Tiszta tanítások?! Hiteles Mesterek?!
Elég sokat gondolkodtam mostanában a címben foglalt dolgokról, elő-előjöttek olyan érzések, hogy bizonyos Mesterek, akiket ezrek/ milliók tisztelnek és követnek, nem biztos, hogy 'tiszták'...
Az első gondolatom az volt, hogy biztosan az egom játszik velem, és nem Velük nincs rendben valami, hanem én látom rosszul a dolgokat…
Először a katolikus egyház 'viselt ügyeiről' szereztem tudomást a pedofil papok és hasonlók kapcsán. Akkor azt mondtam, hogy na, ez a vallás elvesztette a hitelességét, tovább keresgélek.
A buddhizmus volt az, amiben a leginkább megtalálni véltem saját magamat. Ami leginkább megfogott benne, az az volt, hogy nem próbált meg meggyőzni arról, hogy 'ez az egyetlen, igaz vallás'- a többivel ellentétben.
Elkezdtem buddhista tanításokba mélyedni, sanghába járni, stb. Egy darabig ez elégnek bizonyult. Aztán elkezdtek bejönni a buddhizmus kapcsán is 'érdekes' infók, ilyen-olyan hatalmi harcok bizonyos irányzatokon belül, Lámák, akiktől szó szerint a hideg futkosott a hátamon, aztán Kalu Rinpocse 'apáca-zaklatós' története, Szögyal Rinpocse gyerekekhez fűződő megkérdőjelezhető tisztaságú viszonya.... aztán a végső lökést most Oliver Shanti ügye adta.
Tényleg nem értem, hogy jön össze az a két dolog, hogy elismert, tisztelt szellemi vezető/ Mester Valaki, és aztán ilyen-olyan dolgok derülnek ki róla. Visszaélés a vélt vagy valós helyzetükkel. Mi ez, ha nem politika?!
Lehet, hogy elég drasztikusan fogalmazok, de nagyon kihoz a sodromból, ha azt látom, hogy valaki nála valamilyen értelemben gyengébbeket molesztál. Kihasználva, hogy ő az erősebb.
Tisztában vagyok vele, hogy ezek az emberek betegek, valami ott belül össze van törve bennük. De akkor sem értem, hogy pl. egy RINPOCSE hogy tehet ilyet?!
Hogy van az, hogy ilyen-olyan ’spirituális magasságokban’ nem arra fordítja valaki az energiáját, hogy VALÓBAN minden érző lény javára cselekedjen? Hogy van az, hogy az állítólagos szellemi vezetők ilyen dolgokat tesznek?
Azért van ez, mert Ők is emberek, akik vétkeznek? És ezt el kellene fogadnunk?!
Fogadjuk el egy Mester ’bölcs’ tanításait, szemet hunyva afelett, hogy szabad idejében milyen negatív karmát épít Magának?
Egyáltalán, van olyan ma élő Mester Szerintetek, aki 100%-ig hitelesnek tekinthető? (Nekem egy ilyen jutott eszembe, ami-maradjunk annyiban-, nem túl sok. :) )
Egyre inkább azt gondolom, hogy a legtisztább Út az, ha a saját Mestered vagy. :)
Szerintetek?
Szeretettel: Bochecha
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Lehet, hogy egy kicsit természetfelettinek tűnik, de még abban sem vagyok biztos, hogy meg kell halni.
De ez most hosszú lenne :)
Viszont a halál a jövőben van. A biztonságérzetnek pedig a jelentben kell lennie az adott környezeti viszonyok alapján megítélve. Mindent nem tudhatunk, de nem is kell. Szerintem elég ha értjük a dolgok és világ működését, az épp elég ahhoz, hogy boldoguljunk benne. Ehhez viszont ugye objektivitás is kell, amit a saját tapasztalatainkból mérhetünk le :) Számomra a megvilágosodás egy fontos momentuma ez. Hirtelen egy hosszas belső és küldő tanulmányozás után az egész univerzum összeáll bennünk. Nem tudunk mindent, de már értjük, és felismerjük az előttünk megjelenő történésekben. Magát a biztonságérzetet meg az adja, hogy már nem szenvedjük el tudatlanul a dolgokat: tudjuk a választ a Miértre és a Hogyanra!
