Érzékelés mesterfokon
Nagyon sokat olvastam a harmadik szemről, a 6. érzékről, a távolbalátásról/hallásról, és arra gondoltam, hogy ha ezek lehetségesek, akkor van-e lehetőség arra, hogy az evilági, a fizikai érzékeinket, érzékszerveinket erősítsük fel nem hétköznapi módon?
Igazából okkal vetődött fel bennem a kérdés, mert van egyfajta gyerekkori trauma eredetű "betegségem", ami miatt nagyon gyengén érzem az ízeket, az illatokat, nagyon gyengén érzem mások érintését (pl. mikor a barátnőm simogat, vagy masszíroz), és ezzel még nem is lenne gond, de nem tudok olyan szinten a jelenben lenni, hogy ezeket élvezzem is. Pl. eszek egy finom fagyit, érzem gyengén az ízét, de nem jut el tudatosan az agyamig az, hogy milyen is pontosan az íze.
Egy másik példa, mikor nézek egy gyönyörű tájat. Nem tudatosul bennem maga a táj, annak a szépsége, csak az, hogy nézek valamit, amit mások szépnek tartanak. Ez sajnos valami lelki eredetű baj, de úgy gondolom, hogyha felerősíteném az érzékeimet, akkor kiegyensúlyozódna a dolog. Szóval, ha egy kétszer erősebb ingernek csak a felét érzem, az már önmagában annyi, mintha magát az ingert érzeném 100%-ban. Nekem az is megfelel, ha tudatosítani tudom már magukat az alap ingereket, szóval nekem mindegy, hogy hogyan, csak érzékeljek normálisan... Az okokra és a megoldásra még sajnos nem jöttem rá egy teljes év gondolkodás után sem...
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Elméletileg a gyengén látón is segít a szemüveg, a hallássérülten is a hallókészülék, de nem ez az igazi megoldás!
Neked az a lelki szerved lett leblokkolva a gyerekkori trauma miatt, amelyiknek az érzéseket, impulzusokat kellene befogadnia. Nem az érzékszerved a gyenge, hanem a befogadó képességed!
Vagyis a megoldásod a traumád feloldása felé lesz, azt kell feltárnod és feldolgoznod! Ha nem lesz blokkod, akkor ismét úgy érzel és érzékelsz majd, ahogyan más "normális" ember.
A trauma feldolgozáshoz érdemes segítséget kérned, vagy önerőből kell megtanulod a módszerét. Nem lesz könnyű az út, de ha igazán akarod, akkor be tudod járni!
Legközelebb ne várj egy évet a kérdéssel, 1-2 hónap önerő után szerintem már érdemes segítséget kérni!
Ha Pest közelében laksz, akkor javaslom az ottani Önismereti klubot. Ha nem, akkor írj, segítek segítőt keresni.
"Ez sajnos valami lelki eredetű baj, de úgy gondolom, hogyha felerősíteném az érzékeimet, akkor kiegyensúlyozódna a dolog."
A gyerekkori traumák akkor gyógyíthatók, ha nem sérül a személyiség öngyógyító központja. Ha olyan erős a trauma, hogy helyrehozhatatlan kárt tudna okozni, akkor az én védelmi mechanizmusok automatikusan elkezdenek működni.
Hogyan történik ez? Védőburkot von az egyén köré. Ha úgy gondolsz rá, hogy ez egy olyan dolog, amivel küzdeni kell, csak küzdelmet kaphatsz ezért cserébe. Ha megköszönöd a védőburkodnak, hogy megóvott a sokkal rosszabbtól, meg fogsz tőle tudni válni.
Megóvott addig, amíg készen nem állsz rá, hogy feldolgozd a történteket.
Sok embernél láttam, hogy ésszel akarják kigondolni azokat a megoldásokat, ahol a szívnek kell dolgoznia. Ez is a védekezés egyik módszere, racionalizálásnak hívják. Lecsupaszítja az életeseményeket amíg a világában létező érzelmek kezelhető mértékűvé válnak, hiszen a szív a trauma miatt félig bezáródott, ennyivel képes megbirkózni.
A gyerekkori traumák akkor maradnak feldolgozatlanok, ha a történés alatt a gyerek nem tud kihez fordulni, nem tudja kiadni magából a fájdalmat, dühöt, szégyent stb. A környezetében nincs egyetlen olyan ember sem aki a szeretetével elfogadná és gyógyítani kezdené. Vagy közömbös a környezet, vagy bünteti és gyengeségnek címkézi a lelki fájdalmat.
Ezért fontos az, amit a Sanyi ajánl, ne akard megoldani ezt egyedül. Meg kell tapasztalnod az elfogadást és a gyógyító szeretetet, amit akkor és ott nem kaptál meg. Fel kell ezzel töltődni, amíg megtanulod saját magadnak megadni.
"Ha megköszönöd a védőburkodnak, hogy megóvott a sokkal rosszabbtól, meg fogsz tőle tudni válni."
Gondolom, csak röviden fogalmaztál, hiszen Te is tudod, hogy ez nem ennyire egyszerű.
Ahogyan írod, a védőburok hasznos, amíg nincs mögötte feldolgozó képesség. Egy gyerektől nagyon nem is várható el, hogy legyen neki ilyen tudatossága, viszont a felnőtt korba lépve kiderül, hogy hozott-e már magával valamilyen feldolgozó képességet a lélek?
Ha nem (ez a valószínűbb!), akkor itt felnőttként kell megtanulnia, alkalmaznia azt. A feldolgozó képességünk nem más, mint a tudatosítás folyamata, vagyis a megértés-elfogadás(-elengedés) párosa. Sirály 4-5-6.
hogy ez kell hogy legyen az első lépés. Amit majd jó hosszú út követ majd, természetesen nem gondolom, hogy egyszerű, sőt.
olyan erős védőburkokat lehet létrehozni,amelyek szétszabdalják a tudatot több különálló,egymásról mit sem tudó személyiségre.Üdvözlettel : felacso