Egészséges értékrend
"Ha a férfi és a nő egymás társai az életben,és kiegészítik egymást, csak akkor vezetik jól a háztartásukat, ha megosztják a munkát.Egy bölcs anya minden idejét lefoglalja a gyermekei iránti gondoskodás.De ahol mind a férjnek, mind a feleségnek dolgoznia kell a puszta létfenntartásért, ott a nemzet szükségszerűen elkorcsosul.Mintha egy csődbement a tőkéjét élné fel"
Gandhi
Így születik meg a feminista "férfi" és "nő", aki képtelen észrevenni az ok-okozati összefüggéseket, csak a saját téveszméit hajtogatja, mert ezt tanulta a filmekből. Akinek a saját családjáról való gondoskodás terhet jelent, azzal komoly gond van. Sajnos önálló gondolatuk nincs, csak a szokásos közhelyek, amik bármelyik szennylapban, filmben megtalálhatóak.A karrierizmus nem ugyanaz, mit a feminizmus, de a nőknél a karrierizmust a feminista propaganda váltotta ki és így fordítottak hátat életük párjának, mert a "modern nő" agymosás, pénzt, fényeket, csillogást, sikert, boldogságot ígért nekik, de a valóságban ez nem így van. Szerencsére én azt veszem észre,hogy kezd jobb irányba fordulni az emberek felfogása és egyre többen látnak át a feminizmus hazugságain. Valljuk be, hogy elég nyomasztó tud lenni a családi tévézés amikor megjelenik a feminista szenny a képernyőkön és a gyermekeinkben félelmet ébreszt azzal, hogy a férfiak negyede veri a nőket. Ez is a családrombolás vagy akár a népességcsökkentés része. Szerencsére vannak még intelligens nők, Még az is jobb, ha a gyermeket egy homoszexuális pár neveli, mintha egy a gyermekeit beteg kényszerképzetekkel megfertőző feminista "nő" és "férfi". Én is azt vallom, hogy inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban, csak nálam általában a rossz abban nyilvánul meg, ha a társamban felismerem a feminista játszmákat.Nekem sok ismerősöm volt aki boldog családban nőhetett fel, de azokban a családokban nyoma sem volt a szerepek felcserélődésének és így még működni is képesek voltak, ami a feminista "család"modellről nem mondható el. Az ilyen családokban jutott idő a gyermekekre és egymásra is és bármennyire is fáj a femcsiknek, de az ilyen családokban a férfi volt a családfő. Mégsem titulálták hímsovinisztának, hatalmaskodónak vagy elnyomónak. Egyszerűn csak tisztelték, szerették és megbecsülték egymást. Amire a beteges propaganda hivatkozik, mint például a családon belüli erőszak, szerintem mind pont ennek az eltorzult gender mainstream agymosásnak köszönhető. Szóval ami ellen a feminizmus harcol annak az okozója maga a feminizmus. Most jöhet az, hogy biztosan én vagyok Varga István képviselő úr :) Amúgy meg nem kérek pszichológiai elemzést arról, hogy (feminista pszichológia szerint, amivel a szennylapok tele vannak) mit szeretnének maguknak bemesélni a szerepeiktől, gyermekeiktől, vagyonuktól, otthonuktól megfosztott férfiak. A feminizmus életképtelen lenne, ha az ENSZ az EU meg az általuk támogatott beteges "nő"szervezetek nem kapnák a folyamatosan a kényszerképzeteiket megerősítő ingereket (például) a médián keresztül. A patriarchális felfogás nem véletlenül terjedt el a világon. A feminizmussal ellentétben nem volt szüksége arra, hogy a hatalom szoknyája alá bújva és onnan mutogatva, kiabálva manipulálja, megfélemlítse, szabados felfogásúvá tegye az addig megbecsült nőket és lealacsonyítsa az anyaságot. A válásokat, veszekedéseket, rossz kapcsolatokat és a lelki betegségek nagy részét, szerintem pont ezek a feminista játszmák generálják. Talán erre mondják az, hogy 22es csapdája.
