szinte minden tanítás ugyanarra mutat rá!!!
mindenki maga szabadon választhat! vagy bibliát olvas, vagy Buddha tanításait követi, vagy aközül az ezerféle vallás és tanítás közül választ egyet, ami ma a világon él -mind egy célhoz vezet->Isten megtalálásához.

Vannak rövidebb és hosszabb utak. vannak utak, amik nehezen járhatóak, vannak amik sokba kerülnek, vannak amik könnyűek, de nem túl hatásosak... stb... ez is egy út. szerintem egy nagyon rövid és hatásos út, te döntöd el, hogy rálépsz vagy sem.

nem attól leszel tudatos, hogy Tolle hívő leszel és hirdeted a tanait. tudatos akkor vagy, amikor önmagad vagy!!! amikor önmagad vagy, akkor a Jelenben vagy!!! ha a Jelent tapasztalod -Önmagad tapasztalod!!! ennyire egyszerű :)

mellesleg megjegyzem Tolle sokszor idéz Jézus, Buddha, Ramana Maharsi és még sok más "tanító"-tól. Ő nem egy vallás képviselője, és nem egy irányított technikát ad a kezedbe. csak azt, hogy légy önmagad ebben a pillanatban!

nyugodtan kérdezz, ha valami nem világos, szívesen válaszolok! :)
szeretettel

Te kis lázadó Skorpió... Hát persze, hogy nem! Csak felismertük a dolgot, mint működőt az életünkben.
És egyébként hozzátenném, hogy egy olyan működőt, amiről Jézus, Buddha, a Tibeti lámák, az Egyiptomi Tarot, és még sokan mások is tanítanak, tehát valószínűleg nem csak blabla.

Ettől függetlenül minden igaz mester azt mondja: ne higgy nekem! Vizsgáld meg! Találd meg az utad!
Érdekes módon a végén mindenki ugyanoda jut. Csak másik úton. Ezt szokták a hegyi ösvények metaforájával ábrázolni. Ezért mindegy, melyik utat választod.

Mind egyek vagyunk. Csak máshogy.. És éppen ez a jó benne... :9

Úgyhogy most alkalmazom a tanítást: "Tégy úgy, mint Buddha, és Buddhává válsz!"

Ne higgy a szemednek! Próbáld ki! Nézz utána! És mutass újat! Alig várom... Nagyon érdekel minden új... :)

Egyébként a Skorpióknak egy dolguk van, amivel megválthatják a sorsukat. (Vagyis kiléphetnek a karmákból): felfelé nézni. Ezért szurkálják magukat, meg másokat. Hogy rávegyék magukat arra, hogy merjenek a szellemi világba merülni. Ezt csak a lázadás feladásával lehet.

Ez egyébként nem csak a Skorpiók dolga. Messze nem. Én is csak most ismertem fel, mennyire lázadó voltam. (és nem is tudtam róla, jókislány módjára azt is jól elfojtottam.)

De te, ha dupla Skorpió vagy, valószínűleg ez fontos információ, és még nagyobb felszabadítóerővel bír.

Mindegy melyik utat választod. Csak fogadd el. Keress egy embert, akiben bízol, hogy átvezessen a hídon. Az ego csapdáit nem lehet vezetés nélkül megtanulni felismerni. Kezdetben nem. Olyat keress, aki már átjutott és tudod szeretni. Az segíteni fog. Ha valóban akarod, bevonzod.

Namaszte, A.

Én személy szerint senki tanításait sem követem. egyszerűen mindenből kiveszem ami az enyém. És honnan tudom, hogy mi az enyém? Sehonnan. Hagyom hogy elérjen és kész. Nem vagyok tudatos, mégsem vagyok tudattalan. Senki sem taníthat meg arra ami Én vagyok, engem.

