Mi történik velem?
Már jó pár éve foglalkoztat a spiritualitás, de kb. 2éve sokkal elmélyültebb lettem... rengeteget változtam és vele együtt jöttek a megfejthetetlen kérdések...
Elfordultam lelkiekben a gyerekkori barátaimtól, nem értem hogy miért.. Nem vagyok őszinte magammal szemben? Valamit nem akarok meglátni? Vagy pusztán csak annyiról van szó, hogy az embernek ahhoz, hogy megismerje önmagát magányra van szüksége?
Mégis nagy nehézség ez nekem és tanácstalan vagyok.. Nem tudom, hogy a lelkem vágya -e ez, vagy az elmém akar kirekeszteni bizonyos embereket?
Voltak 4-5 éve erős szorongásos tüneteim... és a mai napig néhány megmaradt... például nem tudok szemkontaktust tartani bizonyos emberekkel. Gondoltam arra is, hogy nem e a szorongásom áll ezen problémák hátterében, de később rájöttem nem ez az igazi ok.
Van sok barátom, de mégis van egy közösség, akiket leakarok zárni... de valahol mégis zavar... hogy hátat fordítok, hogy haragudni fognak rám... hogy lerázom azokat az embereket, akikkel együtt nőttem fel, csak azért mert most ezt érzem... és ha később megint mást éreznék?... olyan szeszélyesek és kiszámíthatatlanok az érzések...
Nagy érzelmi vihar van bennem... és nem tudom, hogy ez azért van e mert nem akarom őket még lezárni, vagy azért van, mert egyszerűen lelkiismeretfurdalásom van, mivel ők szeretnek, és keresnek engem.
de én mégsem akarom már ezt... mi történik velem? Olyan néha mintha 2én dulakodna bennem... és már fáradt vagyok ettől...
Kérlek segítsetek.
Talán ti érettebb lelkek tudtok olyan tanácsot adni, amivel tovább haladhatok majd utamon.
Előre is nagyon köszönöm válaszotokat!
Egy tanácstalan lány
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Szia!
Azt meg kell érteni, ha valaki a barátod, akkor az az is marad, még akkor is ha nem tartjátok a kapcsolatot!
Ha valakivel úgy érzed, hogy nem akarsz találkozni, akkor nem kell. Ha eljön az ideje, abban az esetben Te is érezni fogod, hogy kíváncsi vagy rá. Ha pedig nem, akkor itt az ideje új emberek után nézni.
Azáltal, hogy elkezdtél változni, új utak és új személyek lépnek be az életedbe és azok, akiknek nem kell Veled tartaniuk, azokkal a kapcsolat szétválik. Emiatt nem kell rosszul érezned magad.
A kettősség érzése a lelkiismeretedből fakad. A régi barátok megtartása és az új utak felé nyitás. Az új mindig valami változást hoz, de ez nem jelenti azt, hogy rossz.
Én azt szoktam mondani, hogy a tiszta érzések nem csapnak be. Mivel zavart vagy meditálj egyet és kérd meg a Felső Énedet, hogy segítsen Neked, ha Angyalokkal dolgozol, akkor Őket...
Ha nem megy és úgy érzed, hogy még mindig kilátástalan a helyzet, akkor nyugodtan keress!
Ivett
Köszönöm mindannyiotok válaszát...
most hétvégén nem mentem el egy közös találkozóra...
nagyon kivolt akadva mindenki. egyik lány irt nekem egy levelet, hogy hogy lehetek ilyen? hogy nem vagyok képes elmenni egy kis időre sem... és hogy miért vagyok ilyen? miért érdemlik ezt?
nem tudom hogy irjam meg nekik... vagy mit irhatnék... érdemes e magyarázkodni. vagy nem...
és hogy miért váltok ki belőlük ekkora vihart... nem értem...
most mit tehetnék? lelkiismeretfurdalásom is van vhol, kicsit össze vagyok zavarodva...
hogy merjek e kiállni önmagam mellett vagy ismét bocsánatokat kérjek sorozatba... de az talán nem én lennék...
megbántani sem akarok senkit, vagy fájdalmat okozni, mégis azt teszem folyamatosan... :(
Kedves Útkereső,
Azt írod, hogy most hétvégén nem mentél el egy találkozóra.
Miért nem mentél el?
