Hová tartozom?
Érezte már úgy valaki, hogy nem oda tartozik ahonnan származik? Mikor megérkezel egy új faluba, városba, országba és úgy érzed, haza jöttél! Velem ez egy országgal kapcsolatban történt. Kíváncsi vagyok ti éreztetek e már így? És mivel magyarázható? Talán előző vagy következő életek? Vagy csak dolgod van azon a helyen?
Mért van az, hogy nem lehet szabadulni a gondolattól, érzéstől? Hogy csak úgy húz maga felé?
Remélem értitek miről beszélek! :)
Köszönöm a hozzászólásokat! Hátha kicsit okosabb leszek!
Szép napot és sok mosolyt mindenkinek!
Igen, határozottan éreztem több ízben is ezt a deja-vue érzést. Különösen egy kis faluban voltam így, ahol a határban levendulát termesztettek . Egyszer jártam reinkrnációs hipnoterápián is, ahol a terapeuta elmondta, hogy 16 előző életemet tudta felszínre hozni. Ezen nagyon ledöbbentem. Hogy-hogy? Szóval többek között elefánt, párduc, rovar, pálos szerzetes, fűvész, tulipán fa, és kő. A magnószalag visszajátszásakor... lassú, átlényegült hang... és tényleg.. 16 előző élet. Sajnos a kazettát azóta bedarálta a magnó, mert anyukám, miközben az országutat jártam a padló maszek lakkozásával foglalta le magát, mivel megemlítettem egyszer, hogy nyikorog. Szóval lakkozott és a magnót is alaposan és menthetetlenül összeragasztózta. Így a magnó most a szekrény tetején némán álldogál. A fűvészkedésre visszatérve, na az tuti, mert most is tartok úgy 13 féle gyógyteát. Tehát, ilyen ügyben nyugodtan forduljatok hozzám.
Èn erre egyszer azt a magyarázatot kaptam hogy szüz aszcendensem miatt érzem magam otthon
Németországban,mivel ez a jegy jellemzi az országot.
Egy asztrológus ezt jobban el tudná magyarázni....
...és azt is mondta hogy a horoszkópom szerint külföldön érzem magam biztonságban.
Szerintem ha ott vagyunk ahol a ,,sorsunk" szerint lennünk kell persze hogy érzünk valamiféle
pozitív érzést (könnyebbnek érezzük magunkat,energikusabbak vagyunk)mert ilyenkor az ,,árral együtt úszunk".
Kedves Mofletes ha úgy érzed ,,húz magafelé" akkor ne állj ellen mert ha ennyire intenzív a vonzás akkor annak jó oka kell hogy legyen.Ha jelenleg nem szándékoztattál az életeden változtatni akkor most játsz el a gondolattal hogy mi lenne ha teljesen más,új életet kezdenél?
Ha abban az országban élnél...
Ha az árral együtt úszunk akkor minden erö támogatását élvezhetjük.
Tehát ha most abszurd a gondolat egy másik országban való élet akkor elég ha megengeded Magadnak és jönni fog a lehetöség.
Örülök hogy végre valaki nem az anyagi nehézségei elöl menekülés miatt érzi azt a bizonyos vonzást!
Erröl próbáltam már többször papolni...mert aki az élete megoldásának lehetöségét látja abban hogy külföldön folytassa tovább az életét az tutira még nagyobb nehézségbe fog belefutni...mert az a természete a meg nem oldott dolgoknak.
Üdv!Erika
Kedves u.erika!
Igazából én már pakolnék és mennék! :) A baj csak az, hogy már egyébként is külföldön vagyok Magyarországhoz képest! Azt hiszem adok ennek az érzésnek 2-3 évet. Mire az egyetemnek vége, kiderül mennyire van még menőkéje! :) Habár nem úgy érzem, hogy feladná! Csak bírja még ki ezt a kis időt! Aztán meg lehet, hogy beutazom a világot! Csak hogy viszem magammal a cipőimet? :) Ez amúgy elgondolkodtató, lehet hogy cipővásárlással próbálom elnyomni az utazás iránti vágyamat...
Holnap vizsgám van, így elköszönök!
További szép estét mindenkinek és ha tudtok csak sodródjatok az árral! :)
Bocsi de nem derült ki az írásodból hogy hol élsz.
Most egy kicsit összezavartál...Most egy konkrét helyhez érzel vonzalmat,vagy a világ beutazására?
Ez a cipös dolog pedig ....most ugye hülyéskedsz!?
Talán ezen a vonalon máris kipróbálhtsz egy kis tisztító technikát.;)
Amiröl beszélsz az a fizikai világ és annak a valósága.
A fizikai valóság pedig képes produkálni olyan fordulatokat amik hozhatnak olyan élethelyzeteket amit jelenleg lehetetlennek tartasz.
Nekünk csak energiával kell táplálnunk a vágyainkat és az meg fog jelenni a fizikai világban hogy hogyan arra már ne legyen gondunk.
Üdv!Erika
Mennyire számít az alsónadrág fazonja, színe, mintázata a másik nem iránti vonzalomban? Ez most úgy jön ide, hogy inkább a saját ízlésemet és kényelmemet preferáljam-e vagy inkább a partnere(i)m-nek kedveskedjek. Tehát, hogy megint legyek-e önző, mint általában, vagy inkább adjak a másiknak is valamit?