Erre mindig rá kell érezni.
pussssz

kedves Beatrix! Olyan jó veled beszélgetni, mert nem hagyod magad, és csak hajtod és hajtod hogy megtaláld amit keresel :) ez jó! van egy mondás miszerint "kételkedni mindenben vagy elhinni mindent egyaránt kényelmes megoldás, hiszen mindkettő felszabadít a gondolkodás alól" nos ez -mint kiderült- rád nem illik :))

szóval kezdeném azzal, hogy nem azt mondtam, hogy ez a legrövidebb út! idézem amit mondtam "ez is egy út. szerintem egy nagyon rövid és hatásos út" tehát nem állítom, hogy ez a helyes és igaz és egyetlen stb...

továbbá a tanítások közül felsoroltam néhányat, hogy van ilyen meg olyan, de csak egy pár példát ami jött. biztosan vannak jobb, szebb, rövidebb utak is ennél. nem mondtam, hogy nincsenek. nem is mondhatom, hiszen nem ismerem mindet. talán egyszerű és unalmas lenne az élet, ha csak egy út lenne és egy mester.

de hiábavaló lenne vitatkoznunk tanításokról, mesterekről, utakról, hogy melyik a jó és a helyes. a "Szeretet" szó minden nyelven ugyanarra mutat rá, de a szó maga nem a Szeretet. egyetlen szó nem tükrözheti ezt a hatalmas érzést! azt amire ez a szó mutat valójában lehetetlen szavakkal leírni, hiszen lehetetlen pontosan körülírni, megnevezni a megnevezhetetlent. talán ezért van az, hogy mindenki másképp fogalmazza meg, másképp írja körül és másképp tanítja az önmegvalósítást :)
szeretettel

Kedves Beatrix!

Lehet, h csak én keresem mindenáron a legrövidebb utat... ezzel elgondolkodtattál. Ugyanis folyton úgy érzem, nincs időm... olyan régóta tartott a tudatlanságom, a betegségnek való kiszolgáltatottságom, hogy amint felismertem, vannak más lehetőségek is száz kézzel kaptam utána. És rossz szokásom, h mindent egyszerre akarok megoldani...

Repülni szeretnék, mint a Nagy Vörös Sárkány.... elementáris erőket érzek magamban, amiket, mint egy ronda, penészes, fekete, ősrégi dugó bezárva tart a palackban a betegség, (az egóm, mert a betegség is ott van).

Azt hiszem arra jó ez a módszer nekem, hogy az Univerzális energiákra kapcsolódjak. Ha képes vagy átélni, hogy akár csak egyetlen pillanatra mindent szeretettel ölelsz át, jót, és rosszat, egészséget, betegséget, földit, és szellemit, démonit és angyalit, a létezés egész Mindenségének határtalan végtelenül sokas formáját és tartalmát.....ha ezt megtalálod ott belül és összekapcsolódik mindennel itt kívül... szóval ez leírhatatlan, de akkor olyan energiákra kapcsolódok rá, hogy tudok élni.

Merthogy egyébként mindenhez energia kell. Még a gondolkodáshoz, elemzéshez is. A kérdések feltevéséhez is. A kinezológia, családállítás,,,stb, igénybevételéhez is. Én meg még enni sem tudok. Asszem már megtanultam ennek is egy részét a tudatosságommal pótolni. (Ezek után nem kételkedem, h tényleg létezik fény-evés...) Minden, amit egy másik ember csinál, nálam problémás. Mert nem tudok annyi energiát nyerni, mint amennyit elszív a máj. Legalábbis hétköznapi módon nem.

Megfigyeltem, h az ego úgy működik, h ha az ember nem tud megoldani egy dolgot, van egy energiahiány az életében egy bizonyos területen, akkor, még ha nem is menekül el előle, és kielemzi, meg akar segíteni magán, más területekről vonja el az energiát, hogy ezt meg tudja tenni. Az emberek többsége így működik. Még az asztrológusok is úgy adnak tanácsot, hogy megnézik a rossz és jó fényszögeket, és elmondják, hogyan csoportosítsd át az energiáidat, hogy jobban élhess. (Ez egy fajta ilyen módszer). de ez még mindig azon a körön belül gondolkodik (figyelitek a szót?), ami az asztrális, született meghatározottságon belül (a sorson, azokon a kötéseken, amit a sors, vagyis a karmák jelölnek ki) mozog.

