Haladni vagy maradni?
Olvastam a fórumot, és megakadt a szemem, a pénz témánál, husztisanyi hozzászólásán.
-Idézem: "ha most nincs elég pénzed a változtatásra, akkor az azt jelenti, hogy nem is kell változtatnod, inkább abban a trutyiban kell tovább tocsognod, amiben éppen benne vagy!"
Vajon, ez az állítás igaz az életünk minden területére?
Tehát, amikor éveken át nem jön össze semmi, csak egy helyben topogunk, akkor valójában ebben kell lennünk, ezt kell huzamos időn át megtapasztalnunk? Vagy épp ellenkezőleg, az lenne a feladat, a lecke, hogy megtaláljuk az egy helyben topogásból kivezető utat?
Hogy lehetne ezt eldönteni? Ha egyáltalán el kel dönteni.
-Vagy, ahogy Sanyi írta: "tegyünk felé kérdéseket, mi elől menekülök? Milyen érzést, állapotot, nem akarok befogadni?"
Ez pedig már az én kérdésem: Menekülök? Vagy azért topogok egy helyben, mert kényelmes ez az állapot és ezért nem teszek azért, hogy változzon valamerre az életem?
Ezt, szintén miként lehetne eldönteni?
Kedves Gábor....
Örülj neki, hogy felismerted, légy büszke magadra....elindultál az Önmegismerés útján.....
Anno is ezt mondták.... Ismerd meg Önmagad!
Máris előrébb vagy....
Üdv
Oneness
ezt teljesen jól látod.
Szükségesek, de ezen kívül kell még más is.
Az egyiket úgy hívjuk, hogy érzelmi blokk oldás. Ez azt jelenti, hogy azért nem csinálsz semmit, mert ki akarod zárni a negatív tapasztalatokat és érzéseket az életedből, mert még az sincs feldolgozva, amit eddig megszenvedtél. Ezért a tudatalattid létrehoz egy blokkot, ami elszívja a változtatáshoz szükséges energiát és a külső hatásokat is távol tartja.
A blokk kinyitását sokkal könnyebb lenne a gyakorlatban megmutatni, mint elmagyarázni, hogyan működik. Ide tartozik a kudarctól való félelem feloldása, a csalódások, a megaláztatás és más negatív érzések feloldása.
A másik nagyon fontos tényező, ami elengedhetetlen a változáshoz az, hogy hogyan? Honnan vedd a tudást és az energiát, az életerőt és az életkedvet hozzá?
Ez azt jelenti, hogy képessé válsz felépíteni az életedet. Teremtesz. Élsz, alkotsz, örülsz. És persze elbuksz, csalódsz, tévedsz. Újrakezded. Egyre jobban és teljesebben. Az energia ott van benned, a Forrásban. Megtalálhatod hozzá a kulcsot és megtanulhatod irányítani, önmagad gyógyítani, energiával ellátni a két legjobban alul működő területet.
Ismét egy remek hozzászólást olvashatók tőled. Zseniális!
A blokkok oldását megpróbáltam EFT technikával, amit egy éven keresztül használtam. Azt nem mondom, hogy nem működik, de nem sikerült vele feloldanom semmit. Az benne a negatívúm, hogy még ezzel is azt értem el, hogy a újabb kudarc élménnyel gazdagodtam, hisz a célomat nem értem el.
Életerő, az életem felépítése? Nagyon elgondolkodtató szavak, kifejezetten tetszik, ahogy ere rámutattál.
Erről még biztos beszélgetnünk kell.
Most annyit teszek, hogy igyekszem összpontosítani, leginkább a légzésemre, mert az mindig kéznél van, és ezáltal kevesebbet gondolkodni, agyalni.
Azaz, próbálok a jelenben lenni.
Azért szeretek ide írni, mert itt végre van aki megérti miről is beszélek, és nem néznek hülyének, vagy olyannak, mint aki Marsról jött.
Köszönöm,
Gábor
Már a felismerés is elég ahhoz hogy a változás elinduljon.
Söt!A felismerés az ami beindítja a folyamatot ami aztán még több dolgot indít el az életünkben és ezek a változások pozitív dolgokat eredményeznek.
Megéltem már párszor és akkor mindanyiszor azt gondoltam hogy: ok,de most mit tegyek?
Mert a primitív emberi ösztön azonnal cselekedni akar. ;)
De nekem sem jutott eszembe semmi okos,és egyszer csak azt vettem észre hogy csak úgy magától beindultak a dolgok (a gépezet amit a felismerés ami beindított)
Söt!Már egy személy felismerése olyan folyamatot indít el ami változást okoz mindenkiben aki az ,,ügyben" érintett.
Kedves Gábor!
Azt mondom csak örülj a felismeréseknek,és légy türelemmel mert a ,,gépezet" már elindult...ráadásul megállítani lehetetlen. :)
A hasonlóan gondolkodóak inspirálóan hatnak egymásra,velem gyakran megesik hogy beszélgetek valakivel és közben jönnek a felismerések.
Nem tudom volt-e már Veled ilyen,de ha egy felimerés önmagaddal kapcsolatban jön az jár fizikai érzéssel...
...és ma jutott még eszembe hogy ha az árral úszol akkor sokkal könnyebnek érzed a tested.
Erika Szeretettel!
Elolvastam az újabb és pár korábbi hozzászólásaitokat, amiknek mindig örülök.
A hozzászólásaitok számomra hasznosak és segítenek megérteni dolgokat.
Viszont még mindig nem tudom azt, hogy akkor most nekem kell irányítanom az életem, a sorsom alakulását, vagy a sors rányitja a sorsomat, úgy, hogy hagy némi mozgásteret, amin beül rányithatok.
Jelenleg, a sors felkínált egy lehetőséget, egy állást, ami költözéssel járna. Az álláshoz vezető út változás, ahogy az is, ha nemet mondok rá.
A döntés az enyém, de mi a jó döntés? Hogy az árral haladjak és ne vele szembe. Vagy, csak jó döntés van?
Örömteli, hogy nem várt állás ajánlatot kaptam, csak úgy, az élettől. Mi van ha nem élek vele? Akkor kapok más lehetőséget, vagy ha elszalasztom, akkor azt, értékelheti úgy az élet, hogy nem ad, mert nem fogadom el. Vagy csak az ego gondolja ezt, a sors nem gondolkodik így? (félelem, hogy ha elszalasztom, nem lesz más lehetőségem) Félelemből, viszont nem szabad valami mellet dönteni.
Jók vagytok!
Gábor
A belsö változás logikus és egyértelmü következménye hogy megváltozik a fizikai körlüményed.
Mert ahogy bent úgy kint-ahogy fent úgy lent. (ismét csak egy közhely)
Amikor olyan felismerésben van részem ami felrúgja mindazt amit eddig igaznak véltem,avagy megvilágosodik bennem amit teljes homály fedett ami belülröl változást hoz bennem akkor már sejtem azt is hogy lassan csomagolnom kell...Mert nálam a belsö változások bizony jártak költözéssel...
De nem szeretnélek befolyásolni a döntésedben mert igazat adok Spiritoszaurusznak hogy ezt Neked kell eldöntened.
Mert ez a Te életed,és hidd el senki nem tudja jobban csinálni Nálad még akkor sem ha szakképzett ebben.Ráadásul ha átadod a döntések jogát másoknak akkor az meg fog mutatkozni olyan szituációkban is amikor nem kéred,kész tények elé állítanak.
Hogy más mit tenne a Te helyedben az egy örökös feltételezés mert senki nincs a Te börödben,a Te itt és mostanodban,és csak az itt és mostban tudsz az árral úszni más pozicióból ez nem megy.
Mindenkinek van belsö hangja,mindent tudó énje,én navinak nevezem...és ez a navi csak engem vezet,úgy mint mindenki mást is a saját navija.
Ha az árral úszol akkor lelkesedést érzel. ;)
Meg könnyebbnek is érzed a tested és erösebbnek.
