Számodra mit jelent a spiritualitás?
Ismét túléltünk egy Világvégét, hatalmas bulit csaptunk Szilveszterkor, eljött az ideje, hogy újra magunkra figyeljünk és megvizsgáljuk, milyen változást hozott a Dimenzióváltás?!
Az én belső munkám egyértelműen a spiritualitás felé fordult, most nagyon érdekel a jóga, a spirituális tudatállapotok előidézése, a kundalini erő és a megszabadulás.
A napokban a Spirituális elvonuláson például arról beszélgettünk, hogy mit jelent számunkra a spiritualitás? Ahányan voltunk, annyi félét jelentett, alig találtunk benne közös nevezőt.
Vannak, akiknek a lelkük ápolását, Önvalójuk megtalálását. Másoknak Isten keresést, megvilágosodást, felemelkedést.
Kíváncsi lennék: Számodra mit jelent a spiritualitás?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
27 hozzászólása megnyílást és az elfogadást jelenti.
Tudattágulást, ami az én esetemben lefelé, a személyiségem legnegatívabb oldalának a befogadása felé van beszűkülve. Ha a gyökércsakrával gond van, a kundalíni meg sem moccan :-)
A spiritualitás számomora szellemi, tudati fejlődést jelent, egyben céltudatos és elkötelezett munkát a megszabadulás eléréséért. Különben szerintem ez egy elcsépelt fogalom, nem is használom.
Érdekes kérdés volt az is, hogy ki hogyan élte meg a "Világvége"-nek csúfolt korszakváltást(?) ?
Nálam egy érezhető tisztulás volt, dec. 21-én olyan hascsikarással, hogy azon mosolyogtam, hogy mégiscsak itt a világvége, ha ilyensmi képes volt elővenni engem, nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyesmi bajom :-) Érdekes hogy (elnézést a részletekért) nem ettem előtte semmi extrát, és anyagilag nem távozoztt szinte semmi, de mégis "megtisztító" élmény volt.
A megszabadulás elérésére való törekvés megerősödött, és talán valamennyit gyorsult is a folyamat, olyan tekintetben is, hogy jó tanítások, új források bukkantak fel. Szóval nem egy éles váltásről van szó, inkább arről hogy még több erő és ösztönzés jut arra, hogy az ember tegye a dolgát, és még tisztább a kitűzött cél, és egyenesebb az út.
A drága Barátnőm szerint már december közepe óta érzehető volt a gyorsítás, az erős fizikai tünetek aznap neki is megvoltak.
Tegnap újra néztem a Mennyei prófécia című filmet. Nekem ebben a filmben(könyvben) van a válaszom.
Azt, amikor úgy élem az életemet, hogy vezetve vagyok. A véletlenek az életemben...amikor mindig történik velem valami "véletlen csoda".
Azt, amikor az intuícióm vezet az életben. Amikor tudom, hogy mely döntés a legjobb számomra.
Azt, amikor kapcsolatban állok az univerzummal, Istennel, vagy a belső vezetőmmel, és belülről töltöm fel magamat energiával.
Azt, amikor látomásaim vagy álmaim vannak és azokat megértem.
Azt, amikor megértem életem eseményeit és összeáll a kép, hogy mi miért történt és történik velem....
Valamint mindazt, ami a filmben van, de nekem az elmém korlátai még elzárnak élményektől....de tudom, hogy lehetséges...Lehetséges, hogy érzékeljük és lássuk is egymás energiát, amikor a növényeket teljes pompájukban látom.
Azt is mondhatnám, nekem ez az ÉLET.....
Számomra: élet, és mindenekfelett: gyakorlat. Egyre inkább az az érzésem, hogy spirituálisan élni mindössze annyiban más a "nem spirituálisan élni"-től, hogy aki nem spirituálisan él, az többet gondolkodik, mint cselekszik, és még nem ébredt tudatára önnön képességeinek.
És bármennyire látom utólag, milyen voltam amikor még sodródtam, úgy döntöttem, hogy nem döntöttem és nem is tudtam erről, amikor még szinte csak az illúzióimnak életem, mert nem ismertem az élet valóságát sok sok oldaláról, stb..stb..stb, és még a karmám miatt ráadásul tényleg inkább vegetáltam, mint felelősen és pláne tudatosan éltem volna, mégis jobban éltem, mint amikor a spiritualitás egójának a csapdájába estem. Amikor "nagyon tudtam" mi a pálya, vagy amikor irtóra ki tudtam elemezni valamimet....
