Elhárító mechanizmusok
Sok szó esik az elfojtásról, pedig csak egyike az alábbiakban részletezett 19 féle, én-védelmi tudattalan lelki működésnek. Miért tudattalanok ezek az eszközök? Mert már annyiszor begyakoroltuk, a gyerekkorban elkezdve, hogy észre sem vesszük, hogy megtörténik. Automatikussá vált. Ahogy sétálni is tudunk úgy, hogy a figyelmünkkel egész máshol járunk. Konfrontálódunk a valósággal, de az egónknak az a fontos hogy kényelemben és biztonságban érezze magát, saját magára jóleső érzéssel tudjon gondolni, kerüli a félelmek befogadását, elutasítja a fájdalmak megélését. Az önértékelését, én-képét fenyegető külső és belső történések elfogadása, megélése, tudatosítása helyett használja az elhárítást. Ez a védekezés természetesen minket szolgál, hiszen ha a valósággal egyszerre szembesülnénk, az okozhatna olyan mértékű borulást, aminek a pszichiátriai kezelés lenne vége. De lépésről lépésre haladva biztonságosan feltárhatjuk, nyakon csíphetjük az önbecsapásainkat és önhazugságainkat, megismerve és visszafogadva a valódi énünket.
Nézzük hát hányféleképpen hárítunk!
1. Tagadás. Ez azt jelenti, hogy az egyén aktívan kiutasítja a tudatából a zavaró érzéseket és vágyakat. Ha ezzel a tagadással szembesítik dühvel reagál. A tagadás távolságot hoz létre az egyén és az élet eseményei között, de nem old meg semmit.
2. Helyettesítés ( disszociáció ). A Titok hívők leginkább használt módszere, a kellemetlen érzést kellemessel helyettesíteni. Nem tudok rendet rakni az életemben, de megmentem a Földet.
3. Kivetítés ( projekció ) Az egyén saját el, vagy fel nem ismert érzéseit másoknak tulajdonítja, illetve azokat másokban véli meglátni.
4. Belevetítés ( introjekció ) Külső tulajdonságok, erények magunkra vonatkoztatása. Az egyén azonosul egy pozitív figurával, vagy annak tulajdonságaival. Ezenfelül bevetítés az is, ha az egyén saját tulajdonában lévő olyan dologgal, vagy dolgokkal azonosul, melyre büszke. Például:a barátomat dicsérik és nekem is jól esik. Vagy szuper vagyok amiért az autóm szuper.
5. Agyban élés ( intellektualizáció ) Célja: érzelmi eltávolodás a kellemetlen érzés, gondolat okozta stresszhelyzettől. Lényege, hogy a személy olyan módon próbál eltávolodni a kellemetlen gondolatoktól, érzésektől vagy az azokat okozó stresszhelyzetektől, hogy absztrakt intellektuális formában kezeli azt.
6. Fantáziálás. Olyan élethelyzetek,szituációk elképzelése (barátság, meghittség, korlátlan siker, szépség, hatalom) melyek kellemes érzésekkel legtöbbször megelégedettség érzését keltik. A cselekvést kerüli, mert konfrontálódhatna a valósággal.
7. Teljes érzelmi elkülönülés ( izoláció )
8. Elfojtás Az elfojtás lényege a személy számára félelmet vagy fájdalmat keltő memóriatartalmak kiutasítása a tudatból. Abban különbözik az izolációtól, hogy az mentesít az érzelmektől, az elfojtás pedig válogat. Kimazsolázza a kellemest,szépet és jót, elfojtja a negatívot.
9. Hasítás. A személy környezetében élőket pozitív és negatív szempontok szerint két egymással ellentétes csoportra – pl: „jók”-ra és „rosszak”-ra – osztja. Ezután a pozitív csoportba tartózó személyekben általában megbízik, és ez a biztonság érzetét nyújtja számára, a negatív csoport felé tanúsított bizalmatlanság és óvatos magatartás pedig szintén a biztonságérzetet, így a komfortérzést szolgálja.