Mint ha az áramlat vinne tényleg.
Erika Szeretettel!
Talán ez az ember életében a legnehezebb kérdés,ezt eldönteni,hogy a sorsra bízzam e magamat,vagy én vegyem a kezembe az életem irányítását? És igazán csak akkor láthat ebben a dologban tisztán,ha már számtalan tapasztalatot szerzett ezen a téren,és akkor azt mondanám az én tapasztalatom szerint: is,is.
Bíznunk kell a sorsban is,/de ehhez kell egy ,,ősbizalom"/,hogy a legjobbat akarja nekünk, tanít,megmutat dolgokat, igyekszik a helyünkre terelgetni minket,de ugyanakkor nem várhatjuk mindig a sült galambot,nyilván ,hogy nekünk is kell tennünk mindezért.
Szerintem az ,hogy az ember már 100%-ban csak a sorsra,isteni gondviselésre bízza magát,azért az embernek nagyon meg kell dolgoznia saját magáért, hogy ezt a állapotot elérhesse. Addig pedig figyelni kell,hogy mit hoz az élet,és haladnia vele,a változásokkal,és ugyanakkor az embernek folyamatosan önmagára is reflektálni,és tudatosan is /de sohasem erőszakosan/ irányítani az életét.
Valahogy ez egy közös munka kell hogy legyen a ,,sors" és közöttem,és ennek belülről kell jönnie,hogy az ember felismerje a lehetőségekben,hogy az esetleg éppen érte van,és ne tegyen ellene,illetve működjön együtt a ,,sorssal". És ez a legnehezebb ,ezt belülről megérezni,hogy helyesen dönthessen az ember. Ezt nem lehet racionális ésszel eldönteni,egy belső bölcsességre ,megérzésre,a szív hangjára kell bíznia magát az embernek. A legrosszabb ilyenkor a racionális okokoskodás,mert ezzel az ember elnyomja ezt a ,,belső bölcsességét".
A Te esetedről ,,vajmi" keveset tudok,de így kívülről nézve úgy tűnik tálcán kínál neked egy megoldást a sors,éppen a mostani problémádra. Hiszen alig mondtál fel,itt van egy új álláslehetőség,ráadásul egy komplett megújulás felé vinne,hiszen költöznöd kell,ami egy új környezet ,új földrajzi hely. Az ember nem is gondolná,hogy mennyit számít az életében,hogy éppen hol él?
Egy nem megfelelő földrajzi hely sajnos nagyon sokat ront azon ,hogy az ember a helyén legyen. Ez nagyon érdekes dolog és kimutatható is,hogy hiába van az ember egyébként mindennel rendben magában belül,esetleg mégsem megy semmire,állandó akadályokba ütközik,mígnem lakhelyet, földrajzi helyet változtat,és egyszerre csak érdekes módon minden a helyére kerül.
/Nekem pl. úgy alakult az életem,hogy elég sokat változtattam lakhelyeket országon kívül és belül is,és érdekes módon ezek mind mind egészen más életszakaszt,élettapasztalatokat hoztak nekem/
.
Tehát csak azt tudom mondani,hogy az ilyen változásokra nagyon nagy szüksége van az embernek,főleg ha megrekedt és nem tudja hogyan tovább. /Az mindegy ,hogy esetleg elméletben tudná,de cselekvésben mégsem tudja megvalósítani/.
Ilyenkor van az,hogy a sors felkínál valamit,és azzal a változással lendíti ki az embert az egy helyben topogásból. /Vagyis helyetted,mivel nem tudsz ,,mozdulni",a sors cselekszik/.
A változás,akármilyen is,mindig értünk van,de sajnos a legtöbb ember fél tőle,mert ez szintén karakter függő dolog. Vannak olyan pszichológiai típusok,akik szinte képtelenek változtatni,vannak akik nagy nehezen igen,de ez borulást idéz elő náluk először,és vannak olyanok,akiknek meg életeleme a változás.
A hozzászólásod végén próbálod kisakkozni,hogy mi lenne a jó megoldás. Ez sajnos nem így működik
A jövőt nem tudod kisakkozni:)
És ,ha már logikusan akarsz gondolkodni,bár ebben az esetben ez nem járható út,hadd hívjam fel a figyelmedet a sorozatos logikai bukfencekre az ,,okoskodásodban".
-,, Az álláshoz vezető út változás, ahogy az is, ha nemet mondok rá." Már hogy lenne változás,ha nemet mondasz? Hiszen akkor nem mozdultál el ebből a megrekedt állapotból, milyen változásra gondolsz így?
-,,(félelem, hogy ha elszalasztom, nem lesz más lehetőségem) Félelemből, viszont nem szabad valami mellet dönteni."
Itt szerintem nem jól sakkozgatsz,elviszed ezzel a félelemmel a dolgot,hogy ,,félelemből nem szabad dönteni". Nem ez a fő ok,hanem maga a változástól való félelmed,és ezért csűröd ,csavarod, kifogásokat keresel,hogy miért nem ,,de jaj,ha mégis"...
Szóval ez megint a megszokott egy helyben topogásod,hogy egyszerűen ,bár már mentálisan be láttad,hogy ez nem jó neked,de még tettekben ,cselekvésben nem tudod megvalósítani.
Akinek nem megy a változtatás,az előbb utóbb kénytelen lesz rá,hogy összeszedje magát,minden bátorságát,és mégiscsak meglépje,mert különben soha nem képes kimászni a kátyúból. Te magad is beláttad ezt,meg van már benned a vágy a változásra. Akkor? Itt a jó alakalom,szedd össze magadat és lépd meg:)
És ha jön a kétely,hogy ,,jaj mi lesz ,ha rosszul döntök" ? Az ég világon semmi:) Szerintem nincs igazán rossz döntés,mindennek oka van,minden valamiért van,leginkább értünk.
Az ember életében a legnagyobb akadály a félelem. Ezen kéne leginkább dolgoznod ,hogy felszámold a félelmedet,ami megvétózza minden változásra való lehetőségedet. Bár nem akarok igazságtalan lenni,mert már haladsz ez ügyben,hiszen felmondtál,és ehhez bátorság kellett.
Én azt hiszem bátran és örömmel kell élnünk az életünket,örülni a kihívásoknak,mert azok akármilyenek is mindenképpen előre visznek,és abban hogy élhessük az életünket igazán és értelmesen abban a legnagyobb akadály a félelem,és ami még hátráltat az aktivitás hiánya. Ez viszont személyiségtípus függő dolog/pl. egy malankólikus,vagy flegmatikus típust daruval sem lehet kimozdítani,vagy változásra bírni,mert kicsi az aktivitásuk,szinte képtelenek kimozdulni/,de ezen is lehet dolgozni,és kell is,ha az ember értelmes életet akar élni.
Úgy tűnik, hogy te nagyon sokat habozol, mielőtt megteszel valamit. Utána meg bánod, hogy megtetted. Nagyon sok energiát elvesz a folytonos őrlődés. Tegyem vagy ne tegyem?
Kipróbálhatnád, milyen egyből igent mondani valamire. Csak azután elemezd, miután befejeződött.
Ha egy lehetőséget elutasitasz, ugyanaz a lehetőség többé már nem jelenik meg. Jöhet még jobb is.
Tapasztalatom szerint bizonyos dolgok azonnal sikerülnek. Minden összejön., minden eseménysor tökéletesen illeszkedik. Ez az, amikor valaminek úgy kell lennie. Máskor meg nagyon akarok valamit, de semmiképp sem jön össze. Ekkor gondolom, nem kellett úgy lennie.
Igen, sokat agyalok, és van, hogy utólag megbánom a döntésem.
Félelem kevésbé van bennem, inkább lusta és motiválatlan vagyok és lebeszélem magamat mindenről.
(arról is, amit tanácsolnak)
Persze oka van, hogy miért is lettem lusta és motiválatlan, és hogy miért nem teszek semmit.
