Az álmom...
Egy álom szakadt rám ma reggel:
Tudom, hogy helyre tudnám hozni a dolgokat, de ez legalább olyan nehéz lenne, mint hagyni az ujjaim közül kifolyni ezt az álmot. Ennek még a gondolatától is könnybe lábad a szemem, és tudom, hogy képtelen lennék erre. Nem veszthetem szem elől azt a fényt, amelynek az eléréséért olyan keményen küzdöttem.
Többé már nem akarok sötétségben élni. Most már túl sok a vesztenivalóm. Már sokkal több örömöm volt eddig az életemben, mint azt valaha gondoltam volna. Nincsenek már fegyvereim, amivel a valóság ellen felvehetném a küzdelmet. Már nem tudok többé hideg közönnyel viszonyulni hozzá, és nem vagyok abban sem biztos, hogy valaha az életben megint ezt akarom majd.
Mindennél jobban törekszem a boldogságra, és már vannak ötleteim, hogy miképp találhatnám meg a hozzá vezető ösvényt. A lehető legtöbbet ki kell hoznom az életemből, de ezt csak akkor valósíthatom meg, ha magamból is a lehető legtöbbet kihozom. Tudom, hogy képes vagyok erre, és azt is tudom, hogy valójában milyen nehezen vágok bármibe is bele.
Biztos vagyok abban, hogy sikerülni fog. Többé nem akarok rémült és gyenge lenni. Már láttam a fényt, és meg akarom próbálni gyorsan elérni.
- -Vytaa- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
4 hozzászólásAhogy olvastam a blogod és előző hozzászólásod, abból arra következtetek, hogy lehet, hogy fontos lenne a boldogsághoz is jobban bízni magadban. Ha azt mondják Neked, hogy valami gond van a szíveddel, legyen az bárki: vizsgáld meg magadtól, tényleg úgy van-e. Aztán vizsgáld meg, mi az, amit szeretnél Te legbelül. Függetlenül bármilyen tanítástól vagy bárkitől. Aztán már úgy lesz meg belül a válasz, hogy keresned sem kell többet, mert eleve arra fogsz majd menni, anélkül, hogy ezt küzdelemnek éreznéd. És az már maga boldogság, ha ismered a célod, és tetteid ezzel összhangban vannak. :) Ez a világ éppen így is elég manipulatív, másrészt a bölcsek is tévedhetnek... Belül keresd, a szívedben, ott van. :)
Ezt tanácsolom, de ez is csak egy vélemény, mert én így tapasztalom.
Ezt már megtapasztaltam, most más dolgokkal vívódom épp. Mindig van valami, egyelőre semmi nem tökéletes, de ez van....
De szerintem érdemes újra beszélni róla, hiszen minden ember más.
Vytaa elmenekülni a félelmeink és a gyengeségeink elől lehetetlen. Az Egységben benne van minden, Én vagyok aki erős és Én vagyok aki gyenge.
A félelemmel három dolgot tehetsz. El lehet fojtani, ami időlegesen megoldás jelent. A második, védelmet kérni arra az időre, amíg megtanulsz vele szembenézni. A harmadik és hosszú távon az egyetlen megoldás, megélni, feldolgozni, kioldani a félelmet.
A félelem kellemetlen érzés az egónak, de értünk van, ezt fel kell ismerni. A félelem jelzés, hogy valami meghaladja a tudásunkat, ami elsülhet úgy is, hogy rossz lesz nekünk. De ezt csak az egó gondolja így.
Minden amit megélünk, amivel találkozunk a lelkünk fejlődését szolgálja.
A sweet ezo kecsegtet olyan megoldásokkal, amik átmeneti lehetőségek. Machinációk a véleményem szerint.
Viszont nagyon fontosnak tartom reálisan felmérni, meg tudunk-e az adott pillanatban birkózni a problémával, vagy időre van szükségünk? Egyedül is megy, vagy segítségre van szükség?
