Önmegvalósítás - hol tartunk?
Maslow szerint az önmegvalósító ember jellemzője, hogy a hiány alapú szükségletei kellőképpen kielégültek, így felébred benne a késztetés az önmegvalósításra.
Vizsgálatai és megfigyelései alapján öt alapvető szükségletet ismert fel, úgy találta, hogy ezek hierarchikus sorrendet követve bukkannak fel és késztetik viselkedésre az embert. Ez az öt alapvető szükséglet a
1. fiziológiai szükségletek ( meleg alvóhely, étel, ital, szex stb )
2. a biztonság,
3. szeretet és valahova tartozás,
4. az önbecsülés
5. az önmegvalósítás.
Maslow piramismodellje
Maslow arra is rájött, hogy az első négy szükséglet közös jellemzője, hogy hiányszükségletek, míg az ötödik szükséglet lét, vagy növekedés alapú szükséglet. A hiány alapú szükségleteknél a kielégülést nyugalom követi, egészen addig, míg a vágy újból fel nem támad. A lét vagy növekedésalapú szükségletek belső növekedésre, önmegvalósításra ösztönző késztetések. Maslow később a szükségletek hierarchiáját két új szükséglettel egészítette ki, az esztétika és a transzcendencia szükségletével.
Tapasztalatai alapján az önmegvalósító ember jellemzőit a következő pontokba szedte össze:
1. Az itt és most-ban van
Éberen jelen van, az itt és most-ban él.
2. Elfogadó
Elfogadja önmagát és a többi embert erősségeivel és gyengeségeivel együtt. Elfogadja a természetet, a természet törvényeit, a dolgok és események alakulását.
3. Kreatív és spontán
Bármit tesz, abban a sémák helyett új megoldásokat alkalmaz, egyéni, játékos, alkotó módon használva az addig ismert sémákat.
5. Megoldás centrikus és filozófiai mélységű
Egy probléma felmerülése esetén panaszkodás helyett gyorsan, tiszta ésszerűséggel, és praktikusan keresi, hogyan lehet azt megoldani. Mélyen gondolkodó, a lét alapkérdései, az örök filozófiai kérdések izgatják.
6. Autonóm és független
Mély és intim kapcsolatokra, együttérzésre képes, függés és játszmák nélkül. Tiszta, kontúros én-határai vannak, önmeghatározó, független mások érdekeitől és játszmáitól. Az önmegvalósító ember igényli az egyedüllétet, a saját teret.
7. Kulturálisan független és kreatív
A társadalom által diktált, és az emberek által szilárdnak és egyedülálló valóságnak hitt kultúra számára egy opcionális lehetőség. A kultúra, amelyben él, számára egy alternatív opció, nem egy kényszerítő, kötelező valóság.
8. Magas szintű emberi kapcsolatai vannak – melegszívű, közvetlen, intim, erős, és tiszta határokat tart.
Közvetlenül kommunikál, nem szereti a formalitásokat és a szerepjátszást, az emberi egyenlőség légkörében él. Melegszívű és szeretetteli.
Az önmegvalósító ember mély intimitásra képes, nem fél az érzelmektől és attól, hogy elveszti magát, ha túl közel engedi a másikat. Tisztán kommunikál.
9. Több csúcsélménye van
Csúcsélménynek nevezzük az emberi lét legmagasabb, kiemelt, eksztatikus állapotait, melyek gyakran spirituális állapotok. Az önmegvalósító embereknek több a csúcsélménye, mint a hétköznapi embernek.
Forrás http://www.integralintezet.hu/olvasoszoba/az-onmegvalosito-ember/
Azért tartom fontosnak megosztani a Maslow féle modellt, mert ez kulcs a problémák megoldáshoz. A társadalmi közeg ahol élünk megtanított bennünket a szükségleteink átterelésére, a játszmákra, a függéseket erősítik fel az emberekben.
Egyetlen embert ismerek személyesen, aki megfelel az összes kritériumnak, Huszti Sanyinak hívják. Van még néhány a baráti körömben, akiknél már csak egy két pont okoz elakadást, de felvállalják az ezzel járó kemény belső átalakulás szükségességét.
Tehát ha azt érzi az önismereti úton járó ember, hogy valami nem kerek, meg kell találnia azt az alapszükségletet, ami a hiány érzetet okozza.
Tehát gyakorlati példát hozva, a létbizonytalanság megoldása az, hogy biztosítjuk a bevételeinket. Képessé válunk a saját magunk önálló eltartására és önálló életvitelre. Ha valaki ezt áttereli, például a szeretet és és összetartozás szintjére, a függetlenségéről lemondva eltartatja magát és kapcsolati függővé válik.
