Csizike mindörökké!
Csizike ha nem lenne, ki kellene találni! ; ))
Kezdetben idegesített az írási stílusa, ahogyan újabb és újabb sorokba írja a tőmondatait, befejezetlen gondolatait. Újabban viszont egyre érdekesebbnek, inspirálóbbnak tartom és egy rendkívüli tanítót fedezek fel a sorok mögött!
Igazán örülök, hogy az Önmegvalósítás.hu aktív tagja, rendszeresen ír nekünk és próbál minket tanítani a maga egyedi stílusában!
Mert ne feledd az örök igazságot:
Csizike itt van.
Jelen van...
Itt és MOST ;-)
Mindig jelen van...
Itt, közöttünk.
Akkor is ha nem látjuk.
De érezzük.
Ugye Te is érzed?
Olvasod?
Hallgatod a klippjeit?
Érted amit üzen?
Érted? Érted, igen, érted teszi.
Mert szeret. ;-)
Jót akar nekünk...
És azt is tudja, hogy mi is szeretjük.
Ugye tudja???
Igen, biztosan tudja!
Szeretünk, kedvelünk, imádunk, rajongunk, elfogadunk Téged csizike!
Itt és MOST.
Csizike, Mindörökké! ;-)
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
35 hozzászólásHatalmas riszpekt ezért a bejegyzésért! Legelőször azt hittem csak engem irritál az, hogy úgy viselkedik mint aki rajtamaradt az lsd-n, de telt-múlt az idő és egyre kevésbé volt már "vicces". Aztán elkezdtem gondolkodni hogy lehet hogy sokan a környezetemben hasonlóan látnak engem is és rájuk is irritálóan hathat egy-egy spirituális áradozás. Igen, tükröt tart ő mindannyiunk elé és próbára teszi az önismeretünket, elfogadásunkat, lelki nyugalmunkat. De már jóideje nem zavar és tiszteletben tartom, egy időben terveztem is, hogy bemásolok neki egy Don Juan-féle tanítást Castanedától, ami szerintem témába vág és talán sokan ezen az oldalon a "második főellenséggel" viaskodunk éppen, szóval ezt most itt megteszem:
"1962. április 8., vasárnap
Beszélgetéseink során don Juan következetesen használta a "tudással rendelkező ember" kifejezést, de soha nem magyarázta meg, mit ért ezen. Megkérdeztem.
- Tudással rendelkező ember az, aki becsülettel kiállta a tanulás nehézségeit - mondta. - Az, aki sietség és eltévelyedés nélkül olyan messzire jutott, ameddig csak bírt a hatalom és tudás titkainak a leleplezésében.
- Bárki lehet tudással rendelkező ember?
- Nem, nem akárki.
- És mit kell csinálnia annak, aki az akar lenni?
- Ki kell hívnia és le kell győznie négy természetes ellenségét.
- Ha legyőzte őket, akkor tudással rendelkező emberlesz?
- Igen. Akkor nevezheti magát annak, ha mind a négyenképes volt felülkerekedni.
- Akkor tehát bárki, aki legyőzi ezeket az ellenségeket,tudással rendelkező ember lehet?
- Igen, az igen.
- Milyen speciális követelményeknek kell eleget tennieannak, aki harcba száll ezekkel?
- Semmilyennek. Mindenki megpróbálhat tudással rendelkező emberré válni; nagyon kevésnek sikerül, de ez természetes. Ezek az ellenségek, akikkel az ember a tudáshoz vezető úton összetalálkozik, valóban félelmetesek, és a legtöbben behódolnak nekik.
- Kik ezek az ellenségek, don Juan?
Nem akart róluk beszélni. Azt mondta, hosszú időnek kell még eltelnie, hogy jelentsen nekem ez valamit. Próbáltam a témánál maradni, és megkérdeztem, hogy szerinte én lehetnék-e tudással rendelkező ember. Erre ő azt válaszolta, hogy ezt senki nem tudja teljes bizonyossággal eldönteni. De én tudni akartam, hogy van-e valami lehetősége arra, hogy meghatározza: nekem személy szerint van-e esélyem erre, vagy nincs. Szerinte ez a négy ellenség elleni harcom kimenetelétől függ, attól, hogy melyikünk győz, ezt viszont lehetetlen megjósolni.
Faggattam, hogy nem tudná-e boszorkánysággal vagy jóslással megmondani a harc végeredményét. Kerek perec közölte, hogy erre nincs semmilyen mód, mivel tudással rendelkező embernek lenni átmeneti dolog. Mikor megkértem, hogy ezt fejtse ki, azt válaszolta:
- Tudással rendelkező embernek lenni nem állandó jellegű dolog. Igazából soha nem lehet teljesen azzá válni.Legfeljebb csak rövid pillanatokra, miután legyőztük anégy természetes ellenséget.
- Szeretném tudni, don Juan, mik ezek!
Nem felelt. Hiába erősködtem, elejtette a témát, és másról kezdett beszélni.
1962. április 15., vasárnap
Hazaindulásom előtt még egyszer rákérdeztem az ellenségekre. Azzal érveltem, hogy miután egy ideig nem tudok visszajönni hozzá, leírhatnám, amiket don Juan mond, és távollétem alatt gondolkozhatnék rajta.
Egy darabig habozott, de végül kötélnek állt.
- Amikor egy ember a tanulás útjára lép, még nem látjatisztán, hová akar eljutni. Hibásak a céljai, és gyenge az akarata. Jutalmakról ábrándozik, melyeket soha nem kaphatmeg, hiszen fogalma sincs a tanulás nehézségeiről. Lassanelkezdi megismerni a tudást; először csak apránként, majdegyre nagyobb adagokban. Hamarosan összecsapnak agondolatai. Amit megtanul, nem az lesz, amit elképzelt,ezért félelem tölti el. A tanulás soha nem olyan, mint amireszámítunk. Minden új lépés a tanulásban újabb feladat elé állítja, és a félelme könyörtelenül fokozódni fog. Az egész célja egy csatamezővé változik. Ezután így folytatta:
- Tehát előbukkant az első természetes ellenség: a Félelem! Szörnyű ellenség, árulással teljes, és nehéz legyőzni.Az út kanyarulataiban áll lesben, rejtőzködve. Ha az embermegijed a jelenlététől és megfutamodik, akkor az ellenségvéget vetett a kutatásának.
- Mi történik azzal az emberrel, aki félelmében elfut?
- Semmi, csak éppen soha nem fog megtanulni semmit.Nem lesz belőle tudással rendelkező ember. Talán egy szájhős válik belőle, vagy csak egy megfélemlített, ártalmatlanvalaki. Mindenesetre legyőzött ember lesz. Első ellenségemeghiúsította vágyait.
- Mit tehet, hogy úrrá legyen a félelmen?