Először is, szerintem nincs olyan, hogy egy helyben állsz. Minden mindig változik, pillanatról pillanatra. Maximum lassan. De olyan nincs, hogy állsz. Az élet megy, ha élsz, te is mész.
De egy rövid időre vegyük úgy, hogy értem mit mondasz :) Szerintem az ilyen egy helyben állások alkalmával pont azért állsz egy helyben, mert azon töprengsz, merre lépj. Tapasztalatból mondom, ilyenkor majdnem teljesen mindegy, hogy merre lépsz, úgyhogy tök fölösleges rajta töprengeni, mert amíg töprengsz, addig biztos nem lépsz. Inkább lépj egy szerinted hülyeséget, és tűrd el érte a pofont az élettől, ha tényleg hülyeség, minthogy túltöprengjed. Minden lépés lépés, és jobb mint az egy helyben levés, mert az maga a halál. Szó szerint.. Mint mondtam, az élet megy. Ha nem lépsz, akkor csak haldokolsz. Amúgy is, de így sokkal jobban :D Csak akkor fog az élet reagálni rád, ha van mire. Az akció a te dolgod, a reakció meg az életé. Ez a haladás.
A munka, amit most kínál neked az élet, az arra a reakció, amit eddig csináltál. Sanszos, hogy olyan munka lesz, amiben ugyanezt fogod érezni, mint most. Hogy egy helyben állsz. Én azt tanácsolnám, hallgass a szívedre, és lépj egyet Te magadtól. Ne kérd ki a világ véleményét.. Miért függ a Te lépésed attól, hogy kinek mi a véleménye? Ez a Te lépésed, lépd le Te! Aztán majd az arra adott reakcióját az életnek figyeld meg, és akkor meglátod, hogy jó volt-e a döntésed, vagy sem. Aztán ha falnak mész, nézd meg a másik döntést, ha meg nem, akkor menj tovább, amíg falnak nem mész. Mert egyszer úgy is nekimész egynek megint. :D De döntés előtt tök fölösleges azon agyalni, hogy jó döntést hozok-e vagy sem. Én mostanában szinte nem is mérlegelek semmit. Jön egy lehetőség, és abban a pillanatban vagy igent mondok rá, vagy nemet, milyen kedvem van épp, attól függ. Ha rosszul döntöttem, úgy is jön a pofon, ami a másik irányba fordít, ha meg jól döntöttem, akkor jól döntöttem, akkor majd jön a következő elágazás. Lazíts és lépkedj, ez az élet, ne haldokolj :)
Teljesen igaz mit írsz, az élet megy tovább, akár tőlem függetlenül is, de hát akkor miért is vagyok?
Amikor felmerült a költözéssel járó állás lehetőség, már akkor tudtam, hogy nemet mondok rá. Hogy miért?
Pár éve költöztem el a fővárosból, jó 200km-re, ez egy nagy változás volt. Igaz, nem úgy, és nem olyan irányba mentek vidéken a dolgaim, mint ahogy szerettem volna és megélhetési problémáim adódtak.
A megélhetési gondok ellenére, én, itt akarok élni, ahol most vagyok, ezért költöztem, szeretem ezt a kisvárost.
Ezért, csupán az állás miatt nem szívesen költöznék, pedig lehet, hogy itt egy darabig nem kapok állást.
Persze nem vagyok jövőbe látó, így nem tudhatom, hogyha itt maradok, akkor mit tartogat számomra a sors, de akkor is kell, akkor is kel, hogy változzon valamerre.
Néha úgy vagyok, hogy francba az egész sorssal, az élettel, hagyjon békén felejtsük el egymást. Valamiért mégis itt vagyok, ebben az életben, ebben a sorsban, bár nem tudom miért és minek.
Pont azért vagy, hogy az élettel együtt változz, és formálódj. Nem akarni kell a változást, hanem hagyni magunkat változni. Pont azzal nem hagyod magad változni, hogy állandósítasz egy "változni kell" tudatállapotot magadban. Ahelyett, hogy változnál egyik pillanatról a másikra. Engedd el szépen, amibe kapaszkodsz, bármi is legyen az, és akkor lesz szabad kezed, hogy cselekedj. Tudom én, hogy hatalmas paradoxon ez, de csak akkor lehetsz az életed ura, ha hagyod, hogy az élet legyen az te "urad". Mindig mindent megmutat, ha nyitva van a szemed, és nem takarják el a képet a változás iránti vágyaid.
Sok remek hozzászólás született és ezalatt hoztam két döntést.
A jelenlegi munkahelyemtől megváltam és egy költözéssel járó álláslehetőséget visszamondtam.
Hogy ezek a döntések mit hoznak, milyen irányba visznek, az már a jövő.
Érzelmileg nem érzem jobban magamat, mint a döntések előtt. Ahogy már korábban írtam, "mindig az a rossz, ami épp van", és ez továbbra is érvényesül nálam.
Érzelmileg maradtam abban a hangulatban, amiben rosszul érzem magamat és ez az érzelmi állapot nem a külső tényezőktől függ (legalábbis azt hiszem). Ezért érzelmileg maradtam az egyhelyben topogásban, nem haladtam.
Maga vagyok az érzelmi állapot? Mert ebben az állapotban élek. Ráfoghatnám a sérelmekre, kudarcokra, körülményekre, hogy azért van ez a belső állapot.
De mint tudjuk, vannak ennél nagyobb kudarcokat, sérelmeket megélt emberek. Nehezebb körülményekkel, és mégis boldogok. (persze az ellenkezőjére is van példa)
Ha teszek szabadulni akarok ettől az állapottól az sem jó, ha elfogadom ezt az állapotot, az sem jó. Nem találom a helyemet, így semmi sem jó.
Mi van, ez az állapot maga a sorsom?
.
Amikor rosszul érzem magam arra gondolok hogy:Nem mindegy hogy hol és milyen körülmények között érzem pocsékul magam? :)))
...és ilyenkor már nem a körülményeimet látom a pocsékul érzem magam okának hiszen az ok nem kívülröl keresendö,bár ha ott keresem meg is találom mert addig kutatok...és ha rákadtam valamire rágódom rajta mint kutya a csonton és még jól is esik valahol. ;)
Tehát azzal a gondolattal hogy ,,nem mindegy hol és milyen körülmények között érzem pocsékul magam?" már nevetségessé válik az amit elötte gondoltam hogy:Minden sokkal jobb lenne ha...
Mert akárhogy is lenne az érzéseimet mint csomagot vinném magammal a ,,tutiba" is és elövenném néha-néha. :)
De ezzel nem szünik meg a ,,pocsékul érzem magam" állapot,csak már föléemelkedek egy kissé amitöl nem fog megszünni de legalább nem köt gúzsba és nem visz még mélyebbre.
Tudom hogy ez csak egy érzés,egy energia amit most érzek de ez is csak egy átmeneti állapot mert az energiák jönnek és mennek mint a felhök az égen.
Erika Szeretettel!
Kedves Erika,
Igen, ezt írtam én is, hogy az érzés bennem van, ezért tök mindegy hová megyek, az érzés én magam vagyok:-(
Sajnos nállam ez tartós, sok éves érzés, nem megy a "felhő" és sűt ki a nap. Én magam vagyok a felhő ami eltakarja a napot.
Gábor
Nincs Isten, nincs menyország és nincs pokol. Nincs sors, nincs szerencse és nincs karma. Csak az ember van az önteltségével, hatalomvágyával, pénz éhségével és a határtalan ostoba primitív egójával. Olvastam egy két hozzászólást és elámultam mennyi hozzáértő szakember van itt. Kedves Gábor, jobb ha tudod, senki nem fogja meg a kezed, senki nem segít megtenni az első lépést a tovább jutás érdekében, senki nem segít fel a földről. Sőt! Leköpnek, átlépnek rajtad de lesz aki beléd rúg mert épp az Ő útjában fekszel. Rajtad kívül senkinek nem érdeke hogy te boldog legyél vagy elégedett az életeddel. Az emberi civilizációt 10 ezer évesre datálják de az ember semmit nem változott azóta. Éppúgy azt lesi hogy hogyan tudná a másikat a leghatékonyabban kizsákmányolni, mint 10 ezer évvel ezelőtt. Sokat emlegetik az egót. Hát igen. Akinek nagy az egója, az kihasználja a másikat és gazdag lesz. Akinek kissebb az egója, na az a rabszolga aki másokra robotol. Az élet véletlenül alakult az univerzumban így nincs semmi értelme. Egyszerűen csak fogadd el és próbáld meg elviselhetőbbé tenni mert az Univerzumnál csak egy dolog nagyobb. Az emberiség határtalan primitív egója. ( Perig ha tudnák mennyire picik :) )
"Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked.
Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók.
A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint.
Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is,testvér.
Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban."
(Wass Albert)
Idáig valami vezetett,mert ok nélkül nincs semmi. Minden állapotot megelőz valami más állapot. Minden állapot valaminek a következménye.
Úgy tűnik azért beszélgetsz itt,mert szeretnél a kérdéseidre választ kapni. Én pedig úgy érzem ,hogy ahhoz,hogy itt érdemben lehessen neked valós válaszokat adni,ahhoz sokkal többet kéne tudni rólad.
Először is fontosabb korábbi életeseményeket,amik sok mindenről árulkodnának,feldolgozatlan problémákról,amik esetleg a jelenlegi állapotodhoz vezettek.
Másrészt pl. nagyon fontos lenne a korod.
-Egyrészt ,mert bizonyos életkorokban vannak bizonyos életszakasz válságok,krízisek,amik persze nem egyértelműen negatívak,mert nagyon is sokat lehet belőlük profitálni,többnyire mindig egy újrakezdés lehetőségei.
Például 35-45-körül az életközépkori/midlife/ válság,de ezek egészen a születésünktől a halálunkig elkísérnek. /Születés,kisgyermek-kamasz-ifjú kor,házasság,hivatás,spirituális válságok..../öregkor,halál/
-Másfelől azért lenne fontos a korod,mert 7 évenként élünk meg mindig egy egy csakrához tartozó életterületet. Tehát abból ,hogy ki hány éves,lehet tudni,melyik csakra életterületét,életfeladatait éli,vagy kéne élnie. Még az is lehet oka az ilyen elakadásoknak ,hogy az ember még az előző 7 év életfeladatival is adós:)
Vagyis ,ha valóban választ vársz a kérdéseidre,ezeken a dolgokon is érdemes lenne elgondolkodni.
Szia,
41 éves férfi vagyok.
Vannak gyermekkori és felnőttkori kudarc élményeim, mint mindenkinek.
Lényegében ez egy tartós állapot nálam, ami ha életszakaszonként kis időre meg is szűnik, utána mégis visszatér.
Már nem hiszek abban, hogy ezzel az állapottal tudok valamit kezdeni és talán már nem is akarok.
Azért vagyok itt, mert jól esik beszélgetni, kötetlenül. Jól esik, hogy nem néztek bolondnak, mert a környezetemben nincs ezekről kivel beszélgetnem.
G
Az,hogy jól esik beszélgetni ,annak van valami mozgatórugója. Nyilván ,hogy nem jó neked mégsem ez az állapot,és már az is csökkent ezen a terhen valamit,ha beszélhetsz róla,mert meghallgatnak.
Ennek lehet ugyan ,,örülni",de nem megoldás.
Nem véletlenül említettem az életkori szakaszokat,sem az életközépkori válságot,mert lám pont abban a korban vagy,most éppen attól szenvedsz. Előtte meg a többi megoldatlan feladattól, amiket az életed során begyűjtöttél, amikor nem élted meg a különböző életterületeket, feladatokat a 7 éves periódusokban.
35-42 ÉVES KORODIG A 6-OS CSAKRÁHOZ TARTOZÓ életterületet, életfeladatokat kéne megélned. Ami nem más ,mint : AZ ELMÉVEL,INTUÍCIÓVAL,BELSŐ LÁTÁSSAL,ÉS BÖLCSESSÉGGEL kapcsolatos megélések. Az előtte levő 7 évben pedig az 5-ös csakráét kellett volna/ Akarat, önkifejezés/... De már 14-21 ig is adós vagy a 3-as csakra életfeladataival /egó,személyiség, önbecsülés/.
Ha tanulmányozod csakrákhoz tartozó életterületeket,/leírom, illetve itt az oldalon is sok mindent megtalálhatsz ezzel kapcsolatban/, akkor csinálhatsz egy önvizsgálatot. Mi az amit megéltél, megoldottál,amivel valamikor is rendben voltál,és mik azok a területek ahol adósságaid vannak?
Mivel említetted, hogy jelenleg nincs pénzed,sem terapeutára,sem más dolgokra,amik segíthetnének esetleg,hát egy alapos őszinte önvizsgálathoz nem kell pénz. A Sirály csomagokból is három CD ingyen ,,kipróbálható". Az ,,őszinteség" CD is köztük van,ami egy ilyen feltáráshoz/amiről beszélünk/, elengedhetetlen.
Azért meg is oldottál dolgokat,mert azt mondod a problémád ,,életszakaszonként kis időre meg is szűnik". Tehát olyankor magadhoz képest jó úton vagy,amikor pedig ,,visszatér ez az állapot",akkor pedig nyilván nem.
Ez a ,,belső bölcsességed" ,tudatosságod jelzése is lehet,hogy ilyenkor nem jól csinálsz valamit és észre kéne ezt venned.
Gondolkodó, ,,agyaló" típus vagy,tehát nehéz a belső hangodat meghallanod,mert ehhez befelé kéne figyelned,amit elnyom az örökös agyalásod. A befelé figyelés jobb agyféltekés tevékenység,és ellazulás szükséges hozzá. Ahhoz,hogy a gondolatok cikázása,zakatolása alább hagyjon, mindenképpen egy teljes ellazulás szükséges. Nem meditációról beszélek,hanem egy ellazulásról,és ehhez rajtad kívül senki és semmi más nem kell,hogy elcsendesedj,leállítsd az agyad kattogását,és el kezdj befelé figyelni.
Ez egyszerűen csak elhatározás kérdése. Írtad is,hogy egy dolgot csinálsz csak,figyeled a légzésedet. Hát ez bevezetőként a legjobb dolog erre az ellazulásra,a cikázó gondolatok leállítására. /De számtalan más dolog is segíthet még,Kati írt is róla/...
Milyen érdekes,hogy találkozik a problémád,és az ok is,hogy amit jelenleg élni kéne életterületet/6-os csakra/,az ellen kézzel lábbal tiltakozol,és láthatod a következményét...
Ilyen nincs,hogy ez az állapot valakinek az állandó sorsa lenne,és ebbe nem is lehet belenyugodni, beletespedni, ebbe az állapotba. Szeretni és tisztelni kell az embernek magát annyira,hogy megpróbáljon értelmes életet élni,a legjobbat kihozni magából és ne csak vegetáljon.
Gondolom neked az életed során komolyan sérülhetett a saját magad iránti tiszteleted, szereteted. Akár mások által,akár saját magad által,mert a kudarcaid miatt így leértékelted magadat.
Gyanítom ,hogy nem csak egzisztenciális,hanem párkapcsolati,családon belüli kudarcok is értek /esetleg el is váltál/,amik nagyon sokat ronthattak az önértékeléseden.
Nem hinném ,hogy ebbe bele kellene nyugodnod,és beletespedni ebbe a saját magadat leértékelt ,semmire sem becsült állapotba. Ilyenkor persze ,hogy nincs az embernek aktivitása,de még motivációja sem, merthogy elsősorban célja kellene hogy legyen,a többi csak azután jön.
Nagyon röviden, csak egy két szóval a 7 csakrához tartozó ,,spirituális leckék" életkorok szerint:
-1-es) Születésünk után 7 éves korig: az anyagi világgal kapcsolatos megéléseink. /50 éves korunktól innen kezdjük újra:)/
-2-es) 7-14 éves korig,és 57 évtől újra : Szexualitás,munka,fizikai vágyak ...