Ha ez megvan akkor már megvolt a nagy lépés :D Hogy aztán utána hovatovább, az attól függ, hogy ebben az állapotban hogyan látjuk másképp a dolgokat.
Ademon ! Az is halál amikor meghalsz önmagadnak.../ego halála /
Ez lehet a jelenben és onnan belépsz az örök dolgok birodalmába.
Ott a válaszokat csak Isten ismeri.
Ez a szép benne.
Úá
Kedves Bochecha!
Kérdésedre:
A logikánk létezésére kérdeztem rá, mert ugye mindennek van kiinduló pontja, tehát vissza lehet menni rá., amikor következtetéseket , gondolatokat alkotunk.
A biztonságérzet egy érzet, nem illúzió. Vagyis kiváltotta valami. Hogy ki, mikor, miben, hogy éli meg sok mindentől függ.
Az illóziót (érzékcsalódást) jól el tudjuk különíteni a valóságtól, ha alaposabban több oldalról megvizsgáljuk. Itt nem térnék ki a beteg torzult emberekra, feltételezem az egészséges működést.
Kedves Pajkos!
Bocsánat, azt hiszem, nem jól fogalmaztam. :)
Igazad van, a biztonságérzet egy érzet. De nem illuzórikus? Amit valóban kiváltott valami valamikor, szerintem leginkább az ego. Neki van szüksége szabályokra, 'stabil' pontokra, hogy valamivel igazolni tudja saját létezésének fontosságát. Persze ezen kívül ezer más dologgal is próbálja, de ezt most nem fejtegetném itt.
MI A VALÓSÁG???? szerintem ezt csak az tudja, aki már 'felébredt'... Mi van akkor, ha amit mi most valóságnak hiszünk, az illúzió, és semmi köze a valósághoz?!
Egyébként öröm Veled eszmét cserélni! :)
szeretettel:Bochecha
A biztonságérzettel kapcsolatban fontos , hogy tusztázzuk, hogy kívülállóként mást nézel, vagy benne vagy. Ha benne vagyok, akkor nem illúziuó, hit inkább (ami ugye a nemléátható dolgokról való ismeret és tapasztalat alapján kialakúló mély meggyőződés).
Az ego is benne van tehát, attól nem választható el.
Az egó az mást, mert önmaga szerepe szerintem az állandó "kekeckedés". Ha nem lenne, akkor nem tudnánk növekedni, fejlődni, tahát hála van, még akkor is, ha pimaszul ő akar iralkodni. Ezt a szerepet kapta, ezért vagyok én, hogy ne engedjem, őrködjek gondalataim felett, ne csak csapongja, mert ugye a drága, azonnal lecsap a feldobott labdára.
Valóság mi? Benne van a szóba való, tehát létezik. Az más kérdés, hogy mi nem tudjuk igaziságát felfogni, csak ismerkedünk ezer-féleképpen, mert hát objektíven nem mérheted, csak sokoldalúan tapasztalhatod egóddal egységeddel együtt. Abből lesz egy szép szivárvány, mert hát mindenki más. No ez számomra a lényeg és a csoda. Hála Teremtőmnek csak halálom után fogok színről színre látni, így fürdőzhetek a felfedezésekben, eszemben sincs vegetálni.
Szeretettel és köszönöm, hogy gondolkodtatsz! (Legalább bizonyos dolgokat megfogalmazva, közelebb viszel-vezetsz a valósághoz)
Hit kategória:
Vannak tőlünk független "dolgok " amik nem a mi életünkre
vonatkoznak csak.
Van amit nem tudunk befolyásolni...,mert nem.
Ezeket elfogadhatom , vagy megtapasztalhatom,de a
lényeg akkor is az , hogy nem "befolyásolhatjuk".
Vannak örök Igazságok ,amit igenis minden ember keres,
mert másként nincs értelme ennek az egésznek.
Mivel ,mára minden olyan dolog ami valaha "értéknek "
számított,mára nem az, de attól az még ugyanaz,bár
nincsenek fogalmai róla a ma emberének...
Egy ideig azt hisszük előttünk nem is volt semmi.
Nehéz megérteni, hogy semmi olyan nincs, ami már
ne lett volna...de egyszer megértjük.
Attól ,hogy generációkból akarják kitörölni az élettel
kapcsolatos összefüggéseket,attól még a lélek ugyanúgy
vágyik mindarra amire ki van " találva".
