az egyéni és a központi tudatalatti.

Ahány csoporthoz tartozol, annyi csoportos tudatalatti hat rád, akkora intenzitással, amennyire azzal a csoporttal azonosulsz. Hat rád a családod, a magyarság, az össz-női tudatalatti, hogy pár példát említsek.

A lélek tapasztal álomban, altatás alatt, kómában és ébren, látszólag másra figyelve. A saját tudatalattidban ott vannak azok a tudattartamok, amiket a teljes tapasztalásból kizártál, ebben, vagy korábbi leszületések valamelyikében.

A csoportos tudatalattikban azok a tudattartamok vannak, amit az adott csoport magától elutasít, letagad. A család esetében a kirekesztettek bűnei például. A magyarságéban a saját kicsiségének az elfogadásának a képtelensége, ezt vetíti ki a "vadmagyar" támadva az itt élő kisebbségeket.

Visszatérve a tapasztalásra. A tapasztalt valóságunk illúzióként fordítása anno tévesen került be a köztudatba. Helyesen amit tapasztalunk, az a majdnem valóság. Olyan, mint egy rólad készült fekete-fehér fotó, magadat látod rajta, kétdimenzióban és színek nélkül. Amit tapasztalunk az egyéni tudatunk korlátai között, az fakóbb és kevesebb dimenziós, mint a Valóság. Az, de csak majdnem.

Az álom szerepe a tudattalan tudatossá tétele, a lelked ott tapasztal, megél helyzeteket. Van amikor a mostani élethelyzeteid megoldását elősegítheti az álom, tehát üzenetet hordoz. Van, amikor a múlt elfojtott vágyait vagy félelmeit mixeli fantasztikus filmmé. Van amikor egyszerűen csak tisztul.

Ezért amikor az álommal dolgozol, érdemes a kérdés meditációban feltenni, mi a dolgom ezzel az álommal? Kaptam már olyan választ is, hogy semmi. Tisztul, mint a genny a sebből. Van amikor egy probléma komplexust jelenít meg. Ott érdemes a megoldásfolyosó meditációban feloldani az álom által előhívott problémákat, ahány ajtó, annyi a feldolgozni valód.

Az álom munkát fontosnak tartom terápiában is. Ami álomban előjön, az könnyedén hozzáférhető, helyre rakható. Sokszor meglepődök, milyen könnyedén kioldhatóak a visszatérő rémálmok sokszor egyetlen vezetett meditációban.

Szerintem a lelki problémák megoldása elkezdődik az álomban azzal, hogy megnyílik az addig kizárt tudattartalom. Ha meditációban folytatod, megéled, elfogadod, tovább szimulálod, tudatosodási folyamatod gyorsabbá és tisztábbá válik.

A tudatos álmodás nagyon intenzív módszer. Éber állapotban irányítod a figyelmedet, de a majdnem valóságot tapasztalod. Álomban tapasztalhatod a valóság "esztelen" dimenzióit, de nem vagy képes irányítani. A tudatos álmodásról hallottam, hogy igazi BUMM módszer, egyesül az irányítás képessége és a teljes tapasztalás.

Ha úgy érzed, ez az út vonz, vágj bele!

Olvasva kérdéseidet azt látom, hogy a rengeteg féle elmélet összekeveredett benned és most keresed az igazság magját, hogy használható rendet teremthess végre az álmaid terén is!
Ehhez azt javaslom, induljunk ki egy materialista hozzáállásból:

Az álom az alvás tudatállapot (pihenési szakasz) része, amikor az elme némi aktivitást ugyan végez, de leggyakrabban nincs tudatos irányítás alatt.
Ilyenkor az egonk - személyiségünk nincs irányítói szerepben, ezért egy másik énünk - talán a felettes énünk, vagy a lelkünk maga? - irányítja az elmeműködést.

Mire használjuk az álom állapotát?

Elsősorban megtisztulásra.
Minden bennünk kavargó, feldolgozatlan tartalom képes ilyenkor kusza módon kapcsolódni egymáshoz és megnyilvánulni. Ebből aztán elsőre érthetetlennek tűnő üzenetek, történetek keverednek ki, azonban ha ezeket elemeikre bontjuk, akkor azokban megtaláljuk az elmúlt napok, hetek feldolgozatlan, nyomasztó emlékeit, kérdéseit.