Elmondtad nekik az okot, hogy miért nem mentél el?
Ki volt akadva mindenki.... Azért akadtak ki, mert nem mentél el, vagy elmondtad nekik az okot, hogy miért nem mentél el és ezen akadtak ki?
Mit írt a lány neked milyen voltál?
Nem tudod miért váltasz ki belőlük ilyen vihart...Kérdezted már őket?
Üdvözlettel
Andi
én is találkoztam már legalább három olyan emberrel,akinek nem mertem a szemébe nézni,olyan erős negatív ?kisugárzás ,határozottság ? keménység ? áradt a megjelenésükből.
Az ismerősök,barátok kikopása a mindennapjaidból természetes jelenség,a kapcsolatok fenntartásához sok sok munka és idő kell,ha valamiért az elmarad,akkor lazul a háló .
Az ,hogy mennyi energiád van ilyen célra,attól is függ,hogy milyen vagy,kikben tükröződhetsz,és ha változol,akkor tükreid is cserélődnek,másrészt ha te változol,és ők nem ,akkor te sem leszel nekik jó tükör,kivéve ha egy iránvban és hasonló ütemmel történik a lelki elmozdulás.Üdvözlettel : felacso
Változtál, ők ugyanazok maradtak, aki Te is voltál néhány éve. Az, hogy nem akarsz velük többé kapcsolatot tartani, egy hárító mechanizmus. Azáltal, hogy az ő társaságukat hárítod, hárítod régi önmagad.
Nézd meg, milyen tulajdonságok, dolgok zavarnak bennük, és azt -így utólag- el kéne fogadnod magadban. Sanyi Sirály csomagjaiból tanultam meg én is az elfogadás technikáját.
Ha az elfogadás megtörténik, csodák-csodája: ők maguktól le fognak válni Rólad, az elválás mindkét részről sérülésmentes, gördülékeny lesz. Kipróbáltam, tényleg működik.
Az jó, ha lelkiismeret furdalásod van. Meg is érdemled. A kérdéseket egyébként nagyon jól teszed fel, őszinte vagy, de nem szabadna neked is abba a csapdába esned, hogy saját érvényesülésed érdekében lemondasz a többi emberről.
Merthogy lemondasz róluk, bárhogy csűröd is a dolgokat, nem vagy hajlandó az Ő életüket is a nyakadba venni. Innentől csak olyan emberek társaságát fogod keresni akik "önmegvalósitók" és akik erősnek látszanak, igy te is az lehetsz.
Hidd el: Nincs belül semmi. Nincs benned semilyen istenség, nem vagy semilyen teremtő sem.
Ami vagy, az a többi ember. Érted?
Amit te megteszel értük, ahogy képes vagy szeretni másokat, ahogy képes vagy lemondani másokért, ahogy képes vagy megbocsátani.
Ez vagy Te. Nem az aki hátatfordit az embereknek és lesajnálja őket, mert nem képesek a nagy istenséggel lépést tartani.
A saját "valamidért" (a vágyad ami mindig változni fog, attól függően, hogy éppen mi a trendi: fénylény, isten, felemelkedett mester, próféta, fényküldött....) cserébe, ami egyébként nem valóságos, lemondasz a nagyon is Valódi Emberekről.
megengeded hogy megmutassam milyen játszma ez amit itt indítasz és mik a nyelvi eszközeid ebben a hozzászólásban?
NLP-s technika :-)
Elemzést felkérésre végzek, mert ezzel átlépem a másik ember határait.
Nem igazán tudom, hogy mi az az NLP. Rá is kerestem a googleban, de még igy sem értem.
Hát ha nagyon akarod nyugodtan elemezges, nem zavar ha átlépik a határaimat.
Kati,az én határaimat sem zavarja!:)))
Kíváncsi lennék hogyan látsz mostanában?
Üdv: Éva
működésünk 5 %-át határozza meg. 95 % a tudatalattié, ami a nem szót nem ismeri, nem hallja meg.
Tehát a mondataid a tiszta kommunikáció szintjén így hangzanak
Nincs belül semmi = belül van a van.
Nincs benned semmilyen Istenség = Isten benned van
Nem vagy semmilyen teremtő sem = Te vagy a Teremtő.
Nézzük mit mondanak erről mások
Konfuciusz: Ha jól ismered a természeted, ismered a mennyet.