Ugyanúgy helytelennek tartom a spirituális vagy vallási szintre terelését az alapszükségleteknek. Józan paraszti ész szerint van ideje a vetésnek, aratásnak és az imádságnak is. A jó pásztor vihar előtt védett helyre tereli a nyáját nem pedig imádkozik bárcsak ne is esne :-)
Az önbecsülés alapja az önismeret és önelfogadás, sokan terelünk ezen a vonalon. Az igazi játszmák a figyelemért, a sikerért ezen a szükségleten alapulnak. Megfigyelhető az interneten, hogy a beteljesületlen vágyak milyen ál személyiségeket hoznak létre, un "villogni" az interneten. Jó közegnek tűnik, mert mindenki azt állít magáról amit akar. Érdekes módon előbb utóbb azért a személyiség átszivárog a maszkon, átláthatóvá válnak a rejtett hiányosságok.
A szociális sikerek szükséglete abban az esetben tud kielégülni, ha valaki megtalálja az a munkát, ahol a képességeit maximálisan kifejlesztve a többi ember legnagyobb hasznára tud dolgozni, ezért megfelelő anyagi jólétet kap cserébe.
Ha ez nincs így, ezt be kell vállalni, lemondani a mártír játszmáról, és társairól, meg kell találni, milyen blokk, nem tudás, hamis vágy áll a félrecsúszás hátterében.
Pár kiragadott példa, de remélem érzékelteti a lényeget. Oda kell figyelni a környezet visszajelzéseire, hiszen a játszmáink annyira a személyiség részévé válnak, hogy nem vagyunk képesek önmagunkat tisztán látni, használnunk kell a külső tükreinket.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Kedves Kati!
Kapóra jön, amit írsz. Azt hiszem elég sok mentális csúsztatást műveltem egész eddigi életem során a "valahova tartozás" kérdéskörében. Azt hittem a különböző csoportok által van nekem identitásom. És amikor az egyes csoportok átalakultak vagy eltűntek, akkor nagy kérdőjel nézett rám vissza a tükörből.
Itt mit ért ez alatt Maslow? Mert sokmindenhez és sokmindenkihez tartozhatunk egyidőben: eredeti családhoz, új családhoz, munkahelyi csoporthoz, baráti körhöz, társhoz, valláshoz, nemzethez, mozgalomhoz stb. Lehet-e állandó "valahova tartozásról" beszélni az élet nagy változásai közepette? Nem arról van itt szó, hogy leginkább saját magunkhoz és önlényegünkhöz kell leginkább tartozni?
már túlmutat az önmegvalósításon, hiszen a ki vagyok én kérdése a transzcendencia felé mutat.
A véleményem az, hogy lélek vagyok, aki fejlődni és tanulni született ide. Hozott tudást és képességet, személyiség típust, amit a szülői környezet tovább alakított. Megtanultuk a képességeink és tudásunk szerinti legjobb illeszkedést a legkülönbözőbb csoportokhoz.
Egyszer viszont az életünkben elérkezik a pont, amikor egyre több dolgot kérdőjelezünk meg. A katolikus hittételeknél ez nálam hat éves koromban kezdődött, a válasz, amit kaptam, a materializmus felé irányított, egészen addig, amíg elkezdtem tapasztalni van valami ami nagyobb, törvényszerű és logikus a működése, sem a materializmusba, sem a katolikus hitrendszerbe nem illeszthető, amit tapasztalok, szerettem volna megismerni.
A lélek tanul és fejlődik, a tökéletes önmegvalósítás - mivel ez egy tudományos modell, a valóságban nem létezik ebben a formában - a személyiség képességeinek a maximális kibontása. Annyiból viszont érdekes, és kell vele foglalkozni, hogy amit nem értél el azt meghaladni, kikerülni nem lehet!
Ellentmondani látszik ennek az, hogy írtam ismerek ilyen embert aki megvalósította, de azért elméleti a modell, mert a megvalósítás során egyes pontokat elkezdik az emberek meghaladni. Életterületenként eltérő a szint, ahová a tudatosítás során eljutunk.
A vallásunkat elengedhetjük, hiszen elérkezik az a pont, ahol már a saját utunkat járva nincs szükség közvetítő köztünk és Isten között.
A családi kapcsolatok átalakulnak, ha az alapelv az elfogadás, az őszinteség és a problémamegoldás. Az az ember, akinek stabil én határai vannak, aki szereti és megbecsüli saját magát kívül marad a játszmákon, eléri azt, hogy tiszteljék. Megalázni és megvezetni lehetetlen azt az embert, bármelyik életterületet nézzük, család, párkapcsolat, munkahely, baráti kör, akinek az önértékelése a helyén van.
Visszatérve az alap kérdésedhez még a belső lényegünk az Önvaló. Az, hogy mennyire ismerem fel, milyen mértékben azonosulok ezzel vagy éppen zárom ki, alapvetően meghatározza a legkülönfélébb csoportokhoz tartozásomat.
