Olyan szépnek, kedvesnek, ártatlannak érzem a hozzászólást.
Nagy-nagy-stéles mosolygópofi-t küldök az olvasás lehetőségéért "cserébe". Üdv: Gyuri

Igen, ezek az élmények olyan jók tudnak lenni! Én nem olyan régen találtam egy nagy pillangót apámék régi darálójában. (Mint helység.) A tenyeremre vettem, de az is csak mászni tudott, és tanácstalan voltam, mit tegyek vele, mivel tennék vele a legjobbat. Egészségesnek látszott, de nem repült mégsem. Hosszasan gyönyörködtem benne a tenyeremen, nem akart elmenni. Végül, úgy döntöttem, hogy felviszem a lépcsőn, a felső udvarba, mert ott van egy kis kert, talán nagyobb biztonságban lesz, amíg rendbe jön, ha csak megázott, vagy ilyesmi. És a lépcsősor közepén egyszer csak elszállt!! Sokáig néztem, ahogy átrepült a tetők felett, míg az a megnyugtató érzés fogott el, hogy már teljesen jól van. Bennem is nagy öröm volt emiatt.

Egy másik alkalommal a kilenc éves gyerekek bölcsességének lehettem tanúja, egy pillangó megmentésével kapcsolatban. A sétálóutcán mentem a fiammal, a kis barátjával, meg még a barátnőm egy hároméves kislányával, amikor a fiúk lélekszakadva futottak felém, és egymás szavába vágva magyarázták, hogy ott egy hatalmas pillangó az utca közepén, és vergődik, és nem tudják mi baja. Majd alig néztünk újra rá, már ki is ötölték, hogy megmentik onnan, és egy nagy virágláda szélébe teszik. Meg is tették, amíg én újra a kislányt terelgettem. Visszafelé, amikor elmentünk amellett a rész mellet, ahol a láda volt, megnéztük a pillangót újra, aki sajnos egyre rosszabb állapotban volt, láthatólag haldoklott. Alig élt. Mondtam nekik, hagyják szegényt, most már sajnos nem sokáig fog élni. Szomorúan elindultak mellettem tovább, de közben újra és újra visszamentek ellenőrizi a pillangót. Én nem nagyon tudtam erről, mert a kislányra figyeltem, őket hagytam az utcában szabadon bóklászni magam körül előre- hátra. Egyszer csak jöttek azzal, hogy "anyu, megmentettük a pillangót! segítettünk neki meghalni!" . Először nem is értettem, aztán megkérdeztem, mit csináltak, mire elmondták, hogy a haldokló pillangót a földre tették, és eltaposták, " gyorsan". Teljesen le voltam döbbenve egy pillanatra, amíg felfogtam, mit is tettek, anélkül, hogy erre valaha is tanítottam volna őket (bár Ármin lehet, hogy találkozott már ilyennel, de a fiam biztosan nem, és benne sem volt egy szemernyi kétely sem, hogy jót tett a haldokló állattal). Megérintett, hogy milyen bölcsek még a gyermekek, és mennyi igaz kegyelem van bennük, amire mi, felnőttek már sajnos sokszor képtelenek vagyunk a kételyek és kérdések, dogmák, és félelem áradatában.

Ez a két történet egyben két, érdekes, különbözőnek látszó megoldás a "megmenekülésre" egy szorult helyzetből, ami valójában, lelki szinten egy. A szabadság szabadság a halálban és az életben is. És ami segítség, segítség mind a kettőbe. Jól mutatja ez a két példa, hogy a kegyelem milyen sokféleképpen jelenhet meg, és hogy kívülről megítélni bármilyen cselekedet, tévedés.

Namaszte

Ez szép cselekedet volt.. szívből tetted. De tudtad-e, hogy ha megérinted egy pillangó szárnyát, akkor lehullik róla a hímpor és többé nem lesz képes repülni...?