Sorsszerű kapcsolat?
Érdekes dologba csöppentem. Teljesen váratlanul ért.
Egy olyan embert sodort elém a sors - Jóisten, nevezd ahogy akarod - akire nem számítottam volna. Egyszer találkoztunk nagyon rég. Mégis, amikor jobban megnéztem magamnak, eszembe jutott a neve szinte azonnal.
Hmmm. Érdekes. Nagyon érdekes.
Lassan egy hete történt, és még mindig nem térek magamhoz. Ha végignézem az elmúlt napokat, olyat teszek, amire már nem számítottam. Mosolygok. Időnként vigyorgok.
Aztán elmentem egy emberhez, aki leteremtett hogy mit műveltem az előző kapcsolataimban. Hogy gyakorlatilag mi mindet rontottam el eddig.
Szeretném magam összeszedni, jobban csinálni. Megmutatni magamnak, hogy menni fog. Hogy képes vagyok értékelni azokat a dolgokat amiket az élet elém tett.
Reméltem tanultam. Sokat és ahhoz eleget, hogy ez most menjen.
Nagyon érdekesen és sorsszerűen indult ez, ahhoz hogy veszni hagyjam.
Hozzászólások
2 hozzászólásAz jó, hogy kimozdítottak a mostani életedből és ajándék az életedben ez a lehetőség. Azonban bármennyire is jó most minden, ne tekintsd véglegesnek, csak egyszerűen fogadd el, amit a kapcsolattól és azon belül a másiktól, és rajta keresztül önmagadtól kaphatsz.
Minden személy, életesemény értünk van, azért hogy gazdagítsa az életünket, azért hogy segítsen a változásban, változtatásban.
Ha azt várjuk el tőle, hogy végleges legyen és örökké így maradjon, akkor a helyzet valahogy egy ponton megmerevedik és nem lesz benne spontaneitás, a változás élő lehetősége.
Szeretnéd magad összeszedni? Jobban csinálni?
Már összeszedted minden bátorságodat, hogy megengedd magadnak, hogy valaki belépjen/beléphessen az életedbe. Jól csinálod, nagyon jól:::))
Jobban csinálni meg kénytelen leszel, mert minden találkozás, minden kapcsolati próbálkozás tanít, edz és erősít bennünket, megváltoznak az érzelmi és lelki beállítódásaink.
Az hogy menni fog-e ez, meg mindkettőtökön múlik, mert szükség lesz arra, hogy mindketten most és később is!! tegyetek a kapcsolatotokért.
Michaelita! Köszönöm! :)
Érdekes ez a kapcsolat. Érdekes, hogy az elején mennyit kell küzdeni érte. Egyetlen találka meghiúsúlhat ezer és egy dolog miatt. A gyerek, a főnök, a munkahelyi gondok, egy betegség.
Kénytelen vagyok vagy legalábbis lennék ezekbe a dolgokba beletörődni, de nem megy. Tudom, hogy türelmesnek kellene lennem, de az sem megy.
Bizonytalan és rendkívül bonyolult ez a helyzet. Nagyon nehezemre esik azt megérteni, hogy rajtam kívülálló dolgok esetleg olyan módon befolyásolják ezt a kapcsolatot, amelyet nem szeretnék. Ragaszkodni nem ragaszkodok, mert azt nem is olyan régen megtapasztaltam, hogy hova vezet. Egyszer elég volt.
Ahogy az is, hogy aggódom. Szinte betegesen és tudom, hogy ez nem jó. És nem tesz jót. Sőt csak ártok vele. Neki is, de magamnak meg főképp.
Szeretnék végre férfi lenni. Szeretnék végre felnőni. Szeretnék végre nem kapaszkodni hanem szeretni, függőségek, illúziók nélkül. Azt az embert, akit Benne eddig megláttam, és aki megtetszett. Nem pedig azt, akit én képzelek a helyére.