Tegnap bejelentkeztem egy on-line ismerkedési oldalra. Régen ezt kizártnak tartottam. Változom.
Mióta külföldön élek, nagyon megszerettem a Facebook-ot. Kapcsolat az otthoni barátokkal, ismerősökkel. Mostanában már mozgolódott bennem az érzés, hogy szívesen ismerkednék idegenekkel is. A kíváncsiság bennem volt, mégis tartózkodtam az egésztől. Ki tudja, kivel akad össze az ember egy ilyen oldalon.
Aztán szabadságom alatt az egyik barátom említette, hogy ő is használja ezt az oldalt, vannak nagyon rendes emberek is. Neki már sikerült barátságokat is kötni. Pozitív példa, ez tud motiválni. Van egy kollégám is, akik on-line ismerkedtek meg, ma már házasok és mindkettő nagyon jó ember. Próba szerencse…ki tudja……

Szombaton beregisztráltam. Csak akkor tudom mások adatait vagy fényképeit megnézni, amennyiben én is töltök fel képeket. Egész nap ezen filóztam….tegyek fel képeket? Aztán estére megjött a bátorságom, tettem fel képeket. A fénykép feltöltésétől kezdve folyamatosan pörgött az agyam, hogy vajon jól tettem-e. Tudom én, hogy kitörölhetem az oldalamat, de akkor is. Nagyon furcsa érzések jöttek elő bennem. Egyrészt úgy éreztem magam, mint egy árucikk, amit kitesznek a piacra, na tessék itt vagyok…ez egy furcsa érzés. Aztán jött a következő érzés, úristen kiket fogok bevonzani. Bizalmatlanság az emberek iránt és azt hiszem félelem is az emberektől. A facebook biztonságos falai (ismerősei) után, most kiléptem a virtuális nagyvilágba. Természetesen tudom, hogy bárkivel is akadok itt össze, az belőlem indul….na de akkor is…
Legalább meglátom mi van bent, ugyebár… Természetesen erről is álmodtam. Nem akartam segíteni valakinek, mert nem bíztam benne, illetve nem tudtam, hogy mit akar tőlem. Reggelre valamicskét megnyugodtam, ez is egy tapasztalás. Maximum törlöm magam. Tapasztalok. Reggel beléptem, nézzük mi történt. Egyelőre még csak alapfunkciókat használok, csak úgy kíváncsiságból. Várok, ki az, aki rám talál. Elsőre nagyon érdekes és izgalmas élmény volt. Többen is írtak nekem, illetve on-line lehet beszélgetni, úgyhogy egyszerre több emberrel is „beszélgettem”. Bevallom, élveztem. Elmondhatom eddig mindenki nagyon kedves, rendes volt velem. Összeakadtam valakivel, és kiderült, hogy van egy közös ismerősünk….kicsi a világ, ugyebár?

és még mindig véletlen….. a magyarországi városomat adtam meg, mert hát mégiscsak magyarokkal szeretnék ismerkedni. Valaki rám írt…a neve angol volt, franciául írt magáról, nekem pedig magyarul írt, hogy szia, meg hogy vagy….. természetesen magyarul írtam neki, mire visszaírt sorry….miért sorry…. merthogy nem érti, amit írtam…..na tessék, erről ennyit….úgyhogy franciául „beszélgettünk”…..

Kezdeti tapasztalásnak megteszi….. reggel óta nem léptem be. Még elmélkedem azon, hogy miért is jelentkeztem be, miért is van szükségem erre az on-line ismerkedési módszerre? ....bár....ha őszinte vagyok magamhoz, akkor tudom a választ..... mert a kérdésekre mindig tudom a választ....az a kérdés tudok-e őszinte lenni önmagamhoz......