Még csak a számtalan jóga-, és meditációs gyakorlataimról, a spirituálisnak nevezett "élményeimről, (beleértve a műtéeém körüli istenélményem) sem gondolom, hogy spirituaálitás.
A spiritualitás nem a tudás számomra és nem az elmélet, nem az elemzés, és nem az önmagamba tekintés. Számomra a spiritualitás maga az élni merés, kételyek és kérdések nélkül. A felvállalni merés.
Amíg beszélek róla, nem teszem. Az igazi spirituális már nem nem is tanít. Legfeljebb a példájával.
A spirituális élet egyszerű. Maga az egyszerűség, az élet egyszerű felfogása és csinálása. És amíg elemezni meg beszélni vágyunk, az az igazság, hogy nem merünk, egyszerűen csak tenni a dolgunkat.
És persze mondhatjuk, hogy így a fejlettség meg úgy, hogy más szívvel élni, meg tudatosan...stb. De az igazság az, hogy a legegyszerűbb, legtanulatlanabb ember is érzi mit kell tennie, és van aki hosszú úton, van aki rövidebben jut el ugyanoda, de eljut. És ha visszanézünk, fentről már látjuk, hogy még a pokol is szent. A tudatlanságunk idején is éltünk, még ha sodródtunk is, és végül oda sodort minket a vágyunk, a tudatlanságunkkal együtt, vagy annak ellenére, ahová kívántuk és ahová kellett: a spiritualitás megismeréséhez. Miért? mert kíváncsiak voltunk. Mert tudni akartunk.
Ám e tudásról egyre inkább az az érzésem, hogy csak egy állomás. És még az "alkalmazása is az". mint amikor kezdő tanárként fontolgattam az első órámon, hogy elővegyem e a módszertani tankönyvet. Aztán elkezdtem zsigerből csinálni. Éreztem, hogy tanító vagyok, mindig is. Erre vágytam és megérkeztem a vágyam tárgyához: itt az első gyerek. Zsigerből bíztam magamban: én valójában tudom, mit kell csinálni, azt amit én csinálok majd, azt, amit én tapasztalok meg arról, hogy tanítok, azt amit nekem tanítanak meg a tanítványaim arról, hogyan tanítsam őket. És ezért vagyok ma is tanár.
Az élet éléséről szóló tudást egyszer ugyanúgy le kell tennünk, szerintem és belátni, hogy most is azok vagyunk, alapjában véve, akik mindig voltunk. És a változások maguktól jönnek, mint ahogy minden. Jó és rossz. És valójában nincs más dolgunk most sem, hogy ilyen "okosok" lettünk, csak az, hogy éljünk, és tegyük a dolgunkat, éppen úgy, ahogy azelőtt: csak egy kicsit több tapasztalattal.
Namaszte
Számomra az elvonuláson kristályosodott ki, hogy az önismeret nem egyenlő a spiritualitással. Sőt most úgy gondolom az önismeret egyenesen eltávolít a lelkedtől, persze nemes célból, hogy leáss és tudattartalmakat felhozz, kioldozz a mélyből. Viszont párhuzamosan szükség van a másik végpont, a felsőbb Én felé is kapaszkodni, bejáratni az utat.
Üres-ítés <-> Teljes-ítés.
Aki csak az egyiket műveli elvész, félresiklik, megreked. Láthatunk a világban rengeteg önjelölt spirituális tanítót nulla önismerettel önmaguk paródiájává válva, vagy épp fordítva, kiművelt celeb-pszichológusokat lelküktől még nagyon távol.
http://www.youtube.com/watch?v=8jyvKdlYljI
amikor az adott tudattartammal eggyé tudtam válni. Ha a feldolgozása részleges, akkor ez nem sikerül. Mások is számoltak be hihetetlenül tiszta tudatállapotokról amit nagy trauma kidolgozása, kisírása után értek el.