-3-as) 14-21 ig,és 64-től újra: Egó ,személyiség,önbecsüléssel kapcsolatos leckék. /Na itt lenne mit kutakodnod...
-4-es) 21-28-ig,és 71-től újra: Ez a szív csakra,szeretet,megbocsátás,,,könyörületesség"...
-5-ös) 28-35-ig,és 78-tól újra: Az akarattal és önkifejezéssel kapcsolatos leckék. Ugye itt is van minek utána nézned?:) Ez volt /lett volna/ a mostani előtti periódusod. Tehát a jelenlegi szakaszod már eleve nincs megfelelő alapokon.
-6-os) 35-42 ig és 85-től újra: Az elmével,belső látással ,intuícióval,bölcsességgel kapcsolatos leckék. Ezt az életterületet kellene 35 éves korodtól és jelenleg is megvalósítanod.
-7-es) 42-49-ig /és 92-től újra:)/ : Ezek már a magasabb spiritualitással kapcsolatos leckék.
Ezekhez a csakrákhoz és élet szakaszokhoz tartozó feladataink persze sokkal tágabbak, bonyolultabbak, árnyaltabbak,ezért érdemes ennek utána nézni részletesebben is.
Azonnal tetten érhető ,hogy mikor mit mulasztottunk el,és annak mik a következményei, merthogy ezek egymásra épülnek. És nem érdemes arra várni,hogy eh',majd 50 -től újra nekifuthatok,mert addig is minek szenvedni,és ki fog 100 évig élni,hogy újra végig tudja ezt csinálni?:)
Tehát a 3-as, 5-ösnél vannak hiányosságaid a megélésekben,és a 6-ost pedig most kéne élned,de nem vagy hajlandó...
Viszont ,,jól elbeszélgettünk" :)
Itt is, a 4-es szív csakránál is lennének teendőid.
Szeretet,megbocsátás,egyebek. Legalább magadnak. /Magadat szeretni,magadnak megbocsátani a kudarcaidért,és mindenért ami miatt most romokban az életed, önbizalmad, önértékelésed.
E nélkül gyenge a lélek,széthull az akarat,nem mész semmire,vagyis pontosan azt az állapotot eredményezi,amiben most is és a legtöbbször is vagy.
Nagyon úgy néz ki,hogy elég nagy ,,sarad",tartozásod van magad felé és tulajdonképpen az összes életterületen végig kellene újra menned. Persze ehhez az kell ,hogy becsülni és szeretni tudd magadat annyira,hogy ezt meg tudd tenni magadért.
Ezért talán a szív csakrával kéne kezdeni,hogy végre szeretni tudd magadat,és megbocsátani a kudarcaidat. /Hogy legyen egyáltalán motivációd a továbbiakhoz./
Azután,ha már van belátás,és elfogadás,akkor kéne az akarat és az erő,hogy végig tudd csinálni,amit kéne. /5-ös,3-as/, de az alapokat 1-es 2-es sem hagyhatod ki,mert éppen hogy a fizikai világban is meg kéne állni a helyedet és úgy tűnik az idetartozó területeken is rengeteg sérülés történhetett.
Mind e közben egy éved lenne még a 6-os csakra /intuíció,belső látás,és bölcsesség/ életterületét megélni:) ugye 42 éves korodig.
Ezek nélkül viszont /ha nincsenek rendbe téve ezek a területek/nem tudsz tovább lépni a következő ciklusba,és így sohasem leszel a helyeden...
Valószínű,hogy ezt tudod valahol tudat alatt,és ezért vállalod fel ezt a stagnáló, semmi sem jó állapotot,mert még mindig kényelmesebb,mint ez a rengeteg munka,amivel rendbe hozhatnád az életedet. Úgyhogy kezdelek érteni:)
Mostanában divatos ez a szlogen: ,,Ne csak mondd,csináld is"!:)
Vagyis hidd el, kevés az hogy beszélgetsz róla,csinálni kéne mert elég nagy mulasztásaid vannak önmagaddal szemben.
Az én szememben ez bűn. Ha magunk ellen vétünk. De hát mindenkinek szíve joga ,hogy hogyan,minek értékeli ezt. És főleg mindenki úgy kótyavetyéli el az értékes életét,ahogy akarja :(
Szia,
Köszönöm szépen a soraidat, még adnék magról egy kis infot, ami azt gondolom alátámasztja az általad leírtakat.
Olyannak éltem, élem meg az életem, amiben ha a sors úgy dönt akkor sikerül valamit elérni, azonban ha a sors nem akarja, akkor tehetek bármit, nem fogok sikerrel járni.
Persze ezek a mai gondolataim, de ennek a kialakulásához hozzájárultak azok a tapasztalatok, amiket szereztem.
Kezdve a az iskolai, gyenge tanulmányi eredményekkel, és az ebből fakadó kudarc élményekkel.
Ez folytatódott az élet egyéb területén elért kudarcokkal. (munka, párkapcsolat, sport, egyéb tevékenységek)
Pedig a kitartás, az erőfeszítés, a lelkesedés és a hit, hosszú időn keresztül sarkalt arra, hogy megtaláljam a helyemet, és átsegítsen a kudarcokon.
De hiába a rengeteg tapasztalat, a kitartás, végül megtörtem, elfáradtam, elvesztetem a hitemet és negyvenegy éves koromra elmondtatom, hogy a céljaimból, álmaimból semmit nem értem el, nem tudok semmit felmutatni amire büszke lehetnék, mert nincs semmim és senkim.
Amit feltudok mutatni, és amivel soha sem volt problémám, az a tökéletes egészségem, a remek viszonyom az idős szüleimmel.
Elegem van az életnek nevezett valamiből, én már nem akarok bizonyítani, tenni, küzdeni.
Ennek ellenére nem lettem drogos, alkoholista és fel sem akasztottam magamat, bár lehet, hogy egy alkoholista is boldogabb nálam.
Tehát a sikerem, a sikertelenségem. És mivel ez a sikertelenség kíséri az életem, így persze, hogy nem jó, hogy semmi sem jó, ami van. Hogyan is lehetne örömmel megélni a sikertelenséget?
Tennem kellene, mondom kellene, de hit nélkül?
A fentiek miatt mindenről lebeszélem magamat, hogy az miért nem jó, miért ne csináljam, miért ne csináljuk. Hát így állok.
Gábor
Kis kiegészítés.
Nem értek a csakrákhoz.
A kisgyermek korom után mellet, pont a 28 - 35 éves korom volt az, az időszak, amikor jól alakultak a dolgaim, akkor azt hittem végre megtaláltam az utamat, de kiderült, hogy nem. Mert ami akkor szépen felépült, az, mint a kártyavár omlott össze.
Gábor
Kedves Éva,
Igazán rendes vagy és jó olvasni a soraidat.
1: Hogyan akarjak tenni, ha nem akarok?
2: Mit kezdjek az belém rögzült elkerülő magatartásommal?
3: Milyen lépésekkel haladjak? Ami ösztönző sikereket hozhat és megerősítenek abban, hogy van értelme végig csinálni a lépéseket.
4: Szerethető vagyok-e sikertelen emberként?
5: Már csak fél évem van és betöltöm a 42-öt.
6: Mi van, ha meghalok és kiszállók ebből az egészből?
Jó beszélgetni, jó olvasni a tanácsokat, az ötleteket, jó olvasni a bátorítást, jó olvasni, mert nem bíráltok el, nem néztek le azért, amiért olyan vagyok, amilyen.
Csendet, nyugalmat, békét akarok, bennem van a hagyjanak békén érzés, ami az anyagi világban való megfelelésről szól. Nem akarok megfelelni a társadalomnak, belefáradtam.
Köszönöm mindannyitoknak, a beszélgetést az elfogadást.