- A válasz igen egyszerű. Nem szabad megfutamodnia.Le kell győznie félelmét, és meg kell tennie a következő,majd az az után következő lépést a tanulásban. Akármeny-nyire retteg, nem szabad leállnia. Ez a szabály! Elérkezikmajd a pillanat, amikor első ellensége visszavonul. Az emberönbizalmat kezd érezni. Szándéka megerősödik, és a tanulásnem jelent már számára elrettentő feladatot. Amikor ez azörömteli pillanat eljön, az ember habozás nélkül állíthatja,hogy legyőzte első természetes ellenségét.
- Ez hirtelen következik be vagy apránként?
- Lépésenként jut el idáig, de a félelem egyszerre és villámgyorsan tűnik el.
- Ezután már soha nem fog félni, hogy valami újabb dolog történik vele?
- Ha egyszer legyőzte a félelmet, egész életére megszabadul tőle, mert a helyét világosság foglalja el. Az elme világossága, mely kitörli a félelmet. Ekkorra az ember már ismeri a saját vágyait, és tudja, hogyan kell ezeket kielégíteni.Előre látja a tanulás minden újabb lépését; minden élestisztasággal jelenik meg. Az ember úgy érzi, semmi sincselőle rejtve. Ekkor találkozott második ellenségével: a Világossággal. Az elme világossága, melyet oly nehéz megszerezni, eloszlatja a félelmet, de ugyanakkor elvakít. Arrakészteti az embert, hogy soha ne kételkedjen magában. Bizonyosságot ad neki, hogy mindent megtehet, mivel tisztánlátja a dolgokat. Ez azonban nagy hiba, olyan, mint valami, ami nem teljes értékű. Ha az ember átadja magát ennek a csalárd hatalomnak, akkor bedőlt a második ellenségnek, és tanulása csak sötétben tapogatózás. Sietni fog, amikor türelmesnek kéne lennie és fordítva. Addig keresgél a tanulásában, amíg eljut odáig, hogy már képtelen bármit is megtanulni.
- Mi történik az így legyőzött emberrel, don Juan? Meghal?
- Nem. Csak éppen a második ellensége megakadályozta,hogy tudással rendelkező ember váljon belőle; ehelyett lelkes harcos vagy bohóc lesz. A drágán megfizetett világosságazonban soha nem vált át újra félelembe és sötétségbe.Mindig világosságban fog élni, csak éppen nem fog semmire vágyakozni és semmit sem fog megtanulni.
- Hogy kerülheti el a legyőzetést?
- Azt kell tennie, amit a félelemmel: le kell győznie a világosságot, és csak akkor használhatja, ha látni akar. Minden új lépést türelmesen meg kell fontolnia; de mindenek -felett látnia kell, hogy világossága csaknem hibának számít.El fog jutni egy olyan pontra, amikor megérti, hogy világossága csak egy pont volt a látása útjában, így győzheti le amásodik ellenségét, és ezzel olyan helyzetbe kerül, amikorsemmi sem sértheti többé. Ez már nem lesz hiba, nem leszpont a szemei előtt. Ez lesz a valódi hatalom.
Tovább folytatta:
- Ekkor ráébred, hogy a hatalom, amit oly régóta hajszol,az övé. Arra használhatja, amire akarja. Szövetségese azutasításait várja, és kívánsága parancs. Mindent lát magakörül. De ezzel szemben is találta magát harmadik ellenségével: a Hatalommal! Ez mind közül a legerősebb. És a legtermészetesebb és legkönnyebb behódolni neki. Végtére is,az ember legyőzhetetlen. Parancsokat oszt; kezdetben kiszámított kockázatokat vállal, végül szabályokat alkot, hiszen ő a mester. Ebben a fázisban az ember nem veszi észrea közeledő harmadik ellenséget. Hirtelen, anélkül hogy észrevette volna, elvesztette a csatát. Ellensége kegyetlen, szeszélyes emberré változtatta.
- Elveszti a hatalmát?
- Nem, a világosságot és a hatalmat nem veszti el soha.
- Akkor mi különbözteti meg a tudással rendelkező embertől?
- Akit a hatalom legyőz, úgy hal meg, hogy soha nemtudta meg, hogyan kell vele bánni. A hatalom csak sorscsapás neki. Az ilyen embernek nincs kontrollja önmaga fölött,és nem tudja, hogyan és mikor használja a hatalmát.
- Véglegesnek tekinthető a vereség ezektől az ellenségektől?
- Természetesen. Ha ezek közül egy is legyőzte az embert, tovább nincs mit tenni.
- Nem lehetséges például, hogy az ember, akit legyőzötta hatalom, belássa a hibáját, és jóvátegye?
- Nem. Ha egyszer behódolt, vége van.
- De mi van, ha csak átmenetileg vakítja el a hatalom, ésazután az ember elutasítja?
- Hát akkor még mindig folyik a harc. Akkor még megpróbálhat tudással rendelkező emberré válni. Akkor győzik le végleg, ha elhagyja magát, és már nem is próbálkozik.
- De don Juan, akkor lehetséges, hogy valaki évekigátadja magát a félelemnek, de végül úrrá lesz rajta.
- Nem, ez nem így van. Ha behódol a félelemnek, sohanem fogja legyőzni, mert elmegy a bátorsága a tanulástól, ésnem is próbálja újra. De ha a félelem közepette próbál tovább haladni évekig a tanulás útján, akkor végül is legyőzi,mert soha nem hódolt be neki teljesen.
- Hogy győzheti le a harmadik ellenséget?
- Erőszakkal el kell utasítania. Rá kell jönnie, hogy a hatalom, amit legyőzöttnek hitt, soha nem lehet az övé. Tartania kell az irányt, és mindent, amit megtanult, óvatosan éshűségesen kell kezelnie. Ha belátja, hogy a világosság és ahatalom önmaga feletti kontroll nélkül súlyos hibának számít, akkor ér el arra a pontra, ahol mindent kézben tud tartani. Tudni fogja, mikor és hogyan használja hatalmát. Ilymódon le is győzte a harmadik ellenségét. Ekkor elérkezett atanulás útjának végére, és akkor figyelmeztetés nélkül, hirtelen szembetalálkozik az utolsó ellenséggel: az Öregkorral.Ez mind közül a legkegyetlenebb, amit nem lehet teljesenlegyőzni, csak harcolni lehet ellene és késleltetni.
így folytatta:
- Ekkorra érkezett el oda az ember, hogy nincs több félelme, elméjének nincs türelmetlen világossága, amikorminden hatalmát kézben tartja, de ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megpihenjen. Ha teljesen átadja magát a pihenés és feledés vágyának, ha vigasztalást talál a saját kimerültségében, akkor elvesztette az utolsó menetet -ellensége gyenge, öreg teremtésként ledöfi. Visszavonulási vágya lerombolja az elért világosságot, hatalmat és tudást. Viszont ha az ember lerázza a fáradtságot, és végigéli, amit a végzete parancsol, akkor nevezhetjük tudással rendelkező embernek, még ha csak egy pillanatig is az - abban a pillanatban, amikor felveszi a harcot utolsó, legyőzhetetlen ellenségével. A világosságnak, hatalomnak és tudásnak ez a pillanata elégséges is számára."
