Jó tett..... add tovább....
Napi jó cselekedetem.....
Tegnap véletlenül olvastam a Facebook-on, hogy az egyik ismerősöm a Spar-ban vásárolt és vásárlás után egy kis gyerek elkérte tőle a matricákat....megkaphatja-e Ő, ha a néni nem gyűjti....
No igen, a gyerekek még annyira nyíltak, őszinték....és mernek kérni!!!! Kell nekik....kérik......
Ma véletlenül én is Sparban vásároltam, merthogy ez van a posta mellett.....és természetesen kaptam matricát...viszont én nem gyűjtöm....meg alig járok Spar-ba....
Eszembe jutott a tegnapi kis bejegyzés, hogy ezt a gyerekek gyűjtik, úgyhogy megkérdeztem a mögöttem állókat, gyűjti-e valaki..... és igen...gyűjtötte...én meg örömmel odaadtam....
Napi jó cselekedetem ez volt.....egy gyerek fog neki örülni....
Emlékszem van egy film, a címét elfelejtettem...egy gyerek iskolai feladatra azt a megoldást adja, hogy segíteni kell egymáson...és segítenek, Neked segít valaki...add tovább, segíts Te is valakinek....a végén meghal a kissrác...
Emlékszem bennem maradt egy gondolata, ami szerint úgy kell segíteni, hogy nehéz legyen és bonyolult....vagy valami hasonló.....én meg azt gondolom, legyen egyszerű és könnyű.....Neked segít valaki, add tovább...segíts Te is valakinek.....
lehet, ez egy matrica-felajánlás,
átengedsz egy gyalogost,
beengedsz egy autót......
bármi....és add tovább....egy még szebb és még jobb világért.....mert a jó tetteknek hatalmas pozitív energiája van.......
Szívesen olvasnék jó tetteket....... Te mi jót tettél ma valakiért????
- Oneness blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
5 hozzászólásKedves Oneness!
Úgy vélem, elsősorban az számít, milyen motiváció áll a segítségkérés-, nyújtás mögött.
Jól rávilágítottál az alapproblémára. A felnőttek tele vannak félelemmel... nem mernek kérni, ahogyan ódzkodnak attól is, hogy bárkinek önzetlenül támogatást nyújtsanak... Hány szegény, nehéz sorsú emberen lép át - néha szó szerint is - a tömeg? Valaki rosszul lesz, összeesik, de elmennek mellette, mondván mocskos részeg... A magyar közlekedési morálról nem is beszélve... (Angliában ha piros jelzésen átszalad a gyalogos, az autós akkor is lassít/megáll, mindenféle negatív reakció nélkül)
Remélhetőleg már javul itt is ez a tendencia. :)
Olyan társadalomban élünk, melynek hatásai az egót erősítik... Utóbbinak pedig szándéka az, hogy önös érdekeit helyezze előtérbe és/vagy elszigetelje magát másoktól, ergo az EGYSÉG-től...
Más az, amikor gyerekkori neveltetés hatására cselekszünk "helyesen", vagy szívből jövő melegség, szeretet által vezérelve...
Az előbbi kondicionáltság, utóbbi az Önvaló szabad, korlátlan megnyilvánulása.
Azért tettem idézőjelbe, mert a "helyes" tett némely esetben lehet szubjektív szemlélet (ítélkezés) konklúziója is... Az, amit mentális programozottságomból adódóan JÓ-nak vélek, nem biztos, hogy tényleg az... Közhelyes, egyszerű példa, de igaz: átsegítem a nénit az úttest túloldalára, pedig ő nem is akarta (pl. szeret önállóan megoldani bármilyen krízishelyzetet) ...
Ha teret enged a "jótékonykodó" szándékomnak, talán még illedelmesen meg is köszöni... Én pedig elégedetten távozom, hogy megint sikerült "jól" cselekednem...
Tehát itt nincs színen a szeretet, csak az elmémben megjelent gondolat: "Most segítek valakinek..."
Valóban???
Persze ehhez már bizonyos szintű tudatosság szükséges, hogy az ember egyáltalán képes legyen megállapítani, gondolat, vagy szív által cselekedett...