A fű kinő akkor is ha óránként vissza akarom taposni,
mert nekem az a jó, ha a jövőhéten nő ki...
Ebből az egészen természetes alapból van kiszakítva az
ember..már nem ismeri "fel" magát,nem tudja beazonosítani
a másik embert sem,...atomjaira szedtek mindent,de hogyan
lenne üdvös összerakni arról mélyen hallgatnak.
Ha nincs embereken kívül kihez viszonyítani magunkat
akkor zsákutcába jutunk...
Magasabb régiókba kell keressük az irányt..
Örök dolgokban.
Az alárendelődést Jézus szintén elénk élte...
Az Atya akaratának teljesen alárendelte magát ,engedelmes
szeretettel.
Akik Őt akarják követni a magatartásforma szolgai...
Isten és a másik ember szolgálata.
Engedelmesség és alázat.
Ez azért nem hülyeség, mert nem egy hülyének teszem
hanem Istennek , Istenért, az Ő nagyobb dicsőségéért.
Az ember imádás iránti vágya nagy...bármit , bárkit képes imádni.
Van aki Istent imádja .ennyi.
Úá
Ez a dolog kétélű.
Egyrészt, pusztán egy hírből még nem kell azonnal elítélni mindenkit, lehet az kacsa is. Másfelől meg a Mesterek is különbözőek. Ők is Emberek! Isteni tudattal, de emberi testel, éppen ezért emberek.
Ezen már sokat elmélkedtem, és rájöttem, hogy a megvilágosodásban a különböző irányzatok követése kb. hasonló mint a formák között a különböző trendek és divatok követése. Akkor teljes az ember ha önmagának a Mestere. Elsőre nehéz lehet, de el lehet érni. Addig ugyanolyan, mint amikor valaki igazodik a különböző styleokhoz. Ezek is formák. Tökéletesen szabad akkor lehet valaki, ha ezeket is levedli magáról. A teljesen objektív tudás és mellette az objektív nézőpont adja az igazi bölcsességet. Ha leragadunk a "megvilágosodás-trendeknél", akkor nem jutunk előre.
Nem rossz dolgok ezek, de alapjáraton nincs rá szükség. Azt mondanám, hogy tökéletesen objektív maga Isten. Erre kell törekedni. Minél objektívebb bölcsességre és felfogásra. Ehhez meg elég vagyunk Önmagunk, és a saját, belső, egyéni eszközeink.
kedves Ademon!
valamit fontosnak tartok tisztázni. nem arról van szó, hogy Valakiről olvasok/hallok valamit, és azt onnantól kezdve tényként kezelem.
hanem: arról, hogy ha az intuícióm azt súgja Valakiről, hogy nekem Ő nem hiteles, akár hallottam Róla olyat, ami miatt nem tudom elfogadni a tanításait, akár nem, akkor hallgatok a belső hangra... :)
tetszett a megfogalmazásod az objektivitással kapcsolatban, szimpatikus nézőpont. :)
szeretettel: Bochecha
Igen igen, ez így igaz. Nem is gondoltam azonnal :) Bár vannak olyanok, akik rajongással viszonyulnak a mesterekhez, és az se célszerű. De még azt is meg lehet érteni. Ha valaki megteheti akkor mindig a saját világa legyen az elsődleges a fejlődésében, és legfejebb csak a kíváncsiság vagy művelődés miatt érdeklődjön más utak iránt.
A mástól szerzett tudást - ha olyan - bele kell építeni a mi nézőpontunkba, magunkévá tenni, semmiképpen sem vakon megfogadni. Sőt, tudni kell ellentmondani is neki, akármilyen nagy mester is legyen az illető, aki mondta. Viszon mindig szükséges egy egyensúly a belső világunk és a külső világ között. De ahogy elnézem, ebben egyetértünk :)
Igen ez így van.
Minden élet alkalmas a kegyelem befogadására.
Egyedül Istennél nincs lehetetlen.
Igazad van, mindenki kegyelemben él, csak van aki hagyja képes befogadni, sőt van aki megragadja, és kiárasztja. No ezt gyakorlom, mert ez a csúcs!
Sajnos van aki bezárkózik, és bizony feladaaunk a nyitogatás, a kiárasztott kegyelemmel.
Nekem sokszor nyitogatta az ajtómat a Teremtő, mire el tudtam fogadni, és árasztani próbálom.