- Önismeret
- Párkapcsolat
- Spiritualitás
- Család
- Egészség
- Élet
- Megvilágosodás
- Munka
- Pénz
- Problémamegoldás
- Szexualitás
- Tudatosság
- Vallás
- antifeminista
- antifeminizmus
- béke
- boldogság
- család
- élet
- feminista
- feminizmus
- férfi
- férfiak
- fiú
- gyerek
- gyermek
- karrier és család
- lány
- nő
- nők
- párkapcsoilat
- szerelem
- szeretet
- Cerveza blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
5 hozzászólásKedves Cerveza´s!
Ez a blog most a feministákról szól ha jól értelmezem!?
De mi van azokkal a férfiakkal akik boldog örömmel adják át a párjuknak az öket megilletö úgynevezett férfi szerepet? ;)
Szerintem már túl kéne lépnünk ezeken a klasszikus férfi és nöi ideákon mert már a valóságban ez olyan erösen és megállíthatatlanul összekeveredett hogy inkább nem is kéne annyira foggal körömmel ragaszkodni hozzá hanem igyekezzünk meglátni hogy amifelé tartunk az milyen lehetöségeket rejt,mert lehet hogy az új életformánknak már a hagyományos nöi férfi szerepü családmodell már nem is felelne meg.
Én azt látom hogy összemosódnak ezek a nemi jellegek,mint külsöleg is és tulajdonságokban is.
Ahogy a nök ugynevezett férfiasodnak a férfiak éppúgy nöiesednek.Talán még jobban is mert ök a külsöségekben is jobban hangsúlyozzák ezt mint a nök.Most ha egy fiatal srác trendi akar lenni akkor már nöies.Most ez a divat... :(
De én mint nö inkább azt látom hogy a férfiak elnöiesedése az ami kényszeríti a nöket hogy férfiasak legyenek,és még ez is csak egy nézöpont ami igaz,de csak a teljes igazság egy része.
Mert erre tart az emberi fejlödés ha tetszik ha nem és senki nem hibás,vagy mindenki az...de bünbakok keresése és egymásra mutogatás helyett próbáljuk inkább elfogadni és azok lenni akik vagyunk.Emberek.
Erika Szeretettel!
Szerintem nem kellene túllépni az egészséges nemi szerepeken :) A feminista "férfi", nem Férfi és a férfiként élő "nő" nem Nő.
Még az is eszembe jutott ezzel kapcsolatban, hogy a férfiak "uralmi" státuszát legfőképpen a külső körülmények - társadalmi elvárások, kötelességek, politika, nők gazdasági függése - tartották fent. Amint ez megszűnt, a patriarchális társadalmi rendszer is megingott. Most keressük azt a középutat, amely mindkét felet egyenrangúvá teszi. És ez az egyik családban lehet a hagyományos működés, másikban az "én is dolgozom, te is takarítasz" mód.
Az első és második világháború idején hol voltak azok az életerős, egészséges férfiak, akiknek a feladata a család fenntartása volt? Természetesen a harctéren, csak a gyerekek, öregek, betegek és a nők maradtak otthon. Ebben az esetben kire hárult a feladat, hogy fenntartsák a családod? A nőkre. Úgyhogy azok is kénytelenek voltak dolgozni - például a fegyvergyárban - akik legszívesebben otthon nevelték volna a gyerekeiket. De nem tehették meg.
Az ő lányaik mit láttak? Hogy a nő dolgozik. Még a háború után is, hiszen sok férfi a harctéren lelte halálát, így csak egy családfenntartó volt, a nő. A kényszerből dolgozó nők lányai már természetesnek vették, hogy ők is dolgoznak, azt viszont már nem vették természetesnek, hogy mindezt mártírként tegyék, vagyis részt vegyenek a "nagy család", a haza fejlődésében, és ne legyenek jogaik. Úgy érezték, hogy ha adnak a közösségnek, akkor kapniuk is kell. Egyenlő fizetést, tanuláshoz és szavazathoz való jogot, és a többi.