10. Kiélés ( acting out ) Valamilyen nem tudatos szándék vagy konfliktus cselekvési kifejeződése, pl: motiválatlannak tűnő cselekedetek, hirtelen indulatkitörések, helyzethez nem illő düh, a düh feletti kontroll hiányával, erőszakos szexuális cselekedetek, családtagok ellen elkövetett bűncselekmények. Mivel a viselkedés kívül esik a tudati tükrözésen, a kívülálló megfigyelő számára úgy tűnik, hogy az acting outhoz nem társul bűntudat.
11. Leértékelés Az egyén nagyobbnak és fontosabbnak tekinti (és éli meg) magát a többieknél. A gyenge önértékelése miatt feltételezi hatalmasságát, mindenhatóságát és értékeli le a többieket. A külső megfigyelő számára ez a viselkedés sokszor hiúságként, nagyképűségként, kiválasztottsági érzésként fogalmazódik meg.
12. Önáltatás.Az adott személy olyan helyzetbe kerül, amelyben a negatív következtetéseket is fontos lenne levonni önmagára nézve, ennek ellenére a valóságot eltorzítja. Nem arra törekszik, hogy önmagáról való hiedelmeit, vélekedéseit összhangba hozza a valósággal, hanem éppen ellenkezőleg,
megfelelő szemüveget (vagy szemellenzőt) keres ahhoz, hogy a valóság tűnhessen fel oly módon, mint ami az eset előtti, azóta megingott énképével, elképzeléseivel összhangban van. Pl: ha egy személy súlyos kritikát, elmarasztaló véleményt kap, a kritikában vagy véleményben foglaltak átgondolása helyett az önáltató inkább támadja azt, igyekszik az állítás hitelességét, valósságát megkérdőjelezni. Ha az egyén valamely döntése nem ésszerű (racionális), nem a döntését, hanem a tényeket változtatja meg, ferdíti el oly módon, hogy a döntése immár ésszerűnek tűnjön.
13. Visszaesés ( regresszió ) Időleges visszatérés korábbi, primitívebb lelki működésekhez. Gyerekeknél nagyon tisztán megfigyelhető, például amikor a már szobatiszta kisgyerek stressz hatására újra bepisil-kaki.
14. Kompenzáció ( kárpótlás ) az önbecsapás egyik módja. A tényleges késztetést úgy rejti el az egyén, hogy kifejleszt egy ellenkező irányú motivációt. Ha valaki úgy érzi, hogy nem elég jó anya, mert nem tudja elfogadni a gyerekét, vagy megadni neki azt, amiről úgy véli, fontos lenne, a negatív érzést túlkompenzálja azzal, hogy túlságosan engedékeny lesz, hogy azt érezhesse,hogy mégiscsak jó anya.
15. Szimpatizmus vagy sajnáltatás. Az egyén a saját erejéből el nem érhető céljai elérését a környezete részvétének, sajnálatának a manipulatív kiprovokálásával próbálja megvalósítani.
16. Szublimáció. Olyan, nem tudatos lelki folyamat, ahol a szexualitás energiája átterelődik egy szociálisan elfogadott tevékenységbe pl sport.
17. Testi szomatizáció vagyis a lélek konfliktusai a testi tünetekbe tevődnek át.
18. Humor. A kellemetlen vagy éles helyzetek "tompítása" derűs hangulat keltésével.
19. Passzív agresszió A valójában nem akart, de elvállalt teendők, feladatok elvégzését az egyén hosszú ideig halogatja, majd nem végzi el. Legtöbbször konfliktuskerülő helyzetekben jelenik meg. Ilyen módon tud megnyilvánulni a fel nem vállalt konfliktus, illetve a rejtett agresszió.