Gábor
1. Azért tegyél, amit valóban akarsz. Szeretnél örömben és békében élni. Nyugodtan, a saját értékrended szerint.
2. Fogadd el az elkerülő magatartásodat és találd meg benne a pozitívumot. Legalább olyan téves viselkedési minta a világot kívülről megváltani akaró embereké, akik saját maguk megismerése és kiteljesítése helyett mindig valami/valaki mást akarnak kijavítani és megmenteni. Jó helyen keresed a megoldást, ha a saját belső forrásod felé indulsz el!
3. A konkrét lépeseket akkor tudnám megmutatni, ha megkeresnél. A fókuszt az önelfogadásra és a helyes önértékelésre helyezném.
4. Szerethető vagy és nem vagy sikertelen. Az egód ezt a szakaszt sikertelennek éli meg, pedig ez pontosan eltervezett része a több életet átívelő Nagy Tervnek, ami a személyiséged fejlesztésére vonatkozik. Ha tévútra tévedsz, akkor az a legnagyobb szerencse, ha nem jutottál vele túl messzire, legalább sokkal hamarabb visszatalálsz :-)
5. A legszebb férfikor most jön. Tanulj meg jól élni vele.
6. Ha meghalsz nem szállsz ki, max a testedből. Lesz új terv, új szereplőkkel de ugyanezzel a tanulni valóval.
7. Ne akarj erőből megfelelni társadalmi elvárásoknak, ez a társadalom beteg, vagy meggyógyul vagy nem, neked az a dolgod, megtaláld, hogy ki vagy valójában, hol a helyed. Ez a játék erről szól.
Most pedig a kifogásaidra válaszolok, mielőtt feltennéd őket :-)
1. Igen, van rá pénz. A fejlődésedre. Ha nem a nincsre fókuszálsz, megteremtődik. Bevonzó gyakorlatok sora létezik, 10 perc alatt kivitelezhető. Mivel a teremtés, bevonzás működik, ha a cél jó és elbukik, ha csak az egó hízlalását szolgálná.
2. Igen, van energia, könnyen hozzáférhető. A depressziósoknak a legjobban a mudrák váltak be. A kezedet használod, kéz jógának hívják. Minimális erőfeszítés nagy energiák mozgósításához.
3. Igen, meg tudsz tanulni meditálni, de felejtsd el egyenlőre a klasszikus buddhista ne gondoljunk a semmire meditációt. Az önismereti meditáció célja pontosan az, hogy azzal foglalkozzunk ami nem hagy nyugodni. Elmélyültebb, tisztább állapotban, nagyobb lelki nyitottsággal rátekintünk a mélyebb összefüggésekre és a megoldásokra.
4. Igen, meg tudod találni a szeretetet, a boldogságot, az elfogadást. Önmagadban. Ha ez meg van, a világ átrendeződik körülötted.
Ehhez a "felhődet" ami a negativitásból, a feldolgozatlan kudarcélményeidből borult ilyen tartósan a világod fölé, át kell dolgozni. A napfény az analógiája a megoldásoknak. A napos oldalra kerülés. A belső fény megtalálása, a feltöltődés belőle. A felhők fölött süt a nap :-)
Hogyan fogadjam el a segítséget, ha nem bízok a segítőkben, a módszerekben, és abban, hogy sikerülhet.
A pénz megteremtődik? Hogyan hihetnék ebben?
A fentieket figyelembe véve, hogyan tegyem félre az elkerülő magatartásom?
Miért és hogyan szerethetném azt, az életet, ami kudarcokkal teli? (még ha az egom is értékeli így)
Akarok én élni? Így élni? Nem.
Bizonyosságot akarok, kapaszkodókat akarok! Most viszont végtelenül fáradt vagyok, aludni, és aludni akarok, csendben, nyugalomban, örökre, elfáradtam, nagyon.
Már csak egy gondolat él bennem, hogy hagyjon békén az élet, hagyjanak békén, elég volt.
Szeretettel,
Gábor
Akkor miért nem teszed ezt? Mármint ezt most tök jó indulattal mondom, nem az örökre elalvásra, csak úgy alvásra simán. Mi tart vissza, hogy bezárkózz a szobádba és csak aludj és aludj és aludj, csendben, nyugalomban? Próbáld ki. Nekem is vannak néha ilyenek, és akkor bizony nem kelek ki az ágyból, ameddig meg nem unom. Semmi, de semmi nem érdekel akkor, mert igen, elfáradtam. Akinek nem tetszik, az menjen, és fáradjon el helyettem, aztán majd cserélhetünk helyet, ha akar. De egy idő után meg megunom, és rájövök, hogy mit kell tennem. Te is meg fogod unni, ez 100 %. Lehet, hogy egy hétig tart, lehet, hogy egy hónapig, de hidd el, tuti, hogy megunod. Dübörög benned a változni akarás (látszata), de közben meg itt van egy tök konkrét dolog, amit szeretnél csinálni, és megfosztod magad tőle. Ezért vagy ilyen passzban. Agyon gyötröd magad, hogy mit tegyél, hát tedd azt, amit szeretnél! Mondhatunk mi itt neked bármekkorákat, ha te csak aludni szeretnél :) De legalább végre ez is kiderült, mert eddig csak azt tudtuk, hogy valamit tenni akarsz, de hogy mit, azt még te se. Menj, és pihenj, aludj, amennyit jól esik, közben még lehet a meditáció "fortélyaira" is ráérzel magadtól.
A kérdéseknek mindig örülni kell. Mert nagy előrelépés a folyamatos kifogások után. Ha az ember kérdez,és már nem csak hárít ,akkor már elindult benne a folyamat,hiszen felébredt valami,az érdeklődés. Sőt már a megoldásra is rákérdeztél,hogy hogyan tovább?
Vagyis máris kimozdultál a holtpontról,már valami szándékot is jelzel a sorsod jobbítása iránt,és ez nagy eredménynek könyvelhető el. Vagyis gratulálok!:)
Akkor lássuk hol tartasz most?
1: ,,Hogyan akarjak tenni, ha nem akarok?"
Van ilyen állapot is,hogy ,,nem cselekvés". Ez a buddhizmusban egy előrehaladott állapot már. Azt hiszem egyetértünk abban ,hogy te nem ebben vagy. Ráadásul azt mondod ,hogy voltak aktívabb részei is az életednek,és tulajdonképpen a kudarcok miatt váltál ilyenné,hogy mindig inkább lebeszéled magadat a cselekvésről,mert félsz az újabb kudarctól. Minden válaszodból kiderül,hogy nem ez az alapállapotod,ebbe sok,sok kudarc,elveszített önbecsülés után kerültél bele. Vagyis ez egy szerzett állapot,nem az eredeti normális állapotod.
Az is ,hogy itt vagy,és még mindig kitartóan, értelmesen,higgadtan,nagyon is következetesen teszed fel a kérdéseidet,és így is válaszolsz mindenre,abból is látszik,hogy azért nem vagy te beletespedve annyira a dolgokba,és igenis ,hogy van igényed a változásra,csak a sok kudarc,elvette tőle az erődet,és akaratodat és inkább a lemondást választod.
Te írod éppen,hogy mennyire aktívan csináltad a dolgokat és kitartottál,stb...tehát akármit is olvasok tőled az sugárzik belőle ,hogy nem ez a normális állapotod,amiben jelenleg is vagy,ezt sok kiábrándulás,csalódás,félelem generálta.
Ezek tehát az akadályaid jelenleg.
2: ,,Mit kezdjek az belém rögzült elkerülő magatartásommal"?
Erről már írtam. Egy önanalízis,őszinte feltárás. A kudarcok megbocsátása magadnak.
Az önbecsülésed, önbizalmad visszaszerzése. Ehhez először belátás kéne ami az őszinte feltárásokból fakad,/hogy mi volt a jó,mi az ami sikertelen,és miért/. Tehát feltárni,belátni,aztán ezek őszinte elfogadása,és megbocsátása,mert különben soha nem tudod becsülni magadat ,és jelenleg is ez a legnagyobb visszahúzó erőd.
