Mit mondhatnék? Klassz, hogy az egyikből a másik kifejlődik.

Nem tom. Ez olyan szép. De én szkeptikus lettem... :( Pedig logikus, akár igaz is lehet. Nekem inkább olybá tűnik, ez az egyéni tudatfejlődés útja. lehetséges volna, hogy ezt egy párkapcsolatban is hasonlóan lehet megjárni? Logikus, mondom, de én már semmit nem hiszek el.

Nekem az a tapasztalatom és megfigyelésem, hogy a kapcsolatok alapjában véve a kiteljesedésünket szolgáló eszközök. Csak arra vágyunk, amit még nem tudunk magunkkal megcsinálni. Imádatra van szükségünk? Összeszedünk egy Don Juan-t . Gondoskodásra vágyunk? Találunk egy pasit, aki figyelmeztet, hogy kilóg a derekunk a pulóver alól, és jó lenne venni egy másikat. Esetleg vesz egyet. :) Hiányzik a tudás? összehozzuk magunkat egy guruval :), vagy egy könyvmollyal, attól függően, mire is szomjazunk...

A szex csak a hamis vágy kioldó pontja. Ugyanis soha nem tudja más kielégíteni az igényeinket, csakis saját magunk. A vágyunk, amiről azt hisszük, hogy a másikra irányul, illúzió. Ezért kell az orgazmus, hogy az illúzióból felgyűlt feszkót kioldhassuk. De csak addig, amíg el nem kezdünk integrálni. Amint képessé váltunk kellőképpen imádni magunkat, totális szerelembe esni önmagunkkal, csodálni és odaadóan szeretni a puszta létezésünket, gondoskodni magunkról, tudni mindazt, amit tudni akarunk.... stb, már nem is érdekes az a kapcsolat annyira....

És ha már egész ember vagyok, miért akarnék egy másik embert?? Nincs bennem vágy, nincs bennem a kötésre irányuló kényszer, nincs bennem hiányérzet. Mi okozna bennem szexuális vágyat egy másik ember iránt, ha tökéletesen elégedett vagyok? Szerintem semmi. Mi lehet izgató egy másik ember lényében, akit tökéletesen látunk, a töredezettségével együtt. Már nem kívánjuk azt, ahogy szeretni tudja magát, a szeretet*lényét, mert már tudjuk, hogy az nekünk is van, és csak a sajátunkkal tudunk jól élni. Az egóját meg nem kívánjuk a hátunk közepére sem.... minél jobban képesek vagyunk a megismerésre, annál inkább nem....

Szerintem csak addig járjuk a kapcsolatok iskoláját, míg eléggé rá nem jövünk erre, és el nem tudjuk engedni a sémát, hogy ilyen típusú kapcsolatban kell élnünk. Szerintem a kapcsolatok alapjában véve tanítanak, arra, hogy integráljuk azt, amivel találkozunk bennük, és amikor már kész vagyunk, a szerelemre nincs szükség, csakúgy, mint a kapcsolatokra sem. Szerintem nincs "égi szerelem" meg ilyenek, legfeljebb szeretet ezen az úton túl, és ha ár megfejlődtünk azt, ami miatt szükségünk volt a párkapcsolatokra, akkor már nem lesz rájuk szükségünk.

Szerintem az emberek nagy része még mindig ideologizálni próbálja a kapcsolatok miértjét, mert nem látja, és/vagy nem tudja elviselni, hogy a szerelem csak egy illúzió, a tanítás eszköze. Nem véletlenül társítják a mágiához, az ördögi dolgokhoz. Éppúgy tanít, mint minden kísértés, mint minden, ami NEM VALÓDI, mint az ÖRDÖG..

Ha már a Tarot nál tartunk. az Ördög, vagy Sátán, Isten első angyala, a Fényhozó, aki a kísértéseken "kis-értés-ek-en" keresztül tanít. Amikor leesünk a gödör aljára, és csak akkor látunk be, szenvedéseink közepette, amikor már koppantunk. Az ördög a kis értésünkön (tudatlanság) keresztül belehúz a nem tudásunk poklába, a szenvedésbe, hogy ott a végsőkig eljutva meglássuk a "fényt" a sötétben. A szerelem is egy ilyen tanítás,

Szerintem.

Namaszte

azzal a változtatással, hogy az együttérzés helyett a feltétel nélküli szeretet állapotát teszik más tanítók az emberi kapcsolatok legfelsőbb szintjére. A feltétel nélküli szeretet magában foglalja természetesen az együttérzést, de tágabb állapot annál, mert egó mentes állapot.

Tehát a felosztás így néz ki
- állati, ösztönös
- egós, feltételekhez kötött szeretet
- isteni, a feltétel nélküli szeretet állapota

A feltétel nélküli szeretet megtapasztalása azt jelenti, hogy teljesen nyitott szívvel kiárasztani a szeretet energiáját azért, mert a szeretet tiszta energia, a természete az, hogy árad.

Az ego sérülései lezárják a szív csakrát, a harag, a féltékenység, a szégyen és a félelem. A blokkolt szívcsakra a szeretetet kiárasztani nem tudja, a solár pedig befogadni nem képes.

Ha valaki a párkapcsolatban mint lélek vesz részt, a tudatosságával keresi azokat az elzáródásokat, amik a feltétel nélküli szeretet áradását megakadályozzák.

Az integrál pszichológiában az egós szakaszt még további három szakaszra bontják.

1. Férfi egó és női egó kapcsolata, a férfi egóból ad és ural, a nő egóból fogad el és rendelődik alá. A kapcsolatra jellemző a játszmák sokasága, ezért indulatokkal terhelt, a szex rendkívül szenvedélyes.

2. Ezen a szinten a férfi és a nő az ellenkező oldalát tudatosítja, a férfiak felvállalják a nőies vonásaikat, a nők férfiassá válnak. A kapcsolat itt inkább baráti, testvéri, érzelmileg elég laza, a szex langyos.

3. A párkapcsolat harmadik szintjén elkezdődik az isteni megtapasztalása. A nő a feltétel nélküli megnyílást, önátadást él meg, de nem a férfi egójának rendelődik alá, hanem a férfi adásán keresztül megtapasztalt isteninek. Ezért a szex újra szenvedélyes, az egó háttérbe kerül, a figyelem a másik iránt egyre gyakrabban teljes. A lelkek találkoznak és az élmények során eggyé válnak. Amikor a nő éli meg a férfi oldalát és a férfi a nőit, akkor a férfi sugárzik és a nő figyel, abszolut benne léve a jelen pillanatban. Tudatosan.

Gánti Bence előadásában bővebben

http://www.integralakademia.hu/fileadmin/inta/audio/ip2/szexualitas/szer...