Jézus: Benned van a mennyek országa.
Mohhamed: Aki ismeri önmagát ismeri az Urát.
Judaizmus: Ő van mindenben és minden őbenne van.
Lao Ce: A lelked legmélyén megtalálod az egyet.
Buddha: Nézz magadba, Te vagy Buddha.
A játszma jól nyomon követhető ha felfigyelünk IS szóra.
Minden ember valódi, minden embernek kell az egyedüllét és a közösség is. Pohar téged elhagytak és ezt önértékelési krízisnek élnéd meg - ha fel lenne dolgozva.
Mivel nincsen, találsz másokat IS akik el vannak hagyva. Lelkiismeret furdalást próbálsz ébreszteni, megpróbálod elérni hogy még bizonytalanabbul érezze magát az Elhagyó Is, ezzel Te fölébe tudsz emelkedni a saját erkölcsi értékrended alapján. Na ez a játszma.
Tudod, hogy nem vagy Oké, de úgy gondolod, Ő sokkal kevésbé OKé, tehát Te Okébb vagy nála.
Az az ember, aki számára a világ OKé és ő is Oké, kevés, de nagyon mély lelkiségű, játszma mentes kapcsolatot tart fent. A fokozódó őszinteség, az értékrend változása a baráti kör kicserélődését vonja maga után. Ez van. Ha a boldogságod egy másik ember jó vagy rossz voltán múlik, az a felelősség teljes áthárítása.
Csaesz hozzászólásában leírta, hogy a Tanácstalan Lánynak mit kell elfogadnia magában.
Az elhagyottaknak pedig azt, hogy ez az élet velejárója. Mindenkinek van lehetősége olyan baráti kört kialakítani, ahol megnyílhat a lelke.
Nekem akkor lenne lelkiismeret furdalásom, ha valaki már félig sincs benn egy kapcsolatban, de önző módon visszatartanám, mert képtelen vagyok arra, hogy új kapcsolatokat hozzak létre, inkább még tovább akarom szívni a vérét annak, aki ebből már kiszállna.
Egy energia szerző játszma a sok közül.
NLP-ben azt szokták javasolni, hogy fogalmazd át amit közölni szeretnél a NEM szó elhagyásával, az IS, a CSAK, a feltételes mód, a múlt és jövő idő mellőzésével. Ez a tiszta kommunikáció.
Tehát hogy hangzik akkor ez a mondat: nincs benned semmilyen istenség?
Mi van akkor benne belül - szerinted.
Ha ember, csakis ember, miért ne választhatná az új életet magának? Az angyal az, aki csak érted működik, most akkor mi az elvárásod? Ember vagy Angyal vagy maga a Bűnös, az Elvetemült?
Kinek látod Őt, őszintén?
Mi van benne, mi van bennem?
Az amit látok, érzek, tapasztalok magamból, amit mások látnak, érzékelnek velem kapcsolatban.
Tehát nem vagyok egyéb, mint egy személy, egy ember és nem csak én vagyok ilyen, hanem Mindenki.
Isten nincsen bennünk, hanem kivül létezik. Talán nem is lehetünk egyek vele, mert az Jézus Krisztus kiváltsága volt. Mi egyek lehetünk Jézussal, de Istenhez csak Jézuson keresztül kerülhetünk közelebb.
Az a baj a bennünk lévő istenséggel, hogy nem tudja elhelyezni Jézus személyét sehogy sem. Nem tud rá úgy gondolni, mint megváltóra, mert ha Isten bennem is létezik, esetleg én magam vagyok isten, és én teremtem meg a jövőt, a sorsot, akkor mitől váltott meg minket? És mitől volt annyira nagy szám a szenvedése, hiszen mi sem szenvedünk kevésbbé?
Pedig Jézus volt, aki azért szenvedett, hogy mi visszatalálhassunk Istenhez.
Ezért gondolom azt, hogy jó ha az ember annak gondolja magát ami: halandó, egyszerű teremészetű lényecske, aki Isten kegyelméből létezik.
