És az az érdekes Sanyi ,hogy sorra ugyanazok a dolgok jöttek fel,amiket itt is megkaptam
nem egyszer:)
Megmondom őszintén /nem akarok jó kislány lenni/,de most hogy végre tudom ,hogy mi az ok,megvilágosodott egy csomó dolog előttem.Azonnal meg is jött a kedvem az íráshoz,mert végre van magyarázat a miértekre.Én kevéssel beérem,csak ennyi kellett:)

Szóval jó volt az a terápiás oldal,fáj is a szívem érte,meg már nem is ,hogy látom az új perspektívát.Minden pozitívuma ellenére a negatívuma az volt,hogy bármilyen jót is írt valaki,
ha az embernek valami okból ,,ellenszenves volt vagy a stílus ,vagy az illető,akkor elengedte a füle mellett,sőt támadásnak vette.Ezt saját tapasztalatból mondom,mert Kati és Szeklice
megmondták nekem,amik most világossá váltak előttem,a gyakorlásom során.De úgy mondták,olyan stílusban ,ami elfogadhatatlan volt a számomra,és bár tudtam én azt addig is,de ahelyett,hogy elkezdtem volna foglalkozni vele,a nem megfelelő tálalás miatt pont az ellenkezőjét váltotta ki belőlem
És biztos vagyok benne,hogy én is hiába adtam esetleg használható tanácsot XY-nak,
akinek mondjuk a stílusom nem volt szimpatikus,hát e miatt elengedte a füle mellett,pedig esetleg a javára válhatott volna,ha én másképp kommunikálok.

Szóval kezdek megbarátkozni ezzel az új koncepcióval,mert itt ezek a szimpátia,antipátia dolgok is ki lesznek küszöbölve.Mivel nagyjából azonos stílusban megy a kommunikáció.
Arra is rájöttem,ami engem illet,hogy azért mert nekem általában jó kedvem van,nem kell ezt nekem állandóan demonstrálnom, Jópofáskodni, rihegni röhögni,mert nem színház az oldal,
meg általában problémákkal jönnek ide,és akkor itt valaki állandóan vidul.
Tehát lehet,hogy amikor komoly használható dolgot írok ,azt sem veszik komolyan:)
Most megláttam pl wmikinek a csatornázásos blogját,és hát köztudott,hogy én az ilyentől falra mászok:) de mégsem írtam semmit,mert minek oktassam ki őt,és minek mondjam meg ,hogy mi illik az oldalra és mi nem ,mi emeli a színvonalát és mi nem.Nem az én dolgom.ha átment a szűrőn ,akkor van helye..Tehát úgy fejeztem ki a nem tetszésemet a tartalommal kapcsolatban,hogy benyomtam a mínuszt.És ennyi.
Minek kezdjek el ellenvéleményt írogatni,amikor ő meg ebben hisz?
Ennek semmi értelme.

Vagyis hogy igen, most hogy végre tudom hogy miről van szó,egy pillanat alatt összehasonlította az ,,agyam'' a régit és az újat,legalább is ,amit én látok ,és azt mondom,hogy tényleg minőségileg mindenképpen jobb lesz az egész.
Rendezettebb ,összefogottabb,átláthatóbb...és ne duzzogjunk,elégedetlenkedjünk, /most hogy már kiderült,hogy nem is büntikében vagyunk igazán,hanem valami jobb készül/, mert
a régi jókedvű,baráti életünket élhetnénk tovább a chat szobában..

Változatlanul azt mondanám Sanyi,hogy az oldalon kéne ezzel maradni,hiszen itt van ez az
összekovácsolódott jó kis közösség.
Az általad felajánlott oldal,annyira profi és szép ,én meghagynám úgy ahogy van,illetve ugyanazon keretek között lehetne ott is írni.
A Chat szoba zárt oldal,aki éppen az oldalra téved,oda úgy sincs hozzáférése.Vagyis azt felszabadíthatnád a beszélgetéseknek. Szerintem már kinőttük az összetűzős időszakokat,és vészfékként ott van a moderálás gomb,akárki megnyomhatja.

Én a kompromisszumok híve vagyok.Szerintem ígéretes az új koncepciód,számtalan előnye van. De most Te is engedhetnél egy kicsit,azoknak akik lassan emésztenek:) annál is inkább mert ,,homályban'' tartottál minket,ne haragudj. Itt mindenről volt szó,csak erről nem.Ugyanis ezt érezte az ember /én legalább is/,hogy csupa fals információt kapok,de valami más lehet a valódi ok,és hidd el,hogy ezért volt nehéz megemészteni ezt a dolgot.

Ezért ne csodálkozz,hogy sokunktól nem kaptál támogatást,hiszen nem voltunk beavatva abba ,amit szerettél volna. Valóban úgymond büntetésszaga volt a kialakult helyzetnek,mert a többség nem tudta a valós okot.
Ha meg az ember nem ért valamit,akkor nehéz elfogadni.,mert csak találgathat.Annál rosszabb meg nincs:)

Szóval én most optimista vagyok.
,,Meghalt a Király,éljen a Király! ''
/Nem Te:),a régi és az új./

És valóban változások vannak,és mennünk kell velük.Sokkal gyorsabban és rugalmasabban ,és belátóbban ,mint valaha.

