Elengedés, felkészülés a halálra - Meditáció és Transzlégzés
Tudom, hogy a cím sokkoló lehet, de olvasd el az alábbiakat és megérted, hogy ez Rólad is szól!
Elengedés
A legutóbbi Transzlégzést és előkészítő programot a születés témájának szenteltük. A következő témánk az elengedés lesz és az ehhez szorosan kapcsolódó halál tudatos feldolgozása. Ezen lelki folyamatok nem csak az évkör vége miatt aktuálisak, hanem mert a Maja naptár okozta hangulatban sokan várják a régi útjuk lezárását és egy új élet kezdetét.
Az újrakezdéshez, megújuláshoz elengedhetetlen, hogy elengedjük a régi életünket, elmúlt kapcsolatainkat, a végét járó, haldokló folyamatokat. Lehet ez egy volt párkapcsolat elengedése, egy halottunk meggyászolása, vagy egy munkahelyi váltás előkészítése is, bármi, aminek már lejárt az ideje, vagy nem szeretnénk azt tovább fenntartani.
Az elengedés az egyik legnehezebb folyamat számunkra, hiszen nagyon mély kötődéseket, megszokásaokat kell elengednünk, amelyekkel úgy összenőttünk már, mintha egyek is lennénk vele! Ezért érezzük azt, hogy szinte magunkat kell elengedni, feladni, Önmagunkat veszítjük el, ha elengedünk valamit.
Halál
Önmagunk elengedésében, feladásában mindig meghal egy részünk is, ezért az elengedés gyakorlása szorosan összefügg a halál - mint a legnagyobb elengedés - tudatosításával is!
A Sufi-hagyományban van egy híres mondás: "Halj meg, mielőtt meghalnál!" Ez arra figyelmeztet, hogy tanuljuk meg a meghalás művészetét. Amíg félünk a haláltól és az elengedéstől, addig élni sem tudunk igazán!
Aki fél a veszteségtől, a haláltól, vagy bármi mástól, annak elméjét a félelem tölti ki, nem nyitott és addig élni sem tud úgy Isten igazán, csak a részben. A félelem elhomályosítja, beszűkíti a figyelmet és így hiába élsz, tapasztalsz, mégsem vagy teljesen jelen, nem tudod élvezni az élet adta lehetőségeket.
Mindezt csak az tudja, aki túl van már a félelmei javán, aki feldolgozta és letette ezt az ösztönös reakciót.
"Ne félj a haláltól, inkább ismerd meg!"
A program
Ha szeretnél teljes életet élni, akkor tanulj meg tudatosan elengedni, gyászolni, elveszteni és meghalni!
Ezen a programon, meditciók segítségével tanulunk, a transzlégzés pedig segít feldolgozni a felszínre törő fájó emlékeket, nehéz érzéseket.
Megtanítalak kötődést elengedni, veszteséget elfogadni, Önmagadat feladni és tudatosan meghalni. Ezek mind megtanulhatóak, ha kész vagy a változásra!
A programról mindenki élve távozik.
Sőt, nagyon is élni fogsz! ; ))
Transzlégzés
Tudatunk megtisztításának egyik kiváló módszere a transzlégzés (holotróp légzés). Már az indiánok, hinduk és más ősi népek is alkalmazták ezt a spirituális módszert, hogy a tudat mélyén nyugvó tartalmakat feltárják és rendet tegyenek végre. Hatása oly intenzív, hogy régmúlt fájdalmaitól, terheitől lehet megszabadulni, új felismeréseket kapunk jelenlegi problémáinkról, valamint felejthetetlen spirituális élményeket is adhat a 1,5 órás légzőgyakorlat.
Új helyszínen!
A gyakorlás folyamán hanyatt fekve, intenzív zenére, befelé figyelve lélegeznek a résztvevők és ez olyan energia és figyelem koncentrációt hoz létre, amiből megszületik a belső utazás.
Részletes leírást a transzlégzés folyamatáról, szabályairól itt olvashatsz. Ha kezdő vagy még, akkor mindenképpen ajánlom, hogy figyelmesen olvasd át!
Elmesélni nem lehet, milyen csodálatos élményeket ad, ezért a legjobb, ha Te magad is kipróbálod! Hívd el barátaidat, érezzétek jól magatokat!
Hozz magaddal polifoamot, takarót, papírzsebkendőt, vizet!
Előtte 2-3 órával már ne egyél!
A 6 órás program ára: 6000 Ft.
Várlak szeretettel!
Huszti Sándor
Ha nem jó ez az időpont, akkor itt tudsz feliratkozni email értesítőre a következő transzlégzés programokra.
Helyszín:
Urban Dance Studio
Budapest, 8200, Visegrádi u. 29.
Térkép
Kezdődik:
2012. dec. 16. vasárnap 09:00
Vége:
2012. dec. 16. vasárnap 15:00
Hozzászólások
4 hozzászólásNagyon izgalmas ez a halál téma, nagyon örülök, hogy tudok menni holnap és kíváncsian várom. Ha lehet előzetes kérdésem, akkor feltenném...
Az elmúlt sok hónap alatt, pont a transzlégzés segítségével az elengedést én szinte tökélyre vittem magamban, ami a személyes kötődéseket illeti, ezért nagyon hálás vagyok, mert szerintem többéves szenvedést spóroltam meg...:) és alig hiszem, hogy sikerült.! Persze nagyon kíváncsi vagyok a tehcnikára, amit holnap tanulunk. Ami bennem azonban örök nagy kérdőjel az az hogy, ha a személyek, meglevő de már nyilvánvalóan túlhaladott dolgok elengedése sikerül szépen, mert tudatosan törekszem rá és csodás módon megengedtetik, akkor maradnak a vágyak. Ezt azonban nagyon nehéz nekem eldönteni, hogy vajon a vágyakat is lehet-e kell-e elengedni, nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre és Sanyi a Te véleményedre is.
