Ébredési nehézségek reggel
Már hetek óta másfél órámba is belekerül ébredés után, hogy "átjöjjek".
Csörög az óra, felkelek, leütöm, visszafekszem, mert még nem végeztem az odaáti dolgaimmal, és próbálom lezárni az odaáti teendőimet, és próbálok rájönni, ki vagyok ideát, hol vagyok, melyik bolygón, és mit keresek itt, milyen nap van...
Ez mit jelent, vagy baj-e?
Tinektek is így megy-e?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
élményt átélve voltam már többször úgy, nem akarok abból az állapotból a normál tudatállapotba átlépni.
Meg van az optimális ritmusa a meditációs elmélyülésnek, a visszajövetelnek. Ugyanígy ha a belső békénk áthatja a mindennapjainkat az elalvás és azt ébredés is könnyű, természetes.
Az odaát és az ideát is egy-egy tudatállapot tapasztalása, ugyanaz a lény tapasztal, figyel. Aki Van.
Az az érzésem az ébredési nehézségeiddel kapcsolatban, hogy a memória és eszközkészleted hozzáférési útvonala tűnik el a ködben, nincs erőteljes vágy, ami vissza vezérelne. Vagy ott lapulnak blokkokat okozva a félelmek.
Bajnak annyiból tekinteném, hogy improduktív idő. Viszont valószínűleg nem baj, hanem egy átmeneti állapot. Ideális az, amikor kontrollálni és egyre gyorsabbá tudjuk tenni a tudatállapot váltásokat. Nem csak a be és kijövetelt, hanem a megtapasztalni kívánt mélységek és magasságok szintjét.
Önismereti szempontból ezeket a kérdéseket tenném fel magamnak, ha ilyen problémát tapasztalnék a saját életemben
- milyen örömforrásom van a hétköznapokban
- milyen félelmeim vannak
- használom-e a spirituális dolgokat felfelé menekülésnek
- el tudom-e fogadni és meglátom-e az egyszerű dolgokban rejlő csodákat
- megtaláltam-e a feladatomat, amiért ide születtem
- kapok-e elég szeretet és elismerést a körülöttem élő emberektől
- a hétköznapi életformám kényszer-e számomra
- elfogadom-e a spirituális fejlődésem tempóját
- el tudom-e fogadni azt ahol tartok.
Érdemes ezeket a kérdéseket első körben egóból megválaszolni, utána pedig egyenként meditációban átvizsgálni, megengedni, hogy a belső bölcsességünk is meg tudjon szólalni.
Elalvás előtt be lehet programozni nagyon sok dolgot. Amikor erőből akartam haladni, nekem is volt olyan időszakom, hogy túl sok dolog nyílt fel az álom időszak alatt, elborított. Ilyenkor a személyiség határai szétesnek, újra kell struktúrálni. Érdemes elalvás előtt azt a programot adni a belső bölcsességünknek, felsőbb énnek, hogy pontosan annyi tudattartamba vezessen be, annyi nyíljon ki, amivel a leghatékonyabban meg tudsz birkózni, az ébredés pedig legyen biztos és optimális időt vegyen igénybe. Ezt a szándékot ha megfogalmazod, meg fog változni szerintem.
"Bajnak annyiból tekinteném, hogy improduktív idő. "
Ez biztos?
Honnét tudható ez?
A pillangó álmodik engem, vagy én álmodom a pillangót? Mi a valóság? Mi az idő? Mi a produkció? Minek van produktuma? Pont ez az, amiket nem tudunk... A valóságnak 4%-át látjuk - mondta a TV-ben tegnap egy fizikus.
Ismered a bötönbolygó-elméletet? (A világban egy kozmikus háború zajlik, és az elkapott lelkek börtöne, hadifogolytábora a Föld. Akik itt vannak, azok vannak kiiktatva.)
Én úgy tapasztalom, hogy a saját vágyaim, félelmeim tartanak börtönben, nem utolsó sorban a ragaszkodásom a biztosnak hitt kicsinységhez.
Kedves Katalin! Ha már biztos a ragaszkodás a kicsinységbe vetett hitben, akkor többé már többé nem vagyok azok börtönében!!! A magam részéről inkább bizonytalan vagyok, még jobban is, mint ahogy a felszín sejteti.
Részben így megy... Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy "inproduktív idő" lenne, mivel például a növények is improduktívaknak tűnnek, viszont sokszor hasznosak és többnyire szépek.
Azt nem tudom, hogy a pillangó álmodik-e egyáltalán, vagy hogy én álmodom-e a pillangót. A valóság meg nagyon is szubtilis, vagyis a pillangó is erre utal. Különben úgy hiszem, hogy a valóságnak nem a 4%-át látjuk, hanem ennél jóval kisebb hányadát, jó ha 0,1-1%-át. Ezt azért merem állítani, mert én is tanultam fizikát. Az idő pedig az események mértéke, így ha idő nincs esemény sincs. A bötönbolygó-elméletről meg most hallok először, és semmiképpen se szeretném, hogy a kozmikus elkaposdi rossz oldalára kerüljek.
