Mohóság....
A múltkori hétvégén én magam gyűjthettem ametisztet. Kedves vendéglátóm megígérte, hogy elvisz oda, ahol ametisztet lehet gyűjteni.
Én eddig csak az üzletekben láttam ametisztet. Bennem volt az öröm, hogy mennyire fantasztikus érzés lesz ametisztet keresni. Az volt a fejecskémben, hogy remélem szerencsém lesz és találok egy szép ametisztet. Valamiért azt gondoltam, hogy szerencse kell hozzá, hogy találjak majd ametisztet. Saját magam talált ametisztem lesz.
Másnap reggel indultunk. Vendéglátóm azt mondta, hogy hoz zacskót az ametisztnek. Zacskót? Kis fejecskémben mosolyogtam, örülök, ha legalább egyet találok.
Megérkeztünk. Két falu között az út mentén. Kiszálltunk az autóból és megmutatta, hogy melyik területen van ametiszt. Borsóföld volt, a borsók között kerestük az ametisztet….
Volt egy rész, ahol kicsit ritkábban nőtt a borsó…. hihetetlen látvány volt. Kis lila kövek a földben. Bármerre néztem minden hol megpillantottam egy kis lila kövecskét. Fantasztikus érzés volt. Magam gyűjthetek ametisztet.
Amit láttam, próbáltam összeszedni. Volt kicsike, kicsit nagyobb…csak épp meg kell őket szépen tisztítani. Éreztem magamban a mohóságot. Minél többet gyűjteni, esetleg minél nagyobbat? Itt is van, ott is van….jaj, milyen szépek…. Visszaindultunk. Azt éreztem, hogy ide még vissza kell jönnöm, esetleg mikor megyek haza erre jövök, vagy eljövök majd mégegyszer….
Miért? Ez vagyok én, mohó….minél többet, minél nagyobbat, aztán, hogy mit kezdek vele, azt majd kitalálom később…
Éreztem, ha ott jelen lettem volna, ha kapcsolatban vagyok az Énemmel, akkor más lett volna a helyzet. Egy kicsit befelé figyelek, ráhangolódom az Énemre, az ametisztre és megérzés alapján gyűjtök ametisztet….ehelyett mohó kis énem volt jelen….
Tanultam belőle….milyen mikor az én irányít és milyen lenne, ha az Én irányítana. Természetesen ez az élet bármely más területére igaz lehet.... az én és Én irányította élet között van a különbség.... igyekszem egyre többet kapcsolatban lenni az én fantasztikus Én-emmel.....
- Oneness blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
7 hozzászólásSzép, hogy így felismerted a mohóságot. Az jutott eszembe, mi lenne, ha meditálnál rá, hogy te magad vagy egy ametiszt kő... hogy milyen ametisztnek lenni :) válj eggyé vele, hátha felbukkan valami...
Kedves Kirsikka,
Meditáljak arra, hogy egy ametiszt vagyok? Úgy éreztem ezek a meditációk nem mennek nekem…vagyis inkább úgy mondanám, hogy mi is az, hogy meditáció? Valamiért mégis ott motoszkált bennem az érzés, hogy miért írtad ezt.
Szerda este egy telefonhívást vártam. Izgatott voltam a hívás miatt. Ha izgatott vagyok valami miatt, hallgatok egy jó kis zenét, becsukom a szemem és csak vagyok. Csak fekszem és vagyok. Aztán eszembe jutottál és az, hogy ametiszt vagyok. Elképzeltem, hogy ametiszt vagyok és körbe vesz a föld. Vizes, sáros föld, én pedig, mint ametiszt lilán csillogok. Az első érzésem az volt, hogy mozdulatlan vagyok. Ez a mozdulatlanság érzés, frusztráló érzés volt számomra. Azt éreztem, hogy gúzsba vagyok kötve…. Nem tehetek semmit. Megszólalt a telefonom…
Aztán később átgondoltam, hogy furcsa, hogy épp ez a mozdulatlanság jutott eszembe az ametisztről. Most épp azt tanulom az életben, hogy hogyan figyeljek befelé. Hogyan teremtsek bent és várjak türelemmel arra, hogy a belső életem megjelenjen a külső valóságomban. Ezt nekem még tanulnom kell. Még mindig kint akarok tenni, megvalósítani, elérni. Most tanulok belülről élni és kint várni….mondjuk úgy mozdulatlan lenni….és várni, hogy mi az, amit az élet ad….
Köszönöm a gondolatod megosztását, valamit ismét tanultam magamról…
Köszönettel,
Oneness
hanem teremtettél az egódon belül egy szigetet, ahonnan kisöpröd a problémákat, ahelyett hogy szembenéznél velük.
Amit csinálsz azt elfojtásnak hívják.