Mindezekhez pedig az kéne legelőször is,hogy egy kicsit szeretni és becsülni tudd magadat,csak annyira,hogy mégis legyen miért belekezdeni az egészbe. Mert valami motiváció kell,és ezt csakis magadban találhatod meg. Ezt talán úgy érhetnéd el,hogy egyszer legalább nem a kudarcokon gondolkodnál folyton,hanem azt sorolnád fel magadban,hogy mik voltak azok a történések az életedben amiket jónak ítélsz,amikre esetleg kicsit büszke is lehetsz. Mert voltak ilyenek,még ha rövid ideig is. Ezekkel tudnál némi önbecsülést visszaszerezni magadnak.
Hogy tulajdonképpen mi lenne a dolgod,az ,,életfeladatod,abban segíthet pl.egy karmahoroszkóp. /merthogy a meditációról egyelőre letettél./ Csak betekintésként ajánlanék egy nagyon egyszerű oldalt,bár vannak sokkal komolyabbak is,de csak érdeklődés szinten:)
Itt mindenki megtalálhatja a karmahoroszkópja szerint a jelenlegi életfeladatát,és azt is elmagyarázzák,hogy éppen miért ez a dolga,mit hozott magával,és e miatt mit kell kompenzálnia,és hogyan? A jobb oldali menüből lehet kikeresni születési dátum szerint. Persze ez nem Szentírás,de elég jó felismeréseket hozhat.
http://www.advaita.hu/index.php
3: ,,Milyen lépésekkel haladjak? Ami ösztönző sikereket hozhat és megerősítenek abban, hogy van értelme végig csinálni a lépéseket."
Ezt az eddigiekből,és még fenti ajánlásokból összeállíthatod. Lépésről lépésre minden le vagyon írva:)
4: Szerethető vagyok-e sikertelen emberként?
Úgy tűnik szerethető vagy,láthatod is:) Elég sokan igyekeznek itt segíteni neked,önzetlenül,nyilván szeretetből. Egyébként pedig egy embernek nem a sikeressége dönti el,hogy szerethető e? Ha valakit az állásáért ,pénzéért,házáért,kocsijáért ,,szeretnek" az már régen rossz. Ha valódi szeretetről beszélünk,akkor az embert önmagáért szeretik,nem az esetleges jó anyagi körülményiért. Illetve annak semmi köze a szeretethez.
5: ,,Már csak fél évem van és betöltöm a 42-öt".
Igen ,írtam ,hogy addig lezajlik a 6-os csakrához tartozó életterületek megélése,de azért ezek a régóta tartó belső ,,lenni vagy nem lenni", ,,tenni vagy nem tenni" vívódásaid is csak csak ide kapcsolódnak. Úgyhogy nagyjából ezen a területen vagy,csak hát intenzívebben kívánná ez a csakra a spiritualitás felé való fordulást,és főleg a saját belsődben való elmélyedést. Egyébként pedig sohasem késő,még a halálunk pillanatában sem.Viszont nem véletlenül feszeget ez a dolog most ennyire téged,talán azért mert most lenne itt az ideje foglalkozni magaddal. Nincsenek ugyanis véletlenek:)
6: Mi van, ha meghalok és kiszállók ebből az egészből?
Nem tudsz kiszállni:) Először is sokkal rosszabb megoldatlan problémákkal meghalni,mert azzal odaát is gond lesz. Ebbe nem mennék most bele,mert sokkal kellemetlenebb következményei vannak,,ott",mint amennyire esetleg most itt szenvedsz a megoldatlan dolgaid miatt. Másrészt pedig legközelebb kezdheted előröl,csak várhatóan sokkal keményebb feltételekkel,mert még plusz terhek is hozzájárulnak a miatt ,hogy feladtad,és a megoldatlan feladatok miatt még növelted is azt a karmát amit hoztál.
Van ugyan olyan eset is,amikor a lélek számára egyértelmű mondjuk egy megrekedés,hogy abból már nem lesz kiút,és akkor a lélek önként kiszáll. Egy baleset,betegség..., de nálad ez sem áll fent. Ilyenkor ugyanis az ember már nem kérdez.
7:,,Jó beszélgetni, jó olvasni a tanácsokat, az ötleteket, jó olvasni a bátorítást, jó olvasni, mert nem bíráltok el, nem néztek le azért, amiért olyan vagyok, amilyen."
Ez egy spirituális oldal,ez a minimum,hogy az itt kommentelő emberek megértőek,elfogadóak, segítőkészek. Mindenki átment válságokon,hogyan szólhatná meg a másikat? Ugyanebből következik,hogy a tapasztalatokat jó szívvel megosztjuk.
8:,,Csendet, nyugalmat, békét akarok, bennem van a hagyjanak békén érzés, ami az anyagi világban való megfelelésről szól"
Ez érthető és sokszor igaz is,hogy ne hagyjuk magunkat mások által sodortatni,ugyanakkor semmi sem véletlen. Egyetlen kapcsolat ,találkozás ,beszélgetés sem,mert nagyon sokszor értünk vannak ezek az emberek. Úgyhogy én részemről nyitott vagyok mindenre,nem irritál,hogy ezt mondanak, vagy azt,hanem elgondolkodom rajta,és igyekszem kivenni belőle azt ami a javamat szolgálhatja. Persze tudom vannak olyan esetek is ,amikor az embernek sajnos be kell tennie a szűrőt:) De az estek többségében mégiscsak arról van szó,hogy a környezet,a világ tükröt mutat az embernek.
9:,,Nem akarok megfelelni a társadalomnak, belefáradtam"
Hát istenigazából szerintem csak saját magunknak kéne megfelelnünk. Mégis azt mondanám,ha az ember azt választja ,hogy a társadalomban él,és nem vonul el egy barlangba,akkor bizony meg kell találni valami egyensúlyt köztem és a társadalmi elvárások,sőt kötelezettségek között. Ami nagyon is nehéz,mert már ezek egyre szorongatóbbak,szinte minden szabadságát úgymond igyekszik elvenni az embernek,de nem véletlenül születtünk pont ebbe a korba. Szerintem azért mert a további fejlődésünkhöz pontosan ezek a leckék,feladatok,tanulságok kellenek.
Ezért jó,ha az ember foglakozott ezoterikus ,vagy tradicionális tanításokkal,mert akkor sokkal jobban átlátja ezeket a dolgokat,sokkal megértőbb,elfogadóbb,és próbál együtt működni,nem pedig örökös ellenállásban lenni:) Szél ellen ugye nem lehet pisilni,vagy legalább is nem érdemes:) És az a Nap,amiről Kati ír,hogy kisüt a fejünk felett,hát igen,de azért bizony meg kell dolgozni,hogy az ember a ,,napsütésben"élhessen:) Egyébiránt a ,,ködös Albion",esetleg néha rövid időre kisüthet a Nap:) Hát ,,ízlések és pofonok" :) A magam részéről Napimádó vagyok:)
Elsőként is megnéztem a karma horoszkópot, amit Éva javasolt.
Az szerint a 'Sárkányfej a Vízöntőben' elnevezésű horoszkópba tartozom. Ebből megtudtam, hogy meg kell tanulnom közösségben, közösséggel együttműködve dolgoznom.
A horoszkópból kiindulva, felidéztem pár, a közösséghez kapcsolódó sikereket.
7-14 éves korom között, a velem egy utcában élő fiúk és lányok társaságában remekül éreztem magamat, mert nagy részben ők voltak az általános iskolai osztálytársaim is.
