Senki se látta? Vagy ennyire nem érdekes ez a téma most? Pedig nagyon érdekelne, kinek mit mond ez a film. Bennem sok mindent helyretett és sok mindent felkavart, amit még lehet, hogy helyre kell tenni....

Namaszte

de a filmet sajna nem láttam:(

Na jó, akkor bevállalom, hogy leírom, milyen témakörök érintettek meg ebből a filmből, ha már senkit sem érdekel...:)

Pedig még mindig súlyos vitázások folynak vallás-ügyben az oldalon, ez pedig szerintem hihetetlen sokat elmond erről a témáról- persze kinek, mit.

Aki nem látta a filmet, a youtubon még megtekinthető. Sok helyütt betiltották, nem véletlenül.

Többek között szerintem azért, mert Jézust embernek mutatja be, hús vér, kétségekkel, álmokkal, akár rém-álmokkal, félelmekkel, ÖNMAGÁVAL küzdő embernek, meg még minden mással is, amivel ember küzd - az egoval.

És ezt nem féltek megfilmesíteni.

Én, ha meg is dobtok kővel :), azonnal megtaláltam azt a Jézust, akit mindig is kerestem. Persze, szinte biztos, hogy nem volt ilyen, de nem is ez itt a lényeg: hanem hogy emberként ábrázolták. És a tisztaságot, a megvilágosodást, minden szellemi képességét, a megbocsátásra való képességét, és minden csodát amit tett, stb nem mint valami égből pottyant, elérhetetlen misztikát tulajdonítottak neki, hanem mint valamit, amiért ő nagyon is megküzdött, és nagyon is végigjárta érte az EMBER ÚTJÁT. Hogyan is lehetne akkor tanítója az embereknek, ha ez nem így lett volna ??

Ő is gyermek volt, mielőtt felnőtt, és ő is ember volt, mielőtt megvilágosodott. Bocsánat a vallásosoktól, úgy értem, mielőtt "Isten lett".

Nagyon tetszett, hogy a filmben a mai elképzelésünk és tudásunk szerint működő pszichét mutattak be. "A legutolsóból lesznek a legelsők" minta alapján működőt. Megrázó az a jelenet, amelyben Jézus elmondja egy eltávozott mester tanítványának, hogy ő tudja magáról, hogy valójában mennyire fél MINDENTŐL. És hogy milyen "nagyravágyó". Ismerte az egóját. (Saját tapasztalatom, hogy meg kell ismernem az egóm, hogy megtanuljam elengedni, felismerni ha kell, ha "megkísért", vagy adott esetben használni, tudatosan. ) És ezután a jelenet után tisztul meg: persze, mert amit felismersz, azzal megtanulhatsz bánni. És hogy is lehetne ez másképp? Sehogy.

Őt, mint valamilyen nagyon szélsőségesen félelmekkel teli embert mutatták be, az útja előtt. (Amíg az egóban élt, tudatlanul.) Az útjára úgy lépett, hogy feladta ezeket a félelmeket. És már tanított is.

A legutolsókból lesznek az elsők. Legnehezebb feladatunk az egó csiszolása, és betörése. Azon a területen ahol ezt képesek vagyunk megtenni, óriási szeretet*energia árad belénk, mert a szeretet van, Isten állandóan van és rendelkezésre áll, ha sikerül elhárítani a blokkot, feloldani a félelmet, ami a blokkot okozza, máris "rendelkezésünkre áll". A film szerint Jézussal is ez történt, és ez milyen meghatóan és mélyen emberi! :) És a természet törvényei szerint való! (igaz) és még működik is (mert igaz)! A legnagyobb félelemből a legnagyobb szeretet-erő nőtt ki a személye által, pontosabban az által, hogy megadta magát és a félelmeit egy ponton az életében.

Így el tudom őt képzelni, mint egy teljesen egyedülálló példát arra, hogy egy életben egyszerre, egy belső eseményben, mintegy varázsütésre megtörténhetett, hogy ő volt az, aki erre képes volt, amire emberek milliárdjai sok sok millió életen át sem, képletesen szólva az összehasonlítás kedvéért.

Így tud ő példa lenni, valóban. Példa arra, hogy emberből mind Isten vagyunk, és ha megtesszük, amit a sorsunk (Isteni akarat) kíván, mi is egyek lehetünk Vele. Hogy senki számára nem lehetetlen, csak fel kell ismernie és akarnia kell, DÖNTENIE, és a döntéséig, jól-rosszul eljutnia. Hogy esendőek vagyunk, de nem baj, mert MINDEN EMBER AZ, ÉPP EZ A LÉNYEG. Épp ez tesz bennünket emberré, enélkül értelmetlen lenne a földi létezés. Hogy földi lényekként sorsunk ennek az esendőségnek a felszámolása, de ezt csak úgy érhetjük el, hogy képessé válunk ESENDŐKÉNT IS SZERETNI MAGUNKAT.