Nem vitatom, a szeretet nélküli segítésnek is lehet jótékony végkifejlete: pl.: nem zárkózom el másoktól, azaz valamelyest nyitott vagyok a közösségi létformára...
Minél gyakrabban aktiválom magam, annál közvetlenebb leszek mások felé... de többnyire csak egy bizonyos határig...
Félreértés ne essék: senkit sem ítélek el. Nem tartom sem jónak, sem rossznak egyiket sem... :)
Viszont előtérbe helyezem azt, ha az embereket a tiszta szeretet vezérli. Úgy vélem, ilyenkor nemcsak a fizikai gesztus (mint segítségnyújtás) ébresztheti fel a másikban a szeretet lángját... hanem a cselekvést körülölelő csodás érzelem is...
Az ilyen tettekben benne van a pozitív "frekvencia" amire a támogatást kapó fél rezonál(hat).
Ezért tartom áldásosnak, ha belső melegségtől inspiráltan viszünk véghez dolgokat. Spontán felmelegítjük vele mindazokat, akikkel interakcióba lépünk... s ez nem más, mint isteni Önvalónk, maga a szeretet. :)
A módszer működik úgy általánosságban. Ha te jót teszel valakivel, az a valaki is ösztönösen jót fog cselekedni valaki mással és így tovább, majd a kör körbeér és egy sokadik ember majd éppen veled tesz jót. Lehet akármilyen apróság is. Az átengednek az utcán, vagy beengednek a kocsisorba, szerintem tökéletes példa.
Én e szerint élek nagyon régóta és nagyon jól működtek az emberi kapcsolataim és működnek most is. Egyetlen kivétel van csupán és ő egy szerintem pszichopata, szociopata ember. Ők ugyanis pont fordítva működnek. Ha te "jót teszel" vele, akkor ő "köszönetképpen" beléd rúg, vagy a "hátadba vágja a konyhakést". És itt értem el az előző hozzászóló által is fejtegetett azon témához, hogy bár te szerinted jót cselekszel, a másik fél mégsem kért belőle vagy amit te jónak hiszel, az neki nem biztos, hogy az. Vagyis nem elég csak jót cselekedni, nagyon jó emberismerőnek kell hozzá lenni és azt ésszel kell tenni. Gondoljunk csak bele hányszor hallani, hogy valaki segített egy vadigenen, majd az "köszönetképpen" kirabolta... vagyis mindent csak ésszel...
Ma pl: elengedtem udvariasan egy "bizonyos" családot az autóm előtt/mellett, mert én épp jobbra fordultam volna és ők elég össze-vissza bolyongtak előttem, hát gondoltam jobb a békesség és had menjenek csak. Amikor a sok tagú család egyik hölgy tagja odaért az anyósülés ajtaja mellé eléggé feltűnően tekintgetett be az autóba és meg is akadt a szeme az anyósülésen pihenő táskámon. Szerencsére az ablak fel volt húzva, én meg azonnal kapcsoltam és zártam is a központi zárral az ajtókat.
A jó cselekedet, a naivság és a balek között nagyon-nagyon vékony a határ. Én átléptem ezt a határt és egy pszichopata "áldozata" lettem. Évek óta küzdök... nem kívánom senkinek...
Szóval, csak óvatosan és ésszel!
Kedves H.Vica!
Az első hozzászóló vagyok, immár regisztráltként. Az általad közöltek alapján szeretném feltenni a kérdést: gondolat, vagy szív sugallatára lépünk akcióba?
Spontán, önfeledten, belső melegséggel telítetten cselekedve - szerintem - abban a konkrét pillanatban nincs mérlegelés, ergo kiértékelés/ítélkezés… csak maga a tett és az öröm érzete...
Viszont az ilyen egységélmény (lásd feljebb önfeledt = vizslató, "körömrágó" kis én nélküli) tapasztalását megtorpedózhatja az előtte vagy utána megjelenő egós gondolat:
- Jobban járok, ha előzékeny leszek...
- Megérdemli-e, hogy segítsek rajta?
- Mi várható ha adakozó/megértő leszek x.y-nal kapcsolatban?
- Nem fog hátba támadni?”
- Mi van, ha jótékonykodásom ellenére kihasznál?