Bevallom, féltem, és Hála erre rávezett, és ma csak kapkodom a levegőt - mosolygok régebbi valómon -, hogy no nem, ezt mind nekem, semmiért adja? Elfogadni meg kellett tanulnom, a kiárasztása nálam gyökérből megy (ez is kegyelem), mert ilyennek teremtett.
(Mérleg vagyok, és hát ez is lehet rá magyarázat, egy másik szemszögből)
Szóval fogadjátok be, és adjátok, mert ezt az egészet a SZERETET mozgatja. és ugye minden javunkra van!
Az asztrológiában van a 12 zodiákusjegy és 2 db beavató csillagkép.
A két beavató csillagkép a Nimród és a Kígyótartó csillagkép.Erre a szituációra a Kígyótartókép jelentése lesz érdekes üzenet: Az ösztönerők megfékezése, kézbentartását, uralását jelenti ez a szép csillagkép.
Skórpió és a nyilas között látható az égbolton.
Sziasztok!
Szerintem, az alábbi kérdéseket is érdemes lehet megvizsgálni ebben a témában:
- Ki mondja a Mesterről (rinpoche, szektavezér, guru), hogy nem tiszta? Milyen szándékkal mondja ezt?
- Mennyire meggyőző számomra az, ha bizonyos információk áramlanak felém egy emberrel kapcsolatban, akit korábban mesternek tartottam? Mi történhetett velem? (Hogy rezonáltam ezekre a hírekre.)
- Valóban szükségünk van-e mesteri útmutatásra? Ha igen, kiére?
- Miért jelenthet biztonságot a kitaposott úton járni? De vajon tényleg kitaposott út-e az?
- Tényleg létezik obektív tudás? A mesterek segíthetnek hozzá?
Úgy érzem, ezekben a kérdésekben/re sem ad választ az elme. Kérdés, hogy meghalljuk-e a szívünk szavát. Mert a szív képes megsúgni, hogy hiteles-e a mester. Mindenki mesterünk lehet, akit az adott pillanatban mesterünknek érzünk. Pontosan az ő tanítására van szükségünk és pont akkor. Aztán, valamiért túllépünk a tanain. Megváltoztunk. A saját utunkon indulunk tovább. Amit magunkénak érzünk. Teljesen szubjektív módon. Persze egyedül kell az ismeretlenbe lépnünk, nem fogják a kezünket. Senki sem fog objektív térképet nyoni a kezünkbe szubjektív lelkivilágunk tanulmányozásához. A bölcsesség szubjektív, egyéni út. Az objektivitása (interszubjektivitása) az, hogy mások is járnak a maguk útján. És nem haltak bele. :) A mesterek segíthetnek, de lehet, hogy nem. Megtalál-e minket a mesterünk, vagy mi őt?
Namaste!
"Egyre inkább azt gondolom, hogy a legtisztább Út az, ha a saját Mestered vagy. :)"
Pontosan. Rávilágít ez arra a tényre, hogy az embernek nem más embereket kell követnie, hanem saját kapcsolatát kiépíteni teremtőjével. Persze meghallgatjuk ezeket a "bülcseket" de leragadni bálványozni őket nem szabad.
Ember, embernek farkasa. Vak vezet világtalant. Az Istentől elválasztott, hogyan vezethetne vissza Istenhez egy másikat, amíg maga is az elválasztottság állapotában van?
Sehogy természetesen.
Légy a saját mestered, pontosan. Így ha be is csapnak, sikered is, hiszen te tetted magaddal :)) És mindenki önnön magával.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nincs tökéletes ember,csak tökéletes eszme...Ezt mindig érdemes szem előtt tartani.Az ember gyarló,és folyamatosan próba alá van vetve a jelleme.Van,aki állja,és van aki elbukik.Természetesen elítélendő maximálisan a fentiekben említett összes atrocitás,(különösen ha ezt egy olyan ember követi el,akinek már csak a pozíciójából kifolyólag is kötelezettségei vannak a közösség fele,és példamutatónak kellene lennie...)
De nem lehet egy vallást,vagy életfilozófiát szerintem egyes embereken keresztül nézni,és megítélni!
Jómagam is gyakorló buddhista vagyok,és soha nem jutott eszembe,hogy a buddhizmust hibáztassam emberek gyarlósága miatt...A saját tökéletesedésem inkább a lényeges,úgy vélem...(Bár lehet,ez csak a Zen-ben van így,a mahájána többi ágát sajnos kevéssé ismerem....)