Ken Wilber által írt, a Világszemléletek fejlődésvonala több információt ad erről, hogy az adott világnézet, milyen morális fejlettséget alakít ki, milyen az Istenkép, társadalmi berendezkedés, a csoportokhoz való illeszkedés fajtája.
Ha érdekel, át tudom küldeni emailban.
Igen, szívesen elolvasom, ha átküldöd.
Értem, amit mondasz.
Számomra a valahova tartozás kérdése egyáltalán nem olyan egyszerű. Életem során gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra olyan helyzetbe kerültem, amikor minden eltűnt a fizikai környezetemből, ami addig meghatározta az identitásomat. Ekkor aztán kénytelen voltam valami módon az igazi identitásom után kutatni. Hála égnek! Mondom most, de akkor nem volt egyszerű.
Ezért érzem ezt a "valahova tartozás" pontot túl áltagosnak. Ez az igény mindenkiben másmilyen szinten van meg és mást jelent szerintem.
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem fontos a világban részt venni, hiszem ezért vagyunk itt, de a valahova tartozást jobb ha megelőzi egy önmagunkhoz való tartozás. Ezzel a rossz féle függőség is elkerülhető.
Az email címem: zsuzsette@libero.it
mentesen kapcsolódni egy közösséghez, vagy akár egyetlen emberhez, ha elengedem az elvárásaimat. Tudom, ki vagyok. Egyetértek veled, rossz féle függéseket megtapasztaltam én is.
Van ez az almafás hasonlat, szerintem jól leírja a dolgot. A kicsi almafát a szülei nagyravágyásuk okán datolyafának nevelték. Szegény kicsi almafa, majd beleszakadt hogy jó datolyafa legyen. Sokáig nem értette a sóvárgását az almafák világa után, hiszen ő azt hitte, ő még datolyának is vacak. A datolyák között mindig kívülállónak érezte magát, az almafák világát pedig elkönyvelte, hogy csak az almafáknak jár, neki pedig nem jár. Egészen addig amíg meg nem ismerte a saját tökéletes almafaságát. Onnantól kezdve tudott gyönyörködni saját magában, a többi almafában és a datolyafák szépségében is.
Kedves Kati, amit irsz, az NEM a maslowi tanítás, hanem egy kiragadott és félreértelmezett rész belőle, amit a felsőoktatásban tanítanak, és ezért sajnos nagyon elterjedt.
Ő nem ezt állította!
Tanításának a lényege valojaban éppen a fentiek ellentéte!
Olvassatok Maslow-t!:)
Valojában aminek az ellenkezőjét olvastam Maslow-nál, nem a teljes beírásod, hanem ezek a részek:
"Maslow szerint az önmegvalósító ember jellemzője, hogy a hiány alapú szükségletei kellőképpen kielégültek, így felébred benne a késztetés az önmegvalósításra."
"Vizsgálatai és megfigyelései alapján öt alapvető szükségletet ismert fel, úgy találta, hogy ezek hierarchikus sorrendet követve bukkannak fel és késztetik viselkedésre az embert. Ez az öt alapvető szükséglet a "
10-es piramisa van...
Örülnék neki, ha megjelölnéd a pontos forrásodat.
Ugyanis letöltöttem az internetről az eredeti angol nyelvű cikket, ami a Psychological Reviewban jelent meg 1943-ban.
5 lépcsős piramissal.
...mert az egyetemi tételekben meg 7 lépcsős piramis van.
Ki van még egészítve:
5. Kognitív szükségletek,
6. Esztétikai szükségletek
7.Önmegvalósítás szükséglete
,, A. MASLOW – Szükséglet hierarchia
Motivációs rendszere szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban foglalt össze.
A piramis legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, szomjúság stb. helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek részben kielégítettek. Például a piramis második szintjén található biztonság iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha az alsó szinten lévő fiziológiai szükséglet részben kielégített. A piramis csak az emberre jellemző szükségleteket is tartalmaz, ilyen a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és az önmegvalósítás szükséglete. Az önmegvalósítás alatt a bennünk lévő lehetőségek kiteljesedését érti.
A Maslow által elképzelt hierarchia azonban nem minden esetben érvényesül, például ez a rendszere a motivációknak nem magyarázza meg az éhező tudósok, vagy az éhségsztrájkot folytatók viselkedését, akik alapvető szükségleteiket alárendelik egy magasabb szükségletnek.''
http://mlmhogyan.com/pszichologia/a-motivacio-elmeletei/
Mint a mellékelt ábra is mutatja,van abban valami ,hogy különböző iskolák ,különböző lépcsős modelleket tanítanak. Bár ez a lényegén nem sokat változtat. /Számomra legalább is nem./
A kérdést pedig valóban Maslow döntheti el. /5-7-10..., ha már ennyire fontos lett:)))/
"Maslow később a szükségletek hierarchiáját két új szükséglettel egészítette ki, az esztétika és a transzcendencia szükségletével."