Kedves Panka2011, kívánom, hogy találd meg az útad, vagy ha már megtaláltad, ne térj le róla, és ne is hagyd hogy letérítsenek.
Köszönöm.:)
Sziasztok!
Sajnos pár hete én is küszködöm ezzel a reggeli menjünk vagy maradjunk helyzettel! Bár én lehet, hogy más dologgal állok szemben. Néha határozottan olyan érzésem vagy, hogy odaátról nem engednek! Vagyis szinte mindíg! Mintha valahol nagyon messze lennék a testemtől. Érdekes érzés.... csak már nagyon fáradt vagyok. Néha repülök, menekülök, úszok, fuldoklom, világot mentek meg, furcsa helyzetekben találom magam, háború, föld alatti bunkerek, vagy csak nem emlékszem semmire.
Nekem meg azóta képzeld, ez elmúlt, normalizálódott, sokáig nem tapasztaltam, de most meg egészen újfajta tüneteim vannak.
Én is kicsit beleragadtam ebbe a dologba, talán először most, vagy csak most tudatosul először.. Indul az iskola jövő héten, már nem nagyon tehetem meg, hogy órákig visszaalszom, mint nyáron. Ez majd biztos hoz változást. Viszont az hiányozni szokott, h amikor fel kell riasztanom magam korán, nem tudok visszamenni az álmomba, pedig ennek gyakorlása már sok jót hozott nekem, önismereti és problémamegoldó szinten. Most ez egy dilemmám, mert mióta egyedül élek ( a kisfiammal), és több dolgom van, megéltem a tavalyi tanév végén, hogy nehezen viseltem a magam állandóan a mátrix létbe kényszerítő állapotomat. Úgy éreztem több szükségem van nem csak a napi teendőkkel foglalkozni, hanem a belső világgal, aminek ez volt az egyik módja nálam, és elveszítettem hosszabb időre, ami megterhelt.
Amúgy azt is megfigyeltem (ma is), hogy ahhoz, hogy magamhoz tudjak térni, és hajlandó legyek felkelni, és tudni, milyen nap van, meg ilyenek, meg kell ijesztenem magam. és ez elég rossz. de ezt csinálom, hogy kirántsam magam, illetve lehet, h fordítva van, hogy félelmet kelt bennem, tudnom, milyen nap van, mi a dolgom.....stb. mert ez azonnal megfelelési vágyat, annak a rossz érzését indítja el, vagy legalábbis ezt az érzelmi reakciót kelt, és mintegy apró elektromos sokkal kezdem a napot. Később ez elmúlik, igyekszem a reggelt csendesen, nem sietve és jóérzéssel kezdeni a teendőimben. De ha tehetném, lehet, h nem kelnék fel.... (??)
Mi lehet ez, valamiféle tudatalatti félelem az ébrenlét felelősségétől?
Namaszte
"Mi lehet ez, valamiféle tudatalatti félelem az ébrenlét felelősségétől?"
Bizony az. Vannak álmaid? Vagyis emlékszel az álmaidra? Mert ezen a szálon elindulva ki lehetne deríteni, hogy mi is nyomaszt valójában?
Igen, fejlődtem is sokat abban, hogy emlékezzek az álmaimra, hogy megfejtsem őket, sokat használtam önismereti tudás szerzésére, problémamegoldásra. A tudatos álmodásban is elértem már magas szinteket. (Volt, h kint voltam a testemből, és tudtam.)
Így hirtelen nem emlékszem olyan dologra, ami erről szólna. Majd figyelek ebből a szempontból is. csak az a nehéz, hogy a "sokk" után nehezebben emlékezek.Lehet, h csak arról van szó, kicsit nehéz az átállás. Jó az álomban lenni és szeretnék fokozatosan visszajönni. Volt már ilyen, az isteni. Annyiszor tudok ilyenkor visszamenni az álmomba, ahányszor akarok, volt hogy tízszer is megtettem, és volt, h változtattam a helyzeten, javítottam. és emlékszem, hogy sokszor felébredtem pillanatokra közben, konstatáltam, hogy már világos van, hány óra van...stb., és tudtam, h visszaalhatok. Mert semmi dolgom, és nincs itthon a kisfiam, tehát alhatok.
Ha viszont dolgom van, nem tehetem ezt meg, amit egyrészt nagyon utálok (lehet, h ezért maradnék inkább alva, mert úgy érzem szükségem van erre a visszamenegetésre), másrészt amint beugrik, hogy nem tehetem meg, tehát hétköznap van :), azonnal jön a sokk: úristen, akkor milyen nap van, mit is nem szabad ma elfelejteni, mit is kel csinálni....stb. Ezt is utálom. Aztán, ha már ezeken túltettem magam, megnyugszom, de kevesebbszer emlékszem az álmomra év közben, és hét közben, mint az iskolai szünetekben (tanár vagyok), vagy hétvégén, ha egyedül vagyok.
Namaszte