- Domoszlai Katalin blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
10 hozzászólásJótanácsok az elhárító mechanizmustól való szabaduláshoz (Váradi Tibor: Az öngyógyítás ábécéje):
1. Tudatosítás, megfigyelés, felismerés.
2. Gyengeségekkel, hiányosságokkal való megbarátkozás.
3. A külső és belső rossz, gonosz elfogadása.
4. Megtanulni nyiltan kifejezni az igényeket, szükségleteket és a véleményt, meglátást. Erre bátorítani másokat is.
5. Őszinteségre való törekvés.
6. Árnyékkal való munka - megismerés, szembenézés. Az ítélkezést, bírálatot félretenni.
7. Érzelmek megélése, átélése, kimutatása.
8. Félelmekkel való munka: tudatosítás, megismerés, elfogadás.
9. Maszkoktól, szerepektől való szabadulás. Az ember ne akarjon másnak látszani, mint aki valójában.
Mivel jómagam is sokban érintett vagyok és sokat segítettek az eddig megtanultak, folytatnám a Kati által megkezdetteket. (szintén Váradi Tibort idézve)
Teljes érzelmi elkülönülés, elszigetelődés, (izoláció):
A folyamat azt a célt szolgálja, hogy az ember elkülönítse magát egy félelmet vagy ellenérzést kiváltó helyzettől. Ez megnyilvánulhat pl. különcködésként. Ide tartozik az is, amikor egy kínos eseményről leválasztjuk az érzelmet. Minél tovább tartogatjuk azonban, végül annál erősebben robban ki. Olyan formája is létezik, amikor egy személy különítünk el magunktól, pl. a család fekete bárányát. De az elszigetelődés akár egy egész népcsoporton belül is működhet.
Az izolációnak bizonyos esetekben lehet pozitív hatása is. Pl. nem őrül meg az illető egy haláltáborban. Napi szintű életveszély esetén az ember megóvja magát az összeroppanástól. Odáig mehet az izolációban, hogy még testi tünetet sem ad.
Fájdalmas eseményeknél is lakalmazzuk az érzelmi elszigetelődést, ha nem tudjuk megváltoztatni vagy feldolgozni.
Pozitív izoláció során az ember szándékosan a jóra koncentrál egy reménytelen helyzetben. A megoldás a fájdalmas, félelmet keltő vagy ellenérzést kiváltó helyzet feldolgozása, ami általában külső segítséggel történik.
Ennek során az ember testi-lelki tüneteit gyógyszerek segítségével leárnyékolja, igy a kezelés teljesen tüneti jellegő, míg a gennyes lelki góc kezeletlenül marad.
Mindez nem az indokolt gyógyszerszedés ellen szól, hanem arról, hogy a gyógyszer mellett is szembe kell néznünk a tünteteket kiváltó valódi okokkal.
A fájdalom elleni védekezésre használ mechanizmus.
Így az adott helyzetben érzelmileg nem tudunk kapcsolódni az eseményekhez, az emberekhez, hanem a belső üresség állapotába kerülünk.
Van, hogy ez bizonyos érzelmekre, van, hogy bizonyos szituációkra terjed ki.
Mások érzelmei sokszor kiszámíthatatlanok.
Aki fél mások érzelmi megnyilvánulásaitól, az megpróbálhatja rávenni a másikat, hogy a számára elviselhető módon és mértékben fejezze ki érzelmeit.
Az érzelmi manipuláció eredete általában a gyermekkorban van, mivel a gyermek sokszor fél, megijed a szülők intenzív érzelmi megnyilvánulásaitól.
A gyermekkori élmények miatt sokszor felnagyítjuk mások érzelmeit.
Az érzelmi manipuláció során elvitatjuk a másik jogát a szabad érzelemkifejezéstől.
A feladat elviselni az érzelmek bármilyen kifejeződését. Természetesen visszajelzést lehet adni!