Az eredeti elméletet 1943-ban alkotta meg, amit aztán később átdolgozott.
Miért is lett ez a középpontban?
Belső vizsgálat helyett el lehet csúsztatni a dolgot az agyalós viták vagy a humorizálás irányába. A blog célja segítség az önismereti munkához.
Javaslom a következő kérdések őszinte megvizsgálását
1. Hogyan állok a világ tökéletlenségének az elfogadásával?
2. Hogyan állok a magam múltbeli és jelenbeli tökéletlenségének az elfogadásával?
3. Irritál-e a másik ember sikerélménye?
4. Van-e sikerélményem ami szociális forrású?
5. Elégedett vagyok-e a fejlődésem ütemével?
6. Az alapszükségleteim ki vannak-e elégítve?
7. Be tudok-e illeszkedni önmegvalósító közösségbe?
9. Tudok-e illeszkedni bármilyen közösséghez?
Én is így gondoltam Kati.
Ezért írtam a hozzászólásomat,hogy ne legyen szét offolva a blogod ilyen felesleges vita miatt,hogy hány lépcsős a piramis?/mert a lényege a fontos,nem az ,hogy melyik iskola hány lépcsősre teszi/
Meglepő a reakciód:)))
ha kérdések merülnek fel, érdemes tisztázni. Szívesen veszem mindenki reakcióját, véleményét.
A modellek azért készülnek, hogy érthetővé tegyék az összefüggéseket.
A ókorban és a középkorban azzal a szemlélettel hogy a nap forog a föld körül, körbe tudták hajózni az egész Földközi Tengert :-)
..hogy mi forog mi körül?
Ha a Földön vagyok ,bizony nem hülyeség,hogy a Nap forog körülöttem,a Föld körül,
hiszen mindig ott van a Centrum,ahol én vagyok /a tudatom/. Ez a középpont,és innen tapasztalok.
A régiek ezt így értették,mert egyébként olyan csillagászati ismereteik voltak,amiket ma a
modern technikánkkal sem tudunk túlszárnyalni.
Ennek ugyan semmi köze Maslowhoz:))),de az Önmegvalósításhoz viszont igen.
Úgyhogy jó labdát dobtál:) Köszi!
Kiegészíteném akkor a 8. ponttal. Mennyi ideig hurcolom a múltbeli sérelmeimet, tudom-e kezelni a jogos kritikát?
1. palferi.hu/2010-2011, de nemtom már, melyik előadása
2. Bevezetés a transzperszonális pszichológiába c. könyv, első harmada Maslow.
A lépcsőkről, magánvélemény, csak elgondolkoztam…:
„Vizsgálatai és megfigyelései alapján öt alapvető szükségletet ismert fel, úgy találta, hogy ezek hierarchikus sorrendet követve bukkannak fel és késztetik viselkedésre az embert.”
„Maslow szerint a piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek részben kielégítettek”
Nem-e inkább minél kevésbe vannak meg mindezek a dolgok, annál inkább lökdösve van az ember afelé, hogy valamit felismerjen, valahová induljon? Minél kevésbé stimmelnek a dolgok…?
Szóval én nem azt gondolom, hogy ha szép sorjában ezek ki vannak elégítve, akkor jön a következő, az is kielégítődik úgy-ahogy, és ha így szép kerek a világ, akkor támad kedve az embernek önmegvalósítani… Talán épp az ellenkezője? Minél kevésbé vannak kielégítődve az alsóbb lépcsők és minél nagyobb a gáz?
Én így látom. Bár persze, a szó szoros értelmében még csak rövidebb időszakokat éheztem, mondjuk pár hetet, akkor is valami célért bevállalva olyan körülményeket; éveket sose, amiből esetleg rájöhetnék, előbb tényleg kell legalább valami morzsa, aztán lehet csak gondolkodni máson, ha sikerül életben maradni és nem éhenhalni… Szóval ezt a fiziológia részt még értem, hogy szükséges (legalábbis igen keveseknek nem), de a többi, hogy szeretet és valahova tartozás meg ezek, hogy ezek rendben kéne legyenek ahhoz, hogy valaki önmegvalósítani induljon neki…?
„Tehát ha azt érzi az önismereti úton járó ember, hogy valami nem kerek, meg kell találnia azt az alapszükségletet, ami a hiány érzetet okozza.”
Ez így még logikus lenne, viszont mi van, ha esetleg inkább már nem azt szeretné, hogy bármiféle szükségleteit kielégítse, ahogy azok felmerülnek, hanem teljesen mást, máshogy, mondjuk megszüntetni a hiányérzetet anélkül hogy kielégítenéd. Úgy hogy rájössz, nem is gáz amiről azt hitted gáz… Mert azt a pontot, hogy „A hiány alapú szükségleteknél a kielégülést nyugalom követi, egészen addig, míg a vágy újból fel nem támad.” Úgyis csak így lehet túllépni…
Szia Zsuzsa!