Tény, hogy nem vagyunk egyformák. Az azonban biztos, hogy az egó szeret azon a területen villogni, ahol sikeres. Ahol több az erőfeszítés és kevesebb a siker, azokat a területeket hárítja.
Ezért érdemes következetesnek lenni és mind a két irányba fejleszteni magunkat. Ha nagyon lemaradunk egy területen az élet úgyis visszajelzi a gubancainkat.
Csernushoz kapcsolódóan annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én nagyra tartom a munkáját. Adott lélek érkezik egy fejlettségi szinttel és egy betervezett fejlődési lehetőséggel. Annyi a dolga, hogy megfejlődje amit a leszületés előtt bevállalt. Ha az meg van, elégedett lehet önmagával, harmóniában fog élni. Csernusnak az a dolga, hogy drogosokkal foglalkozzon. Celebbé pedig azért vált, mert különleges karakter. Nekem nem tükröz olyat, amit magamban nem tudok elfogadni :-)
"Mások is számoltak be hihetetlenül tiszta tudatállapotokról amit nagy trauma kidolgozása, kisírása után értek el." - Tényleg, engem is egy ilyen indított el a spiritualitás útján. Minden és az ellenkezője is igaz. A teljességen túl is az ürességbe csöppen az ember.
"Tény, hogy nem vagyunk egyformák. Az azonban biztos, hogy az egó szeret azon a területen villogni, ahol sikeres. Ahol több az erőfeszítés és kevesebb a siker, azokat a területeket hárítja."
- Hát engedd meg neki, olyan mintha azt írnád, azokat a területeket kell erőltetni ami nem megy! És hogy hárítás és villogás, ha inkább csak azzal foglalkozunk továbbra is, ahol siker van.. Szerintem nem véletlenül van ez így leosztva és igenis meg kell találni azt a területet, ami jól megy és ott kiteljesedni. De mindenben. Azt kell csinálni amit szeretsz, nem azt amit nem szeretsz!
Rengeteg embernek esik ugyanis nehezére pl a meditáció, nekem is: csapongó gondolatok, képek meg sehol.. (csapongó gondolatok ellen egy külön kiüresítés meditáció amúgy a tuti nemrég jöttem rá!:)) De a lényeg, hogy nekem sincs, vagy legalábbis eddig nem volt igazi sikerélményem meditációkban. Éber, vagy tudatmódosult(tágult) állapotú tűnődésekkel viszont sokkal jobban eredményre jutok problémás élethelyzeteknél.
Felülről is és alulról is lehet tisztítani, vagy fejlődni. Lehet meditációval is, de lehet anélkül is, ezt el kell fogadni. Mantrák, imák, drogok, testedzés, küzdősportok, transzlégzés, napfürdő, sokminden tisztíthat, akár tudatosítás nélkül is, de azzal is, hogy elmenélküli állapotba kerülsz közben.
Ahány ember, annyiféle út és módszer és nem is kell mindenkinek mindegyiken végigmenni, kinek mi a testhezállóbb, melyik passzol jobban a hozott személyiségjegyeihez, azt megtalálni.
Saját példából tudom, egy szociofób ember nem fog családállításokra járni és az nem egós hárítás lesz részéről. Nem az az útja. De hátrányból előnyt is kovácsolhatunk, ha változtatunk a gondolkodásunkon és megkeressük, hogy oké ezen a területen kevesebb vagyok, de akkor hol vagyok több? És onnan fejlődni be felülről majd azt a szakaszt.
Sok embert érdekelne amúgy szerintem a meditáció, csak nincs sikerélményük az elején. Lehet azt mondani rá: nem értek még meg hozzá és kész, majd később!.. Szerintem nem feltétlenül van így. Én azt mondom, jóval több ember meditál napi szinten mint gondolnánk, vagy gondolnák ők maguk. Csak nem úgy hívják, vagy nem úgy néz ki. Lehet épp csak eltűnődnek dolgokon ebédszünetben. Ugyanolyan hatású lehet mint egy meditáció, csak épp vizuális flash nélkül. Nem kell keretekben gondolkodni. De minden út Rómába vezet. És mindenki minden életében megtalálhatja a számára épp legkézenfekvőbb járművet abba az irányba. Egyébként meg tökmindegy.:)
felmérni, hogy a befektetett idő és energia megéri-e, hogy az adott területen fejlesszük magunkat.