Mégegyszer elnézést, a kényes kérdés miatt, de úgy érzem ez is az ego egy része és az önismeretemet is fejleszteni szeretném. Előre is köszönöm a segítséget.
Mindig azt éreztem, ez egy börtön, ahova elküldtek, és nem tudok hazamenni.
(Kedves Panka 2011!)
El tudod képzelni, hogy örülni tudsz az életednek egy börtönben?
Hogy megtanulsz élni benne, az adott lehetőségeiddel?
Hogy el tudod fogadni a szenvedést, ami ott ér/érhet?
Hogy meg tudod bocsátani magadnak, hogy odakerültél?
Hogy bár, még ha kilátástalannak is tűnik beveted az erőd és a tehetségeid, hogy minél jobb helyzetbe kerülj és élni tudj?
Hogy megtanulsz kommunikálni a börtönlakókkal, és együtt-érzőnek lenni, felismerni, hogy ők is csak a börtön rabjai, mint te, csak máshogy?
Hogy megtanulsz elvonatkoztatni mindenkinél attól ahogy viselkedik veled és tudni neked hogy kell ahhoz, hogy a helyedre kerülj?
Fel tudnád ismerni egy helyzetben, hogy a lelked szabadsága fontosabb a testinél, és meg tudnád őrizni a tested érő megfélemlítés vagy bántalom ellenében? És a halál ellenében?
El tudod képzelni, hogy tudatos lehetnél ebben, és a lelki békéd és a szeretetet soha nem kellene feladnod?
Hogy egyszer csak felismernéd, hogy ez mindennél többet ér, hogy valójában csak a tested felett van itt bárkinek hatalma? És hogy alapjában véve ezért kerültél a börtönbe, hogy ezt meglásd és gyakorold?
El tudod képzelni, hogy emiatt egyre többet keresed a lelki örömeid a testi helyett/mellett, és ráébredsz, hogy jobb annak az önmagadnak lenni, és hogy ezt az önmagad nem érheti semmilyen bántalom, még a halál sem?
El tudod képzelni, hogy annyira felszabadulsz ettől a tudattól és ennek gyakorlásától, hogy felismered, hogy a boldogságot soha senki nem veheti el tőled?
És egyszer csak úgy látod a többi szenvedő sorstársad és magad a szenvedő énjét, hogy megindítja a szíved és csak arra vágysz, hogy még több szeretetet tudj adni, mert tele leszel kegyelemmel és érzéssel a világ minden teremténye iránt, és már nem számít semmi, te se, csak hogy örömmel szerethetsz?
El tudod képzelni, hogy ebben az állapotban már semmi sem rossz többé vagy vágyni-való, csak olyan amilyen, és csak az számít, amit átélsz a nyitott szíveddel, amivel az egész fölé emelkedve boldogságban úszol és egyetlen mosolyoddal vagy mozdulatoddal többet adsz, mint addig az egész életeddel, és ugyanannyit kapsz vissza?
Hogy tökéletesen elfogadod önmagad, kívül-belül és minden lényt a világon, és könnyű szeretned az egészet, minden pillanatban, még álmodban is, anélkül, hogy bármi kényszert vagy vágyat éreznél bármire, akár arra, elmenj??
Csak azért írtam ezt le neked, mert erre van az út "haza". :)
Namaszte
"Mát 8:20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani."
Az ember nem őshonos ezen a bolygón.
Ráadásul emlékszem rá, hogy mi dolgom van, és az másutt van.
Talán vannak rossz erők, akik foglyul ejtik az embert, hogy ne tehesse a dolgát. Hm?
Talán zajlik egy kozmikus háború, aminek a hadifoglya vagyok... Hm? :)
Más: tudod, hogy lehet avval ellenszenvet kiváltani és avval kilógni a többi ember közül, magadra vonni haragjukat, hogy az Általad felsorolt dolgokban sokkal jobb vagy?
Én mások szerint TÚL vidám, TÚL okos, TÚL minden vagyok...:)
hogy megismerjük azoknak a véleményét, akik személyesen ismernek.
Megoldást akkor lehet rá találni, ha belátod, ez menekülés.
Harmóniába lehet hozni a belső gyermek kapcsolatát az anyával, a családod női ágával és a Földanya energiájával. Ehhez fel kell dolgozni a sérüléseket, az örömtelenség okait.
Utána aztán meg lehet élni, azért születtünk le ide, hogy teremtsünk, először a belső világunkban rendet, tudatosságot amit a külső világban is megvalósítja a rendet, harmóniát.
Ha már ez baj, akkor inkább pont az a baj, hogy túl örömteli vagyok erre a világra. Az emberek nem értik, irritálja őket. Nem találok társakat az örüléshez.
Itt hozzám képest mindenki apatikus, gép.... én pedig ÉLŐKET KERESEK!
gyökér okát keresném ebben az esetben.
Miért nem találsz társakat, erre keresném az okot. Meditációban, méghozzá abban a típusúban, ahol az önsorsrontó mintákat tudjuk feltárni és feldolgozni.
Hiányos információkból az ember találgat és reméli majd csak kibököd, mi bajod. Sikerült :-)