Az alapszükségletek bármelyikét meg lehet haladni.
Ha valakinek az az útja, elvonulhat a világtól remetének, megtanulhat fénnyel táplálkozni mint a jógik stb. Mivel ez egy modell, azt jelenti az emberek többségénél ez működik.
Önismereti szempontból érdemes megvizsgálni, hogy meghaladásról vagy önbecsapásról van-e szó az egyes ember szempontjából.
Meghaladásról akkor beszélünk két alternatíva esetén, ha mind a kettőt képes vagyok megtenni, és szabadon választok közöttük. Felismerem melyik a magasabb szintű és azt választom.
Tehát képes vagyok illeszkedni közösségbe, de az elvonulást választom. Adott időre ha arra van szükségem. A megvilágosodottak is visszatérnek a közösségbe tanítani.
Azért éhezem, mert képtelen vagyok megszerezni a táplálékot, vagy böjtöt tartok egy teli spájzzal a házamban?
Menekülök-e a párkapcsolat elől?
Összefoglalva, menekülés, meghátrálás vagy szabad választás?
A legmélyebb motivációt kell ismerni, ami a lélek motivációja. Az egóé a játszma és az önhazugság területe.
A személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy a lelkem tanulni és karmát ledolgozni született ebbe a korszakba. Minél nehezebb egy társadalmi helyzet, annál fejlettebbnek kell lenni hogy jól tudjunk illeszkedni, magunk és a többi ember hasznára.
Ez a tanulási folyamat akkor átlátható, ha több élet folyamatára van rálátás.
Az megvilágosodás elérése azt jelenti hogy EGGYÉ válok mindennel. Megtapasztalom, megtanulom, tovább lépek. A fejlődés során kihagyott lépcsőfokok visszatérésre kényszerítenek, egyetlen lépcsőt sem lehet kihagyni. A sorrend viszont változhat.
Ez az elmélet, amit a legmagasabb szinten Ken Wilber dolgozott ki. Minden elmélettel lehet vitatkozni, a paradoxonok világában. Az elménk kreálja a problémákat :-) A lelkünk pedig rátalál a saját útjára.
"A legmélyebb motivációt kell ismerni, ami a lélek motivációja."
Ez itt a lényeg, Kati! Meztelenül megállni saját figyelő tudatunk előtt és megnézni, mi is van a ruhák, a szerepek, az álarcok, a bőrünk alatt.
És ez egy személyes dialógus. Senki nem tudhatja helyettünk, asszem.
Köszi a tanácsokat!!
Útkereső: Mester, mi történik a megvilágosodott mesterekkel haláluk után?
Mester: Honnan tudjam?
'Szóval én nem azt gondolom, hogy ha szép sorjában ezek ki vannak elégítve, akkor jön a következő, az is kielégítődik úgy-ahogy, és ha így szép kerek a világ, akkor támad kedve az embernek önmegvalósítani… Talán épp az ellenkezője?"
Igen, én is pont ez mondtam, hogy Maslow legjobb tudomasom szerint ezt tanitotta, es nem azt, hogy ha az 1. kielegul, akkor jon a 2., stb. - tehát a fősulin, egyetemen tévesen tanítják a szemléletet, illetve szandekosan meghamisitva.
Pál Feri atya is beszél erről: palferi.hu/2010-2011
szilárdnak érzékelt testet, úgy hatják át ezek a szükségletek is egymást. A legalsóban is felsejlik a legfelső , és a legfelső is legmélyebb alapját , és a köztes igényeket bearanyozza , emeli , nemesíti .Üdvözlettel : felacso
U . i . : Valóban mind az ötöt ki kell elégíteni , de mikor éppen a középsővel foglalkozol ,akkor is benned ragyog az előző kettő és az utána megtapasztalandók vágya .
Nagyon tetszik ez a modell, és megjegyzem, hogy én is részben ennek a segítségével ismertem fel dolgokat és kezdtem végre rendbe tudni rakni.
Ma pedig Jézus szavai jutottak eszembe és most, olvasva a blogot az, hogy mintha itt lenne némi ellentmondás. Az jutott eszembe, amikor Jézus azt mondta a szegényeknek, hogy ha változást akarnak (tehát akár az éhezésből való kitörést), akkor ne az anyagiakkal foglalkozzanak. "Aki bízik, annak lesz kenyere is". Arra biztatott és tanított mindenkit, hogy ne alulról felfelé építkezzen, hanem épp ellenkezőleg: a felső legyen az új alapja az életének: a szeretet, a lélek rendberakása, a bizalom, az "Isten madara" szerep.. Szerintem ez nagyon nem mindegy, hogy értelmezzük ezt a modellt, így-e, vagy úgy, hogy, na előbb megszedem magam, oszt majd mehetek sprit tanulni.