Nem biztos, hogy az énünk ezzel mindig szándékosan üzenni akarna, tekinthetjük ezt egy olyan szelepnek is, ahol kifolyik a feldolgozatlan szenny, amire ha odafigyelünk, akkor sok fontos dologra rájöhetünk, ami mellett egyébként elsiklottunk volna!

Viszont sok esetben megfigyelhetjük, hogy az álmunk egyfajta segélykiáltás, üzenet a mélyből, mert annyira lezártuk a belső kommunikációt, hogy a tudatosabb énünk már csak itt tud szólni: valami nincs rendben, változni kell!

Mivel ebben a tudatállapotban nincs irányítói helyzetben az ego, így nem zárja le úgy az érzékelést, ahogyan azt éber állapotban teszi, ezért nem akadályozhatja meg a megérzéseket, az intuíciót, vagy a spirituális lények felénk áradó üzeneteit sem. Mivel ezek az információk könnyebben befolynak, ezért azok vagy beleszövődnek egyes álmaink kusza történeteibe, vagy önálló álom-történetet alkotnak.

Mint láthatod, így 3 féle álmot tudunk megkülönböztetni:

1. kusza, tartalmak értelmetlen keveréke
2. üzenet a tudatos énünktől, hogy mire figyeljünk oda
3. megérzés a jövőről, figyelmeztetés kívülről

Oké, ennek örülünk, de a nehézség csak most jön, hiszen szét kell válogatni, hogy melyik információ konkrét üzenet, megérzés vagy csak a feldolgozatlan vágyainkról, félelmeinkről szól?!
Erre nincs jobb módszerem, mint hogy meditációban fel kell idézni, majd rákérdezni: Te honnan jöttél és mit akarsz? : )) A Belső látás fejlesztése kapcsán sokat beszélek erről az információ szétválogatás technikáról, hiszen ott is ezzel a problémával szembesülünk kezdő-gyakorló látó korunkban.

Valóság, álom, illúzió

Kati nagyon szépen megfogalmazta, hogy mi az illúzió: majdnem a valóság.
Eléggé megtévesztő, amikor az álom és az illúzió közé egyenlőség jelet teszünk. Nem, ezek nem egyenlőek! Az álom nem egyfajta illúzió, és nem is egy alternatív valóság!
Maradj nyugodtan a realitás talaján és tekintsd az álmot az elméd kusza fröcsögésének!

Az illúzió az, amikor nem a valóságot látod, hanem helyette valami olyat, amit Te vagy más valaki láttatni akar. Alapvetően ki akar láttatni és nem látni? Az ego!
Az ego az, aki nem meri látni az igazságot=valóságot, mert az fáj neki, ezért inkább elhiszi a hazugságot (kényelem), vagy gyárt magának egy másik világot (illúzió).

A valóságot csak egy egojától mentes lény látja. Az illúzió nem kívül van, hanem belül keletkezik, mert mi magunk teremtjük meg azt minden egyes pillanatban, amikor értékeljük az érzékelt információkat, így tompítva az igazság okozta sokkot. Akár ebben a pillanatban is érzékelhetnénk a valóságot, csak az egonk ennek fájdalmába, sokkjába belepusztulna, ezért nem vállalja ezt az ugrást.

Például egy hétköznapi illúzió, amikor egy szerelmes nem akarja látni, hogy akibe szerelmes, az (már) nem is szereti Őt - mert ez iszonyúan fájna neki -, hanem inkább legyárt egy külön történetet, amelyik számára elviselhetőbb.

Csak a jelenben lenni

Igen, ez elméletben így van, a jelenben lenni az elménkkel egy nagyszerű dolog, azonban az elménk azért vándorol el, mert maradtak még számára feldolgozatlan tudattartalmak az Ő belső múltjában és jövőjében, amelykre emiatt önkéntelenül is ráfókuszál újra meg újra.

Itt jelentősen eltér a mai divatos "Tollés jelenben lenni" tanítás az enyémtől. Én azt javaslom, hogy ne erőfeszítéssel tartsuk a jelenben a figyelmünket, hanem igenis hagyjuk azt elvándorolni. Azonban amit ott találunk, azt azonnal vegyük bele a tudatos feldolgozás folyamatába, hogy végre a helyére kerüljön! Ha ezt megteszed minden emlékkel és jövőképpel, akkor azokra már nem fog odakalandozni a figyelmed, így természetes módon a jelenben marad, ott, ahol a gazdája, Te magad vagy.

