Milyenek a mai 30-as 40-es pasik?
Reggel érkezik egy sms a mobilomra! Gáz van, mondja a barátnőm, mert az a pasi akivel már 2 hónapja együtt vannak, elbizonytalanodott a kapcsolatuk folytatását illetően. Kedves, érzékeny, figyelmes férfi, aki azt mondja, hogy megtalálta a barátnőmben azt, akire már régóta vágyott. A barátnőm is nagyon szerelmes és ő is élvezi a kapcsolatot. És itt jön a DE! A barátnőm szeretne gyereket (persze még nem most és nem feszíti vele a pasit), a pasi elvált már van egy gyereke, de azt mondta nyitott az új családra, közös gyerekre is, de most mégis beparázott és nem is tudja, hogy vállalja -e így a kapcsolatot, mert ő közben rájött, hogy nem is biztos, hogy szeretne még gyereket ...és most gondolkodási időt kért.
Másik barátnőmnél uez. pepitában a helyzet. Jól induló kapcsolat, de másfél hónap után rájön a pasi, hogy ő még nincs túl az előző kapcsolatán, másik eset, túl jó a pasinak a párkapcsolat és mi lesz, ha nagyon egymásba szeretnek és mégis vége lesz, akkor nagyon fájni fog és akkor inkább ne is folytassuk. Sorolhatnám még az indokokat, amikkel az utóbbi években találkoztam.
Szóval, ezek a férfiak kedvesek, figyelmesek, érzékenyek, látszólag jól érzik magukat a barátnőikkel, de egyszer csak, derült égből villámcsapásként, kiderül, hogy mégsem stimmel valami!
Miért van ez?
- mostanság félnek a férfiak elengedni a megszokott egyedüli életüket,
- nem dolgozták fel előző éveik sérelmeit és félnek újra bevállalni a megnyílást,
- hazudnak és nem is érzik olyan jól magukat a kapcsolatban,
- elköteleződni nem akarnak?
Azt látom, hogy nagyon nehéz 30 felett találni egy olyan pasit, aki képes mély, intim és tartós párkapcsolatban élni?
Lehet ennek általános oka vagy csak én fogom ki ezeket a történeteket?
Tény, hogy alig tudok olyan nőről, aki 30 fölött ismerkedett meg további élete párjával, sőt hosszú párkapcsolatok kialakulása is ritka, mint a fehér holló.
Mit gondoltok erről?
Megismerkedtem valakivel, aki váratlanul berobbant az életembe és jól fel is forgatta. Miatta megdőlt pár addigi szilárd elvem, amit azt hittem sose fogok áthágni (egyrészt a pasi 15 évvel idősebb mint én- előtte max 5 év korkülönbséggel ismerkedtem, a másik, hogy volt neki valakie-sose mentem előtte bele ilyenbe). Nagyon nagy hatással volt rám, és én is rá. Azt gondoltam, hogy felrúgja miattam a "langyos víz" kapcsolatát, és majd boldogan élünk. Eltelt pár hét és nem történt semmi. Illetve történt, olyan választ kaptam, hogy ő most nem tud kiszállni abból a kapcsolatból, várjak még.. Na a türelem és a bizonytalanság nem az én erős tulajdonságom. És ha egy felnőtt, érett ember nem tudja, hogy mit akar, akkor az se én rólam szól. Inkább kiszálltam, bár eléggé nehéz döntés volt. DE mivel számítok magamnak és nem érzem hozzám méltónak ezt az egészet, úgy gondolom, jól döntöttem. Ez a sztory nem rólam szól, hanem róla, a nekem szóló tanítást levettem és igyekszem is okulni belőle.
a legnagyobb tanításokat hordozzák. Megmutatja, mi az akadálya benned, hogy minőségi kapcsolatod legyen.
Ha a saját csomagodat kioldottad, már nincs dolgod a másikkal. Ha ő ragaszkodik a megszokotthoz, azt jelenti az egója nem képes befogadni a változásokat, megnyílni.