Hát, ez nagyon durvás. Köszi!
Tudjátok, mit vettem észre? Hogy ezek a folyamatok (harcok), mintha EGYSZERRE zajlanának bennem.... nagyon ijesztő....
A félelem, a bármi lehetséges, a mindenre képes vagyok és az önfeladás jelenségei mind egyszerre vannak jelen bennünk. És minden egyes tettünkben odaállnak, és megpróbálnak... vicsorognak...
legalábbis én ezt élem át....
Tiszta őrület...
Nektek nincs ilyen élményetek?
Szerintetek miért van ez?
Aditi
Én ezt máshogy látom, máshogy élem meg. Visszatekintve pár évvel ezelőtt lezáródott életszakaszomra, nagyon durván félelemben éltem azelőtt. Aztán valahogy szembenéztem a félelmemmel (öngyilkosság helyett talán?) és szó szerint elillant, volt-nincs. És soha nem remélt világosság, tisztánlátás jött helyette. És nem félek semmitől azóta sem (persze vannak még neveltetésbeli frusztráció-csökevényeim, de szerintem az nem az a műfaj).
Szóval most tisztánlátás és tudásszomj van (némi komolyabb lustasággal fűszerezve sajnos, de nem hinném hogy ez azonos lenne a negyedik ellenséggel.) Ha ezt a fényt meg megtanulom helyesen kezelni, teljes mértékben ura lenni, akkor fogok rálépni a hatalom, gazdagság, jólét útjára, úgy hiszem. Ami most már lehet hogy kezd kibontakozni kicsit, legalábbis merem remélni.
A negyedik szerintem meg az első háromtól függetlenül jönni fog mindenkinél, ez az az állapot lehet, mikor pl látsz öregeket, akiknek meghal a feleségük, férjük, és elhagyják magukat, nincs miért élniük tovább és nagyon rövid időn belül el is távoznak ők is. Ez a nyugdíjaskor lehet pl, amikor már nincs miért hajtani, dolgozni. Én dolgozni és spirituálisan fejlődni akarok ameddig csak élek, nem aggódok pl azon hogy nem lesz nyugdíjam, mert nemigen lesz. Szóval én így látom ezeket most.
Köszi. Irigyellek. Ne tom, nálam miért van ez az őrület... De már megszoktam, h nálam egy csomó minden nem konvencionálisan működik.... Ha belegondolok, születésem programja szerint én már halott vagyok... Illetve elmentem.
Megmentettek, kicsit úgy, mint Lázárt. Elég gáz, de tényleg így van. Amolyan élő-halott vagyok, két lét között. Néha már tudok ezen a tudatosságommal változtatni. Szerintem ez már önmagában sem kispálya. Elfogadtam a helyzetet, és már kezdem tudni a javamra fordítani. de lehet, h csak a májcserével lesz változás... Akkor talán elmúlik ez a dolgog, és ráállok végre egy pályára?
Annyira gáz. Ezen most tényleg nincs erőm mélázni. Talán pont azért, mert érzékeny pontom. Azért majd fogok.
de ha van valaki, aki tud erről valamit, szóljatok hozzá!
Elkelne a segítség...
A.
Én is irigyelhetnélek csomó képességedért ami nekem nincs még. Viszont most beleolvastam a Féltékenység topikba és rájöttem, hogy nem félelemmel szembenézés volt az nálam, hanem a szeretet űzte el a félelmet. Máson akartam segíteni, de helyette magamon sikerült. Tényleg egy folyamat volt, - ahogy Don Juan is írta - nagyon akartam, amikor pedig együtt álltak hozzá segítő körülmények is (többnapos alkoholos önpusztítás, majd hirtelen abbahagyás és egy éppenakkor megfelelő könyv olvasásába kezdés), akkor egyszerre eltűnt belőlem minden félelem.
Egyébként meg valahol olvastam egy ilyet, hogy "az őrület felismerése az első lépés a gyógyulás felé". Ha már észreveszünk magunkon egy-egy "őrületet", kicsit vagy nagyot, az mindig egy komoly és szükséges lépés.
Köszi, ez egy kicsit megnyugtat. Megkérhetlek rá, hogy írj részletesebben erről a fordulatról? Leginkább az érdekel, mit éltél meg a történésekben... hátha segít beazonosítani a működésem....
De csak ha nem zavar...
Tudod, sokszor az a baj, nem tudom, a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. A gyógyítóm is azt mondta legutóbb, (már évek óta ismer és nyomon követi a változásaimat), hogy fogadjam el, hogy a májam szívja le az energiám olyankor, és ne higgyem hogy nem vagyok elég tudatos....
Ez szintén jólesett és elkezdtem figyelni, és valóban sokszor egyszerűen az történik, ami ma is..., hogy tök jól feküdtem le tegnap, a fejemben, a szívemben helyén a dolgokkal... de kevés energiával ébredtem... Itt van lehetőségem bármit csinálni, tehát megcsináltam a meditációt, és igyekeztem összerázni magam...
de nem lett jobb... ettem... attól még rosszabb...(mert az emésztés nehéz dolog a testemnek)
Igyekeztem kirakni a tudatomból, h mi van...de most ez sem működött
ilyenkor nem tudok jól kommunikálni sem, mert nehezemre esik energiát befektetni....
ha nem vagyok álmos, nem tudok elaludni sem
ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy elindulok... megfigyeltem, sokszor segít... abban a tempóban, amit bírok...
tehát autóztam meg sétáltam egyet egy szép helyen...
És közben észrevettem, h félek... tök bizonytalan vagyok, vagy mi... és ilyenkor van az őrület... hogy TUDOM nem kellene, és teszek is ellene... kívűl-belül.... igyekszem elfogadni a helyzetet is változtatni a figyelmem fókuszán... mégis fennáll ez olyan kettős érzés, remélem nem leszek skizo..
Találkoztam egy emberrel a kikötőben, aki nagyon kedves volt és megkérdezte segíthet-e, mert látta, hogy "olyan bizonytalan vagyok". Ennyire látszik.. Konstatáltam de igyekeztem nem foglalkozni vele, örültem a kedvességének. Azelőtt már ennyitől elkeseredtem..
Most megint ettem és annyira leesett az energia-szintem, h már fájok...
Az h írok, érdekes módon egy kicsit segít...