Bocsánat,ha esetleg túlságosan kritikus hangot ütöttem meg...Csupán a saját véleményem próbálom átadni,hátha segítek a Nagy Mozaikkép összerakásához én is evvel egy keveset...:)
üdv!
"...már csak a pozíciójából kifolyólag is kötelezettségei vannak a közösség fele,és példamutatónak kellene lennie."
Lehet, hogy pont ezzel mutatnak példát!
No nem azt, hogy fajtalankodj Te is apácákkal, meg kiskorúakkal, hanem azt, hogy még aki ilyen szellemi magasságokban jár, abban is vannak "alantas", a társadalmi megítéléssel ellentétes késztetések és túl sokáig Ők sem tudják elfojtani a vágyaikat.
Akkor miért nem élik meg meditációban?
meg meghívni egy pedofil katolikus papot a klubba, felcsigáztál, hogyan tanítod meg meditálni és kibontani a vágyainak a legmélyebb okát :-))
Viccet félretéve, mindenkit megtalál a tanító és a tudás amikor már befogadó. Amíg nem kattan rá a meditálás lehetőségére, addig marad a karma.
Pont a napokban gondolkoztam a saját utamon. Első körben materialista a voltam. Aztán láttam az átkok, rontások egyéb asztrál nyalánkságok bámulatos erejét. Találkoztam egy magasan képzett parapszichológussal, akitől elég sokat tanultam. Ő mondta, a tudatalattimban kellene rendet rakni meditációban, de nagyon legyengült állapotban voltam, csak erősíteni tudott meg védelemmel ellátni.
Rögtön fel is csigázott, mi a fene lehet az a meditáció, hol lehet ezt megtanulni? Akkor aztán már a kocka el volt vetve, belépett az életembe Huszti Sanyi és Gyurkó Zsolt :-))
Nagyon érdekes felvetés,és nem csak az,mert bizonyítottan járható út is.
A napokban láttam egy filmet arról,hogy egy hölgy tökéletes módszert dolgozott ki arra ,hogy meditációban valódi szexuális orgazmust lehessen átélni. Ezt már egy ideje tanítja is,így felfigyelt rá a ,,tudomány" is, persze úgy, hogy ez lehetetlen ugye :-)
Azután ellenőrzött körülmények között,diódákkal a fején a hölgy prezentálta, /pusztán meditatív úton,némi légzéstechnikával segítve,minden érintést nélkülözve/ a tökéletes orgazmust,amit ugye a gépeikkel a tudósok igazolni tudtak /az agyban ez látható elváltozás/,szóval akkor kénytelenek voltak beismerni,hogy ez lehetséges.
Tehát az ötlet jó,ez járható út.
Van-e ertelme ertekelni a "VANt"? Ugy is mondhatnam, h pozitivan vagy negativan megitelni a Teremtot/Teremtest? (tanitokat, torteneseket, "cselekedeteket"...)
Van-e ertelme komolyan venni a kozvetlen tapasztalashoz kepest reszleges/teves egokenti tapasztalast? (latottakat, hallottakat)
Olvasunk kozvetlen tapasztaloktol, modszeresen gyakorlunk, minden pillanatban gyakorlunk, miert kellene meg kulonbozo forumokban is velemenyezni? Vegezd a kotelesseged, majd figyeld ahogy vegzodik...
van értelme.
Mert tükör módszer az egyik legjobb gyakorlat, amit valaha tanítottak.
Fogadd el :-)
Ezen az egész problemasztikán én is átestem 20-as éveimben- nagyon-nagyon vártam egy MESTERRE aki majd eligazít az élet nagy dolgaiban, aki példát mutat stb. Azóta fejlődtem, okosodtam de leginkább felnőttem és rájöttem legalábbis a világ ezen szegletén NINCSENEK ilyen mesterek. Nekem is csak az maradt, h. váljak - több-kevesebb sikerrel- saját mesteremmé...nagyon okos, zseniális, nagytudású embereket ismertem meg, akik hatalmas tapasztalatokat adtak át, vagy "csak" kiválóan művelik amit művelnek- de mint emberek?! Hagyjuk! Emberek- és kész....NINCS tiszta Mester, sajnos, bár hallani hallottam egy-kettőről, sajnos én nem találkoztam eggyel se....most éppen egy volt Mesteremmel vagyok kapcsolatban, de talán jó is h. nem tanítványkényt csak barátként, számomra még most is vhol ugyan mester, de már látom az emberi hibáit és próbálom elfogadni...ennyi adatott :-/
a belső gyermek vágya valóban. Azért születtünk ide, pontosan ide, hogy fel tudjunk nőni.