Innen kéne mindenkinek elindulni, ebből az alázatos állapotból és akkor nem látnánk senkit sem nálunk kiváltságosabbnak, hanem mindenkit egyformának tudnánk látni.
gondolom én : A Föld :Pokol ,amit Isten szakadár angyalai uralnak . Jézus ezek hatalmából váltott meg , és azóta az Istentől kapott szabad akaratunkkal választjuk további uralmukat , és a szenvedéseket . Üdvözlettel : felacso
Biztos vagyok benne, hogy az ember csakis saját magát válthatja meg bármitől is. Például a tartozástól, ha visszafizeti. Vagy a bűntudattól, ha a lelkiismerete szerint cselekszik, és megbocsátja, amit addig nem eszerint tett. Stb.
Persze ha azt hisz, szüksége van ehhez segítségre, esetleg valakire, aki ezt már tudja, akkor úgy sikerülhet neki. (Úgy is.) És meghalhat abban a tudatban, hogy egyedül nem ment volna.
Pedig mindenki csakis azért felelős, amit maga tesz, és senki más pótolhatja be helyette, amit elmulasztott, senki más nem bocsáthatja meg, ha ő nem képes rá.
És mégis: ha hisz benne. :)
Paradoxon? Lehet. Minden igazság az.
Krisztus, a világ megváltója valószínűleg annyira sötét korba született, ahol ennek az egésznek, amiről beszélünk még a szele sem érintette meg az emberiséget. Ha azt mondta volna: "Váltsd meg magad!" - lehet, hogy nem is emlékeznének rá.
Ehelyett azt mondta: "Arra születtem, hogy segítsek neked, hogy elhihesd, van megváltás. Az én hatalmam, és a szeretet (a tudatosság), amit képviselek, legyen a példád, hogy mire képes Isten (önmagad), ha hiszel neki (a belső hangnak.)"
És lőn. :) Ezért vezet a keresztények útja Jézuson keresztül Istenhez, és nem Önmagukon, közvetlenül. És ezért igaz, hogy amit Jézus hitt, képviselt, az az egész világot megérintette (megváltotta). Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki bűntelen lett (egótlan), csak mert megkeresztelkedett, vagy, hogy egy jottányival is jobb embernek születne. Egyszerűen csak számára egyszerűbbé vált az út a megváltáshoz, mert egy olyan világba születik, ahova már született egy Krisztus.
Szépen összeáll itt a történet, ami lehet, hogy nem is igaz. :) (maga a megfeszíttetés általi megváltás sztori.)
De nem is ez a lényeg. :)
Ajánlom figyelmetekbe Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése című filmjét. Borzasztó tudatosság van benne.
Namaszte
Önmagadon keresztül?
Amíg nem vagy képes lemondani önmagadról, annak nagyságáról, csodájáról, hatalmáról, addig nem is láthatod meg Istent.
Ugyan az az ember vagy most is, mint aki voltál, csak a "szobádat" teleraktad mindenféle pompás bútorral és felékesítetted arannyal és drágakövekkel.
Jobban érzed magad benne, de a lényeg semmit sem változott.
Isten,hogy Önmagam legyek. Abban teljesen igazad van (szintén csak szerintem ), hogy az Istennel , Egységgel ,Abszolútummal,stb való újra eggyé váláskor mindegyik megélt Önmagamról le kell mondanom . A Teljességért ki nem tenné meg , bár szerintem sem választás kérdése .De abban meg hiszek , hogyha egy megszemélyesített Isten, mint egy virágot szakít le a kertjében , akkor neki sem mindegy ,hogy egy addig a Nap fényének ezer árnyalatában fürdött , életteli , ragyogó gyönyörűségben csodálja Magát , vagy egy szobában , tápoldaton nevelt , (a virág számára az életet jelentő élményektől különféle eredetű elvek által megfosztott ) utánzatban . Isten a Földet Paradicsomnak teremtette,hogy az ember boldogan éljen benne . A számonkérő Isten viszont az embert szolgává átprogramozó lényekre képét idézi föl bennem .Üdvözlettel :felacso
Nem nagyon vagyok otthon a Bibliában, de van erre egy példázat, amikor a gazda elmegy otthonról és három szolgájának ad 5-5-5 aranypénzt.
Az egyik 10-et csinál belőle, a másik 7-e, a harmadiknak 5marad.
Megdicséri az első kettőt a harmadikat viszont megbünteti, mert ahelyett, hogy a pénzt befektette volna inkább elásta, mert tudta, hogy az ura úgyis megsokszorozza majd azt, ha hazajön.