A problémák viszont azért vannak, hogy tanítsanak és meg van az a roppant bosszantó szokásuk, hogy amíg a dolgukkal nem végeztek állandóan visszatérnek. Hiába söpröd ki újra és újra.
Érdekel mit szimbolizál a sáros föld és a gúzsba kötöttség?
"hanem teremtettél az egódon belül egy szigetet, ahonnan kisöpröd a problémákat, ahelyett hogy szembenéznél velük"
Azt hiszem koccinthatunk, hiszen a ritka esetek egyikét élem most. Tökéletesen egyetértek Veled.
Bár kicsit motoszkál bennem a kisördög, hogy talán mégsem ugyanazt értjük a gondolat alatt.
Mert ha gondolatban nem félresöpröd a problémát, hanem "MEGOLDOD", az nem ugyanaz? Dehogynem. Az is a szembenézés hiánya. Nem élem meg a valóságban, hanem meditációban, a külső körülmények kizárásával próbálom megoldani, feloldani a helyzetet.
De ahogy egy boxmeccset nem lehet az ellenfél nélkül lejátszani, ugyanúgy nem lehet egy problémásnak tűnő élethelyzetet sem megoldani a valós megélés, szembenézés elkerülésével.
A vélt siker csak az ego és a fantázia játéka. Mindent el tudok képzelni, tehát minden szituációból győztesen, megtisztulva jöhetek ki gondolatban. A valós problémákra viszont nem jelenthet megoldást, max. kicsit jobb közérzetet addig, amíg nem jön szembe újra az megkerülhetetlen, becsaphatatlan valóság... :)))
megmutatja a valós életben felmerült probléma optimális megoldását, amit aztán az életben realizálok.
A leggyorsabb és legjobb megoldást.
Lehet döntés előtt un. szimulációs gyakorlatot csinálni, ahol a lehetséges alternatívákat az ember végig viszi.
Ha valóban megcsinálnál egy ilyen meditációt, akkor onnan folytathatjuk az eszmecserét.
Addig neked feltételezéseid vannak valamiről, amit soha nem próbáltál nekem pedig sikerélményeim a valódi életben :-)
Mik ezek a sikerek?
Egészség.
Konfliktusok szeretet teli, tudatos kezelése.
Jólét. Munkából :-)
Szakmai fejlődés.
Az emberek hálája, amiért jól csinálom a dolgomat.
A gyerekeim öröme.
Az hogy igent mondok az életre, a kihívásokra.
S azokon a rossz napokon, amikor abszolút semmi nem sikerül, amikor minden teljesen rossz, akkor belemegyek a legmélyére, mert onnan vezet az út felfelé. Ez már egy életstílus. Működik :-)
Amit kizárok az életemből az az, amikor játszmázni próbálnak velem. Ezért felejtsd el a koccintást, alkoholt évek óta nem iszom :-)
Tulajdonképpen annak is örülök, ha így vagy jól. Mindenki magának választ, és magával számol el.
Annak is örülök, hogy ilyen szép sikereid vannak a valódi életben.
Miből gondolod, hogy játszmázni akarnék Veled? Lejátszottad lehetséges alternatívaként?
Hát nem! :(
Csak azt hittem, hogy Te is felfedezted az EGYSZERŰ nagyszerűségét, de már látom, hogy nem erről van szó.
Nekem mást üzentek a sorok, amikre reagáltam, talán ez is csak egy lehetséges alternatíva volt...:)
Azt se tudhattam, hogy már évek óta nem iszol alkoholt, bár koccintani üdítővel is lehet.
Csak már nincs mire...:(
Mellesleg csináltam ilyen meditációt... :)))
Kedves Oneness, örömmel olvasom a történteket! Csak így tovább!
Jól meditáltál, megkaptad, amire szükséged volt, ne válaszd el magad azzal a gondolattal hogy nem megy neked! Miután leírtad hogy nem megy, leírtad, hogy hogy ment :)
Míg "én ÉS AZ ametiszt" van, addig nincs egység (oneness ugye :)) illetve, csak látszólag nincs, mert legbelül mindig oneness one/van, de a felszínen a vágy megjelenik mégis, amit valami hiányérzet indít. Minél erősebb a hiányérzet, annál erősebb a vágy, ebből lesz a mohóság... A mozdulatlanság minden ásványé, lesz még itt más is, folytasd a gyakorlatot, ugyanígy, nem erőltetve: amikor jön, hadd jöjjön. A telefonhívás is biztos azért volt, mert első körben ennyire volt szükséged. :)
Ha van kedved, "kívül" is gyakorolhatod a mozdulatlanságot: pl utazáskor (legyen akármilyen rövid) figyelni, hogy míg te mozdulatlan vagy (és vmi jármű visz) kívül minden változik, akkor is, ha nem szólsz/mozdulsz bele... ha nem változol, változtatsz semmit, minden halad a maga útján :)
Hajrá!
Sikka