- Vajon értékelni fogja a támogatásomat, önzetlenségemet? Stb...
Amennyiben helyet adok ezen gondolat(ok)nak (melyet „negatív” érzelmek is kísérhetnek), ennek végkifejlete akár az is lehet, hogy eltérít a segítő szándékom megvalósításától, vagy megteszem de utólag már bánom…
Úgy vélem, a „jó cselekedetek” utáni kellemetlen tapasztalások rámutatnak bizonyos dolgokra... tudatosítani szeretnének bennünk valamit... tehát minden ilyen lelki frusztrációt kiváltó esemény egy „kódolt” üzenetet hordoz...
Kedves Gabee!
Nem feltétlenül értem amit írsz...
Vannak jótettek amikor az ember tudatosan mérlegel, ez a része ok. Pl: Küldök pénzt valami jótékonysági célra.
De van amikor az ember nem mérlegel, csak cselekszik, belső indíttatásra. A pszichopata az utóbbit használja ki. Amikor ösztönösen cselekszel. Pl.: Valaki útbaigazítást kér, te segítesz neki, mert ez az emberi természetéből fakad és meg sem fordul a fejedben, hogy ne mond meg neki, hogy merre találja az orvosi rendelőt. Közben meg egy másik személy kiemeli a táskádat az autódból.
De például én olyan helyzetbe is kerültem, hogy átcsengettem a szomszédhoz, hogy ég a világítás az autóján, gondolván, hogy nehogy reggelre lemerüljön neki, inkább szólok neki. Miért ne tenném!? Nekem nem kerül semmibe, csak 2 percembe, rajta meg segíthetek. A kedves szomszéd pedig leüvöltötte a fejemet, hogy mit képzelek én, hogy ilyen miatt be merek hozzá csengetni amikor ő most bírta x idő után elaltatni a gyermekét. Nem tudtam mit hozzászólni a dologhoz, köszöntem és sarkon fordultam.
Egy másodpercig nem mérlegelte azt, hogy én segítő szándékkal mentem el és egyébként is honnan tudhattam volna, hogy ő órák óta altatja a gyerekét. Na, meg ha a gyerek felébred a csengőre, akkor ki szokták azt kötni társasházakban.
Szóval, lehet, hogy te segíteni akarsz, de a másik köszöni, de nem kér belőle.
De egyébként világ életemben segítettem ahol tudtam és fogok is. Viszont azt tudni kell, hogy ebből nem csak pozitív dolgok jöhetnek ki, hanem néha az ember éppen a segítő szándékkal kerül kellemetlen helyzetbe. Ez persze ne tántorítson el senkit attól, hogy segítsen ha van rá lehetősége. Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ezzel azért legyünk egy kicsit óvatosak...
Senkit nem szeretnék lebeszélni a jó cselekedetről, mert az meghálálja önmagát, de azért amennyire lehet legyünk óvatosak, elővigyázatosak és a végén ne mi magunk legyünk az áldozatok!
A segítő szándék negatív megtapasztalásának okait soha nem fejtegettem és soha nem kerestem mögötte kódolt üzeneteket. Az ember egy darabig (viszonylag rövid ideig) morgolódik rajta, majd elfelejti. Az hogy ez milyen komoly veszélyeket rejtegethet magában, az szinte mostanáig el sem jutott a tudatomig. De hogy erre rájöjjek, találkoznom kellett egy pszichopatával és fel kellett ismernem, hogy vannak emberek, akiknek az agya teljesen másként jár, mint a nagy többségé.
Szia H.Vica!
Talán félreérthető voltam számodra... nem kérdőjeleztem meg a jó cselekedetek létét... még akkor sem, ha egy részük mentális eredetű... :)
Csupán arra szerettem volna rámutatni, szerintem nem mindegy, hogy minek hatására lépünk a tettek mezejére...
Legutóbbi írásodra - tiszteletben tartva a magánszférádat - inkább privátban válaszolnék, illetve fejteném ki részletesebben, mire céloztam. Ehhez viszont valamilyen személyes elérhetőségre lenne szükségem, mivel jelenleg csak nyilvánosan tudok neked üzenetet küldeni.