Kedves Sanyi, igen, én is hasonlóan érzek, de még máshogy is: szerintem azt sem kellene elfelejteni, hogy mindig annak könnyebb elfogadni egy változást, aki már tart ott. Azok, akik terápiás célból is vannak itt (ahogy ez régebben velem is így volt, sőt valamilyen értelemben most is), azoknak sokkal nehezebb elengedni ezt a lehetőséget, mert (és ezt most vedd dicséretnek) nem igazán hemzseg a net ehhez hasonló, tudatos oldaltól, ahol valódi visszajelzéseket is kaphat az ember Tőled, vagy nála tudatosabb, abban a dologban fejlettebb társaitól. A fecsegős oldalak általában nem ilyenek. (Csak parttalanul folyik a véleménynyilvánítás és vita.)

Én egyébként nem vágytam másik ilyen oldalra, egyszer valaki elhívott, mondván, milyen jó lennék egy ilyen helyen, és az mennyivel "jobb".... regisztráljak..... Én belenéztem, de nem tetszett ami ott folyik, úgyhogy azóta is csak itt szeretek lenni. :)

Szóval csak azt akarom mondani, hogy a szigorításod következményei közt azért arra is számítani kell, hogy olyanokat is elveszthetsz, akik terápiázták itt magukat, és ahogy én is, ők is kinőhetik a hibáikat e téren. Értem én (és cáfolj meg, ha nem így van), hogy azokat akarod kiejteni, akik semmilyen hatásra nem kooperálnak, és egy idő múlva csak mint állandó romboló tényezők vannak jelen. De biztos, hogy nem "dobsz ki" olyanokat is, akiket meggyógyítana a terápia, amire így már nem lesz lehetőségük? (Ahogy engem is gyógyított? ) :)

A műtét előtt imádkoztam, hogy képes legyek megtartani a kegyelmet és az együttérzést, az empátiát akkor is, amikor már a pozitív változáson átmentem, hogy tudjak emlékezni arra, milyen borzalmas volt előtte, milyen tehetetlennek és kétségbeesettnek éreztem magam, hogy soha, de soha ne nézzem le, és válasszam el a tehetetlenségükben és kétségbeesettségükben vergődőket, és a hibáikat, cselekedeteiket.

Ne érts félre, Véletlenül sem akarlak kritizálni, teljesen megértelek, és a szándékod is jól láthatóan a fejlődésre és a tisztulásra irányul.

Csak érdekességképpen megjegyzem, hogy mostanában több olyan folyamat is zajlik körülöttem, több helyszínen az éltemben, ahol a "leggyengébbeket" leválasztják, maguk mögött hagyják a közösségek. Ilyesmi történt nálunk a Waldorf iskolában is (nagyon szomorú eset - még tart a feldolgozás, és javítás). Aztán pl. Pécs, a "kutúra Fővárosa" is "végre elérte", hogy az utcán élők ne zavarják jelenlétükkel a belvárost. Egyszerűen kiutasították őket. Közben bezárták az őket ellátó helyek egy részét, miközben a "kulturált" egyetemisták meg például olyan romhalmazt, bűzt, és szemetet hagynak továbbra is mindenhol maguk után egy egy buli hajnalán, hogy azt az utcán élő alkoholista szerencsétlenek is sokszor megirigyelhetnék.... :)

Bennem kérdéseket vet fel: hol a gyógyítás határvonala? Hol kell kizárni, elválasztani, azt mondani: ez már rombol: menj innen, te már nem vagy gyógyítható? Ki az, aki nem rombol? vagy ha már muszáj kizárni, nem mienk-e a felelősség azok iránt valamilyen más módon, akiket kizárunk?

Én pl. nem engedném be a belvárosba a hajléktalanokat randalírozni, meg szemetelni, de biztosítanék nekik jobb helyet, és feltételeket, hogy elvárhassam tőlük, hogy tiszták legyenek és keressék a motivációjukat, ami elveszett. És minden egyes egyetemistát minden egyes eldobott sörösüvegért keményen megbüntetnék. A Waldorf iskolából nem tanácsolnék el egyetlen gyereket sem, mert akit egy ilyen intézmény felvesz a hossza és alapos felvételi során, azért felelősséget válla, ez a szellemiségében is benne van. ha vétett a felvételinél, akkor is, sőt, pláne. Hiszen ez egy olyan közösség, amelynek jelmondata, hogy minden nehézség tükör, és a szeretet mindig, mindent képes elfogadni - a saját választásait meg főleg.

Ha egy olyan intézményt működtetek, aminek jelszava a tudatosság és a szeretet, akkor befogadó, belátó és megoldás-kereső, elfogadó és rugalmas vagyok, nem kizáró, semmilyen értelemben.

Rendet teremteni feltétlenül kell, de nem mindegy, nagyon nem mindegy, hogyan. A szeretet nem alkot törvényeket. Mózes még alkotott, de Jézus már nem. Ha mi csürhe vagyunk, akkor bizonyára teljesen indokolt a módszered. (nem tudom, azok vagyunk e...) Ha nem azok vagyunk, vagy képes vagy nem annak tekinteni minket, akkor talán más megoldás is van....

lehet, hogy tévedek, most így érzem. és persze továbbra sem tudom, mi a tuti, és nem kívánok kritizálni, csupán nagyon érdekesnek találom a párhuzamokat az életemben és érzem, hogy ezekre most nagyon keresem a választ. Már csak az iskolai helyzet megoldása végett is. ....

Szeretettel