Most már kevésbé van ilyen kényszer. Ha leegyszerűsítjük a kérdést, lehet választani.
Ha a férfi azt szeretné , hogy a nő otthon nevelje a gyerekeket, teremtse meg a feltételeit, és válasszon olyat, aki ezt szívesen meg is teszi.
mert az adott személyiséget ér egy hatás, ami az egészséges működést lehetetlenné teszi.
Ami hét éves kor előtt történik, az úgy rögzül a gyerekben, ez a világ rendje és a szülők által adott egészségtelen minták és beteggé tevő játszmák ismétlődnek generációról generációra.
Mégis létrejön a fejlődés.
Miért?
Azért, mert a lelki fejlődés során eljutunk arra a szintre, amit úgy hívunk felelősség vállalás. Ez azt jelenti, pontosan azt kapom, amire a fejlődésemhez szükségem van, a probléma forrása és a megoldás is bennem, belül van.
A feminizmus tipikus ego harcra alapuló szélsőség, ahol az elnyomásra, jogfosztottságra a düh és a harc rezgésében reagálnak a harcosok. Megélni a harcot, azonosulni az egyik oldallal, a problémákat kívülre helyezni, ott megtámadni, ez az ego fejlődésének egy bizonyos szintje. Az ego szeretne megkapni bizonyos érzést, mint például elismerést, családi békét, szeretetet, csodálatot, sikerélményt mint szülő, mint társ... Ha kívülről elvárod, hogy a másik ember úgy viselkedjen hogy neked ettől jó legyen, sőt ettől teszed függővé, jó-e neked, tegye ezt a saját rovására, azt fogod észrevenni hogy ezt a másik ember nem fogja magától, önként megadni neked. Erre előkapod a jól bevált módszeredet, nem adod? Akkor megharcolok érte!
Hogyan lehet ezt meghaladni, felnőni, a belső békét megtalálni?
Az első és legfontosabb lépés feltárni a saját, belső legmélyebb mozgatórugóinkat.
Mi az, ami bennem nincs a helyén, mi az az érzés és mi a gyökér oka?
Ha múltbeli sérelem ért, ahol harcban veszítettél, újra és újra harcolni fogsz, ahelyett, hogy elfogadnád és feldolgoznád azokat az érzéseket, amik után a békés megoldás mintája felragyoghat.
A játszmák mindig belülről generálódnak, alapjuk egy olyan szükséglet, aminek a kielégítésében a játszmázó nem tudatos.
A teljesség igénye nélkül néhány, ami a feminizmus kontra szexista maszkabál területéről eszembe jutott.
- félek attól, hogy ha túl önálló leszel, elhagysz engem...
- szeretet hiányom van, mert az anyám elhanyagolt a munkája miatt, őrá nem haragudhatok, hiszen akkor még kevesebb kapok, ezért haragszom a társadalomra
- a filmekben csodás külsejű és lelki értékű emberek minden sikert megkaphatnak, ettől frusztrálva érzem magam, fröcsögök hát a filmekre...
.... és a megoldások
feloldani a félelmeket
szeretni és elfogadni önmagunkat olyannak amilyen tökéletlenek vagyunk ezáltal a másik embert is, hiszen tükröt tart, teszi ezt azért, hogy segítsen rálátnom a probléma minden vonatkozására
felfedezni és tovább fejleszteni a belső értékeimet
ezáltal megtalálni a világban azt a helyet, ahová legharmonikusabban tudunk illeszkedni
elfogadni, hogy ez egy folyamat, elfogadni azt ahol én tartok, ahol a társam tart és ahol a társadalom tart...