Például a nyelvtanuláshoz sok energia és kitartás kell.
Szerintem a nők jobban elfogadják ezeket a dolgokat, hiszen képesek vagyunk rá, hogy kilenc hónapig növesszünk magunkban "valamit" amiről azt sem tudjuk micsoda :-) És a neheze utána jön, miután megszületik a gyermekünk.
Ha az utunk meg van írva, mindegy hogy könnyű vagy nehéz, ha benne van a sorsunkban, végig kell menni rajta. Amikor a kitartást kell tudatosítani, elszállni, elmenekülni nem érdemes, mert úgyis újra megkapjuk a leckét.
Van persze csapda lehetőség is benne bőven, amikor önsorsrontó mintává válik a nehéz sors, a küzdés, mártíromság, megfelelési kényszer létformává csontosul. Az egó biztonságos börtönévé. Amibe azért kapaszkodik, mert ezt az egyet ismeri. Itt lép be az egyetlen jó megoldás, a vezetést át kell adni a felsőbb énünknek.
Még egy gondolat a meditációról. Egész más a meditációs technikája az alapvetően vizuális embernek és egész más a kinesztetikus érzékelésű embernek. Én kinesztetikus vagyok, ami azt jelenti, hogy a testérzetek az elsődleges információ hordozók. Rezgéseket, hullámokat, meleget és hideget érzékelek amikor megjelenítek egy érzést. Ezért tévút és sikertelenséget ad a kinesztetikus típusú embernek, ha erőlteti hogy képeket lásson meditációban. A vizuális emberek könnyedén látnak képeket, már alig elmélyült állapotban, a hátránya viszont az, mivel az egó szépen játszadozni tud a képekkel, ezért nem mennek elég mélyre ahhoz, hogy a lélek irányítsa a meditációt.
Ha valakit érdekel, milyen az érzékelési, tanulási módszere, teszteket talál a weboldalamon:
http://domoszlaikatalin.freeweb.hu/category/tesztek/
"Amikor a kitartást kell tudatosítani, elszállni, elmenekülni nem érdemes, mert úgyis újra megkapjuk a leckét."
Bocs, de itt még mindig nem tiszta valami, ez számomra túl keretes, sarkos gondolkodás. A kitartás, vagy bármi tudatosítását úgyis kapja az ember kívül-belül, ha az a dolga épp. Ha az a nagy lemaradása. Egyébként meg tetszőleges sorrendben építkezik mindenki, tök mindegy! A tempó is mindegy. Én azt mondom tudatosításban is meg lehet élni kívül ugyanúgy mindent, mint meditációban. Sőt véleményem szerint az a tapasztalás a tisztább, hitelesebb, akár célravezetőbb! Talán istenközelibb is.
Például a kitartás tudatosítására kézenfekvő módszer számomra a gyaloglás. Akár fahordás, mosogatás. A másik dolog meg hogy - elszállás, elmenekülés közbeni - felsőbb Énnek átadások alkalmával úgyis belátom minden életterületemet. Látom hol van lemaradás, meg tudom találni rá a számomra legkényelmesebb módszert is. De nem elhanyagolandó, hogy ilyenkor a felsőbb Én azt is mondogatja nekünk, hogy: csak lazán, nem kell görcsösen!
amin egészen mást értünk.
Elszállás, elmenekülés ahogy az egó csinálja, véleményem szerint kb így néz ki: valakinek meg kellene tanulnia például gazdálkodni a pénzzel, de képtelen megtanulni, ahelyett hogy ezt beismerné, tüntet a mártírom szegénységével. Ugyanígy menekülésnek látom az alkoholt is, ha valamilyen kellemetlen dolog történik veled, ahelyett hogy tisztán megélnéd inkább berúgsz, hogy eltompítsd magad.
Az a fő kérdés, amit teszel, azzal az egódat felfújod vagy fel tudsz adni belőle egy darabot. Spirituális megnyílás az egó feladásával jár. A felsőbb énnek való átadás az egó feladása. Nem azonos az elszállással és nem menekülés.
