen, és az éppen úgy jó, ahogy van. Hogy a Nagy Összefüggésrendszer bölcsebb nálunk és nem dolgunk ezt megkérdőjelezni, a béke kulcsa nem ebben van, és hogy az akaratunkat felesleges ezzel szembe helyeznünk - ettől nem leszünk sikeresebbek. nem megszabadulni kell akarni a problémától, hanem meglátni e bennünk rejlő okát és tudni szeretni magunkat eléggé ahhoz, hogy akarjuk a változást - belül.
A kudarc bölcs dolog - az élet iránti alázatra tanít.
Namaste
A kudarc nem tanít, csak felemészt, megöl, el lehetetlenit, romból, végül egy napon már nem is kezdesz semmibe, kinek van kedve újabb, és újabb kudarcokat átélni.
Az, hogy nincsenek siker élmények, hogy semmi sem sikerül, egy borzalmas állapot.
Következményei súlyosak a személyiségre nézve, mert, megfáradt, motiválatlan, életunt emberré tesz.
Semmi sem sikerül, semmiben sem vagy jó, semmire sem vagy jó érzést erősíti. számomra ez maga a pokol. Hulla fáradt vagyok minden nap, ha meg akart törni az élet, hát elérte.
Kedves Látogató.
Én úgy vélem a spiritualizmus egy nagyon jó és hasznos dolog, segít az embernek az önismerteben, önértékelésben és abban hogy megtalálja a lelki békéjét, harmóniába kerüljön önmagával és a világggal.
De szerintem - bár nem akarlak megítélni - neked még nem ez a megoldás a problémáidra. Ha jól érzem te inkább csak mint egy mentőövet képzeled azt, ami segítségével nem fejlődni szeretnél hanem belekapaszkodni. Én úgy látom hogy ez nem vezet sehová most még a te esetedben.
Szerintem életmódot kellene váltanod de radikálisan. Hogy kikerülj az ingerszegény környezetből és megismerd magad, a világot másként és hogy tapasztalatokat szerezz. Ha elérsz egy másik "szintre" akkor kellene visszatérned újra a spiritualitáshoz. Mert az tényleg szuper és jó dolog de a te esetedben max. azt tudom most elképzelni hogy kifogsz egy olyan "vezetőt" vagy csoportot, vallási "közösséget" aki jól lehúz és a maradék életkedved is elveszi. Sajnos nem mindenki olyan mint Sándor, te pedig a cikked alapján - már megbocsáss - de a potenciális, az ilyenek számára ideális áldozat lehetsz most még.
Ha adsz egy email címet adok linkeket ahol kaphatsz útmutatást, gyakorlatokat, hogy megataláld a célod és a helyed az életben. Ez nem spirituális út, de szerintem neked most erre lenne szükséged hogy önbizalmat, sikerélményeket szerezz. Ide nem merem kirakni :)
Ezek mellett beruházhatsz Sándor anyagaira is, én majd minden héten hallgatom őket - bár mostanában kicsit ellustultam ebben is - és tényleg nagyon jók és hasznosak is. Sok mindent megérthetsz belőlük és sok mindent teljesen másként láthatsz mint idáig. De a megértés és tudás úgy vélem a te esetedben nem lessz elég.
Ha van rá lehetőséged szerintem kérj tanácsot itt tőle mit lenne érdemes beszerezned - ami ne a kudarc feldolgozása legyen :) - és látogass el arra a fórumra is amihez küldök linket.
Semmit ne vegyél ott, ne menj tréningre mert felesleges pénzkidobás. Kérj ott tanácsokat és dolgozz, csináld ezerrel. Hozzád hasonló emberek is gyökeres véltozáson mentek át rövid idő alatt. Ha már van önbizalmad, hited az életben és magadban, a jövőben akkor feküdj neki a lelkednek, addig nem annyira érdemes mert max. azt éred el hogy nem szomorúan hanem semleges hangulatban várod a halált és "éled" a sivár, tartalom nélküli életed... Pedig az élet értelme pont az lenne hogy átéld...
Az én mail címem: dudas.janos@freemail.hu
János, valóban akár célpontja lehetnék csoportoknak, személyeknek, akik megpróbálnának lehúzni, átverni, de ennél több az élet tapasztalatom, és esélyük sincsen engemet behálózni.
Kudarcnak élem meg az életemet, ami vagy az, vagy nem, mert ahány ember, személy, annyiféle képen értékelné, a lényeg, hogy én valami okból annak élem meg és arra helyezem a hangsúlyt, amiket nem sikerült elérnem.
Szeretem olvasni az itteni közösség hozzászólásait, annak ellenére is, hogy nem vagyok spirituálisan "x" szinten.
Életmód váltás? Azt mindig lehet, de első sorban azt szeretném, hogy a mostani életmódommal fogadjanak el. Nekem ez nem szürke, elég sokoldalú vagyok, és nem értem más miért nem lát fantáziát azokban a tevékenységekben, amiket folytatok.
A halál nem rémit, soha nem tartottam tőle. Hitem az valóban nincs, többet nem is lesz, mert bizonyos események hatására elvesztettem, és ezt nem akarom még egyszer megtapasztalni.
Levelet nem írók, a nemes és segítő szándék ellenére sem, mert nem útmutatást keresek, csupán beszélgetek.