Talán így fogalmaznám meg, aki keres, az talál hatékonyan TISZTULÓ Mestert.
Ilyeneket ismerek néhányat itt Magyarországon, tanítják azt, hogy ők hogyan csinálják, az emelkedést, a megtisztulást, nekünk meg az a dolgunk, hogy kipróbáljuk és ami nekünk is hasznos, nekünk is működik, használjuk és ha az a dolgunk, akkor továbbfejlesszük és továbbadjuk.
A másik ember zavaró hibái tükrözik azt a területet, ami bennünk sincs a helyén. A tökéletlenség is tanít, elfogadni és helyre rakni saját magunkat.
Úgy gondolom,hogy azért mert valaki nem találkozott még ,,hiteles mesterrel" ebből még nem lehet levonni azt a következtetést ,hogy ilyenek nincsenek is.
Ezért egyetértek az előttem szólóval,hogy már pedig vannak.
Igaznak tartom azt a mondást,hogy ,,ahogyan megérik rá a tanítvány,megjön a mester is".
Tapasztalataim szerint ez pontosan így is van. És nem is mindig egy mester,hanem különböző életszakaszokban különböző,mester, tanító,segíthet az embernek a számára leghelyesebb útra állni.
Azzal sem értek egyet,hogy ,,nem kell mester mert majd a saját magam mestere leszek".
Ez minden előzmény,tapasztalat, ,,tudás" nélkül ugyanis nem lehetséges. És pontosan ehhez kell egy hiteles mester először,hogy utána már az ember a saját maga mestere legyen. Ez bizony a ,,semmiből" nem fog megvalósulni,vagy esetleg nagyon lassan,küzdelmesen,rengeteg tévút,kínlódás után végül is nem kizárt,hogy sikerülhet.
Nekem az a tapasztalatom,hogy igenis ,hogy megjön a ,,mester" ha annak eljött az ideje,és mindig éppen az ,akire az embernek éppen szüksége van. /Persze,ha nem állít az ember ennek az útjába lépten nyomon akadályokat,vagyis nem dolgozik, saját maga ellen./ És igenis,hogy hatalmasat tud lendíteni egy mester, tanító a tanítványon,és egy olyan ösvényre vezetni,ahonnan már a későbbiekben majd egyedül is megtalálja a számára helyes utat.
És azzal is egyetértek,hogy történetesen a negatív tapasztalat is hasznos,és tanulságos lehet. És ha ilyen helyzetbe kerültem,akkor bizony saját magamban kell keresni az okot, / hogy miért is? / és nem XY-t szidni,hogy ilyen meg olyan ,mert ,,becsapott" engem. Ugyanis én mentem tévútra ,vagyis én csaptam be saját magamat leginkább...
Most inkább úgy látom, nem mesterek, sorsok vannak. És van, akinek sorsában van a tanítás. De ezt úgy teszi, mint Jézus: ha akarja, sem kerülheti el. Ez szerintem legalább akkora áldás, mint átok, mint minden egyes dolog az életben. Hogy is lehetne másképp? Akkor nem lenne érvényes a természet ugyanazon törvénye mindenkire. A kiegyenlítődésé.
Szeretem a "Krisztus utolsó megkísértése" c. filmet, és a regényt, amiből készült. Azt hiszem nagyon hasonló dologban hiszek. Abban, hogy mindenkinek egyszer be kell vállalnia a sorsát, és ha nem teszi, megteheti, de csak egyre rosszabb lesz neki. Ide eljutni is fejlődés. És amikor bevállalta, sem ér véget az egyre nehezedő feladatok sora, kihívásoké, egyre nagyobb felelősséggel. Ahogy ezeken a próbákon (saját próbáinkon) keresztül megyünk, egyre többek leszünk lélekben, és ezért egyre többet tudunk adni a világnak is lélekben. Ez mindenkiben így van, bármennyire is tudatos erre, vagy nem. Vannak, akiknek tudatossá is KELL válniuk, és nem csak képviselni, de kinyilatkoztatni is kell. De én úgy hiszem ezek az emberek nem élhetnek e tetteik nélkül. Ugyanúgy szenvedés várna rájuk, ha nem teszik, mint más emberekre, ha nem teszik, amit a sorsuk diktál.
