Szombat reggel jött az sms Tőle, hogy sajna nem fogunk tudni találkozni.

Tudtam, éreztem ez most így van jól, hisz vasárnap családállításra jelentkeztem be. Ha találkozom Vele, akkor lemondom a családállítást, ha nem találkozom Vele, akkor a családállításra megyek. Most a családállításon van a helyem, jobb is ez így, mert csak felkavarná az érzéseimet a Vele való találkozás. Arra gondoltam, hogy most apucikámmal való kapcsolatomra fogok állítani.

Próbáltam aludni a hosszú út után, de nehezen ment. Telefonom lehalkítva, kizárjuk a világot kicsit. Este pedig felhívom a barátnőmet, hogy ott leszek a családállításon. Ébredésem után ránéztem a telefonomra és épp akkor hívott a barátnőm, aki a családállítást szervezte. (megérzés??? épp jókor néztem rá a telefonomra....apró örömeim az életemben) Kérdezte megyek-e, merthogy elég sokan lemondták az utolsó pillanatban, úgyhogy most létszámellenőrzés van. Én megyek, elmondta, hogy egy lány apukája bejelentkezett, mert nagyon érdekli, hogy hogyan is zajlik egy ilyen családállítás. Úgy éreztem megvan az apukám. Tudtam, hogy ő fogja játszani. Tökéletes apuka jelölt. A telefonbeszélgetés után kezdtem is érezni magamban, hogy mi az az érzés, ami összefüggésben van Velem, Vele és apucikámmal. Kíváncsian vártam a vasárnapot.

Mikor reggel útra keltem, úgy éreztem apukámhoz megyek. Azt éreztem, hogy magamért, apukámért és Ő érte is teszem azt, amit teszek, és ez mindenkinek csak a javára válhat. Boldogság érzés volt bennem.

A családállítás nagyon jó volt. Nagyon jó szerepekben voltam és szinte mindegyik szerepben megtaláltam Önmagamat. Az volt az érzésem, hogy bármelyik szerepet is kapnám, megtalálnám benne azt, ami az én életemre jellemző…

Sok-sok érzelem felszabadult bennem, ott, akkor….

A családállítást csak ajánlani tudom mindenkinek, próbáld ki. Ha érdekel, először vegyél részt csak szereplőként, hogy megtapasztald az ott jelenlevő energiákat.