A férfiaknál a beállítottság alapból poligám. Az alap probléma az, hogy nem tudják egyetlen nőben együtt elképzelni azokat a tulajdonságokat, amik a nőideáljukat megtestesítené. Leggyakoribb a csábító-szexuális ellentétbe állítása a tiszta-anyai-jó feleség minőségekkel. A férfiak úgy vannak összerakva, hogy kielégítő számukra, hogy a különféle minőségeket több nőtől kapják meg.
Mi nők viszont szeretnénk egyetlen férfitól megkapni mindent. A legnagyobb probléma véleményem szerint az, hogy amit a gyerekkorban nélkülöztünk, az apa probléma körben elszenvedtünk még azt is a mostani partnerünktől várnánk el. Az állandósult hiány, az anno ödipális komplexus rosszul történt megoldása miatt lépünk be a háromszög történetbe. Apán mégiscsak az anyánk férje, mi a kívülálló harmadikként szenvedjük meg a történetet.
Ha belső gyermek meditációban ezt a helyére tesszük, akkor leszünk alkalmasak egy minőségi kapcsolatra.
Nekem mindig a párkapcsolati terület az, ami ki tud billenteni az egyensúlyomból. Sokáig csak elméletben vágytam párkapcsolatra, de belül nagyon féltem belemenni, ezért hosszú ideig nem is volt kapcsolatom. Aztán mikor feloldottam ezt a félelmemet és azt mondtam, jöjjön aminek jönniek kell, tehát nyitott voltam a fájdalom befogadására, akkor szépen kaptam is. De igyekszem mindig úgy nézni, hogy ez értem van, azért hogy tanuljak, fejlődjek. Az önbizalmamat már megerősítettem, ezt már nem tudják rombolni, viszont mindig újabb és újabb tanításokat kapok. A legutóbbi kapcsolatomban szerintem azt kell megtanulnom, hogy kiálljak magamért, itt vagyok, ha nem én kellek, akkor szia..
Kedves Orsi!
Véleményem szerint a tanulni valókat megtanultad a mostani párkapcsolatodban.
Mit is?
- Azt, hogy nem jó önmagunk számára szilárdan ragaszkodnunk a régi meggyőződéseinkhez, mert a lelkünk óhaja és a tanulnivalóink felülírhatják ezt. Úgy gondolom, hogy itt a másik félre pont azért volt szükség, hogy kimozdítson a megszokottból és megismerd önmagad új oldala(i)t.
- Azt, hogy tiszteld és becsüld magad annyira, hogy ne maradj benne egy helyzetben/állapotban, ha az számodra nem nyújt biztonságot, megbecsülést.
- Azt, hogy legyen elég lelkierőd, hogy kimondd egy élethelyzetben, hogy "eddig és nem tovább"! S bátran kiállj a saját döntéseid mellett.
A "sztory" azonban mindig rólunk is szól...
Minden kapcsolatban lehetőségünk nyílik arra, hogy jobban megértsük önmagunkat és a másik nemet.
A férfiak másképp élnek meg egy csomó élethelyzetet, mert a lelkük mélyén rugalmasabban kezelnek dolgokat.
Ez nagyon jól van így, mert ez teszi lehetővé a férfiak számára, hogy ne csak az első szerelmüket (többnyire az édesanyjukat) engedjék be a lelkük rejtett zugaiba, hanem az utána következő szerelmeket is (szerelmeseket, barátnőket, feleséget).
Valahogy az Ő szeretetük nem annyira kizárólagos mint a mienk, hanem sokkal inkább mindenfelé elfogadó is nyitott.
Neked - szerintem - most ezt a lelki minőséget kellett megtapasztalnod a párodon keresztül, hogy lelkileg gazdagabban állj a következő Rád váró kapcsolat előtt.