Lehet, h így lehet jó karmákat teremteni, jobb, jószívűbb, elfogadóbb életet, de kilépni a sorsunkból, teljesen levenni a karmákat, kilépni a leszületések körforgásából nem lehet. Márpedig bárki, aki ránézett valaha radixomra, először dobott egy hátast, majd pedig közölte, h annyi kötést, és rossz fényszöget hoztam le, hogy ez az átcsoportosítgatás nem megy... Még a korai halál is benne van a képletemben, hogy ne unatkozzak. :) (Ez egyébként egy olyan betegség, amibe már régen tényleg bele kellett volna halni... :) De van egy dolog, egyetlenegy: a spirituális úton való felemelkedés. (Ez is benne van a képletemben, a legjobb helyen!) Ez mindent felülírhat. Mert egyetlen dolog ír felül mindnent, a karmálkt, még a dharmát (születet életcélt) is: a legmagasabb rezgés, a teremtő rezgés tudatos használata, megélése, átélése, és kiterjesztése. Ezt híyvják a keletiek isteni tudatállapotnak.

Azt hiszem, bár nem tudtam, de ösztönösen, a szellemem által vezérelve ezt kerestem. És nemrég megértettem, hogy ez ITT van. és Most. A pillanatban benne. Ugyanakkor ez egy bizonyos tudatállapot, nem csak bamba belefeledkezés egy adott dologba. A pillanatban sokféle tudatállapotot át lehet élni, a koncentrációtól, a meditációig, a konteplációtól a bambulásig... Az Itt és Most - ban be tudsz lépni a Mindent átható térbe, ahogy Tolle mondja. Vagyis el lehet érni megfelelő figyelemmel és gyakorlással, hogy az Önvalóddal egy állandó kapcsolatot teremts. Az önvaló, a szellem, mivel a harmadik világ része, bekapcsolódik a Mindenség szellem-világába. Így az egyén számára átélhetővé válik a szellemi megélésen keresztül a mindennel való egység megélése. Ez a legtisztább szeretet. Az a szeretet, amelyik összekapcsol mindent, és mégis Önmaga. Valami ilyesmi.

Hozzá kell tegyem, nagyon szerényen, hogy egy dolog tudni, meg hogy már sikerült, és egy élni.
de mindig jó írni róla, mert segít tudatosítani.

Az utakról még annyit, h nem tudom miért kellett nekem ennyi utat megismerni, de ez is a zsigereimben volt, most már tudom. Sokáig szenvedtem tőle, mert azt hittem, csak egyet kell követni. Amikor az az ember, aki elindított át a hídon, elhagyott, összeomlottam, és ez volt az egyik ok: úgy tűnt, a szellemi utat is el kell engednem, és én el sem tudtam elképzelni, hogy lehet, máshogy is, mint egyetlen ösvényen a mesterem nyomában járni. Nem kell nekem Buddha, jó, Jézus is, vagy az egyiptomi út, amin elindultam, mondtam, csak hagyjatok menni. De az élet nem engedte. Sokat harcoltam megint, nagyon sokat, de aztán kénytelen voltam elfogadni. Más utak után néztem. Mindegyikből kaptam ajándékba egy szeletet.

Most úgy tűnik, sajátot építek. Megyek fel a hegyre, és egy óriási lombírtóval vágom az erdőt, és csinálom az ösvényt. Nagyon nehéz, és folyton elvágyom, és arra gondolok, biztos velem van a baj, túl önfejű vagyok, azért nem tudok elfogadni más utakat. De az élet folyton visszaterel. Mert egyik sem megoldás a dolgaimra önmagában. Pl. Nem vonulhatok el egy kolostorba gyakorolni a meditációt egy életen keresztül. Valószínűleg az is megoldás lenne, és tudom, hogy élni tudnék májcsere nélkül is így. Az egóm már megadta magát, és el tudnám fogadni. Részben azért is vagyok itt a kórházban, hogy egy kicsit kipróbáljam. Tök jól megy. Azelőtt nem bírtam a magányt. Most gyógyít. ...... De van egy fiam. A többi utat nem írom le, miért nem működik, de hasonló a helyzet. Valami miatt önmagában egyik sem volt elég. Majd kiderül.