A félelmek feloldása nagyon próbára teszi a személyiséget, erőre és tudásra van hozzá szükség. A megborulások azért vannak, mert a tudatalattiból a tudatba betört emlékek olyan intenzív zavart, fájdalmat, pánikot okoznak, ami meghaladja a kezelhető mértéket. Vannak módszerek, amik a lelki erő növelését célozzák. Töltenek, kisimítják az idegrendszer. A technikai tudás pedig a rendszeres meditációval, transzlégzéssel növelhető. Megtanulható az a módszer, amivel pontosan akkora adag félelmet emelünk át a tudatalattiból a tudatba, hogy a meditáció a végeztével eléri az ember a megkönnyebbülés, a harmónia, az igazi elfogadás és az öröm érzését, bármilyen fájdalmas élményeket dolgozott fel közben. A teljesen befogadott félelem átgyúrja a személyiséget, elvégzi a dolgát. Megváltoztat. Kinyitja a lélek kapuját. Az életben ezért bevonzani a teljesen feldolgozott félelem tárgyát felesleges és egyben lehetetlen.
Én rengeteg programozást és trükköt csináltam régebben, de beláttam ez az egyetlen ami véglegesen kioldja a félelmet. Megélni meditációban, újra és újra, amíg az összes tanítást be tudtam fogadni.
A fény ami után sóvárogsz, a teljes megnyílással érhető el. Ameddig elzárod magad tudattartamok feldolgozásától a fénytől is elzárod magad.
"Azok az emberek, akik tele vannak félelemmel, képtelenek túllépni az ismerten. Az ismert egyfajta kényelmet, ismerősséget, biztonságot nyújt azért, mert ismert. Tökéletesen tisztában vagy vele. Tudod, hogyan kezeld a helyzetet. Szinte aludhatsz tovább, mégis elboldogulsz vele - szükségtelen ébren lenned ; ez az ismert kényelme.
Abban a pillanatban, hogy átléped az ismert határát, feltámad a félelem, mert mostantól tudatlan leszel, nem fogod tudni, mit tegyél, és mit ne tegyél. Nem leszel olyan biztos magadban, hibázhatsz; eltévedhetsz. Ez a félelem láncolja az embereket az ismerthez, és amint egyszer valaki az ismerthez van láncolva, attól kezdve halott.
Az életet csak veszélyesen lehet élni, nincs más mód a megélésére. Csupán a veszélyen keresztül fejlődik, válik éretté az élet. Kalandornak kell lenned, mindig készen arra, hogy kockára tedd az ismertet az ismeretlenért. Ez a kereső lét lényege. De ha egyszer megízlelted a szabadság és a félelemnélküliség örömét, sosem fogod megbánni, mert megismered, mit jelent az optimumon élni az életet. Megtudod, mit jelent mindkét végén egyszerre égetni az élet gyertyáját. És annak az intenzitásnak már egyetlen pillanata is nagyobb boldogság, mint a középszerű élet egy egész örökkévalósága."
Osho
U.i.: Kati! Szerintem a félelem egyáltalán nem kellemetlen érzés az egónak. Lubickol benne... S ugyanígy átgondolandó szerintem a többi - erre alapuló - vélekedésed is. Hm?
Az Indiában történt botrányos esmények és a bíróság elmarasztaló ítéletének hatására, Bhagwan Shree Rajneesh ( Osho ) új éllettér keresésére kényszerült, ezért hamarosan a lehetőségek földjére, Amerikába utazott, hogy ott kiteljesedve megvalósíthassa a személyes küldetését.