Nem az volt a gond, hogy elásta, hanem az, hogy tudta, hogy urának akkora a hatalma, hogy az a pénz nem vész el úgy sem. Tehát csak nem volt bátorsága használni ezt a hatalmat.
Igy van ez velünk is. Attól még csinálhatunk sok mindent úgy ahogy mi akarunk, de már azzal a biztonsággal, hogy a Hatalom velünk van.
Sokan sokféle Hatalmat éreznek maguk mellet lévőnek , ennek O- 100 % része illúzió , és vérig menő vitákat lehetne folytatni arról ,hogy ki mellett álló hatalom a valóságos , és méricskélni erejüket . A biztonság érzés a lényeg ,amit ez a tudat ad hordozójának . Üdvözlettel : felacso
és ennek az ellentéte a hatástalanság nagyon erősen dualista irányba viszi azt, aki ezen az úton próbálja a problémáit megoldani.
Mit jelent hatni? Azt hogy az van amit az egóból kiindulva én jónak látok.
Mennyire tuti hogy ez egyezik Isten akaratával?
Saját életemben tartós sikert a félelmek feldolgozásával értem el. Hiszen a hatalom a félelemről szól. Mi fog történni, ha nem tartom kontroll alatt a történéseket, a többi embert?
Esetleg az amit Isten akar?
Mit vesz el tőlem és miért nem adom oda?
És amit adni szeretne, annak miért nem tudok megnyílni?
Ha ezekre a kérdésekre igazán őszintén megtaláljuk a választ magunkban megoldottuk a hatalom probléma körét. Ajánlom a Sirály Őszinteség csomagját, ingyen letölthető.
Még mindig nem tudtam rájönni, mivel nem értek egyet a megközelítéseidben, nem mindig, de gyakran. majd rájövök. Egyébként nem csak a tiedben, ez a szembesítősdi teljesen igaz bár, de valahogy mégsem, vagy mégsem így.
Nem magyarázkodom tovább (valójában a saját kérdésem próbálom megkeresni), inkább idebiggyesztem én hogy látom, hátha kijön belőle, mi a bibi:
A hatalommal nincsen semmi baj. Azzal ha nincs hatalmam sincs. Adott esetben azzal van, hogy ha nincs hatásom vmire, és azzal is, ha túl sok van.
Szerintem (most és itt ezt kell mondjam) adott helyzetek vannak, nézőpontok, nincsenek ilyen általános igazságok, mint amikről írsz, vagyis így nem teljes.
A hatalom egy földi dolog, de mint minden földi dolog, nem az a lényeg benne, hogy van-e vagy nincs illetve az ellentéte van e vagy nincs, adott esetben megéljük e vagy nem. NEM BAJ H DUÁLIS - AZ A TERMÉSZETE MINDENNEK AMI ITT VAN/TAPASZTALHATÓ. Épp ez a jó benne.
NEM BAJ HOGY SZÉLSŐSÉGES, EZ IS TERMÉSZETE.
A lényeg sohasem az, hogy mi az amit megélünk, mindig inkább, és sokkal inkább a hogyan.
Egy jó király jól él a hatalmával. Ha ez a sorsa, tennie kell, és nem fog "bűnt" elkövetni, bármit tesz, mert nem fog a lelkiismerete ellen cselekedni. Meg fogja tenni viszont azt, amit kell, és meg fog küzdeni magával (az egójával) ezért. Meg fogja hozni a kellő áldozatait (egót).
A hatalom nem félelem. Bármi lehet félelemből, és szívből, kívülről NEM MEGÍTÉLHETŐEK A DOLGOK. SEMMILYEN DOLOG NEM TARTOZIK A JÓ VAGY A ROSSZ FELCÍMKÉZETT KOSARÁBA. ILYEN NINCS. MERT MINDEN CSAK KIVETÜLÉS AMIT TAPASZTALSZ.
A viszonyulás a lényeg.