Ez a mechanizmus rosszul értelmezett pozitív szemlélet, amikor az ember minden negatívat eltávolít a látóteréből. Az élet sötét oldalát nem akarja látni, saját árnyékával nem tud szembesülni, ezért a világban levőt sem akarja észrevenni, hiszen az emlékeztetné a belsőre.
A háttérben a gonosztól való félelem áll.
Többféle formája van.
A lényege a valaki másban történő feloldódás, hogy ne kelljen a saját életünket élnünk. Így tulajdonképp mi is a másikét éljük.
Amíg a másik életét éljük, a saját életünk feladatait elodázzuk, a problémákkal szembenézést kitoljuk egy későbbi időpontra.
Önbizalomhiány, önleértékelés, önmagunk értéktelenségének érzése és félelmek okozzák.
Ennél a mechanizmusnál úgy hazudunk magunknak, hogy észre sem vesszük, mivel a hazugságot mi magunk is elhisszük. Tehát önmagunkat is becsapjuk.
Alesete a nihilizáció, a semmissé tétel, amikor az illető az erős bűntudat miatt inkább azt hiszi, hogy meg sem történt valami. Pl. a férj letagadja a félrelépést, a megcsalást. Ez a teljes önámítás.
A rendszeres ismétlődés révén élethazugság alakulhat ki. Ekkor hazudunk magunknak az egész életünkkel kapcsolatban, és elhisszük, amit így kitaláltunk.
Köszönöm nektek az információkat. Jó volt így összeszedve olvasni.
Hogy még elégedettebb légy Ildi,én is beleteszek még valamit a közösbe:)
Eltolás - átvitel
Erről az én-védő mechanizmusról akkor beszélünk, amikor az ösztönök kiélése, célok megvalósulása akadályozott, és a feszültséget másokon éljük ki. Gyakran az agresszió kerül ilyen eltolásba: a főnököt nem üthetjük meg, ezért helyette a feleségünket, gyerekünket vagy állatainkat verjük.
Elkerülés
A szorongást keltő helyzetet egyszerűen elkerüljük. Lehetséges, hogy felvesszük a nézőszerepet: „Csináld te, én csak nézlek”. A munkát és a vele járó felelősséget szívesen átadjuk másnak. „Dönts Te!” Felnőttként gyakran alárendelt szerepet választunk, behódolunk, nem tiltakozunk az igazságtalanság ellen.
Racionalizáció
Irracionális tetteinket intellektuális magyarázatokkal látjuk el, megokoljuk kudarcainkat, érzelmi választásainkat racionális okokra vezetjük vissza. Például megtörjük a böjtöt, hogy együtt lehessünk egy buliban a többiekkel. Valójában egyszerűen gyengék voltunk.
Tünetképzés
Az elfojtott szorongást önmagunk ellen fordítjuk: betegségeket és baleseteket idézünk elő, viselkedési zavarokat gyártunk. Gyakori tünetek: izzadási rohamok, fejfájás, szúró érzet a szívtájékon, ingerlékenység, nyugtalanság.
Reakcióképzés
Az elfojtott vággyal ellentétes cselekedeteket hajtunk végre, vagy azzal ellentétes nézeteket hangoztatunk. Túlzott prüdéria mögött gyakran például elfojtott exhibícionizmus húzódik meg. Aki a vegetáriánus táplálkozás ellen lázad, titkon talán arra vágyik, hogy kipróbálja ezt az étkezési formát.
Identifikáció - azonosulás-azonosítás
Csatlakozás egy olyan agresszorhoz, akit nem tudunk legyőzni. Inkább azonos véleményen leszünk vele, az ő nézeteit valljuk, őt utánozzuk. Ez az én-védő mechanizmus mindannyiunkra jellemző.
NÉHÁNY ÖTLET AZ ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK FELSZÁMOLÁSÁRA
1). Elfojtás
Tudatosság fejlesztését szolgáló gyakorlatok, pl. a beszéd, a légzés figyelése.