Én Jézusnak hiszek (bár mondom ez a modell sok mindenre rádöbbentett és azóta is alkalmazom), mert nálam is így működött. Először a szellemet kellett megváltoztatni aztán a lélekben rendet kezdeni rakni, míg újra esélyem nem lett a fizikai világom is átrendezni ez alapján a belső változás alapján. Ez a változás nem ad többé teret az egónak. Fokozatosan építi le, de épp oly módon, hogy a "felső" belátásoknak akkora ereje lesz, hogy egyszerűen kipöckölődnek az életben azok a megoldások és utak, amiket egóval kellene keresztül vinni. legalábbis nálam így működik. Ezért állati nehéz, mert az ego szinte sose adja fel, mindén meglátja a lehetőségét az erősödére. de a szellemi erő, a tudatalatti erő, helyenként még a gondolkodás ereje is nagyobb nála.
Namaszte
Azt hiszem az útkeresőknek ez az ami a legnagyobb gondot okoz,amiről itt írsz.
A két szélsőséges tanítás,a szellemiek,és az anyagiak/pl. materialista tudomány,vagy Biblia,stb.../
A kettő között kéne valahogy megtalálni az egyensúlyunkat,mert a szellemiek mutatják az utat,az eredetünket és a visszatérésünket,viszont az anyagból kiinduló,és ott tartó tanítások meg arra tanítanak talán,hogy most itt vagyunk,ezt kell megélnünk,nem lehet már most elszakadnunk ettől a világtól.
A szellemi utakat járó ember nagyon hamar beleesik abba a hibába,hogy elszakad az anyagtól,és csak
lebeg,és nem tudja mi az a rengeteg probléma az életében,ami ennek következtében kíséri /az anyagi síkon:)/
Kétségtelen ,hogy a materialista tanításokat meg kell haladni,de nem lehet teljesen elvetni.
Ezt pedig szerintem úgy lehet megtenni,hogy nem elméletekhez ragaszkodunk,mert az ugyanolyan ,
mint a vallásban a dogmák,hanem megpróbáljuk mindenből kivenni az értékeket,és ezeket integrálva
előbb utóbb az emberben mintegy szintézisként lesznek a tanítások,nem elméletekként dogmaként.
Ez hasonló a gondolkodáshoz,hogy az ember aprólékosan külön külön elemzőként látja a e világot, és darabonként rakja össze,vagy analógiásan egyben látja az egészet.
Szerintem erre kéne törekednünk,hogy az egyensúlyt megtaláljuk,és ne essünk át egyik,vagy másik oldalra./Bár amikor az ember mégis ezt teszi,valószínű ,hogy valamiért annak oka van./
Az én személyes hitvallásom az,hogy azért vagyunk itt,hogy a szellem általunk átjárja az anyagot. Mintegy meg ,,istenitse'' azt.
Ha azt nézem ,ahogy jöttünk,hogy a szellem alá szállt az anyagba,nekem ez azt mutatja,hogy nekem is személy szerint az a dolgom,hogy bennem a szellem átjárja az anyagot,egy belső alkímia által,felemelve azt.
Én az összes szellemi tanításból ezzel a szintézissel /amiről beszéltem/ ezt vettem le.De ezt nem lehet úgy megcsinálni,hogy elszakadok az anyagtól:)))
Vagyis nagyon nehéz dolgunk van. Újra és újra észre kell venni magunkat,ha túlságosan belemerültünk az egyik síkba,és mindig arra törekedni,hogy valahogy a három síkon ahol egyaránt léteznünk kell,megtaláljuk az egyensúlyunkat.
Hát ez szinte lehetetlen,mert adott intervallumban ,hol itt vagyunk,hol ott:)))
Talán ez lenne az Önmegvalósítás,amikor ez már nem okoz problémát,nem külön-külön éljük ezeket a síkokat,hanem tényleg minden egy./mindhárom síkon egyszerre létezünk/
Azt hiszem ezt csak a szellem tudja megtenni, a nagy Én /bennem/,hogy átjárja és felemeli magába az anyagot,én a kis én azt hiszem annyit tehetek ,,csak'' ,hogy törekszem erre,teszek érte,és elhárítok minden akadályt magamban,ami a ,,szellem útjában áll".
"Talán ez lenne az Önmegvalósítás,amikor ez már nem okoz problémát,nem külön-külön éljük ezeket a síkokat,hanem tényleg minden egy./mindhárom síkon egyszerre létezünk/"
...ha azt mondanám, hogy mindannyian egyszerre létezünk mindhárom síkon?
"én a kis én azt hiszem annyit tehetek ,,csak'' ,hogy törekszem erre,teszek érte,és elhárítok minden akadályt magamban,ami a ,,szellem útjában áll"."
...és azt, hogy talán ez az egyik legnagyobb hibád? Honnét tudhatnád, mit akar Isten, mi van Neki útban? :))
Neked ez a véleményed,nekem meg az amit leírtam:)
,,...ha azt mondanám, hogy mindannyian egyszerre létezünk mindhárom síkon?''