22-23 évesen, közvetlen a katonaság után, két éves periódusban, egy remek közösségbe kerültem, ahol én voltam a közösség krémje és móka mestere. (aztán "életmódot" váltottam, így kikerültem ebből az összekovácsolódott társaságból)
31-32 éves koromban, egy munkahelyi közösségben, rövid idő alatt sikerült beilleszkednem, ahol voltak konfliktusaim, de ennek ellenére elismeréseket szereznem mint a vezetőimtől, mint a kollégáktól, életem egyik legjobb munka közösségében vehettem részt. (vezető váltás történt, a kollektíva feloszlott, eljöttem ettől a cégtől)
34-37 évesen, egy újabb munka közösség, ahol az előzőhöz hasonlóan, sikeresen beilleszkedtem, rengeteg elismerést kaptam, pozíciókat építetem ki, hatalmas önállóságot értem el, pont azt, amire vágytam. (mikor elértem azt amire vágytam, valahogy meguntam a munkámat. A munkatársak és a vezetők is cserélődtek, akikhez már nehezen alkalmazkodtam, ettől a cégtől is eljöttem, ezután kezdett minden összeomlani, az életem más területein is)
A köztes időszakokban alig akadt barátom, vagy társaság, vagy bármi, hasonló állapotban voltam mint most, csak még volt bennem vágy, hit, erő az újra kezdésekhez.
Honnét is fakad a "csendet, nyugalmat akarok, hagyjanak békén" érzés?
Mint írtam, évekig életem a fővárosban, és ez szép lassan és fokozatosan ott alakult ki bennem.
Pár éve, hogy elköltöztem vidékre, ahol csend és nyugalom van, főleg a fővároshoz képest, de mégsem elég, mégis bennem maradt a "csendet, nyugalmat akarok, hagyjanak békén" érzés.
Másrészt azóta nem szeretek társaságba, emberek közé menni, és nehezen is alkalmazkodom egy közösséghez.
Katalin javaslatára utána olvastam a kéz jogának, de még nem tudom hová tenni.
Katalinnak köszönöm, az áldozatos, a tételes segítő szándékot, de ne haragudj, még nem tudom rávenni magamat, hogy beszélgessünk.
Évának külön köszönöm a pozitív bátorítást, azt, hogy ő látja az előrelépést, amit én még nem látok.
Spiritosaurus, aludni jó, de nem tehetem meg, hogy annyit aludjak, amennyit akarok, mert dolgozni kell menni, és vannak bizonyos elvárások, amiknek meg kell felelni. Persze jó is lenne pihenni, sokat, és még többet:-) Ha, holnaptól milliomos lennék, ezzel kezdeném, de nem vagyok milliomos.
Ezért irigylem az oroszlánokat, akik egésznap lustálkodnak, és csak akkor indulnak a "munkába, vadászni, ha korog a gyomrúk:-)
Legközelebb átgondolom, hogy mire is voltam és vagyok büszke, bár. ha régen ezekre gondoltam, akkor feltöltöttek erővel, de már nem töltenek fel, semlegesek lettek.
Hát jól meglepődtem:) Ugyanaz a karmánk:)
Felszálló Holdcsomópont a Vízöntőben /ez a ,,sárkányfarok":) /Ez nekem most sok mindent megmagyaráz a problémáiddal kapcsolatban:)/
A leszálló holdcsomópont az Oroszlán. /nem véletlenül nosztalgiázol,ahogy olvastalak:)))/
Az volt a ,,múltban"/a lélek előző inkarnációja/,és tudjuk milyen az oroszlán típus,tehát azt kell most kompenzálni.
Ezért szeretném kiegészíteni ,amit te első nekifutásra levettél ebből az egészből.
Tudniillik csak a megoldásról a feladatról írsz,de a lényeg,és maga az ok is elsikkad. Hogy az ilyen embernek mi mindent kell elhagynia,és mi mindenről lemondania,az előző életekhez képest,és hogy milyen nagyon nehéz dió ez. Ráadásul, hogy mindezt ,miért?
Itt ,ennél a típusnál arról van szó ,hogy korábban egy uralkodó,pompaszerető, ,,szociális érzékenység" nélküli személyben, tapasztalt a lélek,tehát ebben az inkarnációban ezt kell kompenzálnia. Le kell adni az egyéni nagyságra való törekvésről,és az adott személynek minden tehetségét lehetőleg a közösségben,a közösségért kell kamatoztatnia,nem pedig egyéni érdekekért,egyéni nagyságért.
Tehát magyarul, VISSZA KELL VENNI AZ EGYÉNI TÖREKVÉSEKBŐL,KITŰNNI VÁGYÁSBÓL,ÉS LEHET UGYAN TÖREKEDNI,DE A KÖZÖSSÉGÉRT ÉS A KÖZÖSSÉGEN BELÜL ELÉRNI EREDMÉNYEKET.
Bizonyos esetekben,ha túl nagy az a ,,sár",amit ki kell egyenlíteni, akkor ez egészen addig elmehet,hogy az embernek szolgálnia kell,szolgálni a közösséget,az embertársait, és ezt nyilván a hivatásában tudja leginkább gyakorolni. Ezt a szolgálatot nem kell félreérteni,nem szolgaságról van szó természetesen,hanem a szó nemes jelentésében értendő.
Ez nagyon érdekes dolog,és sok mindent megmagyaráz az ember viselkedésével és döntéseivel kapcsolatban.
A lélek mindent megválaszt az új megtestesüléséhez,hogy meg tudja tapasztalni,amit szeretne.
A szüleit,a körülményeket,hogy hova szülessen,még a személyiség is úgy áll össze olyan karakterrel,hogy minden gyakorlatilag ezt a ,,programot" ezt a pre-egzisztenciális elhatározást segítse.
Az emberben szinte automatikusan benne van ez a program,és nagyon sokszor nem is tudja tudatosan mit miért csinál,csak egyszerűen úgy kell csinálnia ,mert ezt ,szinte kényszeresen belülről. /Sokszor van pl. ennél a típusnál ,hogy nem fogad el kiváló lehetőségeket,mert nem akar már egyénileg kitűnni,és mindenki ostorozza ezért,hogy hogy lehet ezt kihagyni,ilyen hülye,olyan stb...,de sajnos pont ez kell éppen ahhoz,hogy a sorsát meg tudja élni.
Ezért is tértem ki a karmára,mert amikor tanácsokat adunk másoknak,nagyon nem mindegy ,hogy kit mire ösztönzünk,pontosan a karma miatt.
Ugyanakkor az embernek van szabad akarata is,tehát nem egy robot. És ha másképp dönt és nem akar a ,,sorsával" együtt működni,akkor azt is megteheti. Végtére sokan döntenek úgy ,hogy csak egyszer élünk:) /Mármint a személy/.
És az ember sorsa nem úgy van ,,megírva",mint a szentírás,berű szerint,vagyis nem csak egy választása van,hanem lehetőségek szintjén,nagyon sok,de egy bizonyos irányban.
Ez szerintem nagyon is mi döntésünk,a mi belátásunk. És ez sohasem egy racionális döntés,hanem egyértelműen spirituális. Hogy együttműködök e az ,,univerzum törvényeivel",vagy csak kizárólag személyként tételezem magamat,és elszakadva,egyéni úton járok.
Bár talán még annak is oka van,mint mindennek...
Összegezve ezt a karma kérdést,azt kell mondanom,hogy nagyon sok minden érthető a sorsodban,és a jelenlegi helyzetedben,úgyhogy semmi okod az elkeseredésre!:)
Ösztönösen csinálod a dolgokat,/amit a bennünk lévő ,,programról" írtam/,és azért nem érted ,hogy mi történik veled,és mi miért van. Azért ajánlottam,hogy kicsit képezni kéne magadat spirituális téren,mert akkor sokkal jobban megértenél mindent,és lassan felismerhetnéd ,hogy mi miért van és mi az értelme?
Az embernek ugyanis akkor esik le a tantusz,és vége lesz a ,,nem tudásból",nem értésből fakadó szenvedésének. /Erről mesélhetnék:).../
Ez viszont nem azt jelenti,hogy minden így maradhat,mert az ösztönösségről át kell váltani a tudatosságra,és akkor már tudni fogod,hogy mit hogyan kell csinálnod,mert azt is tudod,hogy miért csinálod.
Előtte azonban meg kell érteni az egészet.