Egyenlőre ennyit írnék így kívülről nézve a dolgokhoz. Hozzátenném még azt is, hogy az élet utólag még más tanulságot is eléd tárhat, amikor már teljesen leülepedtek benned a dolgok.
A tapasztalataim szerint a párkapcsolatok és az emberi kapcsolatok valóban mindig értünk (tanulásunkért, lelki gyarapodásunkért, fejlődésükért) vannak, ha képesek vagyunk arra, hogy elengedjük a szorongásainkat, félelmeinket, gátlásainkat és megnyíljunk valami más, valami új érzés/érzékelés/tapasztalás felé.
Hátha a példák tanító jelleggel bírnak, ezért folytatom a felsorolást... ki tudja, ki mit szűr le bőlőle?
- 40 feletti férfi: Az édesapja katonatiszt volt és ezért különféle városokba utaztak, ahogy az édesapja állomáshelyei változtak. Az édesanyja korán meghalt.
Volt 2 házassága és van 2 lánya. Jelenleg független, önálló férfi és most is meg korábban is váltogatta a partnereit. Egy-egy kapcsolata csak pár hónapig vagy pár évig tart. Spirituális körökben nagyon otthon van és több fejlett spirituális képességgel rendelkezik. Szereti a szerelem érzését, de az igazi szeretetet nem ismeri. Az érzései intenzívek, de a kötődései lazák. A hűséget másoknál megcsodálja, önmaga a barátaihoz hű. Álompasinak is mondhatnánk, a nők kedvencének, de én mégsem tartom annak ahogy az életét 14 éve nyomonkövet(het)em.
- 30 feletti férfi: Elvált, egy felbomlott házassággal, egy nagy leány gyermekkel. A válása után spirituális útra tért, látomásai voltak. Ma igazi hagyományörző, aki a lelki gyógyításhoz is ért. Csupa szív-lélek ember tele van szeretettel. Amikor a mostani párjával találkozott ő is és a párja is tele voltak lelki sérülésekkel. Nyomon követhető volt, amikor a kapcsolatuk mélypontjait élték és egymás sebeit gyógyították kölcsönösen. Most is együtt vannak az akkori párjával.
- 40 feletti férfi: Nős, gyermeke van. A házasságuk elhidegült, s mivel nem azt kapta amire vágyott egy külön életet alakított ki magának. Jóságos, csupa szív-lélek pasi, aki jó hatással van a női nemre. A párjai kivirágoznak mellette. Figyelmesen és szeretettel fordul a nők felé és képes arra is, hogy lelki sebeiket gyógyítsa.
A mostani kapcsolataiban tanulta meg önmagát megismerni, értékelni és értékelni a női nemet.
Én azt tapasztaltam a saját életemben, hogy vannak tudatos férfiak és nem is kevés!
Társ nélkül élek, volt egy kis időszak, amikor felmentem egy mezei társkeresőre, ahol senki nem tudta az érdeklődési körömet és pár nap alatt, megtaláltak ezek a férfiak.
De egyébként is valahogy mindig összehozott velük a sors. Jobbnál jobbakkal.:)
Viszont úgy érzem a társkeresésbe nem szempont nálam.
DE VANNAK!LÉTEZNEK:)
Még kiegészítve az elmúlt időszakba olyan férfiakat vonzottam be, akik kifejezetten vágytak gyerekre, családra.Ezen felül minden jót el mondhatok róluk!
Én meg valószínű találkoztam a félelmemmel, mert én meg már nem akarok,mélyen kötődni.
Illetve annyira nem tiszta mit is akarok valójában…..
Ezeket el kezdtem visszautasítani, valószínű félelemből, és elkezdtem vonzani azokat, akiknek semmi idejük nincs rám. :-D És Beának semmi se jó…
Na szóval kinek mivel van dolga:)
Ez a ,,nincs idejük rám" tünet milyen defektus tükre lehet...?
Én kérdezem...
S a Nők?
Azt hiszem még mindig ilyenek vagyunk és vagytok igazából, csak néha szeretjük kicsikét elfelejteni.