Nyilván , ez az emberi létezés velejárója. Azért mégis azt mondanám,hogy majd mindannyian
tele vagyunk energetikai blokkokkal,elakadásokkal,a különböző síkokhoz tartozó csakráinknál,és környékén. Arról nem is beszélve,amikor az ember úgy elszakad valamely síktól,hogy szinte teljesen elzárja magát onnan azoktól az életterületektől,azok megélésétől. Legyen ez a fizikai sík,vagy akár a lelki, szellemi. Nem találkoztál még ilyen emberrel? Pedig a problémáink többsége ebből ered,még a betegségeké is.
Abban az értelemben ,amiről én beszéltem,nem nagyon vagyunk egyszerre jelen minden síkon,mert egy lelki,szellemi beállítottságú ember nagyon gyakran eltávolodik az anyagi világtól...ezt kár is ragozni,a legtöbbünk járt már ebben a cipőben./is/
Ugyanakkor vannak olyan emberek,akik olyan fokon bele vannak ,,ragadva '' az anyagba,hogy teljesen elzárják magukat többnyire a szellemi síktól,de vannak akik a lelkitől is.
Ismerek olyan embert ,aki egyszer nagyon szenvedett egy szerelem miatt,és megfogadta,hogy soha többé nem fog szenvedni. A lelke úgy le van zárva,mint egy bombabiztos atombunker.
Azon át nem megy egyetlen érzés,érzelem sem. Szerinted pl. ez az ember ugyan mennyit él meg a lelki síkból?
És mondhatnék még számtalan példát...,amire én gondoltam, persze Te meg nem vagy gondolatolvasó:)
,,...és azt, hogy talán ez az egyik legnagyobb hibád? Honnét tudhatnád, mit akar Isten, mi van Neki útban? :))"
Erre csak azt tudom mondani,inkább az a probléma,ha ezt az ember nem tudja.
Akkor nem sok kapcsolata lehet Önmagával,vagy a ,,felsőbb Énjével'',Istennel,...nevezzük bárhogy.
Ha megkérdezed Szeklicét, ő szerintem érteni fogja miről írtam:)
"Neked ez a véleményed,nekem meg az amit leírtam:)"
Igen Éva, természetesen ez így igaz.
Mindössze annyit tennék mellé, hogy ha Isten hegyeket akar velünk elhordatni, akkor eszközt is ad hozzá.
A különböző blokkokról, lezárásokról pedig az a véleményem, hogy minél jobban ragaszkodunk hozzájuk, annál inkább szembetalálkozunk velük az életben.
Egészen addig, amíg le nem tesszük, meg nem haladjuk őket...:)
,,Mindössze annyit tennék mellé, hogy ha Isten hegyeket akar velünk elhordatni, akkor eszközt is ad hozzá.''
Az eszköz is mi vagyunk:)
,,A különböző blokkokról, lezárásokról pedig az a véleményem, hogy minél jobban ragaszkodunk hozzájuk, annál inkább szembetalálkozunk velük az életben.
Egészen addig, amíg le nem tesszük, meg nem haladjuk őket...:)''
Ne haragudj ,de ez a kijelentésed kb. olyan ,mintha én az autószerelésbe akarnék beleszólni.
Ez a blokk dolog,meg lezárások,teljesen automatikus folyamatok,észre sem vesszük. Bizonyos helytelen cselekedeteink,hozzáállásunk,hazugságaink,elfojtásaink következménye.
Akkor derül már ki,amikor egyre több a problémánk és nem tudjuk miért,vagy krónikus betegségek lépnek fel,és sehogy sem gyógyulnak.
Ilyenkor az ember többnyire kezébe veszi a sorsát,és szép lassan kiderül a turpiszság.
/Hogy mit művelt magával,és észre sem vette/
Bár Te ezekben a dolgokban úgysem hiszel. Minek meditálni,meg csakrák,energia, egyebek...:)
Meg kell haladni...hahaha...mintha az úgy menne. Persze,minden a fejben dől el,az igaz,de
az eredményért tenni is kell.
