Stressz=az idővel való versenyfutás eredménye. Stresszben élni évekig= betegségek kialakulása.
A születésünktől a halálunkig egy adott idővel rendelkezünk. Mégis, végtelen számú kínálkozó lehetőséggel próbáljuk feszíteni a keretet.
Rohanunk az egyik helyről, programról, munkahelyről, barátunktól stb. a másikig, és közben folyton folyvást panaszkodunk, „nincs időm semmire”.
Pedig az idő a tanítónk. Tanít a tudatosságra a választásra és a döntésre.
Képes vagy-e a saját erődből átlépni az előítéleteken, kilépni az értelmetlen formákból, és a tudatodat bezáró határokból?
Képes vagy-e a saját erődből határokat húzni, korlátozni a vágyaid kielégítését, változtatni a fogyasztói szokásaidon?
Hol van ez az erő?
A lemondásban, a priorizálásban, az önuralomban. Tégy rendet a vágyaid között, mondj le a felesleges dolgokról.
Szinte hallom, „nincs felesleges”. De van. Igenis van. Nézz körül. Magadban.
Húzd meg a határaidat és fogadd el őket. Tanulj meg nemet mondani, a döntés a kötelességed, az életed minden pillanatának része.
A tudatos időfelhasználásod önmagaddal való foglalkozásod.
:)