Változás
Minden változik... Ezt tudjuk. De ilyen gyorsan?
Nekem az idei évemben szinte minden napról napra változik. És fogalmam sincs, hogy mi lesz egy-egy dolognak a végkifejlete. Ha egyáltalán lesz ilyen... Ami egyik nap úgy látszott, hogy halad valamilyen irányba, másnapra teljesen új irányt vett. Harmadnapra megint megváltozott minden...
Ami tegnap igaznak tűnt, mára már nem az, ami ma igaznak tűnik, holnapra... Már nem tudom... Talán ez sem lesz az. Tapasztaltok Ti is ilyeneket? Ez lehet az "új energia"? Nem működik a teremtés sem úgy, mint régen. És ha kártyát rakunk egyik, másik és harmadik napon, egészen más válaszokat és útmutatást kapunk.
Az elmúlt pár hónapban kifejezetten sok belső, lelki munkát végeztem, de nem hinném, hogy ez "csak" ennek köszönhető... Nektek vannak hasonló tapasztalataitok? Miért van ez vajon? Mit érzékeltek?
- Zsömbör-Gere Gréta blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
7 hozzászólásNem túl rég csináltam egy olyan meditációt, ahol nagyon mély elmélyülésben megtapasztaltam a változás irányát, erejét és a sebességét. Pontosan arra halad, amerre kell, elrontani, eltévedni, lecsúszni róla nem tudok.
Természetesen elhagyva ezt a tudatállapotot, az egóm újra elkezdte a szokott vergődését, hol kétségek közt hánykolódva, hol elbizakodottan.
Aztán elkezdtem napi szinten elvégezni azt a meditációt, hogy reggel letöltöm az Akasából azt, hogy az előttem álló nap hogyan lehet tökéletes, hogyan tudok illeszkedni a létezésbe, áramolni, Flowban lenni.
A dolgok elkezdtek hihetetlenül egyszerűvé és könnyeddé válni, tisztaság, harmónia és szeretet, ott vagyok ahol lennem kell... aztán katt, visszakattant észrevétlenül a buta mintáim megszabott pályájára...
Szorongóvá, diszharmónikussá, szervezetlenné vált a napom.
Meditációban a következő útmutatást kaptam. Vizsgáljam meg mennyire tudok megnyílni, ez negyven százalékos volt, az optimális ezzel szemben kb hatvan százalék lenne. Erre a szintre felemeltem, megnyitottam minden csakrámat, az optimális szintre, elfogadva, hogy most ez ennyi. Erős energia áramlás indult meg, elsősorban a női oldalon, gyökércsakrában és a szolárban.
Nem erre gondoltam, hogy az egóm vergődik, mert ellenáll a változásnak. Várom a változást, tudom, hogy szükségem is van rá, és elfogadom, sőt teljesen nyitott vagyok erre. És olyan, mintha elindul egy út, aztán egy másik, egy harmadik, minden nap más és más. De egyik sem jön össze, nem valósul meg. Úgy tűnik, hogy... És mégsem... A régi kötődéseket letettem, nem hinném, hogy az az oka.
Azt viszont nem értem, hogy a megnyílásnál miért a 60 % az optimális? Szerintem a 100 lenne az, nem?
a javaslatom annyi max, hogy mélyülj el arra a szintre, ahonnan rá tudsz látni magára a folyamatra. Olyan mint egy tengeráramlat a mélyben, nem érinti az, hogy a felszín sima, esetleg keleti vagy nyugati szél fúj...
A felszíni megélés az egó nyitottságától és az adott tapasztalattól milyenségétől függ, a tavaszi lágy napsütésre és a madárcsicsergésre sokkal szívesebben nyílunk meg mint például egy negatív véleményre :-)
A 100% a megvilágosodás szintje. Vagy a teljes őrületé, a pszichózisé. Ez a két pólus, a teljes megnyílás két pólusa, van olyan szint a személyiség fejlődése során, ahonnan az őrület érhető el és mind eljutunk majd oda, valamelyik leszületésben, ahonnan a megvilágosodás válik elérhetővé. Egyikünk sem képes arra, hogy a megvilágosodásra most kinyissa magát. Írtam, hogy MOST ennyi, nekem ennyi, másnak lehet több vagy kevesebb, kisebb vagy nagyobb az a bizonyos rés a megszokott sémák és az optimális szintű nyitottság között, természetesen ez mindenkinél változni fog.
Teljes nyitottság esetén minden információ hozzáférhető válik, vonatkozzon akár a múltra, a jelenre, vagy a jövőre. Ha meg mered nézni, megmutatja magát.
hogy ez a "húzzunk egy lapot" ez is egy kötődés.
A tarot és más eszközök adott fejlettségi szinten segítenek és eljön az az idő, amikor meghaladod, eléred azt a tudatossági szintet, ahol már el kell engedned.
