Nagyon tetszenek a különböző megközelítés-módok, amiket írtok. Már nem is akartam e témához többet írni, de találtam még egy gondolatot, ami nem tőlem származik, de szívesen idézném.

"Azt gondolom, hogy egy jó mérce, ha megnézzük a tanító életét, hogy Ő mennyire tudta megvalósítani azt, amit tanít?!
Ha egy autószerelő műhelye előtt azt látom, hogy az Ő autója a leglerobbantabb, akkor oda be se viszem az autómat javíttatni! "

Csak ennyit akartam én is mondani - de nem tudtam ilyen jól megfogalmazni a hitelesség kérdését. Örülök viszont, hogy más megtette helyettem :-)

pénz alapú rabszolgatartó társadalmakban mindenért pénzt kell kérni
ez szükségszerű
mint ahogy az is, hogy az ilyen rendszerek előbb-utóbb összeomlanak

mindazonáltal az a véleményem, hogy a legjobb, ha olyan dolgokat csinálsz, amit ingyen is megcsinálnál

Jó régen voltatok itt, úgy hogy csak úgy magamnak ide merem írni:

- a pénznek nincs értéke, és nem is energia, ami ellensúlyozhatna valamit. Látszólagos értékét az emberek közti megegyezés adja, tehát a valódi érték itt az emberek közti bizalom. Ezért minden tartozás "virtuális", kitalált, nincs önálló valósága.
A valóságban fizetni sem lehet semmiért, ez csak játék. Persze lehet nagyon komolyan venni a játékszabályokat, akár annyira is, hogy "karmikus adósság"-ról beszéljünk, de itt sem az egyensúlyhiány teremt karmát (mert hogy olyan nincs, hogy egyensúlyhiány), hanem a résztvevők hite a játékszabályokban.

- tanítás sem létezik. :) Információt (mennyiség) át lehet adni, tudást (minőség) nem. Mindenki azt tudja, amire rá mer/akar nézni, de azt azonnal, és magától.

Mindenható, örök lélekként azért jövünk ide, hogy kipróbáljuk magunkat ezekben a formákban is. És ehhez ideiglenesen felejtenünk kell, hogy komolyan tudjuk venni a végességet. Amikor megunjuk az aktuális játékot és már nem vágyunk rá, akkor ránézünk a valóság egy magasabb összefüggésére, átmegyünk egy másik játszótérre, és ott játszunk tovább. És ezt tanulásnak hívjuk. :)

Szóval "Lehet-e a tanításért pénzt kérni?" Hát hogyne! Annyit, amennyit csak szeretnénk! Csak meg kell találnunk egymást azokkal, akik meg olyant szeretnének játszani, hogy sok pénzért vesznek tudást.

Vagy ingyen tanítsunk? Hát persze! Az is ugyanolyan jó, hiszen valójában se pénz, se tanítás nem létezik, viszont ezt a játékot is sokan szeretik.

Isten jó. És ha bármi is van a világon, azért van, mert azt valaki szereti.
Nem tetszik valami az életedben? Egy pillanat alatt megváltoztathatnád a hozzá való viszonyodat, de nem teszed, mert még érdekel ez a játék. Járj a játék végére, és amikor nem vonz már, magától megváltozik.

Azok akik más emberek nyavajáiból élnek nekik érdekük hogy a világ tele legyen tudatlanokkal akiken segíteni kell.
Mert egy szolgáltatás csak addig tartható fent amíg van rá igény.
Egy spirituális gyógyító,terapeuta,vagy orvos is csak addig tud müködni amíg vannak páciensek.
Tehát,ha valóban jönne az a bizonyos tudatszint emelkedés akkor nekik ez a ,,karrier" végét jelentené.

Persze aki most sem kér pénzt érte nem ettöl teszi függ a megélhetése nem veszteségként éli meg hogy ha ez a fajta képesség mindenki birtokában lesz.

Erika Szeretettel!

Új meglátásom van a témáról. Eltelt pár év és főleg "pár belső változás" :)

Bármiért vétek pénzt kérni!

Gondoljatok bele: van bármi is, amit meg lehetne fizetni?

Azt gondolom a pénz egy tévedése az emberiségnek, egy tanulása. Vagy kijön majd belőle, ha sikerül vissza-emelkedni a szellemi körforgásban, mielőtt elpusztulunk, vagy benne ragad a pusztulásáig abba, hogy számszerűvé és összehasonlíthatóvá próbálja tenni az élet dolgait. A befektetett energiát, lélekerőt, időt...stb

Wass Albertet olvasok mostanában, és ő világosította meg előttem, milyen lehetett az a tiszta őslét, amiben eredendően éltek a emberek.

