Egyetértek!
A társadalomnak kényelmes, ha jó vagy. Viszont rengeteg elfojtás lesz belőle bennünk, harag stb..
Bennem vannak még jó kislányos megfelelni akarások, amit hoztam a szüleimtől.
Az érdekes mikor elköszöntem a fiamtól oviba menet én is úgy váltam el jó, legyél és puszi!
Egyszer csak feleszméltem mennyire beléprogramozom, és úgy éreztem ezen a mondaton változtatnom, kell. Hisz ebben nincs meg a szabadsága, és ha mindig jó rengeteg élménytől meg is fosztódik.
Így maradt a legyen szép napod, vagy érezd jól magad!
Viszont a suliba elköszönéskor rengeteg anyukát hallok ma is ugyanazzal a mondattal útra indítani a csemetét, mint hajdanán én....
Legyél jó! (Mert akkor kapsz szeretet, elismerést, figyelmet stb….) Amit persze kivülről kapsz és nem is önmagad miatt. A viselkedésed miatt,mert megfelelsz.

"Rossz vagyok,
de használható.
Nekem ez jó,
így jóóó!"
Nekem meg ez a bugyutácska régi sláger dübörög a fejemben napok óta, kb. azon kapom magam hogy dúdolgatom...

a helyzetnek megfelelően cselekszek ; kifejezve ezzel belső érzéseim ,és érzéseim pedig összhangzóak és kapcsolódnak a magamon túlival, tehát ha a cselekedeteimmel az egység szabad akaratú marionettbábúja vagyok. Üdvözlettel : felacso

hogy ő az ellenséged, addig felesleges erőltetni azt, hogy megbocsátasz, meg lenyeled a békát, próbálod szeretni, türelmesnek lenni stb.

Bánt téged és ez fáj neked. Ez a jelen.

Miért képes rá, hogy bántson?

Erre nagyon sok választ adhatsz. De a legegyszerűbb válasz az, azért mert sebezhető vagy. Ha el akarod kerülni a bántást, tüskéket növeszthetsz és beszűkítheted a világodat.

Vagy visszaadod, visszatámadsz újra és újra.

A harmadik megoldás az, ha a sebezhetőségedtől megszabadulsz. A gyökér okát kioldva.

Például ha az a gyökér ok, lehettél akár jó, akár rossz te elég szeretetet és elfogadást az anyádtól nem kaptál. Elvárta hogy jó legyél azért, mert a szülői szerepe ezt kívánta.

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor minden olyan jó, annyira jól érzem magam, hogy lehetetlen hogy megbántsanak. Árad belőlem az elfogadás és a szeretet.

A megoldás a szív megnyitása. Amikor a szívedet kinyitod, hogy befogadd a bántást első rétegben ott a jelen. Éld meg meditációban hogy a másik emberrel mindent megteszel, amit megtehetnél ha nem lenne társadalmi és lelkiismereti következménye. Állj bosszút, alázd meg, vesd börtönbe. Engedd ki, el ne fojtsd!

Következő rétegben ott van valaki a múltból. Akinek a szerepét a mostani ellenséged eljátszotta. Beállt a helyére. Ugyanúgy végig kell vinni a negatív késztetések megélését a múltbeli alakon.

Ha a múltbeli emberrel nem viszed végig, akkor a jelenben újra megjelenik valaki a boxmeccsre, ahogy Szeges említette.

A düh, a harag a sértettség rétege alatt nagyon mély, szívet szaggató fájdalom van. Sírás, zokogás, mindenféle fájdalom.

Ha az eredeti emberrel, a legelső élményt feldolgozod, kinyitod a szíved és megéled az összes érzést ami a rétegekben ott van, akkor eljutsz a szeretetig és a megbocsátásig.

Ez egy folyamat, ami eltart egy ideig. Megtanulod kinyitni a szíved a forrásig. Onnan aztán tudod saját magadat annyira szeretni és elfogadni, hogy sebezhetetlenné válsz. Olyan bővében leszel az elfogadásnak, amit saját magaddal kezdesz el, hogy jut belőle az egész világnak.

A másik emberben meglátod a játszmája mögött azt a gyereket, aki ugyanúgy valami mástól szenved, mint amit eljátszik, mint amit be mer vállalni. Ez nem arról szól, hogy helyeseld és bátorítsd abban amit tesz, hanem arról hogy belátod, ennyire képes.

Vállald be a haragodat, a sértettségedet, a dühödet, mert el fog oda vezetni, ahol a megoldást megtalálod.

Arra jöttem rá hogy ha valaki szándékosan bánt akkor annak az ellenkezöje ér el ...ha nem dobom vissza neki a ,,labdát".
Viszont.Ha így cselekszem,azaz sehogy...nem megyek bele a játszmába,akkor az amit elindított az az energia visszatér hozzá.Persze durvábban egy kicsit,mert az energia amit teremtett az mire visszatér a teremtöjéhez kicsit felszívja magát közben...Tehát!? ;)Nem ragozom tovább hisz értitek.