Hamisnak azért tűnhet valaki, akire, mint tanítóra akarunk tekinteni, mert pl. önjelölt tanító, akit nem a sorsa küldött e posztra, hanem más motiváció: hatalomvágy, elismerésvágy, okoskodás vágya...stb, vagyis félelem, önbizalomhiány, bizonyításvágy. De erről maga sem tud. Sok ember, aki elkezd spiritualitással foglalkozni keresztül esik egy ilyen/hasionló fázison. Van, aki beleragad, mint annyian, sok mindenben. Van, aki sok kárt okoz ezzel, de ezt sajnos annak a félnek kell feldolgozni, aki hagyta, hogy kár érje. Ezt ismerem, mert átestem rajta. Jobb, ha vállaljuk, mert nem érdemes ezekre az emberekre várni, arról nem is beszélve, hogy ez spirituális tett, szemben az övével, amit annak nevez. :) Azért is hiteltelennek érezhetünk egy példaképet, mert tévedésünkben azt képzeljük, tökéletes. pedig ezen a földön semmi sem az, és nem csak mi tévedhetünk, neki is van min dolgoznia, különben nem itt lenne.
Én inkább úgy látom, a világon mind egymást tanuljuk, és tanítjuk, különböző sorsok találkoznak és ez alól senki sem kivétel, maga Jézus, vagy Buddha sem. Épp ettől szép, hogy olyan emberi ez a világ. Az istenek nem itt élnek. :)
Érdekes, megkaptam egy fiatal ismerősömtől, hogy ki akart nevezni "mesterének". Saját esetemből tanulva, gyorsan elmondtam neki amit itt leírtam. És közöltem, jobb ha elfelejti ezt. Jó érezni, hogy van, aki hasznát eheti a tudásunknak és nem kell annyit szenvednie érte, mint nekünk kellett. Ez hihetetlenül kielégít. És tudom, hogy én is mindig megkapom azt a segítséget, amire szükségem van a továbbhaladáshoz. Ez így fair. :)
Nekem is volt egy álmom, hogy majd találok egy embert, aki végig elkísér az utamon, ott lesz mellettem minden állomásnál. Vigyáz rám. Figyeli, hogy vizsgázok. Örül velem, amikor közelebb kerülök önmagamhoz. Tanácsokat ad. Valaki, aki mindent tud rólam, és kiképez az életre, mint ahogy a szellemi harcosokat képezik a filmeken. És akkor enged el, amikor már megérettem, és a "magam mestere" lehetek.
Sok ember segített az utamon. Ki így, ki úgy. Lehet, hogy a legnagyobb mesterem mégis csak az volt, aki miatt a legtöbbet veszítettem, csalódtam, szenvedtem, aki miatt túl sokat áldoztam fel önmagamból. Akire a legjobban haragudhatnék. Ez az ember a leggyarlóbb minden ember közül, akit jól ismerek. Végtelenül gyenge és gyáva, de nagyon ügyesen adja el magát. És mégis, lehet hogy ő adta a legtöbbet: megismerni önmagam gyengeségeit. És változtatni. És még sokkal többet: talán az élni tudásom, és még azt is, hogy még élhetek. :) Az élet megtanított rá, hogy ne ítélkezzek. Még a Sátán is minket szolgál, ha merjük hagyni. :)
Jó és rossz minket szolgál ezen a bolygón, ha tudjuk és elfogadjuk ezt. Még a hamis mesterek is mi vagyunk, magunknak, magunkért. :)
Namaste
Nem is túl misztifikált, tanulságos is, költői is, - írkálhatnál sűrűbben is :)
Leghitelesebb Mestered:Isten ,aki Benned lakik,és Te talán egy homály vagy a szemén ,és fénylő tekintetének útját tisztogatván,Te ezt a folyamatot sorsként éled meg.
Üdvözlettel :felacso
U.i.:Nesze semmi ,fogd meg jól.(de most ez tellett tőllem.)
Igen, szerintem valahogy így van.
Namaste