Szóval ilyenkor igyekszem nem problémát gyártani a dologból, azelőtt ezeket az állapotokat is kompenzálni próbáltam önelemzéssel, mert azt képzeltem, hogy a pszichés hozzáállásom miatt van...
de csak egyre rosszabb lett... ezért is írtam a Sanyinak, h egyszer mindennel le kell állni... :9 nem tom megértette-e
na erre írtam, hogy sokszor nem tudni nálam, mi volt előbb...
most írogatok és igyekszem a jelenbe helyezni a figyelmem. nem könnyű. a testi fájdalom, a rossz közérzet, amin nem tudsz gyorsan változtatni (krónikus) nagyon könnyen és gyorsan leszívja az energiát... ráadásul egy nagy része nem is tudatos...
asszem ilyenkor el kell fogadni h lelassul az ember...
lehet, h most rájöttem vmire... asszem attól félek, h amikor rosszul vagyok, nem tudok teljesíteni, nem tudom úgy élni az életet, ahogy szeretném... és ráadásul ennél a betegségnél ez teljesen kiszámíthatatlan, aztán ugyanúgy visszaáll egy elfogadható szintre... olyankor meg jön a természetes ösztön, hogy éljek és befektessem az energiáim... ezt a világon senki nem érti meg... még a szüleim sem...
lehet, h én még mindig nem fogadtam el?
meg az is baj, h ilyenkor sokszor azt sem tudom, mi esne jól...mi az, ami visszahoz...
az a tapasztalatom, hogy ilyenkor általában egyszer csak "kattan" valami belül, és a jelenbe kerülök. és nem fáj az sem, ami fáj... és találok valamit, ami lefoglal és bírom is csinálni... és amikor a jelenbe kerülök, hirtelen nagyon sok energiát kapok, és eltölt az öröm, és lekezdem szórni... és az nagyon jó....
egyetlen bajom, hogy szeretném már kikapcsolni tudni ezt a hullámvasutazást.... és a jelenben maradni..
asszem az a megoldás...
Namaszte
Aditi
Kedves Edit!
teljesen átéreztem a helyzetedet, és őszintén csodálom a kitartásodat!
én legalulról indultam néhány éve. elindulni az segített, hogy 17 évesen önszántamból feladtam a küzdelmet. de valami csoda folytán kaptam még egy esélyt, és -bár hosszú ideig tartott-, de sikerült kimásznom a gödörből. többé nem engedem magam visszacsúszni, de úgy érzem még messze van az a bizonyos hegycsúcs. bár a felszereltségem igen szerény, azért van rá egy egész életem, hogy megmásszam azt a hegyet! most minden erőmmel a jelenre koncentrálok, és onnan figyelem a történéseket. innen már elég szép a kilátás, de próbálok nem betelni vele és mászni tovább. s ha néha elveszítem a jelen pillanatot és megcsúszik a lábam -gyorsan visszarázódom és mászok tovább!
mind ezen a bizonyos hegyen mászunk. kívánok hát neked és mindenkinek kitartást és erőt! :)
szeretettel
"ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy elindulok... megfigyeltem, sokszor segít.. ..sétáltam egyet egy szép helyen"
"Az h írok, érdekes módon egy kicsit segít..."
"a természetes ösztön, hogy éljek"
"a jelenbe kerülök. és nem fáj az sem, ami fáj... és találok valamit, ami lefoglal és bírom is csinálni... és amikor a jelenbe kerülök, hirtelen nagyon sok energiát kapok, és eltölt az öröm, és lekezdem szórni... és az nagyon jó...."
Szerintem keress még elfoglaltságokat amelyekkel a Jelenben tudsz maradni minél többet, élvezettel csinálod, kevesebbet agyalsz közben feleslegesen olyan dolgokon amiken nem kell, helyette meg inkább sikerélményed lesz és ezáltal pluszban energiát is kapsz az Univerzumtól.. :)) Most így belegondolok és nekem ilyen a melóm, életem mostani szakaszában. De minden Út más és belsőleg ilyeneken nem mentem keresztül amiket írsz, nem tudom úgy átérezni a helyzeted.
Hogy én mit éltem meg a történésekben? Hát leginkább egy ugrásszerű - de azért nem minden életterületre automatikusan kiterjedő - tudatosságemelkedésen mentem át (mint az Interjú a vámpírralban, mikor a vámpír szemével nézi a világot először a tag, vagy mint a fenti videón Gusztáv, vagy mint a Lost in translationben a főszereplő csaj *- és ha már itt tartunk, igen, én is sírtam sokat azután akkortájt, a megkönnyebbüléstől).
Azóta meg csodálattal nézem körülettem azt a pár régi ismerőst, akik ehhez hasonló tudatossági szinten élték mindigis az életüket (persze nem fejlődnek sehova, ők innen indultak volna?), és az is meglep hogy a régi, legközelebbi barátaim mennyire tudattalanok hozzájuk képest, ugyanúgy mint én is régen, csak akkor ezt nem láttam át, akkor még nem volt hozzá szemüvegem.
(ehh, de kár hogy osztani róla az észt, filozofálgatni ezeken sokkal könnyebb mint csinálni és megvalósítani önmagunkat)
*ja és még idesorolhatnám érzékeltetésképpen a Hivatali Patkányok háttérsztoriját is, az egy spirituális vígjáték, régen teljesen más szemmel láttam és más dolgok miatt tetszett mint ma megnézve :)
Köszönöm hozzászólásaitokat, a segítségnyújtást...
A Gusztávos videót csak most néztem meg, tényleg állati! :)
Valami ilyen állapotot él át az ember, amikor tudat alatt fél, tényleg...
csak azon tűnődtem, h mi van akkor, ha tudod ezt, mégsem tudsz változtatni a dolgon?
megtapasztalatam azt is, amikor tudatosan változtattam a belső megélésen, és tökéletesen átéltem, amit Gusztáv is... csak nem vígsággal váltottam ki, hanem önmizalommal, kedvességgel... és hirtelen mindenki tükrözni kezdte a magabiztosságom... és csodák csodája, mindenki kedves lett...
csakhogy ehhez energia kell...
és ma ezért nehezebben ment... ilyenkor mindig segítséget kérek a fentiektől... hogy adják tudtomra (tudatosíthassam), miért...
és milyen csodás az élet....
megadta a választ...
leírom nektek: beszélgettem egy nővérrel, aki nagyon kedves és határozott, nyílt személyiség. Szóba kerültek a családi dolgok, kiderült, ők is szenvednek (mint sokan) a mostani országos helyzettől...
Kiderült, a fia, bár van szakmája egy ideje nem talál munkát, ami nagyon megnehezíti a helyzetüket, ők is azok közé tartoznak, akiket fenyeget, h bedőlhet a lakáshitelük... friss család, kis gyerek...stb..
beszélgettünk arról, hogy vajon miért történik ez az országban, miért hagyják magukat az emberek kihasználni és tönkretenni ilyen szinten? Miért nem tudunk kiállni magunkért, és helyretenni a dolgokat?