Ha érzem és megértem az adok-kapok természetét akkor már nem látok ellenséget többé,hanem egy szerencsétlent aki nem tudja mit müvel magával.
Ja,és hogy minden elhangzó,vagy el nem hangzó rosszkívánság vagy rosszakarás ellenkezöje talál meg,ez nem jelenti azt hogy ha ezt szándékosan provokáljuk ki akkor is müködik ez. ;)
Az már egy másik játszma lenne,de szerintem aki ezt megérti az már nem is megy ilyenbe bele...
Meg aztán akadnak önkéntesek is akik bántanak szívesen. :)))

Csak ha a bántás energetikai természetét megértjük(én legalábbis így müködök) akkor vagyunk képesek szeretni az ,,ellenségeinket".Úgy hogy az ne elfojtás legyen.
Amikor nem ellenséget látok hanem egy önmagát gyötrö embert akkor inkább érzek szánalmat,még akkor is ha közben belémmar,mert nem tud,nem ismer mást szerencsétlen.

Nem tudunk mit csinálni,mert ha visszadobjuk a labdát akkor azzal ártunk neki is és magunknak is.Ha pedig szeretjük azzal is ártunk,mert még vannak olyan emberek akik nem ilyen energiával töltekeznek,hanem a másoktól elszipkázott energia élteti öket.
Szándékosan nem szeretni pedig éppolyan nehéz mint szándékosan szeretni.Nem? ;)

Erika Szeretettel!

Ja ez egy érdekes dolog. Nálam kardinális. És szerintem mindazoknál akik "jókislány" nak lettek nevelve, meg még ki tudja milyen más tényező játszik közre abban, hogy félreértelmezik a "'jót".

A világ ilyen duális beállítása amúgy egyébként is hamis, de mi ilyennek tanultuk meg látni.

Az újabb tanulmányaim következtében :), én azt a technikát űzöm, hogy a magam kárára nem teszek senkivel jót. :) Ez egy biztos határ, ami figyelmeztet arra, hogy már megint nem szeretem magam, és bűntudatból, megfelelési kényszerből és társaikból motiválódom és nem tiszta szívvel.

Minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó. Ez az egyszerű közmondás már sokkal többet elmond a valóságról. Csakhogy ezt az adott helyzetekben nem tudjuk az elménkkel eldönteni, nincs recept, hogy mikor melyik az a döntés, amelyiket azután "jó"nak érezhetünk.

Amíg mi lelki és testi szegények vagyunk, hogyan adjunk másoknak? A mai spiritualitás egyik jelmondata kellene hogy legyen a "merjek önző lenni". Persze önmagában ez sem igaz, és mint minden, megtámadható,

De talán érzitek, mire gondolok.

Nagyon izgalmas ez a téma, mert ha hallgatunk arra, amit a szív mond, és tudatosan cselekszünk, nem csak azt lehet tapasztalni, hogy a környezet is lám, mennyivel jobban van, hanem az ellenkezőjét is akár. Amikor valaki drámájába nem megyünk bele és nem hagyjuk leszívni magunkat, nekünk megmarad az energia, ő viszont nem nyer. Még ilyen helyzeteket is meg lehet úgy oldani, hogy a másik észre se vegye, és még mosolyt is lehet csalni az arcára, volt ilyenben részem. De azt nem merném állítani, hogy ez minden esetben így működne, vagy, hogy így kellene működtetni.

Adott esetben rossz lehet kívülről nézve az a másiknak, hogy mi szeretjük magunkat, anélkül, hogy önzésről enne szó, és ha így van ezt is meg kell tanulni elfogadni és szemlélni tudni. Ez az az eset, ami "csak" az egonak fáj. de ha mi szívvel vagyunk a helyzetben és nem tudatlanságból, vagy szándékosan, vagy egóból bántjuk a másikat, akkor az az eset a másik tanítója. Mint ahogy nekünk is mindenki. Ezt nem dönthetjük el ésszel, hogy mikor "tanítunk" ezzel valakit, mert az az a határ, ami a spirituális egóba ejt már át. Egyszerűen csak szívvel kell lenni, merni magunkért tenni, látva, hogy nem okozunk ezzel kárt. A többi az élet műve.

Nem segíthetünk az egész világon, nem lehetünk "jók" mindenkivel, mert mindenki számára mást jelent jónak lenni önmagához és másokhoz.

De önmagunkhoz mindig hűek tudunk lenni. És végső soron, ez a sokat és sokszor félreértelmezett szó, szerintem ezt jelenti. Ha tetszik a világnak, ha nem.

:)

Namaszte

U.I: :Nekem éppen most nem tetszik, hogy nem sikerül az új profilképem feltöltése.... :( Valaki tudja, miért? (Bocs a körkérdésért.)

Namaszte