HOGY A FÖLD TÖRVÉNYEI MÉG AZ ANGYALOKAT IS KÖTIK, ÉS AKI IDE EGYSZER LESZÜLETIK LETT LÉGYEN AZ ISTEN SZELLEME MAGA, MÉLYEN BELESÜLLYED A FÖLDI TÖRVÉNYEKBE, ANNAK ALÁVETI MAGÁT, ÉS A MEGTISZTULÁS ÚTJA NEM VISSZAFELÉ, HANEM LEFELÉ ÉS A LENT-EN KERESZTÜL VISSZA VEZET. EZ SZELLEMI TÖRVÉNY. MÁS ÚTON NEM LEHET MEGTISZTULNI. TISZTÁRA MOSNI CSAK A PISZKOSAT LEHET.

Hogy nincs olyan, hogy valaki szentebb, mint a többi, legfeljebb olyan, hogy több mindenről tud önmagában, és több mindent ural a tudatossága, a szeretet erejével. És hogy ezt BÁRKI elérheti.

Nem csodálom, hogy az egyház ellenkezik, hiszen akkor nincs szükség papokra, meg az egész ceremoniális hercehurcára, fenntartani egy egész rendszert... ha "csak" az ember kell hozzá.... de ciki.
Arról nem beszélve, hogy nem lehet irányítani több millió embert, amit Jézus egyébként sohasem tett. neki nem voltak megkötései, semmilyen sem. Mindenki szabad akarata szerint választott és elfogadta, ki hol tart, milyen fejlett, vagy nem, egyetlen imát sem erőltettet egyetlen szájra sem, és SEMMIT SEM KÉRT VAGY VÁRT EL a híveitől, és főleg nem fenyegette őket a pokolra jutással. Legfeljebb elmondta, mire számíthatnak. Számára nem voltak jó és rossz emberek, hívők, és nem hívők. kegyelemmel fordult minden élő felé, mint Isten.

Azt mondja a film, ami szintén kellemetlen az egyház számára, hogy "önmagad kell hogy válaszd a sorsod", és hogy ezért nagyon is tehetsz.TE, MAGAD. Sőt, még az Istened is segít benne!! Megint csak a felnőtt embereket szólítja meg, hogy ne tegyék függővé magukat senki és semmi mástól, akármivel is ámítanak.

De az, ahogy megjeleníti ezt a lelki folyamatot, ahogy az ember bejárja a poklait, az egóját, a tév-hiedelmeit magával és a világgal kapcsolatban, mire felismeri önmagát, és a sorsát, azt, aki valóban ő, ez valami fenomenális. Imádom. Különösen a végét, ahol az emberi élet után vágyó Krisztust ábrázolja, amint megéli ezt a vágyát. Megint előjött a gyermeki énem, aki csodálkozott, amikor a neten interjúkban láttam jó papokat szó szerint üvöltve káromolni a filmet, amiért az "istenkáromló", mert bemutatta Jézus emberi vágyait.

Olyanokat, amelyek minden egészséges embernek vannak. És jó, ha vannak, mert a pokolban nincs megvilágosodás. Ezt sem tudják a papok?

A legjobb az egészben azonban az, amikor a végén bevállalja a sorsát, tudatosan, hát az valami hihetetlenül katartikus. Épp ilyen, amikor ezt tesszük. Éppen. Megtörten, fáradtan, de belátva, látva. Kérve, de TUDVA és VÉGTELENÜL BIZTOSAN, KÉTSÉGEK NÉLKÜL. Nem bűntudatból, meg félelemből, meg imákkal meg mantrákkal a nyelvünkön, hogy ne jussunk a pokolba. Istenhez nem a pokoltól való félelem, annak elítélése, a bűntudat, vagy a megalázkodás mások előtt vezet, vagy éppen mások. Épp ellenkezőleg: elhatározás és akarat van bennünk, de ez már a belátáson alapul. Abban a pillanatban, mégis erő van bennünk, méghozzá a leghatalmasabb erő, de ez az erő már nem az egóé. Hanem Istené. És ez így van.

Szerintem fantasztikus film, és még korántsem mondtam el semmit róla, meg arról, mennyi mindet megmozgatott bennem. Végre valami, ami nem fantázia, hanem tudatosság. Művészként nem nagyon lehet ennél többre képes egy ember. Meghajlok Scorsese előtt.

Lehet vitatkozni. :)

Namaszte