Addig is vágom az ösvényt. És gyakorolom éppen azt a gyakorlatot, ami segít. Meditációt, önelemzést. Itt és Most-ot, szeretetet. Elfogadást. Imát. Az érzelmek tisztítását, sírást, sírást, mindig mindenhol, ahol rám jön. Ítélet-mentességet, a gondolat-tisztaságát. Zenét. Örömöket. Bizalmat az Élet erejében. Az intuíciómra hallgatást. Meghallani az angyalok suttogását a csendben. Ilyeneket. Biztos van még sok az arzenálomban. Majd egyszer talán írok egy könyvet... Ha már túl vagyok a nehezén... és el is hiszik, h ér valamit...:)

Na, sziasztok! Szeretlek benneteket!

Namaszte

Aditi

Mert nem is tudsz máshol élni, akárhogyan is igyekszel! A gondolataiddal és érzéseiddel emlékezhetsz az elmúltra, kivetítheted a képzeteidet a jövőre, de akkor is csak a jelenben maradsz!

Ezért az Itt és Most -ban élni nem nehéz és nem is könnyű, hanem egyszerűen lehetetlen másként csinálnod!
Hibás ennek az ideológiának a megfogalmazása, hiszen nem arra akar rávenni, hogy a jelenben élj, hanem arra, hogy a jelennel foglalkozz, ide irányítsd a figyelmedet!

Én akkor nem tudom az érzelmeimet megfigyelni, ha valami félelem blokkolja azt. Ugyanis ha meg tudom/tudnám figyelni, akkor valami olyannal találkozok ami valamilyen szinten megrázó. Félek ezzel az élménnyel szembesülni, mert valami olyan változást hoz az életembe, amiről azt gondolom, hogy nem tudok vele mit kezdeni.

Egyébként amikor mégis sikerült ezt megfigyelnem, mert úgy voltam vele, hogy jöjjön aminek jönnie kell, akármi is az, szembenézek vele, akkor sokszor olyan dolog jött, ami egy pillanatra "kiütött", de a másik pillanatban rájöttem, hogy ez a mostani énemnek nem porbléma. Ott a régi 10-20 évvel ezelőtti énem nem tudott vele mit kezdeni, de most már nem olyan nagy durranás.

Üdv:
Mackó

Nemtudom,hogy képes e egyáltalán az ember testével vagy testi érzékszerveivel érezni a belso energiatestet.A szem-ful-orr-nyelv-a test egésze és az elme a hat tolvaj aki elrabolja kincsunket.A meditácio során a képzelodések szuntelenul mennek-jonnek,és ha azt hisszuk,hogy e jelenések valosak,akkor elveszítjuk az igaz valoságérzetunket-tévutra jutunk.Azt hiszem az energiatest csak a harmadik szemen keresztul érezheto.Csak meditácioba érezhetjuk saját energiatestunket.En nekem legalábbis csak a testi érzetek kizárásával sikerult.Probálgatok már vagy 10 éve meditálgatni,nagyon lassu a tanulás de biztosak az eredmények.

Én szeretek élni, szeretem érezni hogy élek... szeretem az érzelmeket... persze könnyebb a jó érzéseket szeretni :-)

De hisz érezni az belső dolog nem ?

Azt hiszem nem értem amit írtál.

Milyen belső testre gondolsz, amit zavar az érzelem ? :-(

Lehet neked célod a semmi elérése? A megsemmisülésben akarsz kiteljesedni ?...

Szerintem az érzelmek ajándékok, én nem akarom visszautasítani őket.

Aki csak a belső tetsét figyeli, éli, az hogy/hol él a világban ? Mi a célja ?

Tudom, kicsi vagyok...

Ha mégi van kedved, kérlek mesélj!