Egészen biztos, hogy az én utam sokkal sarkosabb és keményebb, mint a tied, sajnos nem tapasztalom azt, hogy tetszőleges lenne a sorrend, ahogy építkezem. Sőt. Lazábbra akartam venni a dolgokat, erre három nagyon komoly figyelmeztetést kaptam. Ennek ellenére látom, hogy sokan, ahogy Te is, egy lágyabb, másfajta úton járva is egyre tisztább és egyre inkább a lelkéből élő ember vagy :-)
Megint előjöttek területek, ahol szerintem nem látsz engem tisztán:
"valakinek meg kellene tanulnia például gazdálkodni a pénzzel, de képtelen megtanulni, ahelyett hogy ezt beismerné, tüntet a mártírom szegénységével."
Mit értesz az alatt, hogy megtanulni gazdálkodni a pénzzel? Elegendő pénzt keresni? Beállni a régi rendszert fenntartók táborába és valami értelmetlen, léleknyomorító munkát elvállalni? Erre képtelen lennék tiszta szívből az igaz. De nem nagyobb gazdálkodni tanulás inkább az, ha gyakorlom milyen az, ha nincs pénzem, mennyire érzem frusztráltan úgy magam társaságban például? Vagy ha van is egy kevés pénzem, de nem az irányít, hanem megtanulom uralni, beosztani, lenyesegetni a felesleges kiadási vágyakat?
Olyan mintha egóból próbálnád összerakni más életútját, mi helyes, mi nem az, mi lenne a soron következő feladata, holott az még nekem is sokszor csak utólag áll össze azáltal, hogy folyamatosan a szívem szerint döntök és csak kedvemre való dolgokkal foglalatoskodok. Mindenki áramoltatni akarja a pénzt magához, ahelyett, hogy megtanulnának anélkül élni amennyire csak lehet, mert ez lesz a szabadság kulcsa a jövőben. Könnyen belátható a tendencia, hogy a hatalmon lévő 1-2% egyre kevesebb pénzzel fogja játszani hagyni a többieket. Szerintem nem ebben a beteg rendszerben kell fennmaradni tudni a vízen, hanem fokozatosan kivonódni belőle egy önfenntartó saját rendszer kiépítésével. Amihez pedig szükségszerű, hogy elvezessenek a kedvelt tevékenységeim.
Másik fals dolog: "Ugyanígy menekülésnek látom az alkoholt is, ha valamilyen kellemetlen dolog történik veled, ahelyett hogy tisztán megélnéd inkább berúgsz, hogy eltompítsd magad."
Alkoholilag ez már rég nem aktuális nálam, de áttehetjük fű-be, a korrektség kedvéért: "Ugyanígy menekülésnek látom a füvet is, ha valamilyen kellemetlen dolog történik veled, ahelyett hogy tisztán megélnéd inkább betépsz, hogy eltompítsd magad."
Ez sokszor így van, azzal a különbséggel, hogy ez nem az a fajta tompítás. A transzlégzéshez hasonlíthatod legjobban. Ami történik ilyenkor, hogy kiemelődök egy egós elme-kelepcéből, fel magasra a lelkem irányába és onnan látom át a helyzetemet, hogy nincs is akkora baj, mint azt megrekedve éreztem lentről, orromig sem látva. Még hogy "tisztán megélni" - ez sokkal tisztább, egómentesebb így! És gyorsabb.
Hogy ez napi szintű rutinná tud válni idővel, pszichés függőséghez vezetve? Igen-igen, de! Inkább lebegek ellazultan és boldogan, tágabb tudattal, mint hogy vergődjek napokig/hetekig az egómban beszűkülten egy elmém által létrehozott problémahelyzetben, lelkemet nyomorgatva, mártíromkodva. Ez így egy kényelmes, lazaátmentes fejlődési módszer számomra. Egy lélekvezéreltebb út, nagyon eltévedni, vagy megrekedni így nem lehet, maximum a függőségben, lustaságban. Az hogy a te utad meg - bizonyos területeken(!) - sarkosabb, keményebb, azt szerintem te magad döntöd el. Mártíromkodással pl. De lehet az is, hogy épp rosszul próbálkozol, nincs jó rálátásod bizonyos problémákra. Vagy csak folyton csőbe húz az egód.
egymás mellett, a pénzes példával egyáltalán nem rád céloztam...