2). Azonosulás
Felkutatni és összeírni a tekintélyszemélyektől tanult viselkedésformákat, tulajdonságokat és egyenként változtatni rajtuk.
3). Bevetítés
Saját értékeink felkutatása; helyes önértékelés; igyekezzünk mások tárgyait önmagunkban elismerni (függetlenítve a tulajdonostól, (pl. ahelyett, hogy „Szép ruhád van.” - „Tetszik a ruha, amit viselsz.”), ha mások dicsérik tárgyainkat, ne köszönjük meg, hanem más választ adjunk (pl. „Szépen berendezett a lakásod.” - „Neked mi tetszik benne?”).
4). Elszigetelés
Egész-ség érzés, valódi érzéseink feltárása. Tegyük fel magunknak ezt a kérdést: a jelenben tényleg képes lennék azért az emberért annyit tenni, mint a számomra legfontosabb személyért?
5). Meg nem történtté tevés
Alázat erényében való fejlődés; tudatosan feltárni hibáinkat mások előtt, így megtapasztaljuk, hogy nem dől össze a világ, ha mások nem látnak tökéletesnek minket, továbbra is szeretettel fordulnak felénk.
6). Kivetítés
Rendszeres önvizsgálat, önkritika; tudatosítani: csak akkor veszek észre egy hiányosságot a másikban, ha az bennem is megvan.
7). Reakcióképzés
Az általunk túlzottan hangoztatott nézet vagy cselekedet ellentétének védelmezőjének szerepébe képzelni magunkat, érveket sorolni fel emellett, megpróbálni elképzelni, milyen érzés arra a másik dologra vágyni; mértékletesség.
8). Visszaesés
Visszaemlékezni gyerekkori reakcióinkra, viselkedésformáinkra, megfigyelni egyet-egyet, és azt, hogy megjelenik-e stresszhelyzetekben; a legfontosabb pedig a felelősségvállalás.
9). Átlényegülés
A szexualitás felfedezése; az egészséges védelem kifejlesztése (pl. ellenállás-gyakorlatok segítségével), öntudat fejlesztése.
10). Tagadás
Megtalálni a szépséget, a pozitívat mindenben; pozitivitás gyakorlat, pozitív hozzáállás.
11). Tünetképzés
Saját magunk szeretete; minden nap tenni valamit magunkért, egészségünkért; önszeretet.
12. Önbódítás
A bántalmak és a frusztrációk nyílt elemzése, nyíltság.
13). Leárnyékolás
A valódi okokkal foglalkozni, a szorongató érzéseket tettekre fordítani; türelem fejlesztése.
14). Szerepjátszás
Bátorság a játékrontáshoz.
15). Tehetetlenség-nyilvánítás
Saját erőbe vetett bizalom, remény.
16). Érzelmek körülpáncélozása
Érzések valódi megélése és kifejezése; érzelemkontroll gyakorlat; szívbéli megélés.
17). Eltolás
Személyek helyett tárgyak püfölése (pl. párna), ragaszkodni az elsődleges célhoz, célorientáltság.
18). Elkerülés
Bátorság szembenézni a helyzetekkel; belemenni félelmet keltő szituációkba (Michael-nap környékén és Advent harmadik hetében ideális); kiállni önmagunkért.
19). Racionalizáció
Érzelmeket, ösztönöket, mint motiváló tényezőket elfogadni, tudatosan tenni ezek szerint; őszinteség.
20). Sajnáltatás
Mások felé fordulni empátiával, meghallgatni másokat; elhatározni, hogy egy napig, egy hétig, egy hónapig stb. nem panaszkodunk, nem sajnáltatjuk magunkat.
Az énvédő mechanizmusokat sokkal könnyebb felfedezni másokban, mint magunkban.
Amit a másikban meglátunk, azzal dolgunk van........
Forrás: http://www.meh.eoldal.hu/cikkek/gyakorlatok/en-vedo-mechanizmusok.html