Én ezt kb. 4 éve értem el (nem 100%-osan), mégpedig a rengeteg feldolgozás gyakorlásnak köszönhetően, így azóta nem kell erőlködnöm, hogy itt legyek, mert egyszerűen itt vagyok, ugyan miért is lennék máshol?!  : ))

Ha nem foglalkoznánk a múltban ragadt vagy a jövőre vetített feldolgozatlan tartalmakkal, akkor előbb-utóbb kimerítene az állandó figyelem-fegyelem és az önvizsgálatért kiáltó tartalmak betegségként, balesetként realizálódnának, míg bele nem halunk!

Ok és okozat

A jelenben levés kérdésed egy nagyon fontos tévedésre hívhatja fel az útkeresők figyelmét:
Nem mindegy, hogy valaki azért megvilágosodott, mert valahogyan cselekedett, vagy azért cselekszik így, mert megvilágosodott!

Érthetően:
Véleményem szerint, egy megvilágosodott a belső rendezettsége folytán nem is tud máshol, más állapotban lenni, mint a jelenben, belső csendben, békében, szeretetben, boldogságban, igazságban...

De attól, hogy ezeket az (Ő állapotait) megpróbáljuk leutánozni, még nem leszünk mi is megvilágosodottak!
Mondhatnám azt is, hogy:

Attól, hogy koronát teszel a fejedre, nem leszel király!

Viszont aki a számtalan kihívásnak megfelelve, végig küzdötte az Őt tanító akadályokat és ezekből tanulva felemelkedett a királyi szintre, az kap egy koronát.

Szóval én inkább azt javaslom, hogy élj a magad szintjén, éld meg a nehézségeidet, de tedd hozzá a tudatos feldolgozás módszerét és ezzel lépésről lépésre fel fogod dolgozni azokat a tudattartalmakat, amelyek miatt most magad alatt vagy.

Tudatos álmodás

Valóban az egyik legütősebb módszer. Írtunk már itt is, beszélgettünk róla sokat, próbáld ki és megtapasztalod!

Amire nem tudok válaszolni:

Nem tudom, hogy a lelkünk mi a csudát csinál, miközben alszunk vagy álmodunk.
Azt sem tudom, hogy valójában mi történik akkor, amikor kölcsönösen egymásról álmodnak az emberek. 

Aki tudja (nem csak olvasta vagy kitalálta...), írja meg!

Kedves Blogindítók,

életemben többször is foglalkoztattak az álmok, talán azért, mert volt néhány olyan prediktív álmom, amelyek csakhamar a valóságban pontosan az álom szerint megtörténtek. Kérdésem két visszatérő álom típusomra vonatkozik. Az egyik, amelyet kb. egy éve többször is álmodtam, házzal-lakással kapcsolatos. Mindig házban voltam (nem a sajátomban) és rendezkedtem, vagy költöztem de folyamatosan valamilyen belső átalakítás, pakolás történt és nagy volt a felfordulás. Gondolom, adná magát a válasz, hogy ez a belső rendrakásra utalhat. Ugyanakkor a munkahelyváltás, esetleges költözés is sokat foglalkoztatott akkoriban.

A másik visszatérő álom az utóbbi időben a fogaimmal kapcsolatos. Mindig is fontosnak tartottam a fogaim karban tartását, ezért nagyon rég óta nem is fájt a fogam. Ugyanakkor az utóbbi időben - a valóságban - egymás után kezdtek megfájdulni a bölcsességfogaim, és komoly kínokat álltam ki emiatt. Emellett a fogak, a fogsor kihullása, a fogak porrá törése, az a kép, hogy kinyitom a szám, és folyamatosan (vég nélkül) hullanak a fogaim és annak töredékei a tenyerembe.. visszatérő álommá vált. Valós helyzetemben pedig nagyon sok romlás történt, nagyon hosszú idő - és több éves gondolkodás, hezitálás - után ott hagytam a munkahelyem, s sajnos már nyolcadik hónapja nem találok újat, pedig eddig - talán nem szerénytelenség - elég sikeres pályafutásom volt és szerettem volna magasabb szinten folytatni.

Elnézést, hogy így egymásba mostam az álmot és a valóságot, de úgy gondolom, a kettő ez esetben összefügghet.

Várom gondolataikat,

üdvözlettel