Bár hogy így magadra vetted, lehet mégis van benne valami.
Folytassuk személyesen, szerintem :-)
Vagy saját példáidról beszéltél végig.. :) Egyékbént az alkoholnál inkább gondoltam volna hogy nem rám vonatkozik. Magamra vettem hát! :)
amivel nekem is dolgom van, a bódulat, a kábulat létre jöhet nem csak alkohol és droghasználat hatására hanem ha megérint a szerelem :-)
Van még mit elfogadni :-)
Sőt, minden bódulat! Kivéve ami nem.:)
Ma elkezdtem Adyashantit olvasni, az előszóban ilyet írnak róla, felhívnám a figyelmet: "hitvallása szerint a szellemi ébredéshez elsősorban nem spirituális praktikák elsajátításán és gyakorlásán, hanem a személyes identitás fokozatos lefegyverzésén és lebontásán keresztül vezet az út."
ez így van.
A személyes identitás meghaladása a függőségek, a kötődések és a félelmek felszámolásával lehetséges.
De hiszen te ezeket csinálod folyamatosan, nem így van? Akkor jó úton haladsz végülis nem?
a félelmek feloldását és ez visszaütött.
De már behoztam nagyjából a lemaradásomat :-)
Jó úton járok végül is, igen, kisebb félrecsúszásokkal, ennek ellenére türelmetlen és elégedetlen vagyok elég sokszor. Most hallgattam a Sanyinak egy előadását - persze pont azt, aminek a legnagyobb helye van - hogy mennyire belénk van rögződve, rögzítve hogy a jó közérzetnek és az eredményességünknek köze van egymáshoz.
Pedig meg lehet hozni a döntést, igen, jól érzem magam, elfogadom magam, akár sikeres szakaszban vagyok, akár egy sikertelenben. Ez rajtam áll :-)
"A személyes identitás meghaladása a függőségek, a kötődések és a félelmek felszámolásával lehetséges." - Amúgy miért használsz meghaladás szót a lefegyverzés, lebontás helyett?
annyit tesz, mindennel egy vagyok.
Lefegyverzem, lebontom nekem arra rímel kizárom, megtagadom, véleményem szerint a kettősség felé visz.
Most csináltam autó vezetés közben egy gyakorlatot, eggyé váltam azzal, hogy egy bizonyos helyzetben kevés vagyok. Ez először, ahogy engedi be az ember a szívébe magát a tapasztalatot eléggé fájdalmas, de amikor a helyére kerül azt érzi az ember, minden úgy van rendben, ahogyan van, a negatív érzések feloldódnak. S ezáltal nem csak az kerül a helyére, miben és miért vagyok kevés, hanem tisztán láthatóvá válik, hol vagyok túl sok. Remek érzés :-) Tudatosság.
Ha az egóm vágyik valamire, megkapja. Ha fáj neki az érzés, kevés vagyok, a fájdalmat oldja le az ember. Ha eltudom magam teljesen fogadni és szeretni abban a tapasztalatban, kevés vagyok, az egóm már nem harcol, küszködik, hazudik azért, hogy többnek lássék. Annyi amennyi. Meg van a pont, amit meg lehet haladni. Többé válni, mindennel eggyé válni.
"Megtartva meghaladni annyit tesz, mindennel egy vagyok.
Lefegyverzem, lebontom nekem arra rímel kizárom, megtagadom, véleményem szerint a kettősség felé visz."
Ez jó kérdés, mert alaphelyzetben a kizárás ugye két részre osztás, nem egység. Viszont mi a helyzet akkor, ha az elme által emelt fal az, ami a valóságtól eltávolít és kettősségben tart? Egyszerre egynek lehet lenni a valósággal is és az elmével is?
Az a hasonlat jutott eszembe, olyan mint a rádió. Hallgatsz egy rádiójátékot, élvezd, de légy arra tudatos, kikapcsolhatod, választhatsz másik adót és lehetsz csendben.
Ha elhiszed, hogy a mese amit hallgatsz, az a valóság, akkor a az egódnak sikerült becsapnia téged.