De hát nincs új a Nap alatt...)
Weöres Sándor:
A KÉT NEM
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi — akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él — vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
Ha az a meggyőződésed, hogy az emberek vagy embercsoportok, férfiak ilyenek vagy olyanok, akkor az emberek (férfiak) következetesen azt az oldalukat fogják mutatni neked, vagy sok olyan emberrel (férfival) találkozol, akik megfelelnek a fejedben hordott képnek. A barátnőidnek csak fejenként egy elkötelezettségre hajlandó és képes pasit kell találniuk, javaslom, erre "programozzanak".
Tegnap Váradi Tibor előadásán újabb infókat hallottam a témában, amit megosztok Veletek (hátha más is rákeres a témában).
"Foglalt emberrel" párkapcsolati szinten "találkozni" jó elgondolkodni az alábbi lehetőségeken:
- ellentét állhat fenn a tudatos és a tudattalan akarat között, az egészséges önérvényesítés gyengesége miatt, nem elég erősek az énhatárok,
- a hagyományos ffi/női szerepek tudattalan hárítása (mást kíván a szeretői szerep és mást a feleségi/háziasszonyi/anyai szerep) (ffinál családfenntartói/apai szerep)
- elköteleződési válság miatt nem tud belépni a kapcsolatba (rejtett félelem a szabadság/függetlenség elvesztésétől),
- tudat alatt élvezi a kihívást, amíg a másik megszerzésén "munkálkodik"
- gyermekkori minta újrajátszása is állhat a háttérben, ha a testvéreivel vetélkednie kellett, akkor ennek utóhatásaként választ ilyen helyzetet az adott személy
Szabadidőben elvégzett önvizsgálat sokat segíthet annak megállapításában, hogy rejtetten milyen motiváció áll a háttérben.
Köszi szépen a segítséget.
Elolvastam amiket írtál ezzel kapcsolatban és megnéztem az én esetemben, hogy melyik mennyire vonatkozik rám..Talán a két utolsó ütött szöget a fejembe. Gyerekkoromban mindig úgy éreztem, az apukám a húgomat jobban kedveli, és én mindig háttérbe voltam szorítva. Talán, igen, ezt kellene feloldanom.
Meg a kihívás.. igen, hogy ÉN legyek a jobb, én kelljek. Mondjuk ezt úgy gondoltam, hogy eddig már sikerült feldolgoznom. Voltak régebbi szituációk, amikor konkrétan nem kellettem és ezt akkor nehezen bár, de feldolgoztam. Most nem is erről van szó konkrétan h nem kellek, hanem mellettem más is kell. Próbáltam lezárni ezt a kapcsolatot, megmondtam a pasinak ne keressen. De ezt nem hajlandó tudomásul venni, én meg mivel szeretem szóba állok vele. Most feléledt bennem a harci szellem és be akarom bizonyítani, hogy jól jár velem. A másik nőbe nem szerelmes, viszont a biztonság érzést ő tudja nyújtani neki. Nálam félelmei vannak, hogy pár hónap múlva meggondolom magam és kilépek. (Mondjuk ez az ő oldala, ezzel nekem nem kell foglalkozni).
Nem tudom, jó ha felveszem e a kesztyűt, vagy határozott leszek és lezárom. Az a baj, hogy ilyen pasival, aki ennyire méllyen a lelkemet megszerezte, nem találkoztam. Mindenki csak a külsőm miatt akart engem, és ez mindig nagyon zavart. Ő az első, akivel annyira mély, belsőséges dolgokról tudtam beszélni, mint soha senkivel. És én valahol lelki társnak is érzem őt. Ezért nagyon nehezíti a dolgot a totális lezárás terén
Szia Orsi!
Szerintem, bátran menj bele ebbe a kapcsolatba!
