Ez arról szól, hogy a túlfűtött érzéseket leválasszuk az adott problémáról. Ezek az érzések, mint a düh, a csalódottság, a szégyen, a mellőzöttség stb sok esetben nem is az adott helyzetből adódnak, hanem a múltban keletkezett és azóta cipelt problémákból. Bonyolíthatja a helyzetet, ha valaki önmagára dühös, saját magával elégedetlen mint például sok esetben a szülő és ezeket az érzéseket ahelyett hogy feldolgozná rávetíti a saját gyerekére.

Mit lehet tenni?

Az erőszakmentes konfliktus kezelés azt jelenti, hogy az egyik fél tudatosan leválassza és feldolgozza a saját érzelmi reakcióit a tényekről. Ezért a vita során a tényekre szorítkozik, a tényekbe pedig nem lehet belekötni, magukért beszélnek. Nagyon fontos felismerni, hogy a másik oldalon álló fél vajon milyen milyen érzelmi válságban van, milyen lelki szükséglete nincs kielégítve.

A kiindulási pont minden esetben az, hogy mindkét oldalnak van amiben igaza van és van amiben nincs. Ha ezt valamelyik fél képtelen belátni, ha a szülő ragaszkodik, hogy eljátssza a tévedhetetlen, képtelen engedni, akkor meg lehet próbálni szembesíteni azokkal az esetekkel amikor kiderült, hogy egyáltalán nem volt igaza. Ha a konfliktusban állók hajlandóak belátni nincs mindenben igazuk, akkor lehet a konfliktust megoldani.

Ha elhangzanak ezek a szavak soha, semmikor, senki, mindig, mindenkor, mindenki, akkor teljesen biztosak lehetünk abban, hogy az illető elveszítette az objektivitását, a képességet, hogy felnőtt módra kezelje a problémát, lement gyerekbe. Ha a szülő gyerekesen viselkedik, hisztizik, játszmázik, akkor a probléma gyökere a szülő gyerekkorában van.

Ugyanez vonatkozik a gyerekekre és a kamaszokra is. Minden gyerekben ott a valódi gyerek és ott van a bölcsesség is.

Írd le konkrétan, mi a problémád, tényszerűen. Szétválasztva magát a helyzetet és az érzéseket. Akkor tudunk konkrét tanácsot, megoldási javaslatot adni.