Van olyan vágya az embernek, amiről belül tudja, hogy nem "jó" vágy, ezeket persze az önámítások helyretétele után igen, valószínűleg muszáj elengedni. .....(??)
Vannak olyan vágyak, amiről az ember sejti, hogy talán el kellene engedni.. Mert nem sikerül ezredjére sem, mert mindig visszapattanok, mert nincs előrehaladás stb.. ...(??)
Aztán vannak olyan vágyak is, amelyekről belülről tudom, hogy muszáj őket megtartani, mert csak ezek tartanak életben, működésben, csak az enyémek, előre visznek stb. Ezeket is el kellene engedni..?
Aztán vannak azok a dolgok, amelyeket valamilyen félelem tart bennünk, félelem miatt nem akarjuk elengedni. Mit lehet velük kezdeni?
Az utóbbi 3 elég nehéz kategória nekem. Olyan sokszor köszön vissza, hogy akkor kapod meg, ha elengeded. Logikus is, személyeknél jé tényleg.. de így működik ez más dolgokkal? Tervekkel, áhított célokkal, titkos álmokkal? NEM LÁTOM, NEM ÉRTEM EZT TISZTÁN..
Szia Ági!
Köszönöm a kérdéseket!
Ezeket mindenképpen el kell engedni, mert félre vezetnek az életutadon és az sok bonyodalomhoz vezet!
Meg kell vizsgálnod, hogy:
- azért nem haladsz a megvalósításában, mert az első kategóriába tartozó téves vágy,
- vagy azt kell benne elfogadnod, hogy nem jön össze,
- vagy valamit Te nem csinálsz jól, azért nem áll össze a megoldás?!
Idővel majd biztos ezeket is el kell engedni, de amíg "nem fáj", addig szerintem megmaradhatnak, sőt jobb is így. Az életed úgyis jelezni fogja finoman súgva vagy hatalmas balhéval, ha valami nincs rendben.
Mivel ez alapjaiban nem egy vágy, hanem egy félelem, így félelm oldással kell/lehet feldolgozni. Ha ez meg van, akkor feleslegessé válik a "takaró" vágy is. Jó példa erre, amikor a nincstelenségtől való félelmet a gazdagságra való vággyal takarjuk el.
Köszönöm szépen! Nagyon is világos így ....!
Ezzel a 2.sz tűnik a "legizgalmasabbnak". Az jutott eszembe, hogy bizonyára abban is jó sok fejlődési lehetőség van, ha az ember képes rájönni arra hogy a 3 opció közül vajon melyik az igazi és hogy lehet továbblépni. Talán kihívásként lenne jó felfogni. Gondolom érdemes lehet rámeditálni, de tartok tőle hogy ennyire azért nem könnyű...:-) Bár még az is lehet hogy igen.
Amúgy azért nagyon jól van ez kitalálva, hiszen óriás nagyon lehet lépni ha végére járunk a folyamatoknak. Kíváncsian várom a holnapi gyakorlást!
Ha el akarunk mélyedni az anyagi világban, semmit sem kell elengednünk. Az anyagi világ már jó régóta egész olajozottan működik annak ellenére, hogy a lények foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, amit magukénak gondolnak. Ha a lények nem ragaszkodnának a testükhöz, élelmükhöz, biztonságukhoz, akkor bizony hamar elpusztulnának. Aminek lejárt a rendeltetése, azt úgys elveszítjük. Esetleg egy ideig rosszul érezzük magunkat miatta, de megteszünk mindent, hogy a "tulajdonaink" a miénk maradjanak, sőt gyarapodjanak.
Ha szellemi fejlődést szeretnénk, akkor viszont mindent el kell engednünk. Ez annyit jelent, hogy semmit sem mondhatunk a magunkénak. Ide tartoznak a tulajdonaink, a testünk, a tudatunk, a lelkünk, pénzünk, az összes elért anyagi és szellemi eredmény. Ez (kezdetben) egy elég sokkoló élmény, (számomra főleg a szellemi eredmények elengedése volt döcögős) de mire jó mindez?
Így válhatunk hasonlóvá, így térhetünk vissza a Teremtőhöz, Istenhez, (kinek mi) így válhatunk újra egyé vele. A Teremtő létrehozza a dolgokat, fenntartja őket, és végül visszafogadja magába, de közben nem mondja a magáénak. Azért nem mondja a magáénak, mert ha minden, de tényleg az ég világon minden Te vagy, akkor van értelme bármit is Magadénak gondolnod? Mivel nincs semmi, ami Rajtad kívül van, ezért értelmét veszti a birtoklás gondolata. OK ez egy kicsit durva és felületes leírás, de gondolatnak talán nem olyan rossz. A nagyobb kaland az, mikor mindezt kezded elfogadni.
Van itt egy kis mantra, segít elmélyedni a fentiekben:
Mire vágysz, ha Te vagy minden?
Mi a Tiéd, ha semmi sem birtokolható?
Nyilván ki lehet találni bármilyen másik dumát is, lényeg hogy a ragaszkodás, a birtoklási vágy, a hamis öntudat (én a testem vagyok, és a lelkem vagyok, én a házam, pénzem, cégem, kocsim, érzelmem, gondolatom, stb. vagyok) csökkenjen.