Amerikában a vagina gurujának hívták. Ő volt a szabad szerelem guruja, akinek a hatalma és mérhetetlen gazdagsága csúcsán 93 Rolls-Royce állt a rendelkezésére, karjait gyémántokkal kirakott színarany karórák borították, s aki arra biztatta híveit, hogy a legvadabb nemi kicsapongások segítségével keressék a megvilágosodást. Pályafutása során hatalmas lexikális tudásanyagra tett szert, s bár a különböző filozófiai tanok taglalása során nem egyszer súlyos ellentmondásokba keveredett önmagával, előadásai mindig egyedülállóak voltak a maguk nemében. A szegénység spirituális értékeit Osho nyíltan bírálta, gyűlölte és megvetette a nyomort – s életvitele, főleg a kései éveiben, igazán erre vallott. Több magánrepülőgépe volt, s lépéseit gépfegyveres kísérők biztosították. Rajneeshpuram néven egy hatalmas város felépítésébe kezdett az USA-ban, mely a felekezetének adott volna otthont. A Rajneesh-vállakozások több mint 100 millió dollárt halmoztak fel, s tanai, uralkodásának tíz éve alatt meghódították a világot. Szavain királyi hercegek, művészek, zenészek és filmsztárok csüngtek. Szemben azzal, mikor hívei Indiában még a tisztaság narancsszínű leplét viselték, az Amerikai Egyesült Államokban az elkeseredett hatalmi harcoktól a zsarolásokig, mérgezésekig, gyilkossági kísérletekig, nemi betegségekig és a közösség széthullásáig mindenben része lehetett.
Bhagwant akkoriban már sokféle súlyos betegség gyötörte, többek között cukorbetegség, asztma, és sokféle allergia, valamint szélsőségesen hipochonder volt.
Az Amerikai Egyesült Államok elleni, eddigi egyetlen sikeres biológiai terrortámadást – amelyről elkövetéskor még nem is derült ki, hogy miről volt szó tulajdonképpen – 1984-ben követték el Bhagwan Shree Rajneesh követői. Szalmonellával (Salmonella Typhiuriummal) fertőztek meg egy tíz étteremből álló salátabár-hálózatott, aminek következtében több ezer ember betegedett meg.
Négy év megfeszített rendőrségi nyomozás és több kötetnyi nyomozati anyag eredményeképpen, 1985. október 26-án az USA-beli Charlotte-ban tartóztatták le, amikor éppen menekülni próbált Amerikából. Pár órával később, Németországban letartóztatták Ma Anand Sílát, a Rajneesh-szervezet elnökét, gyilkossági kísérlet és gyilkosság céljából történő összeesküvés vádjával.
Bhagwant 1985. november 15-én Portlandban, tízévi felfüggesztett börtönbüntetésre és 400 000 dollár pénzbüntetésre ítélték embercsempészet és ál-házasságkötések, valamint további harmincféle, bizonyított bűncselekmény vádjával.
Számtalan tanítványa hagyta ott a mozgalmat, s Bhagwan, miután rádöbbent, hogy szépen felépített mesés gazdagságú birodalma összeomlóban van, a következő szavakkal fenyegette a távozókat: „Ha elhagytok, örökre kísérteni foglak benneteket, soha nem lesz tőlem békességetek”.
1985 végén Bhagwan Shree Rajneesht végleg kitoloncolták az Amerikai Egyesült Államokból.
Az utolsó évek [szerkesztés]
A guru, aki Isten szerepét akarta játszani, belebukott a hatalom és a mérhetetlen gazdagság hajszolásába. Rajneesh 1985 végén visszatért az indiai Púnába, s változásként a Bhagwan név helyett a buddhista Osho címmel szólíttatta magát. Ettől eltekintve változatlanul hirdette tovább a tanait. 1990. január 19-én, 58 éves korában hunyt el, hosszú betegeskedés után. Az általa alapított szervezet vezetését huszonegy tanítványa vette át.
Bár a híveinek a száma napjainkra erőteljesen megfogyatkozott, a könyveinek és a kiadók üzleti érzékének köszönhetően tanításait világszerte tízezrek olvassák.
Az Osho hamvait tartalmazó urnát Púnai házában helyezték el. Az emlékkönyvön, melyet mellette helyeztek el, arany betűkkel ez áll: „Osho − sohasem született, sohasem halt meg.
Számomra Oshó hiteltelen. Hiteles tanító az, aki a magánéletében is fel tudja mutatni azokat az értékeket, amiről szónokol.
A szeretet szót akkor mondja ki és írja le ha valóban érzi. Őszinteség, példamutatás ezek az értékek a számomra. A blogot kár lenne félrevinni, talán nyiss neki egy újat, ha ragaszkodsz a névtelenséghez, tedd úgy.