"És mi más lehetne a Lét célja, mint kiteljesedni, újra Eggyé válni a létező legboldogabb érzésben? :))"

Fájdalmas, de a "lét célja", ha egyáltalán lehet ezt így nevezni, mert semmiképpen sem végső, mégis az itt lehetségesek közül a legvégsőbb.... :) :az a tudatosság, és szellemi erő, valamint szeretet-képesség, amelyet a tapasztalásaink (pl"Eggyé válás a létező legboldogabb érzésben") közben és által nyerhetünk életünk során.

Szóval még csak nem is a boldogság, a Nirvána, bár ezen még én is tűnődöm olykor, most mégis azt gondolom: az is "csak" egy tudatállapot, a folyton változó világ részeként, emberi testben, aggyal, elmével, egoval, lélekkel "felszerelve" ezek a tudatállapotok is átmenetiek lehetnek csak, itt soha, semmi sem állandó.

Kivéve a tudatosságunkat. (Tudati fejlettségi szint....stb). Mert az a szellemi, az örökkévaló részünk részévé válik, amint "megszerezzük", és többé sohasem "felejtődik el". és minden mást, ami által ezt megszereztük, magunk mögött hagyunk azonnal, mint a testet, amikor "meghal". A szerelem érzését is, bármilyen fokú (illuzórikus) egység-érzéssel is töltött el.

Az egység élmény ( a valódi, ami nem mulandó, mindig ott van, kérdés, hogy megtaláljuk e önmagunkban, hogy nyitottá tudunk e válni a megélésére) nem függ semmitől, és senkitől, és inkább egy érzet, mint érzelem.

Tény, hogy minden olyan dolog amely elég magasra tud emelni az asztrális világunkban (földi), könnyebben átélhetővé teszi a valódi egység-élményt. Felrezget, sok öröm energiát ad, és ha ezért hálásak is tudunk lenni, megjelenik a szeretet, amely már az egység érzete. A szerelem is egy ilyen híd.

De a szerelem érzései a hála, az elengedés és az elfogadás nélkül ellentétükbe fordulnak át, a gyűlölet, az irigység, a birtoklási vágy, a féltékenység, és számos egyéb rossz érzelem formájában, amelyek elválasztanak és elválasztáson alapulnak. Mert ha csak a szerelmet, a vágyat, akár csak az egység vágyának megélését éljük, a szeretet (hála, elfogadás)alapjai nélkül, akkor ez a szerelem természete. Poláris.

itt derül ki, hogy önmagában nem az egység, csak az egység illúziója, amit a vágyban való összekapcsolódásban megélünk, legyen az testi, vagy lelki természetű vágy. A szeretet az, és csakis a szeretet, a valódi egység, amely felemelheti a szerelmet, vagy bármilyen más érzést, és "kiteljesedhetünk", szárnyalhatunk általa - nem csak átmenetileg. :)

Namaszte

vagy felvonó annak , aki sorsa szerint felfelé halad , és kapaszkodó annak , aki lefelé zuhan ( egy szem eper ).Paraszti ésszel vizsgálva a döntő elem az , hogy gátol vagy segít , nyomorít vagy kiteljesít , kalitkába zár ,vagy óvó falak közé , ápol , vagy szárnyakat ad , elindít , vagy kilök , és ha áldozat kell , akkor az tiszta szívű , vagy kényszeredett ?
Szerintem is az egész világ folyamatosan szerelmes Istenbe (önmaga lehetséges legjobbjába ) , csak olykor méltatlan célokban becézi Őt .
Üdvözlettel : felacso
U . i . : Minden lépcső akkor és ott az Igazi : az éppen most lehetséges legjobb . Ha kimarad valamelyik ,akkor a fentebb levő szélén kapaszkodva , függve : könnyen lehet , hogy orron fricskáznak .Azt , hogy melyik a lépcsőfok , és melyik a szegélykő : könnyen eldönthető : amelyik könnyen, erőlködés nélkül jön , sorsunkból ,helyzetünkből következik , elegánsan adja magát , az lépcsőfok , a többi csak gát .