És rájöttem a félelmem okára: hogy mások ítélete alapján ítélem meg a helyzetem... ez az, ami annyira lehúz... mint Gusztáv .. :)
aki munkanélkülivé válik, még ha tehetséges, szorgalmas ember is, szembe kell néznie a ténnyel, hogy még a munkaközponban ücsörgő, tök tudatlan nénik is lefitymálják...
én munkanélkülivé, család-nélkülivé, anyagi javak-nélkülivé, egészség-nélkülivé váltam az össze okozatával együtt, ami időnként elég látványos (min pl. a séta közben)
szembe kell nézni a ténnyel, h az emberek vagy nem tudják, mire van szükséged, még ha jóakaratúak is, vagy nem is érdekli őket, és sokszor meg is ítélnek, bár fogalmuk sincs ki vagy...
ez a mindennapok legkülönbözőbb helyzeteiben egy csomó belső konfliktust okozhat...
tehát: tudni kell, ki vagyok, és a szívemben őrizni....
ez a állapot már évek óta tart, és nem lehet tudni meddig...
asszem a bizonytalanságom egyik oka éppen az, h néha komolyan nem tudom eldönteni, ki vagyok... hiszen minden, ami voltam, mára szinte nincs... rólam aztán tényleg lehántotta az élet a személyiség-ruháimat....
az elmélet az, hogy vagy, aki vagy,
ne mások szemével, és a külsőségeid alapján ítéld meg magad...
valószínűleg azért kaptam ezt a feladatot, h gyakoroljam ezt a tudatot...
hát odaadták rendesen...
mert ebben az állapotban még az elfoglaltságaimat sem könnyű megtalálni, nemhogy pénzt keresni, h kielégíthessem néhány családtagom elvárását...
de mindennap szembenézni a ténnyel, h nem vagy alkalmas erre, vagy arra, úgy hogy ezt elfogadd, és mások elégedetlenségét, esetleg dühét, haragját , bűntudatkeltő manővereit lepöcköld magadról.....
hát, nem kívánom senkinek....
mindenesetre jól döntöttem, h eljövök ide, ez egy szanatórium, és tényleg, úgy tűnik, beválik a tervem: h leválasztva magam az otthoni környezetről elválik jobban, mi az, ami az én dolgom, és nekem kell felismerni és helyrerakni, és mi az, ami a körülöttem levőké....
és továbbra is adózom a Mindenség csodájának: hogy mindig megmutatja azt, amire szükségünk van, és mindig ad, ha kopogtatunk...
és még valami: még a szenvedéseinkkel is részt veszünk a Mindenség csodás táncában, hoszen ma egy fontos kérdésemre választ leltem, felismerhettem a tudatom mélyén rejtőző szörnyet, hogy dolgozhassak vele ezután... és segítséget nyújthatok a nővérnek, mert éppen ismerek egy szervezetet, aki ilyen ügyekkel foglalkozik....
asszem erre írta valaki, hogy azért sem érdemes ítélni, mert sokszor az életünkkel szolgálunk, ami adott esetben nem csupa boldogság, sőt...
bár én továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy lehet szenvedés nélkül élni, még egy ilyen életet is, mint az enyém... és azon vagyok....
mert az élet gyönyörű, csak nem mindig tudjuk annak megélni a négy szörny miatt, amiről Don Juan is ír.....
Namaszte
Az éjjel olvastam ezeket a bejegyzéseket, Tőled.
Csak szeretném leírni, mik jutottak az eszembe:
Máj funkciói: energiatermelés, hiszen glükózt termel az élelmiszerekből
-energiaraktározás, glikén-keményítőt készít, kb.:500 kalóra tartalékolása után zsírrá alakítja a táplálékot, rosszabb napokra
-Fehérje-anyagcsere: aminósavakká bontja a fehérjéket, képes más aminósavak előállítására is.
- méregtelenítés (értékelési zavarok, mi a káros vagy jó nekünk?)
-epefolyadék termelése.
Azaz
milyen a kapcsolatom Istennel? Hol nem ismerem a mértéket életem területein? Bízom-e, hogy ha minden Isten kezében van, akkor minden, ami történik az jó, vagy az Egó lázad és kézbe akarja venni a dolgok irányítását?
Aztán eszembe jutott még 1 meditáció: amikor megkérdezed az adott szervet, mire van szüksége? Próbálsz vele kommunikálni. Lehet hülyén hangzik, de miért, ne? Minden szervünk tudattal létező élőlény. Lehet félelmek gyötrik, lehet retteg a megsemmisüléstől.
Vagy mikor medi közben kéred az Isteni fényt beáramolni a korona-csakrán át, le egészen a tested minden pontjára, különös figyelmet fordítva a májra. Ha elveszi másképp az energiád, bizonyára azért teszi, mert szüksége van rá. Akkor miért ne adj? Csak ne más szervtől, vagy működésedtől vegye el, hanem a tiszta és kiapadhatatlan forrásból.
Aztán (erről csak hallodtam, még nem próbáltam) lehet kérni szerv-cserét meditáció alatt. Ezt csak akkor szokták javasolni, hogyha az adott szerv, képtelen gyógyulni.
Itt a megoldás a tudatos munka, és az idő. A türelem.
Ha műtétre kerül sor, kerüljön, mi van, ha tényleg ez a megoldás? Azt én nem tudhatom.
Merj kérni az Égiektől ebben az irányban is információkat.
Mindenek előtt Bízz.
Óriási tananyagot kaptál, de 1 álmomban annak idején megjelent 1 "Mesterem", akkoriban lázadtam a világ ellen, sajnáltam magam, miért pont velem történnek "rossz" dolgok. Erre álmomban 1 idegen városba csöppentem, bementem 1 templomba, ahol látom 2 anyuka pletykálgat, mire 1 gyerek legurult a 45 fokos lépcső legaljáig. Megijjedtem, rohantam a gyerekhez, közben éktelen haragra gerjedtem, nem figyelnek az anyák e gyermekre, meg is halhatot volna, mire megszólalt valaki akivel vallási vitába bonyolódtam. Mireészre vettem a templom sarkában gugol 1 különös alak. Nyugalom sugárzott belőle. Szavaival helyretette a lelkemet: gondolod Isten nem annyi terhet tesz valakire, mint amennyiről tudja, ezt még megoldja? Gondolod, rosszat akar neki?
Szégyeltem magam. Nem bíztam. Csak lázadtam. Azóta is vannak még kifakadások, de korántsem jutt eszembe, hogy bűnhődök, mikor én nem is vétkeztem, ó én ártatlan szent ember!
Pillanatokra meglátom magam kívül állóként, mit tettem, mi ennek az oka és ebből mi következik.
Ez ad erőt nekem. Tanulom még elfogadni magam, azt, hogyha hibázom is, fel kell állni, megrázni magam, és tovább menni. Kitörések viszont nincsennek már. Belátom, hogy nem vezetnek sehová. TUDOM, minden Értem van.