A fejben hányszor eldőlt már,Istenem,és mégis az ember újra és újra bele tud esni ugyanabba a hibába. És bizony ilyen az ember, így van kitalálva,hogy ezeknek a dolgoknak ilyen következményi vannak. És ez még arra is érvényes,aki nem hisz benne:))) Merthogy ő is csak emberből van:)
Az ilyen dolgok már csak egy tökéletesen megvalósított embert nem érintenek. Addig pedig dolgunk van ezzel is. Hinni meg mindenki azt hisz ,amit akar. Természetesen Te is:)))
...javaslom a következő kérdések őszinte megvizsgálását:
1. Hogyan állok a világ tökéletlenségének az elfogadásával?
2. Hogyan állok a magam múltbeli és jelenbeli tökéletlenségének az elfogadásával?
3. Irritál-e a másik ember sikerélménye?
4. Van-e sikerélményem ami szociális forrású?
5. Elégedett vagyok-e a fejlődésem ütemével?
6. Az alapszükségleteim ki vannak-e elégítve?
7. Be tudok-e illeszkedni önmegvalósító közösségbe?
9. Tudok-e illeszkedni bármilyen közösséghez?
10. :))
Úgy tudom ez az oldal már régen másról szól,nem arról,hogy régi sérelmek,elfogadás képtelenség,elfojtott agresszió és társai miatt egy másik emberen ,vagy időnként az egész közösségen éljük ki a frusztrációnkat.
Ez a blog Maslow tanításáról szólna,ahhoz kéne hozzászólni, hozzászólni,nem egy másik embert csesztetni, belekötve minden mondatába.
Az sem zavar,hogy egy másik ember újra leírja, /hátha észreveszed?/,hogy ,,kulcsfontosságú gondolat'' az amiért itt egyre bőszebben pattogsz.
Persze az ilyen örökös elégedetlenkedőknek,kötekedőknek nyilván hogy nem az,mert ha az lenne,akkor képesek lennének elfogadni,hogy nem lehet minden ember az ő klónjuk, és nem gondolkodhat úgy mint ők.
A mai napig nem fogadtad el az új Felhasználási feltételeket,folyamatosan ellenkezel, kritizálsz,sértegetsz mindenkit aki nem a Te egyedüli ,megkérdőjelezhetetlen igazságodat vallja. Nem egyszer ezt kiterjesztve minden emberre aki ezen az oldalon ír.
Én ebben a játékodban nem óhajtok részt venni.
Egyedül Te nem vagy képes észrevenni,hogy ez az oldal már nem erről szól.
Nem terápiás oldal! Az meg külön szomorú,hogy még a feltett kérdéseid sem a sajátjaid,és hagyod magadat más által mozgatni.
Kérdezni én is tudok,ráadásul saját kútfőből,nem mást szajkózva.
1.Miért képzeled ,hogy mindentudó,és mindenható vagy?
2.Miért képzeled ,hogy csak egy igazság van,a tiéd?
3.Miért csípi mindenki a szemedet,aki másképp gondolkodik a világról,mint Te?
4.Miért vagy képtelen elfogadni azt ami-,aki más?
5,Miért vált ez ki agressziót belőled,és miért veszed üldözőbe ezeket az embereket?
6.Miért nem próbálod megkeresni,az agressziód valódi okát,vagy ha hangzatosan elveted a meditációt,és hülyeségnek tartod,miért nem vezeted le valami egészséges sporttal?
7.Miért vagy képtelen az Elfogadásra,miért vagy bosszúálló?
8.Ha már ennyire tévedhetetlennek tartod magadat,akkor mégis miért hagyod magadat befolyásolni?/Sajnos nem a párod által,mert az legalább a hasznodra válna./
9.Miért vagy képtelen a VALÓDI SZERETETRE,ami FELTÉTELEK NÉLKÜLI és ELFOGADÁSON alapul.
...segíthettem megnyitni Benned azt a szelepet, ami Kati hozzászólása után beragadhatott nálad. :)
A hozzám intézett kérdéseidre sajnos nem tudok válaszolni, mert semmilyen formában nem érintenek. Az viszont érdekelne, hogy miért gondolod ezeket rólam?
És hogy eleget tegyek a témával kapcsolatos kérésednek is:
Maslow elméletével szemben inkább Rogers-szel értek egyet, aki szerint az önmegvalósítás az alapvető mozgatórugója az egyéni magatartásnak.
Tehát az Ő piramisának az ALAPJA az önmegvalósítás...
...de akkor a legfontosabbat ,amit mond,miért hagyod figyelmen kívül?
,,Rogers a „feltétel nélküli pozitív elfogadás” módszerét alkalmazza, aminek jelentése egy személy elfogadása „alapvető értékének kétségbevonása nélkül”.
Úgy gondolom,hogyha egy másik ember felvetésére válaszolunk egy közösségi oldalon,akkor magával a felvetéssel kéne törődni,nem pedig a személlyel,hogy ő
milyen,mi ,,a legnagyobb hibája'' stb...,ugyanis nem így kéne érvelni,és az igazunkat bizonygatni.
A válaszom tehát neked szólt,mert Te kommunikáltál velem végig személyeskedő gangnemben.
Ha Rogersel értesz egyet,akkor a legfontosabb megállapítását se hagyd figyelmen kívül:)
Még egyszer,hogy szokd:
,,Rogers a „feltétel nélküli pozitív elfogadás” módszerét alkalmazza, aminek jelentése egy személy elfogadása „alapvető értékének kétségbevonása nélkül”. /W/