Ezt azért merem állítani,mert azt mondod nagyon erős a lelki kapocs köztetek! Ha ilyen kapocs van, akkor az aggyal, erőszakosan lezárt dolog, csak elfojtás és megoldatlan feladatok halmazának szőnyeg alá söprése lenne! Menj bele ebbe a szerelembe és meglátod mi lesz, lehet, tényleg fel kell venned a kesztyűt, de az is lehet hogy elég ha csak egy erős döntésedre van szükség, hogy Te mellette állsz és ezt megérzi a férfi és ő is stabilabbá válik és nem is lesz kérdés számára, hogy csak te kellesz neki. A harmadik eshetőség, hogy te belemész mindenestől ő meg eliszkol! Többféle dolog történhet, de a lényeg, hogy Te éld meg az érzéseidet, vágyaidat és így gyorsan kiderül, hogy van-e hosszabb távon dolgotok egymással! Hajrá Orsi, szerintem ügyes vagy, menni fog!
puszi
Szia Orsi,
Talán segít neked az én meglátásom.
Én férfiak terén arra jutottam, hogy vagy kölcsönösen kellünk egymásnak vagy nem.
Ha nyögvenyelős a folyamat, ha megy a felsleges huza-vona, ha nem tisztel annyira mint én őt, ha feleslegesen játszmázgatunk egymással, ha nem tudom feltétel nélkül elfogadni s ő is engem akkor értelmetlen s ez időpazarlás.
A tisztelet nagyon sokrétű: másik idejének , tudásának ,egészségének stb. tisztelése.
Ha nem szeretjük egymást feltétel nélkül, ha nem bízunk meg egymásban 100%-osan az élet bármely területén akkor is értelmetlen. S AKKOR lemondok az egészről.
Önmagam szemenköpése a tükörben ha olyan kapcsolatot "akarok" ahol nem értékel a másik fél. Én őt értékelem, látom benne az Istent , s olyan társ a megfelelő számomra aki hasonló gondolkozású mint én.
Alább nem érdemes adni, mint amilyen értékrenddel az adott nő/férfi már rendelkezik.
Általánosságban véve, :
1. Előfordul, valakit annyira szeretünk, hogy bár önmagunkat "magalázzuk " ezzel, de mégis folytatjuk a kapcsolatot. Ha durván harcolunk, hogy megszerezzük a harc visszacsap, mert soha nem fogjuk azt érezni, hogy ő is akart.
Ha szabadon engeded az illetőt , s ő visszatér akkor tényleg szeret.
2. Ha ennyire megérintte a lelked az illető, akkor az okkal volt. Fejlődni tudsz tőle , s ő is tőled.
Vajon miket...? :)
Érdekes.
Én is azt írom, mint Inyo, hogy szurkolok Neked, s én azért, hogy olyan társad legyen akivel kölcsönösen szeretitek egymást mindenestül. Akár ez a férfi az a társ, akár nem. CSak ehhez azt kívánom még Neked, hogy azt is vedd észre ő e ez a TÁRS. Lehet ő , lehet nem ő. Neked kell érezned.
Szioka Dia
Egyszerű kockázatelemzés.
Minden második házasság (50%) végződik válással, és a válások háromnegyedét (75%) a feleség kezdeményezi; ahol túlnyomó többségében a feleség viszi a házat és a gyerekeket, plusz még tartásdíjat is fizetni kell neki. Nem szeretjük olyan háztartások életszínvonalát finanszírozni, amiből ki lettünk rakva.
- Az említett adatok alapján 50% × 75%, vagyis 37.5% a valószínűsége a fenti forgatókönyvnek.
- Oroszrulett során a cilinderben a hat tárból csak egy van töltve, 1/6, vagyis 16.67% az esélye, hogy rajtavesztünk.
Mindaddig, amíg nősülni kvázi kétszer olyan kockázatos, mint oroszrulettet játszani, addig semmiféle női jajveszékelés és gúny nem fog változtatni a helyzeten. Az egyben maradó házasságok minőségéről meg még nem is beszéltünk.