Aditi, erőt és mérhetetlen kitartást kívánok neked. Meg tudod oldani, hiszen már így is 2 lábon járó csoda vagy. Bízz, a többit, hagyd Istenre. De vedd ki a részed a "munkából".
Nekem ez fogalmazódott meg.
Remélem valamicske segítséget tudtam adni. Mást nem igazán tehetek. Más se, hiszen ez a Te "terhed".
De szerintem ezidáig is jól tanulod a leckét, majd írj, ha valamit megtapasztaltál, kíváncsi vagyok, Neked mit adtak ezek, ha van kedved hozzá. A megtapasztalásaidból, mi is tanulhatunk.
Ölellek, minden szeretetemmel:
Üdv, Béke
Buddhanita
Ui.: Deeksha feltőltést próbáltál már? Beírok 1 linket, itt utána nézhetsz: www.//sites.google.com/site/deekshasite/, Prém Zsuzsit azaz Jázmint nagyon ajánlom, de szóba jöhet a Reiki vagy más energiagyógyászat is. Csak én szerintem a Deeksha talán az idevaló:), de ez csak a magán véleményem , pusz
Megírtam a májproblémákhoz a gondolataimat, kimentem a kutyusokhoz , a szokásos evés-ivás ceremóniáját levezettni. Mire meglátom, szomszédasszonyom, (aki mellesleg szektás boszinak hisz )
tolat ki az autójával, odakiáltok: - Hogy vagy, szomszédasszony?
-tegnap este majdnem az ügyeleten kötöttem ki, a mentősök fecskendeztek belém 4 ampulla valamit, most megyek a dokihoz, 10-re van időpontom, a májjammal van valami gubanc, olyan, mintha 100 tű szúrkálna, már kész vagyok.
Nem tudtam mit is mondjak, hiszen alapvetőleg boszinak hisz, a spiri dolgokra ennyit szokott reagálni, az meg mi a fene? - így gyakoroltam a "Csend" gyakorlatát, jobbulást kívánva elvégeztem dolgomat, és bejöttem.
Véletlenek? Léteznek?
Ez is 1 megtapasztalás. Remélem rendeződnek dolgai.
Most csak ennyi, üdv,
Béke
Most olvastam csak ezt a bejegyzésed...
és igen, tökéletesen jól látod, nagyon ügyes vagy!
és fontos, hogy megerősítettél.
és éppen most jutottam el a lázadás feladásáig....
Az Isten-blogodban ma írtam választ, megvolt a fordulat...
ELFOGADÁS
tudom, hogy most jön az oroszlán-része, de eddig még minden kört vettem, ezt is fogom.
és ami most jön, azt csak alázattal lehet túlélni
ezt is tudom
ezért gyanítom, hogy nem sokáig fogok itten írogatni már
a szellemi gyakorlatokat mind gyakorolom
amikor +befűz az ego", mint az elmúlt hetekben, valahogy nem tudok tartósan energiát nyerni föntről.
erre mondta a mesterem hogy olyan mintha a szellemem nem mindig lenne velem
de egy kicsit reménykedek, hogy ez most megváltozik
azt hiszem valami ilyesmit érzek
és tudom, hogy egy családi karmát már oldottam
BŰNTUDAT -ÖNVÁD
egy gén a sok közül, amiből áll a betegség kódja...:)
Nagyon köszönöm.
És igen, nincsenek véletlenek.
Jó, hogy ezeket már te is így észreveszed.
A szellemeink pontosan tudják, mikor hol kell lennünk.
Hogy segíthessünk.
Magunkon, és másokon.
Úgy, ahogy éppen vagyunk.
Tökéletlenül, akár.
Szeretettel
Namaszte
Nagyon tetszett a Don Juan történet. Köszi!!:)))
Hát Gustávról ne is beszéljek:)))
Mackó
Hát Csizike:))
Igen, szerintem senkit nem hagy hidegen a jelenléte.
Nekem egy nagy problémám van Vele:
NEM BÍROM VÉGIGOLVASNI AZ ISZONYATOS MENNYISÉGŰ ÍRÁSAIT!!!:)
Pedig elolvasnám...
De nem megy...:)
ITT ÉS MOST sem megy:(
De egy másik itt és mostban...
Igen, akkor elolvasom,
mert azért érdekel:)
Egyébként pont ezért, mert mostanában tényleg nem olvasom végig, nem is mondanék semmit.
Üdv:
Mackó
Elfelejtettem szólni.
Erre az oldalra mindenkinek...
És abban Te is benne vagy! ;-)
Itt és MOST.
Csizikésen szabad csak írni!!!
Te pedig Edit...
Szánj rá időt...
Szánj időt magadra.
Mert megérdemled.
Ugye tudod?!
Hogy elolvasd a Csizike összeset!
Neked ez kell.
Mert mindig rohansz. ;-)
És semmire sincs időd.
Legfőképpen a fontos dolgokra.
Ez pedig fontos, nagyon fontos!
Szia Kedves Gentle Jaguar!
Köszönöm szépen a Don Juan idézetet...
Milyen érdekes, és milyen kicsi a világ: ezt a könyvet 'véletlenül' -amiből ez való-, én is olvastam...
Legjobb Barátom, Mesterem kedvenc könyvei Carlos Castenada Don Juanos könyvei...
Ő pontosan ugyanúgy érzékelte/érzékeli és tapasztalta meg/tapasztalja a vaóságot, ahogyan azt Carlos Castenada és Don Juan elmondja... Ő ezen könyvek minden egyes szavát pontosan érti, és tudja, hogy mi micsoda is valójában... Nekem, amikor olvastam, a fele még kínai volt... mert hát azért sok érdekes és furcsa, különös és különleges dolog van ezekben a könyvekben...
Azt mondta a Barátom... (mivel nem értettem pontosan a leírtakat), hogy még nincs ERŐ-m hozzá...
De majd egyszer eljő az a Pillanat...
Legalábbis Ő bízik benne és reméli... (és tudja)... ;-)
Minden esetre köszönöm szépen az Idézetet.
Elgondolkodok rajta... ;-)
Ha tudnád mennyire beletrafáltál... ;-)))
Tölts ki gyorsan egy Lottó-szelvényt! ;-)
;-)
az a baj, hogy nem hiszek a szerencsében :)
Igen, ez az.
Köszönjük a bejegyzést, nagyon jó.
Remélem nem haragszol meg, hogy egy kicsit kifiguráztuk az írási stílusodat! Nem rossz szándékból tesszük, csupán ilyen humoros kedvünkben vagyunk ma.
Eredetileg nem is ezt szántam eme blogbejegyzés lényegének, hanem azt, hogy nyilvánosan elismerjelek, elismerjem a szavaidat, mert érzem bennük az erőt, a tudást és a bölcsességet.
Hiszen akárhogyan is poénkodunk és próbálunk Téged utánozni, a soraink nekünk a fejünkből jönnek és nem belülről, a szívünkből!