A szeretet himnusza igaz: lehet bármid, hatalmad, pénzed, birtokaid, szellemi képességeid, beszélhetsz az angyalok nyelvé.... SZERETET NÉLKÜL MIT SEM ÉR. Hozzáenném: ez nem azt jelenti, hogy ezeket nem birtokolhatod (vagyis inkább nem kísérhetnek, mint hozzád-tartozók)!!!! Ez itt a kereszténység egyik legnagyobb félreértése. Hiszen egy csomó dolog tartozik hozzánk, az életünkhöz attól a pillanattól h megszületünk. Egy apa, egy anya, bölcső, test, otthon, testvérek, csörgők....... és még egy csomó ezeknél sokkal fontosabb, láthatatlan (lelki) dolog. és ezek még gyarapodhatnak. Senki sem mondja, hogy Jehudi Menuhinnak hegedű nélkül kellene élnie, és a zene hatalmáról lemondania, hogy kellőképpen szent legyen meg jó. Ellenkezőleg. Ezekkel kell megtanulnia élni, és SZÜKSÉGE VAN A HEGEDŰJÉRE - hogy az életprogramját beteljesíthesse maga és és még sok sok ezek ember örömére és felemelkedésére. A lényeg nem ez, a szeretet himnusza nem arra mutat rá, hogy nem fontosak a dolgok, inkább arra, hogy SZERETET NÉLKÜL mit sem érnek, vagyis a viszonyulásunkra hozzájuk! Ha ajándéknak tekintjük őket, akkor jól funkcionálhatnak az életünkben, ha birtokolni akarjuk, ha félünk, vagy más, egós módon viszonyulunk hozzájuk, akkor nem szeretettel: mit sem érnek, hiába vannak, sőt ellenkezőjére fordul a hatásuk: rombol hatalom, nem épít.
Szóval szerintem önmagában semmivel sincs vbaj, a hatalommal, vagy annak hiányával sem, mert nem az a lényeg amit élünk, hanem az, hogyan, illetve hogy éppen egy adott helyzetben mit jó élnünk.
Van amikor használnunk kell a hatalmat a saját vagy mások érdekében, jól, és nem szabad visszaélnünk vele. van amikor nem jó bevonatkozni tehát jó, ha nem vagyunk hatással. (nincs hatalmunk).
Szerintem a világ dualitásával a világon semmi baj nincs, csak meg tanulnunk jól élni vele: ez viszont emberi feladatunk.
Lehet h te félelem miatt akartál hatalmat. Akkor igazad van, valóban a félelmet kell feloldozni, s ezáltal a hatalom is elenyészik azon a területen, ami nem baj, sőt.
De ez nem általános igazság.
Engem pl. nem érdekel hatalom, de sokszor nem tudtam hatással lenni, ott, ahol ez hiányzott. Engem nem kísért, inkább meg kellene tanulnom használni, hozzányúlni merni, felismerni, mikor gyakorolnom kell. Nem hatalmaskodom félelemből, de gyakran félek a hatalomhoz nyúlni :)
Namaszte
fel a félelmedet, amiért nem tudod használni.
Éld meg meditációban, amíg tudássá válik.
Ellenállsz a félelem miatt és az írod a hatalom nem a félelemről szól.
Tényleg Aditi ?
Igen a biztonság érzés is a hit következménye.
Isten szerintem sokkal egyszerűbb és ezért sokkal könnyebb is az ő akaratát teljesíteni, mint egy másik hatalomét, az enyémét, egy guruét, vagy mondjuk az ufókét.
Isten megengedi, hogy az ember felhőkarcolókat építsen, hogy uralja a természetet, nem érdekli, hogy mit olvasunk és milyen műsort nézünk, az sem érdekli, hogy az ember gazdag, vagy szegény, családos, vagy magányos, bűnös, vagy átatlan...., ha a szívben szeretet van, akkor semmi nem árthat az embernek.
Ezért mondható, hogy korlátlan szabadságot adott Isten az embernek, csak azt kérte, hogy:
Szeresd Istenedet mindenek felett, felebarátodat meg úgy mint magadat.
"...csak azt kérte, hogy:
Szeresd Istenedet mindenek felett..."
Kérte? Szerintem parancsolta a zsidók haragos Istene.
Az enyém nem parancsol, nem kér, nem vár el, csak hagyja hogy legyek. Ha jól működöm akkor velem örül, ha nem jól, akkor élethelyzeteken keresztül segít, tanít, hogy jobbá válhassak.