Elképzelhető, hogy azért nem kapsz választ, hogy ezt is engedd el.
Saját tapasztalatom szerint a Tarot a tudatalattiban lévő tendenciákra mutat, nem véletlen, hogy az a javaslat a használatakor, hogy amíg az adott dolog "végkifejlődik" ugyanarra ne húzz ismét, hiszen akkor pontosan azt teszi, hogy a kétségeidet tükrözi vissza.
Konkrét példával illusztrálva. Ha valaki húz egy lapot, hogy mi történik, ha jelentkezem egy bizonyos állásra. Első nap kihúzza a siker lapját. Második nap elöntik a kétségek, húz még egyet. Tuti, hogy nem fogja a sikert kihúzni, hiszen pont azt kell tudatosítania, számolja fel a kétségeit. A második nap inkább arra kellene húzni, hogy honnan fakadnak a kétségeim és hogyan oldjam fel ezeket, tehát nem a jövőre vonatkozóan kellene kérdezni, hanem arra, hogy amit tényleg szeretnék, azt hogyan érhetem el. Hiszen első körben ott volt a válasz, a dolog esélyes.
Elképzelhetőnek tartom tehát, hogy azért van-e ez az állapot nálad, hogy elengedd a vágyadat, hogy tudd, mi fog történni, viszont a másik terület, amit még érinthet a dolog, hogy a vágyaiddal nem vagy tisztában, ki kellene takarítani ezt a területet, kidobálva a másik emberektől származó, elsősorban a szüleidtől kapott elvárásokat, aztán az egóból származó téves vágyakat, aztán ha ez meg van, a lelki fejlődés motorja nagyon egyértelműen megmutatja merre van az arra :-) bármilyen gyors a változás, örömmel tölt el, hiszen pontosan arra visz, ahová a lelked legmélyén vágysz.
Szia Gréti,
Nekem/bennem/körülöttem is változások zajlódnak.
A változás egyben "bölcsebbé", elfogadóbbá is tett engem.
Miért is véltem azt, hogy minden magától értedő, s állandó? (mikor a változás az állandó.)
A változás mindig tanít, lehet a legbelsőbb vágyad/félelmed/ tanulnivalód fogalmazódik meg benne.
Szia Gréti!
Ùgy látom mindenki leírta a saját megélését,és ebböl kiderült hogy ez nem olyan globális amilyennek gondoltad.Persze ha a saját környezeted nézed ezt látod hogy a változások felgyorsultak mert az amit bármilyen módon érzékelsz Magad körül az Rólad/Neked szól.
Ezt az idézetet nem is olyan régen osztotta meg egy önmegvalósitásos társunk a facebook-on.
Ö akkor ezt érezte igaznak.
,,"Sokszor nehéz elfogadnunk, de semmi nem egyik pillanatról a másikra történik. Nem ébredhetünk egyszer csak arra, hogy egy nagy fa áll a kertünkben, mert a fizikai világban mindig folyamatok zajlanak.
Minden cselekedetünkkel egy magot ültetünk el az életünkben, ami valamilyen pozitívumként vagy negatívumként mutatkozik majd meg.
Egy mai jótettünk később áldásként jelenik meg, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá." (Yehuda Berg)"
Én pedig éppen akkor éltem meg egy olyan változást ami hírtelen jött és mindent a feneke tetejére fordított egy pillanat alatt.(erröl írtam a ,,várakozás" c.blogban)....na és persze belekötöttem az idézetbe...:P
Aki benne van a változások forgatagában éppen az nem tud olyan közhelyesen beszélni róla mint az egyik hozzászóló is,a változások mindíg felkavarnak összezavarnak,elbizonytalanítanak.
A változás olyan mint egy vihar.Tombol,összekavar dolgokat,és lehetsz bármilyen tudatos lehetetlenség mozdulatlanul állni még akkor sem ha Te Vagy a ,,legerösebb fa".
Éppen tegnap tudatosult bennem az hogy mit is müvelek éppen.Kapaszkodókat keresek a változások bizonytalanságában.A primitív emberi ösztön ösztönös reakciója....és amibe kapaszkodnék azt látom hogy az mind bizonytalanabb nálam.(bár még rosszabb ha erösnek látnám azt ami nem az és azt ragadnám meg kapaszkodónak...)
Félelmetes rájönni hogy az ember egyedül van és az úgynevezett biztonság ami nem csak fizikai jellegü mozgásban van.
Azt gondolom hogy a változások folyamatában tudjuk a leghatékonyabban kifejleszteni azt a képességünket a belsö eröt.Vagy kidönt minket a vihar....
Szeretettel!Erika
Ma hallottam ezt a fura összetételt: lelki újgazdag. Nagyon megtetszett. Felesleges szócséplés nélkül kifejezi a változáshoz való jelenlegi viszonyomat. :)