Az ember elment lánykérőbe a "szomszéd" családhoz (többnapi lójárásra). Letett a földre egy nyúzott bölénybőrt, amit mindenki megcsodált, meg egy külföldről szerzett csodásan faragott kést. Majd azt mondta: neked van három lányod, nekem meg kell egy asszony."

Ezután megtörtént a látszólagos csere. Azért látszólagos, mert itt valójában több szempontból sem egy fogyasztói adás-*vételről volt szó. Ugyanis a legidősebb lány önként állt fel és mondta, hogy elmegy az emberrel élni, de hozzátette, hogy vissza is jöhet, és egy hétig még a szüleinél hagyat a holmiját. a férfinak olyannak kellett lennie, hogy szívesen maradjon vele. S ha nem marad vele, senki sem követelte volna vissza a bölénybőrt.

Nagyon sokat tanultam abból a könyvből az igaz életről. Arról, hogyan kell tudni dönteni, elegendőnek, megengedőnek lenni, mit jelent boldognak lenni az életben, ami kemény, és rengeteg munkával és energiabefektetéssel jár. És ez a természetes. Mit jelent a birtok, valójában. A magyar ember nem papírhoz és úrhoz kötötte a birtokát, nem is nevezte annak, ha nem fenyegette veszély, körül sem kerítette, de amit a munkájával megművelt, amiből volt az élete, azt megvédte.

Semmi nem volt megvehető, ami érték. Cserélhető dolgok voltak, de az is sokkal inkább a szükség, és az igények, és a lehetőség viszonylatában, ami életszerű, szemben azzal, hogy bárki meg tudná mondani, mi mennyit ér. Senki nem állítja, hogy egy nő egy bivalybőrt és egy kést ér, és senki nem gondolta ezt. Mert a dolognak nem ez volt a lényege. Sokkal inkább az adás gesztusa, az ajándék gesztusa az ajándékért volt az, amit bőr és a kés jelentett. És a későbbiekben a férfi is segített a lány családjának, amikor megtehette, ellenszolgáltatás nélkül. Csak mert így működött a hite az életről.

Én ebben hiszek. És ez a működés ahhoz közeli, amit Sanyi itt a felettem lévő hozzászólásában ír, az intuíció-vezérelt működésről.

Sajnos, nagyon sajnos, hogy a világunk odáig hullott, hogy ez már ideának számít. valamikor így éltünk, és ez volt a természetes. Mint ahogy ma is ez, mert ez a TERMÉSZET RENDJE SZERINT VALÓ.

Csak mi nem tudunk már így lenni. Vajon miért a sok szenvedés?

Természetes, hogy egy nem természetes rend szerint működő rendszert nem lehet igazságosan élni. Mindig lesz aki kimarad, elmarad, lemarad, pedig nem kevésbé érdemelné meg a segítséget (ha a lelki segítség adásáról beszélünk) mint más, akinek éppen van rá pénze, és éppen olyan feleslegesen adta oda, mintha nem is adta volna. Megszámlálhatatlanul sokszor fordul elő, hogy feleslegesen vásároltunk meg valamit, vagy nem tudtunk élni vele. Ne csak azzal példálózzunk, hogy aki nem fizet meg valaminek az árát, hajlamos nem megbecsülni azt. Wass Albert világában az embernek az jutott, amiért megdolgozott, és ez ma is így lenne, ha nem lenne a pénz-rendszer, amivel ámítják az embereket. Persze, egy ideális világban a pénz is csak energia, mint amire hivatkozni is szoktak, csakhogy ez a világ nem ideális, és ezzel is sikerült visszaélnie az emberiségnek, mint mindennel. Már mocskos és nem tisztán működik Ki kell törölni ahhoz, hogy új lapot nyithassunk, hogy újra igaz alapokra építhessük az életünket.

Én igyekszem átalakítani az életem, amennyire ez csak telik tőlem, aszerint amiben hiszek, ennek a világnak az összes tévedése és mocska ellenére. Mert olyan világosan látom, hogy ez az igaz út. Persze én is csak valahol tartok ebben. De kétség nélkül meg vagyok győződve róla, hogy semmi nem eladó és eladható. Pláne nem pénzért, és hogy a tudatos ember kötelessége feltérképezni ezt és az életét, és mindent megtenni az összes függése (évezredes minták hálója) ellenére, hogy átalakítsa az életét olyan módon, hogy minél kevésbé legyen rászorulva arra, hogy mindig engedelmeskednie kelljen a pénz-diktálta világ rendszerének. Hacsak teheti, nem.