Szia.
"és esélyük sincsen engemet behálózni." - Engem igen, néha túl okos, néha meg túl egyszerű vagyok, és tudod mindenki magából indul ki :)
"Nekem ez nem szürke, elég sokoldalú vagyok" - ezek szerint a vágyaiddal vagy gondban, magadat teljesen elfogadtad. Ennek a "címadó" blogból nekem az ellenkezője jött le teljesen, így tévedtem. Talán mert sok, önmagát kellően nem értékelő emberrel találkozom mostanában, mindenki másoknak akar megfelelni - ami elveszi tőlük az életüket és az irányítást, és csak szenvednek meg harcolnak... te nem, de mivel manapság 100 emberből 99 ezzel küzd hát könnyen benézem, - sajnálom és elnézésedet kérem.
A halálfélelem állítólag minden félelem forrása - hogy igaz-e azt nem tudom, de elhiszem mert látok benne logikát. Na meg számomra hiteles emberek mondják - ami tudom nem mérvadó mert a tapasztalás számít, de nekem ebben nincs hát hiszek nekik :)
Ha tényleg túl vagy ezen akkor már semmitől sem félsz, ez szuper jó dolog, gratulálok hogy elérted. Nekem még nem sikerült - bár konkrétan nincs bennem félelem tudatosan, de a lelkem mélyén igenis félek. Hisz nem vagyok megvilágosodott, és a személyiségem nagyon is fél hogy elveszhet... Mert mélyen belül nagyon is soknak tartom magam, tudni tudom, de még nem éreztem rá hogy valójában senki vagyok...
Hit? Nem mindegy miben, nekem sincs sok mindenben... Ami fontos számomra abban sem mindenben, de magamban igen és számomra ez a lényeg.
Hogy ki miben lát fantáziát az eléggé "sanszos" dolog, nemrég linkeltem itt egy személyiségtesztet, én pl. az intj típusommal szintén kereshetek párt/társaságot 3000-ig míg hozzám hasonlóval futok össze. Ritka és fura :) A legtöbbünk egyedül éli le az életét. Elvben és statisztika szerint. Aztán gyakorlatilag meg az ember úgyis bevonzza azt amire szüksége van a fejlődése szempontjából. Mondhatnám úgy is hogy amit "megérdemel" azt kapja. Csak meg kell tanulnunk elfogadni a dolgokat. Én is ezt próbálom / csinálom. Hitem ugyan nekem sincs sok, de tudom hogy nem menekülhetek a tanulnivalók, költőien a "sorsom" elől. Nem is akarok már egy ideje. A vágyaim megpróbálom megérteni, a megértéssel rájönni hogy tényleg szükségem van-e rá, és így jól érzem magam mert tudom hogy majdnem mindenem megvan amire szükségem van a jó és tartalmas élethez.
Csak infóként, talán érdemes elgondolkodnod rajta - több felmérés szerint akik elvesztették mindenüket és gyakorlatilag hajléktalanná váltak, - akik önerejükből jutottak oda ahonnan lekerültek, - azok 2 éven belül újra ugyanabban a társadalmi / anyagi státuszba küzdötték vissza magukat. Mert a képességek, tudás, önbizalom és kitartás az életben sokkal többet számít mint azt sokan gondolnák.
Ellentétben azokkal akik pl. örököltek, lottón nyertek milliárdokat... és elverték azt az idétlen vágyaik kiszolgálásával, nah ők lent maradtak. Érdemes magunkban bízni, abban hogy mindegy mi jön - mi képesek leszünk újra arra amit már egyszer megtettünk, hisz mindenünk megvan hozzá ami kell.
Neked sok "szerencsét" az élethez és sok önbizalmat is. Ezt hiányoltam a bevezető írásodból, nem a vakhitet :)
Remélem megtalálod azokat a célokat és vágyakat amik valóban és igazán boldoggá fognak tenni - mert megvalósítani te is meg tudod ezeket, ebben nem kételkedem.
Szia,
Hogyan is fogalmazzam meg. Lényegében abban nem vagyok sikeres, amit úgy neveznek, a társadalomba való beilleszkedés és minden, ami ehhez köthető. És a fene sem akarna beilleszkedni, ha nem lenne muszáj.
Emiatt kudarcok érnek szinte mindenben, ami a társadalmi normákhoz köthetőek.
Vágyak? Ami a legjobban hiányzik az a társ, mert nem találtam még olyan partnert aki el tudna így fogadni. Így aztán a társ találásban sincsenek sikereim, ezért ez a vágyam, nincsen összhangban azzal, amit szeretnék.
És most nem arra kell gondolni, hogy valami züllőt figura lennék.
Ilyenkor még jobban próbálok beilleszkedni a társadalomba, és van is, hogy átmeneti ideig sikerül (ami nekem kész kínlódás) és van, hogy ilyenkor társra is lelek, aki addig mellettem is marad, amíg a látszólagos "normális" társadalmi normák szerint élek.
Ahogy öregszem, ez egyre nehezebb, és olyan társat akarok, aki akkor is elfogad, ha épp nem a "normális" társadalmi normák szerint élek.
Félelem? A haláltól nem félek, attól sokkal jobban félek, hogy mi lesz velem így, hogy nem tudok beilleszkedni a társadalomba és elfogadni a normákat.