Szóval csak hajrá, írjál továbbra is így, ahogyan eddig! Akinek szeme van, látja!
Kedves Sanyi...
Nem rohanok MOST.
De Mackó vagyok ITT és MOST....:)))
Megérdemlem tudom, mert csak MOST tudom megtenni....
Nincs más, csak ITT és MOST:-)
Olvasok máris, mert fő a tudás, ....
na meg a bölcsesség...
Hol van Csizike?...
Alszik éppen MOST!:(
Hajnalban ír, mert akkor van MOST:))
Üdv. Neked Csizike,
Írjál sokat, csak RÖVIDEN:))))
Mackó
"Minden ember, és minden apró mozzanat
Életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig,
hogy most mit kezdesz vele
szintén csak Rajtad áll."
Richard Bach - Illúziók
Hogy ne legyenek illúzióid... ;-)
www.illuziok.hu
Csizike ;-)
Köszönöm szépen a szavaidat, Sanyi.
Csizike ;-)
CSIZIKE
Maga egy KINCS egy CSODA ITT és MOST...
;-)
TE ELGONDOLKOZTÁL MÁR AZON KI VAN MÖGÖTTE??????
CSAK RAJTAD MÚLIK, HOGY ÉSZRE VESZED E?
A TE DÖNTÉSED!!!!
;-)
Sokat ír? Hm?
MOST kell ÉLNI!!!
MOST kell írni!!!
MOST kell olvasni!!!
Mert ITT és MOST van köztünk.....
;-)
Légy a tudatos jelenlét pillanatában, mint ő. Lusta vagy olvasni? Mi emberek gyarlók vagyunk és lusták, pedig nem kell mást tenned mint meghozni a megfelelő döntést, hogy olvasni akarod őt.
Ehhez tudatosság kell!!!
Ilyen egyszerű, te tudatos vagy?
Szeret
Tanít
Elgondolkodtat
Neked mit ad?
Nekem sokat;-)
Ne csak Nézd az írásait,hanem Lásd!!! OLVASS a sorok közt....
"Ami igazán lényeges a szemnek láthatatlan."
Ami megszületik benne az nem fejből az a szívéből jön;-)És köszönöm az Itt LÉTÉT a Jelen Létét.
És a szívét:-))))
Fogadd Szeretettel Tőlem
Bea
;-)
Csizike hajnalban van JELEN.
;-)
Mikor az emberek mélyen ALSZANAK.
És te???
ALSZOL vagy ÉBREN vagy?;-)
Mert mikor mi mélyen alszunk és épp álmodunk ő fent van.
Éberen Jelen van a Mostban.
Most döntsd el Aludni akarsz vagy Ébren lenni?
Döntsd el te magad....
MOST ;-)
Az emberek nappal is mélyen alszanak...
mert olyanok, mint a Hold-kórosok...
miközben rémeket álmodnak...
és félnek...
és egy megváltás lesz a Felébredés...
;-)
Csizike ;-)
Bevallom, hogy én még
nem tudok sem ITT lenni.................. :)
sem Mostban olvasni, MINt ahOGY MOST
IS dadogok, amikor ezt stilus próbálgatom.
Hiába, még nem tudok lóugrásban olvasni,
és félek........... (feloldom), hogy mire a végére érek,
ez többszörös évismétléssel sem sikerült eddig.............
addigra a MÚLTBAN vagyok ami TILOS...............
az ITT ÉS MOST-ban
VAGY
csak nem tudom mi az ITT ha nem MOST van ill. mi van amikor MOST van és nem
ITT ????
Szerencse, hogy ebben a korban már nem papiron kommunikálunk, mert
sírnának a természetvédők.
Ha netán itt az egy CSIZIKE lenne egy irás mértékegysége, akkor visszafejtő programot fogok
rá irni, bizton segiteni
fog
vagy
sem
de
TALÁN
üdv!
Köszönöm szépen. ;-)
Ez az írás nagyon jól esett. ;-)
Először, amikor megláttam a Legfrissebbek között ezt a blog-címet egyszerre csodálkoztam, nem értettem, örültem, röhögtem és kíváncsi lettem... ;-)
Gondoltam magamban, majd ezt írom be rá:
"Gyerekek-Gyerekek!
Pár napig nem vagyok internet közelben, és mire visszajövök, van egy saját (rólam szóló) blogom az Önmegvalósításon?
Ejnye-bejnye... ;-)
Hát kinek volt ez az Ötlete?
Kitől telik ki ilyesmi?
Ki ilyen pihent agyú?"
Aztán persze nagyon felkelt bennem a kíváncsiság, hogy vajon mit írhattok rólam, miért íródhatott ez a blog, stb...
Nagyon Nagy Szeretettel olvastam a (nyitó) Soraidat, Sanyi.
Tényleg, Szó Szerint Átjár(t) a Szeretet... még MOST is... ;-)
Egy könnycsepp a Szeretettől - amely megindított - végigcsordult az arcomon...
Köszönöm az Elismerő Soraidat.
Köszönöm, hogy Szerettek. ;-)
Tudom, hogy néha "kihívás" ("idegesítő", zavaró, "sok") vagyok.
Néha direkt vagyok provokáló, provokatív...
Hogy elinduljon a Lavina...Benned... ;-)
Mert már tudom, hogy néha egy rúgás felébresztőbb, mint egy simogatás...
"Amit Tagadsz, az Állítod."
"Aminek ellenállsz, annak a hatása alatt vagy."
(Próbáld csak meg nyomni a falat!... ;-)
Néha a pofájába kell vágni az embernek - képletesen szólva - a saját szarát, hogy FELÉBREDJEN.
Ha csak úgy szépen lassan, óvatosan oda visszük... és bekenjük vele... attól még a szeme sem rezzen... ;-)
Tudom, hogy néha a legdúrvább, legdrasztikusabb, legváratlanabb dolgok, amelyeknek a legjobban ellenállsz... na azok ütnek csak be igazán... és azok kezdenek el mocorogni Benned... és golyózni, flipperezni még akár hetek-hónapok-évek múlva is... és azok indítanak el Benned egy keresési és ráébredési, tudatosodási folyamatot...
Pl. a legutóbbi, a 'Mi a véleményed a Féltékenységről?' blogban a Hazugságról szóló...
Tudom, hogy ellenállsz neki... hogy ez Rád nem vonatkozik... tudom, hogy kikéred magadnak, és váltig állítod, hogy Te nem...
De mégis elkezd golyózni benned... mert valamit megmozdít... foglalkozol vele, mert foglalkoztat... és rájössz, hogy dehogyis nem...Te sem vagy a ritka kivétel...még...nem. ;-)
Az az igazság, hogy amikor Sanyi "betiltotta(d)" a 'Youtube Videók Nektek! ;-)' című blogomat - amit azóta már újra megnyitott(ál) (Köszönöm szépen. ;-), akkor gondolkoztam rajta, hogy soha többé nem foglalkozok az Önmegvalósítás.hu oldallal... már egy szót sem írok... egy percet sem "vesztegetem" rá...