Az elme eszköz, a valóság része, létrehoz káprázatot és tud jól működni. A megismerés eszköze.
A valóságban van-e az őrült, aki hallucinál? Igen, ő létezik, még reakciókat is ad a hallucinációira, lényének egy része viszont nem a valóságban van.
Szerintem ezek a megérkezések is csak egy egy flash az összképben, és a gyakorlathoz vezető út nem ez, legfeljebb ez ( a mélyre ásás) támogató lehet benne. Pont ez a spirituális tévedés egyik fajtája.
A nyúl ürege számomra végtelen, éppúgy, mint az út "felfelé", a "felső én" stb irányába, ahogy Jaguár nevezi.
A valóság középen van. Kint és bent egyszerre, lent és fent egyszerre, ami csakis a gyakorlatban a levésben, a testben és ebben a pillanatban tetten-érhető, tapasztalás által. Mást kérdés, hogy ez a tapasztalásunk is általában részleges, éppen azért, mert megosztjuk a figyelmünket, a tudatunkat, és inkább csak "fel", vagy "be", vagy "le" figyelünk, ahelyett hogy kontemplálnánk, mint gyerekkorunkban, még, többségében.
Az összes részünk együtt működik, és amikor egyikbe beleveszünk, ki lehet ásni magunkat belőle, katarzisunk is lehet, és megkönnyebbülhetünk. Eljuthatunk a "végpontig". De az csak egyetlen végpontja a nagy körnek, még inkább gömbnek, amik vagyunk. Ezért a végtelenségig csinálhatjuk ezt, akkor sem leszünk "középen". (Ezt az első leckén tanultam amit egy spirituális tanítónál hallottam, milyen érdekes, most, 3-4 év után jutottam el a tudáshoz. Értem és tudom élni.)
Egyszer tanultam és már igaznak vélem: minden, amit az elménkkel csinálunk elsősorban és nem a tudatunkkal amit csakis a cselekedeteken keresztül tapasztalhatunk (mint pl a tiszta figyelmet), az nem a lelkünk vagy a szellemünk még, az még az ego és az azzal való foglalkozás. Az ego nem tud a végtelenhez kapcsolódni, és csak a végtelenségünkkel tapasztalhatjuk az egész mindenségünket.
Csakhogy ezt nem elég megérteni, és csinálni AKARNI. Csinálni kell.
Újra elsősnek lenni, bevállalni azt, akik vagyunk, és továbblépni a tudás palotájában való megtorpantságból. Elengedni az elme irányítását, a gondolkodást, az elemzést, a különböző ilyen típusú technikák gyakorlását.
És újra élni, teljes erővel, teljes bátorsággal, harcra készen, szembe nézni a kihívásokkal. Sírni ha sírni kell, nevetni, ha lehet, és átmenni a nehézségeken, egy másik elfogással, egy másik tudással, a puttonyunkban: hogy mindennek oka van, még ha nem is kell azt ismernünk, feltétlenül.
Csak gyakorolni a bizalmat, a szeretetet, az alázatot, a türelmet, a félelem legyőzését, a hitet, és elhinni, hogy az élet csodálatos a maga egyszerűségében, a maga anyagi köntösében. És azzal foglalkozni, ami a dolgunk, a mi dolgunk - minden nap.
Namaszte
Üdvözlök mindenkit.Uj energiákat észlelek belül,kezd kialakulni a megértés bennem.Éveket töltöttem információk gyüjtögetésével,közben elfeledtem,mindez mit sem ér,ha nem tudom mindezt megmutatni az életemben,megcselekedni azt,miröl az ember belül érzi : ezt mindannyiunkért teszem! Ezt érzem lépcsöfoknak spirituális utamon,a beszéd centimétereket sem vitt elöbbre,föleg mikor az inspirált,hogy mások mit tegyenek,vagy ne tegyenek életükben!Nyilván ezen a szakaszon is át kell kelni,azért örülök,hogy már mögöttem van!
Számomra a spiritualitás életforma, amit remélem egyre jobban megközelítek. Visszatalálás önmagamhoz, a szívemhez, a lelkemhez. Újra hallani hogy szólnak hozzám, érteni érezni magam.
SEMMIT ÉS MINDENT.