A döntés mindig az enyém, és ha jól működöm, akkor biztonságban érzem magam. S ha biztonságban érzem magam, akkor hiszem, tudom, hogy így van jól...:)
Karmafenntartó vétkeinknek megváltása a mindent megbocsátó (tehát nem a büntető zsidó isten) szemében egy barbár és értelmetlen véráldozat lenne . Ezért gondolom , hogy Jézus ezzel az elhatározásával nem a Teremtőhöz ,hanem világunk közvetlen uraihoz szólt :cselekedetével az ő nyelvükön beszélve,bár azt továbbra sem értem,hogy egy ünnepi lakoma főfogásaként ,hogyan válthatta meg ezzel az emberiséget,de tettének szememben csak akkor van értelme,ha ezt egy olyan alku keretében tette meg :aminek egyik serpenyőjében állt az ő halála,a másik fél ezért cserébe lemond az emberiség feletti uralmáról,de a gonosz nem az egyezségeinek a betartásáról híres,tehát ez fals elképzelés . Valószínűbb , hogy feltámadásával mutatott utat és adott reményt az embereknek abból a csapdából , amit a földi lét jelent . Ezekszerint a megváltás : útmutatás? Üdvözlettel : felacso
A szabad akarat a legnagyobb tévedés amiben ember valaha is hitt.
Hogyan lehetne hinni egy Hatalmas Istenben, ha azt feltételezzük, hogy ő majd arra vár, hogy mi mit akarunk?
Ilyen nincs és soha nem is volt. Mindig is Isten választott, hogy ki az akit felemel és ki az akit nem. Lehetett próféta gyilkos, rabló, Jézust üldöző is. Nem ettől függött semmi sem.
A prófétáknak, a tanítványoknak nem volt szabad akaratuk, legalább is Istennel szemben biztos nem volt.
Jézus mondta nekik: kövess- és azt tették.
Jézus Isten haragjától mentette meg az embereket. Mivel Isten igéretet tett, hogy többé nem pusztítja el az embert, ezért elküldte Jézust, hogy általa megbocsáthasson.
Jézus által tud Isten megbocsátani, mert érte Isten megteszi. Ha Ő kéri Isten megteszi.
Az ember is képes lehet Istenre hatást gyakorolni, szeretettel és alázattal, de mivel az ember mindig azt hiszi, hogy ő már ebben a szeretet állapotban van, ezért imái a saját gőgje miatt nem érnek semmit sem, sőt....
Elhitették veletek, hogy mint "egyedüli létező" boldogulni tudtok, fejlődni és szeretni tudtok, de csak ahhoz a gyerekhez hasonlítotok aki királylányost játszik és teljesen belemerül a szerepébe.
Anyukája bármikor beléphet az ajtón és végett vethet a játéknak, mert a lánynak még rengeteg dolga van.
Biztos vagyok,hogy a Te Istened el fog jönni,hogy rendet vágjon az emberek között,természetesen az igazság nevében,mert ez a Föld jelenleg még a Pokol (is),tehát bőven belefér a szokásos viselkedési módokba egy kis hamisság is:hidd azt,hogy szabad vagy,de ha nem nem az elvárásaim szerint viselkedsz,akkor lesújtok rád.Üdvözlettel : felacso
U . i . :A gyerek lételeme a játék, a nem játszó gyerekből sótlan és unalmas felnőtt válik.
Tévedésben vagytok az élettel kapcsolatban.
Isten szinte mindent megenged az embernek, neki adta a Földet, rajta minden élőlénnyel, Isten szeretné, ha az ember élne. Ha játszana, ha örülne, ha boldog lenne, ha szerelmes lenne, ha gyereket szülne, ha nevelné saját gyermekét....
Csak annyit kért Isten, hogy az ember ne felejtse el soha, hogy ki az Ő Igazi Ura.
Régen nem tudtak lemondani a királyok uralmáról, vagy a földes gazda uralmáról, manapság nem tudnak lemondani Önmaguk nagyságáról.
Egyetértek: amiről írsz, az az azonosulás elengedése.
Nem az a lényeg, hogy mid van van nincs, valójában nem azért kapod, hogy legyen Neked. Mégis, megélheted, még az illúzióját is, hogy van gyermekED, házAD, hatalmAD, földED, tudásOD....stb.
Ezek mind hozzátartoznak az élethez. Egy királynak tudni kell élni a tisztével, ez a hatalma, egy szülőnek ugyanígy. És lehetnek "birtokaink" itt a Földön, "csak" a kísértést kell legyőznünk, hogy azokhoz ragaszkodjunk, az elveszítésüktől féljünk.
