nálam is megvolt. Egy viszonylag hosszú időn keresztül. Már legalábbis, ami a korábbi igényeimet illeti. Hónapokon keresztül nem tudtam gondolni komolyan arra, hogy valakivel, bárkivel bármit is kezdjek. Nem mellesleg nem is lettem volna rá képes.
Sem a vágy, sem az akarat nem volt meg bennem hozzá.
Aztán jött valaki aki meg tudta mozgatni a fantáziámat és ki tudtam nyílni felé, hagytam hogy betöltse a tudatomat, és hagytam, hogy a vágy kialakuljon.

Említettél még pár dolgot, amire szeretnék reagálni.
Ne gyógyszerezz! Nem fog segíteni. Megtapasztaltam én is, nem is olyan régen, hogy a gyógyszerek mit műveltek velem. Ugyanez vonatkozik az alkoholra, meg az összes többi tudatmódosítóra.
Miután berúgtam egyedül, csendes magányomban jöttem rá, hogy bár aludni többet tudtam, mint előtte, a másnap nem volt jóleső.
A gyógyszerek pedig egy olyan embert faragtak belőlem, aki mint egy zombi járt kelt tudat nélkül a nagyvilágban. Sok minden ment el mellettem akkor, amit nem tudtam észrevenni.
Sokáig azt hittem én is, hogy ezek segíteni fognak. Sokáig azt hittem, hogy elvesztem az eszem, megőrülök, és rám tört sokszor a "nem bírom tovább" érzés. Megtapasztaltam a fentieket és rájöttem, hogy ezt bizony ki kell bírni. Erősebb leszek tőlük, még ha akkor nagyon rossz érzés volt is, és alkalmasint akár visszavonhatatlan dolgok jutottak eszembe.
Most azonban itt vagyok, Neked írok, és elmondom, hogy ne tedd. Senki nem ér meg ennyit, aki nem Te vagy.
A szakítás elég kemény tud lenni. Pláne, ha még vannak pozitív érzések Benned a másik iránt. De döntöttél. Büszke vagyok Rád! Bátor vagy, felvállaltad. Ha nem is most és most ne is, de jönni fog valaki aki mellett nem lesz szükséged gyógyszerre, vagy bármi másra, hogy a terheket el tudd viselni. Ő lesz a gyógyszer!
Kitartást! Hidd el megéri!

Köszönöm, hogy hozzászóltál!

Kedves Szelen,
Ne hidd hogy bármi gond van veled! Egy szakítás pláne ha erős érzelmeknek adott otthont a kapcsolat, mindig nagyon fájdalmas, és tudom hogy közhely, de az IDŐ az egyetlen gyógymód.
Nagyon ismerős amit írsz, nekem is volt dolgom olyan férfival akivel nagyon erős volt az érzelmi kötődés, mégis folyton kritizált (bár ő nem úgy látta..), és állandó volt köztünk az összeütközés.
Harmadszorra sikerült szakítani, mert addigra rájöttem hogy nem direkt, de felhasznál.
Ha hiányzom neki, felhív, ha akar tőlem valamit, addig piszkál amíg megadom neki. És aztán azt mondja hogy nem szeret eléggé...
úgyhogy fogtam magam a harmadik nagy kiborulás után és bekeményítettem. Letiltottam, kitöröltem mindenhonnan, az internetről az életemből, a telefonomban.
Ennél többet érek. A kezdeti erő ami ebből az elhatározásból született alábbhagyott később és előtört a sok fájdalom és a hiánya, az a kétségbeesés amit valaki nagyon fontos "elvesztése" után érez az ember.
Ezt mindenki tudja aki szakított valaha egy nagy szerelmével.
De az úgy nem volt élet... muszáj volt véget vetni neki, mert már inkább hasonlított egy szado-mazo filmhez, mint ahhoz az élethez amit elképzeltem magamnak.
Szenvedtem nagyon az elején, de később rászoktam hogy kényeztetem magam, megadom magamnak mindazt amit meg tudok adni és amit nem kaptam meg a korábbi kapcsolatban. Akár csak egy új ruha, egy finom fagyi, vagy
Egyszerűen egy jobb életminőségbe emeltem magam, és elkezdtem élvezni a szabadságom, a barátaim társaságát, a szórakozást.
Néha még visszaköszönt a régi fájdalom, ... de azóta se tudok róla semmit. Teljesen lezártam.
másképp nem megy. Mert keresett, mert szívta az életerőmet.
Azóta rendbejött az életem is, találtam valakit akivel boldog vagyok! :-)
Pedig korábban el se tudtam képzelni...
Egyébként úgy gondolom az ember ilyenkor regenerálódik. Kinek kevesebb kinek több időre van szüksége. Egy műtét után is van gyógyulási idő, ez is egyfajta beavatkozás volt, bár lelki fronton, mégis nem kevésbé érzékeny, sőt!
Legyél türelmes magaddal, gyengéd és ha sírni támad kedved, hát sírj!
Engedj meg magadnak mindent amit eddig nem lehetett, amit esetleg elfojtottál, és hidd el, akinek egyszer ment a szex annak menni fog később is, ha megfelelő partnerre bukkansz!
Ami pedig bármikor bekövetkezhet - amikor készen állsz rá. Minden a Te érdekedben történik. :)
Kitartás, és szeresd magad! Megérdemled.
Minden jót,
Niki

Szia Niki!

Nagyon köszönöm válaszod!
Úgy látom egy cipőben jártunk :-)
Pont ezen megyek keresztül én is, szerettem egy fiút akivel háború volt az életem. Nem fogadott el, de szeretett, szívtuk egymás vérét, én dacoskodtam, ő kritizált.
Nehéz...főleg azt tudomásul venni, hogy csoda kellene ahhoz ha ez megváltozna.
Én is fejlődésen megyek most keresztül, egy kicsit önmagamra is találtam, de még keresem magam, főleg azt ami igazán kitöltené az életem.
Jó érzés a fejlődés, jó érzés az is amikor nem fújsz már annyira a másikra és főleg önmagadra, amikor egyszerűen csak tudod, hogy két ember kell mindenhez és ha valami nem megy, próbáltuk, de komoly robbanások voltak, teljes energia kimerülés :-(
Örülök, hogy boldog vagy.
1,5 hónapja vagyunk külön, de minden nap dolgozom rajta, hogy ne a múltban éljek, a jelent éljem meg, menjek és menjek mindenfelé és tanúlságot vonjak le, nem kis feladat.
Puszi