Aztán persze megenyhültem... mert 1.túlléptem a hirtelen sértődöttségemen,
2. és ez a legfontosabb dolog: Szeretem ezt az oldalt... Szeretek itt írni... Szeretek itt olvasgatni... Kíváncsi vagyok az Emberekék véleményeire, hozzászólásaira... és tetszik ez az egész... és ez is fontos...
Itt jöttem rá például arra is, hogy ami tetszik az embernek, ahol jól érzi magát, ami szimpatikus hely... OTT SZERET LENNI, mert OTT ÉRZI JÓL MAGÁT... és ott alkot, ott ténykedik, ott mókol és szöszmötöl...
Irogathatnék máshol is... blogokat is... lenne rá lehetőségem...
De én itt akarok... mert itt jól érzem magam... mert tetszik ez az egész... tágas, szép, gusztusos, igényes, kulturált... meg ilyenek.. szóval értitek... ;-)
Ahol jó, ott jó... Ilyen egyszerűen... nem kell ezt (sem) túl ragozni. ;-)
Szóval újra és újra itt vagyok..., mindig, amikor net-közelben vagyok rákattintok, vannak új ötleteim, amik mocorognak bennem és megvalósításra várnak bennem...
Az az Igazság, hogy szeretem ezt az oldalt, tetszik, a karakterisztikája, a külső megjelenése, az elrendezése, a designja, minden...
Szóval szeretek itt lenni... és jól érzem itt magamat.
Érdekes, hogy nemrég szanáltam a fiókjaimban, és előkerültek belőle több évvel ezelőtti kinyomtatott oldalak az Önmegvalósítás.hu-ról, amiket én sokat olvastam és nagy becsben tartottam... akár a Tantrikus Szex-szel kapcsolatos írások és tanfolyam, trénig, akár sok minden más tekintetében...
Ma meg itt vagyok, mint résztvevő "tag", mint az "alkotó gárda" egyik tagja...
Ha ez egy (internetes) újság lenne, akkor mint ennek az újságnak az egyik újságírója, szerkesztője...
És ezt élvezem...
Tulajdonképpen kiírom magamból, ami bennem van...
Magyarul azt csinálom, ami jól esik...
Tehát: élvezem az, amit csinálom, mert jól esik.
Ez az ÖNMEGVALÓSÍTÁS.
Az Egész Életünk erről kéne, hogy szóljon...
Én ezt minél inkább tudatosítja magában az ember... és minél tisztábbra tudatosodik benn minden... annál inkább az Egész Élete egy Önmegvalósítás lesz... egy Önmegvalósítássá alakul át...
És tulajdonképpen ezért jöttünk, ez a dolgunk, hogy ezt megéljük: hogy az Önmagunk Életét Éljük...
Hogy Azok Legyünk, Akik Vagyunk.
És hogy azt csináljuk, amit csinálni akarunk, szeretnénk, kívánunk és vágyunk...ami jön, ami jól esik, ami örömet okoz, ami boldoggá tesz és felszabadít...
És ha a helyére kerül a Szívünk, helyére kerül az Életünk is... ;-)
Isten Kezébe, Isten Szívébe... ;-)
Ha lehet: olyat csinálj az Életedben, amit ingyen is csinálnál...
Sőt, amiért még Te fizetnél...
És akkor a helyén lesz a Szíved.
helyén lesz az életed.
Vállald fel Önmagadat!
Légy Bátor!
És Vidám
;-)
Tulajdonképpen itt az Önmegvalosításon számomra tényleg ötvöződik az Önismeret, a Spiritualitás, az Ezotéria, az Önfejlesztés, az Önkifejezés, Önmegvalósítás, és a Humor, a Lazaság... a Szabadság és a Kötetlenség... az Elvárások Nélküliség... és ez az Igazi Szabadság... ;-)
Hogy azt csinálhatok, amit akarok, és az úgy jó...
Ez a Nagyfokú Elfogadás és Bizalom is egyben...
Hogy bármit csinálhatok... mert az jó, az helyén való. ;-)
Szeretem ezt az oladalt.
Jó itt lenni.
Élvezem.
Jól érzem itt magamat.
Tényleg adni akarok az Embereknek... és szinesíteni, gazdagítani, tartalmasabbá tenni az Életeteket...
Hozzájárulni a Ti Hétköznapi Csodátokhoz... ha és amivel tudok... ;-)))
Köszönöm, hogy elismertek ezért.
Ezt nem vártam...
és nem számítottam rá... mert hisz erre nem is lehet...
De nagyon jól esett... Ezt meg kell mondanom.
És köszönöm. ;-)
Én is szeretlek Benneteket.
Örülök, hogy itt lehetek.
Azt hiszem, ez egy klassz kis közösség...
Egy Család.
Még így fizikailag távol is egymástól, és idegenül, ismeretlenül is... ismerjük egymást... részesei vagyunk egymás Létének, egymás Életének...
És tudod mit?
Ez nekem így most jó... ;-)
Örülök, ha van vevő arra, amit én (vagy rajtam keresztül Valami Más, vagy Valaki Más) adok...
Szeretek adni... kisugározni magamból... és jó érzés az, ha ez visszhangra, nyitott fülekre és Szívekre, Tudatokra talál...
Ha valakinél célba ér az "Üzenetem", az Ajándékom...
Köszönöm szépen még egyszer az elismerő, kedves, váratlan és meglepő, de ugyanakkor SZÍVET MELENGETŐ szavakat.
Jól esett...
Ui: Hát Sanyi, ezzel nagyon megleptél!!! ;-)))
De jó! ;-)))
Hála és Köszönet (Szeretet) érte.
Szeretettel:
Csizike ;-)
;-)
woow! hát volt rajtad egy virtuális spam-zár kb két hónapja részemről, azóta ez az első hosszabb hozzászólás amit elolvastam tőled - le a kalappal, ez nagyon átjött!
én is amúgy kizárásos alapon, bármennyire is keresgélnék tovább, még mindig ezen az oldalon találkozok a legtöbb "szakemberrel."
Szia Csizike!:)
Elolvastam!!!! Végig!!!!;-)
Komolyan, ITT és MOST.
Pedig rohanok, MOST.
De megérte.....;-)
És eszembe jutott egy dal szöveg:
"Ha sírni látod a bohócot,
Tudd, meg hogy miattad sír.
Arcán gördül végig mindaz,
Amit a szíve nem bír"
Szóval egy könnycseppet csaltál a szemembe.
Tényleg jó ez az oldal
A legjobb;-)
Üdv.:
Mackó
Hogy egy-két dologban nem voltunk eléggé egyértelműek?