Cak arról kell lemondanunk az életben és rendszerint azt veszítjük fájdalmasan el, amivel azonosulni kezdtünk, amiről elhittük, hogy a MIÉNK, mi uraljuk, mi irányítjuk a sorsát (sorsunkat), és nem csak ajándéba kaptuk az élettől, aminek valaki mÁs az URA. :)
Ezért mondja egy mester: "Önként mond le arról, aminek az elveszítése fájdalmat okozna." Jó gyakorlat, igyekszem segítségül hívni a saját élemben.
Valójában semmiről sem kellene lemondanunk abban az esetben, ha tudunk mindig mindennek feltétel nélkül örülni, a változást feltétel nélkül és örömmel elfogadni, és mindig bizalommal lenni, hogy nem véletlenül, és értünk, és az egész világért van.
Önmagunk nagysága? Hát az ember mindig is nagynak képzelte magát, de az csak a tévhite, az csak a földi valóság illúziója miatt van. Ugyanakkor furcsa lenne úgy élni, hogy nem látjuk egy egy dolognak, amire képesek voltunk látni a nagyságát, értékét, erejét. És nem olyan könnyű ezt elválasztani, mert az elme duálisan lát: vagy van valamid, vagy nincs. Abban a harmóniában lenni mindig, ami a földi, megengedett birtoklás, és az égi elengedő, hajlékony hála egysége, hogy használd az akaratod, teremts megélhetést, de közben soha ne feledd azt, hogy ez valójában mind illúzió, hát ennél nehezebb feladat az ember, az elme számára nincs. Ezért (is) vagyunk itt.
Tudom, hogy képesnek kellene lennünk mindig mindent újra és újra elengedni, és felajánlani Istenünknek. Hogy képesnek kellene lennünk így élni. De tudni ezt, nem elég.
Olykor sikerül.
Namaszte
Az emberek többsége a szükséges lemondás halogatásával küszködik , de a lemondás siettetése is , szerintem , legalább annyira problémás lehet . Ha jól végiggondolom, hogy előbb - utóbb úgyis mindenről le kell mondani , akkor miért ne essek túl rajta előbb , de ezt mindenki érzi ,hogy hamis logika ,az életszerűbb az , hogy adja magát az elengedendő életterület , ill . felkínál egyfajta hagyományos mintát is a szokásrend , már ahol még él a hagyomány világa , hogy milyen cselekvésekről , gondolkodási módokról , világlátásról , értékrendről kb. mely életszakaszban kell lemondani , és ehhez kínál segítségül rítusokat ,gondolati mintákat . Namaszte : felacso
Nem kell lemondani semmiről sem.
Ez egy nagy tévedés.
Milyen Isten az aki ad, de közben azt várja, hogy ne fogad el?
Ha már egyszer megkaptad, akkor kérted, és ha teljesült a kérésed, akkor Isten figyelt rád. Ez jó. Miért kéne emiatt bűntudatot érezni?
A lényeg, hogy az ember mindig tudja, hogy amit kapott azt Istentől kapta és azért kapta, mert Isten szereti őt.
A sorrend a fontos. Az első helyen áll Isten, minden más csak utána következik.
Ha ezt be tudnák tartani az emberek, akkor Istennek nem kéne elvennie semmit sem az embertől, nem kéne emlékeztetni az embereket rá, hogy mi a legfontosabb.
Miért lenne Isten a rosszabbik Énem abszolutizálása?
Miért lenne Isten a jobbik Énem hatványozása?
Lehet , hogy azért mert egy kettősségekben megnyilvánuló világból próbálom elképzelni a behatárolhatatlant .
Mivel a legbelső félelmeim a legerősebbek ,hasonlóan közös emberi énünk alaprémületéhez , így ezt fogjuk magunknak megteremteni ,ha csinos kis lelki felépítményeink leomlanak . Csak reménykedhetem benne , hogy legbelül az örök derű ragyog. Üdvözlettel : felacso
U . i . : Tudatos ésszel ,nyugodt szívvel önkínzás lenne félelmeim Istenét elhinni a belső bizonytalanságot ijesztgetéssel kihasználni igyekvőknek . Nem hiszem ,hogy Isten a mi elismerésünktől függ , azt meg pláne nem , hogy részei kikényszerített csodálatából táplálná magát .