Ezzel is hozzájárul egyénileg az emberiség felemelkedéséhez, és a lelke ápolásához. nem beszélve mindenkiről, akinek szívből ad, és másikról, akiktől szívből kap, amikor nem is reméli.

Az életem legrosszabb periódusában kaptam a legtöbbet az élettől. Talán azért, mert akkor tanultam a spirituális tudást, és abban szerepelt többek közt ez is:

Tudj elfogadni, adj, amit adni tudsz és bízz az életben, hogy mindent megkapsz, ami a fejlődésedhez szükséges. Légy alzatos, mert nem kell több, se kevesebb! A virágok is kapnak esőt amikor kapnak, és nem kapnak, amikor nem, de minden erejükkel nyitják a szirmaikat, amikor eljön az idő. Ne várj cserébe semmit azért amit adsz, de ne is várj el magadtól többet, mint amit adni vagy képes. Egy almafa almát tud adni, hiába követelnek tőle mást. Vizet , napot, földet és szelet tud elfogadni, hiába adnának neki mást.

Én ebben hiszek. Amikor a legnagyobb szükségem volt rá (és nem is tudtam) akkor kaptam a legtöbb spirituális segítséget. Rengeteg tanítónál jártam, eszméletlen sok élményt szereztem, rengeteget tanultam, élvezetes módon, jórészt, teljesen ingyen - valahogy mindig úgy alakult. Azóta tudom, azért, mert a sorsomban volt, hogy ezeket megtanuljam, magyarul szükségem volt rá, és adni nem tudtam szinte semmit, mert annyira lenulláztam magam addigra - tudatlanul. Ez egy lehetőség volt az élettől, mert tudatossá akartam válni és erre az élet úgy reagált, hogy adott. Mert egyet akartam az életemmel. És most, érdekes, egy pár éve ugyanígy adom át a lángomat én is - másoknak. És örömem ellem benne. :)

Az ember legnagyobb baja, hogy a maga képére akarja formálni istent, ahelyett, hogy elhinné, jobban tudja isten, mi kell neki. És megtanulná azt akarni, amit ő is Azt hiszem a témánkra vonatkozólag azt mondta Jézus, minket is etet Isten, mint az ég madarait. hát nekem volt szerencsém ezt megtapasztalni.

Nem ítélek el senkit, aki nem így csinálja, én is csak az első lépéseim próbálom tudatosan ez irányba tenni. Angol nyelvet pénzért tanítok, mert ez a megbetegedett világ kötelez arra, hogy pénzt keressek. De rajta vagyok, hogy változtatni tudjak ezen. Mert már megtapasztaltam, hogy az élet ereje sokkal nagyobb, mint az elméé. És a hit ereje sokkal nagyobb, mint a kényszeré.

Bármeddig jutok el ezen az úton halálom napjáig, örülni fogok neki, hogy így döntöttem. :)

Namaste

Jó volt olvasni István meglátását, hogyan szűri meg a pénz azokat, akiknek valóban szükségük van a segítségre:
"...végül a viták segítettek, hogy elegem lett … ugyanis közben megfigyeltem, hogy részvételi díjjal arányban emelkedik a részvétel színvonala, az összhang … és így értettem meg, hogy a pénz tökéletes szűrő, mert elválaszt, mert döntés elé állít, és csak az megy át – dönt az adás, az “áldozat” mellett – akinek valóban érték, amit kaphat, akinek valóban időszerű

… és ettől az egész helyzet megváltozott, mert többé nem az én kenyerem miatt volt fontos, hogy pénz érkezzék, hanem az Alkotás, az Érték hasznosulásához, a Közösség egészséges formálódásához vált abszolút szükségessé, tehát immár nem akkor voltam felelőtlen, ha kértem, hanem akkor, ha nem"
http://www.envagyok.net/tonkrementem/

"Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok."

Máté Evangéliuma 10,7-13

Szellemi, lelki tanításért nem szabadna pénzt kérni. Viszont anyagi tanító kérhet pénzt, de nem élhet vissza a helyzetével. Gondolok most arra, hogy pénzügyi tanácsért, vagy párterápiáért, stb. lehet pénzt kérni. De manapság már van babahordozás és ezerféle más fölösleges tanfolyam, ami régen anyáról leányra szállt. Ez a mai felfogás nem becsületes, nem mások betegségén, és tudatlanságán kell meggazdagodni. Amúgy akikre ráférne egy tanfolyam, pont azok nem fognak elmenni.