Nekem nem volt elvárásom és célkitűzésem azzal kapcsolatban, hogy mit adjon nekem a fórum és a fórumozók.
Ide jöttem blogolni mert a Sanyi előadásos medijén több mindenkivel találkoztam, akivel jól elbeszélgettünk, jól éreztem magam Velük/Közöttük. S azután valahogy ittragadtam mert - az esetek nagy részében - jó olvasni Benneteket és jó írni is Nektek.

Most sincsenek nagy elvárásaim csak az a véleményem, hogy az élet folyamatai számomra örök tanulnivalóul szolgálnak és az önmagam megismerésének is több és egyre mélyebb szintjei vannak/lehetnek. Ehhez segítséget nyújt ha belelátok mások lelki dolgaiba, mert azon keresztül jobban rálátok a sajátomra is.

Néha, amikor írok, akkor tudatosul még mélyebben az amit önmagamnak is leszűrhetek tapasztalatnak. Így az írásom sok esetben nem is másoknak, hanem leginkább önmagamnak szolgál a legnagyobb tanításul. (Míg ha nem írnám le egy sokkal felszínesebb szinten elsuhannék a dolgok fölött:)

A hullámvasút szerű folyamat nagyon ismerős:) Egyrészt amikor az érzelmek erősen dolgoznak az is ilyen folyamatot eredményez. Másrészt meg ott, ahol nehéz tudatosítani a gyökér okot és több kört kell futni, ott ez sajnos - ha tetszik, ha nem - jelen van.
Pl. Első körben azt hiszem, hogy csak a szeretet munkál bennem. Azután kiderül, hogy mivel erősen megfelelni akartam (szeretetéhségből), a félelem és az elnyomott ellenérzések miatt harag is van bennem. Majd a félelmemnek több lépcsőben a mélyére nézek és az ürességgel szembesülök. Majd idővel kiderül, hogy a félelem és az üresség alatt önbüntető, önostorozó minták vannak bennem, az öntudatlan gyermekkorból, amit fel kell ismerni és el kell fogadni.
Közben többször kiderülhet, hogy mindenféle kritikus és feddő minták/hangok vannak bennem, amik nem is a sajátjaim, hanem csak úgy viszonyulok hozzájuk, mintha azok lennének.
Persze, hogy amíg ezeken végigmegyek egy kivülálló jól láthatja (vagy belülről én is érezhetem) a hullámvasutat. Ezt fel/be is vállalom, hiszen amit a folyamat végén cserébe kapok lelki megkönnyebbülésként az megéri a menet közben meghozott áldozatokat.
Ha ezeket a lelki folyamatokat más hullámvasutazás nélkül végig tudja csinálni az nagyon jó dolog, de én - mivel ez az ismert és bevált út - kénytelen vagyok ezen végigmenni és beismerni azt, hogy "emberből" vagyok, ez is hozzám tartozik (most még)

Van egy szép régi mondás:
"Utak és emberek messziről térnek meg hozzánk, testvéreink ők".

Én ezt úgy értelmezem, hogy nem tudhatom, hogy ki milyen közegből, mintákkal és szellemi-lelki háttérrel jött. Nem tudhatom a tanulnivalóit, a megélt és még megélendő lelki tartalmait. Nem is kell tudnom. Nekem csak arra kell rájönnöm, hogy itt és most mivel szolgálhatunk egymás számára, amiből tanulhatunk, épülhetünk, ami által feltöltődhetünk, vagy csak bármelyik emberi tulajdonságunkkal szembesülhetünk. Azonban néha ez sem kevés, mert időről időre emlékezni szükséges a kicsi lélek tanmeséjére: "Én csak angyalokat küldtem" (a negatív tükör is értem van)

Ha te így érzed Józsi,akkor ennek az okát szerintem magadban kéne megkeresned.

Én egyáltalán nem érzem ,hogy ,,elrezegnénk '' egymástól az oldalon,pedig ha valaki ,akkor én itt aztán kaptam hideget- meleget,de ettől még eszembe sem jut elrezegni senkitől sem.
Számomra éppen ez bizonyítja,a ,,közös rezgést'',mert ha ez nem lenne,/a visszajelzések/, éppen AKKOR nem lenne semmiféle rezonancia az emberek között.
A közös rezgés egyáltalán nem az egyetértést jelenti,hanem azt,hogy valami központi közös cél érdekében összegyűltek az emberek,és a körül ,,mozognak''és ki így ,ki úgy próbálja azt a célt megvalósítani. Az pedig már a sokféleség,de mégis egy ,,közös érdeklődési kör'' körül.
Tanulni ,tapasztalni pedig igazán ilyen közegben lehet. Ha mindenki ész nélkül ugyan azt fújná,ugyan minek lennénk itt? Hogy tömjénezzük magunkat,vagy egymást?:)

Én azt mondom,hogy ezek az elkedvetlenedések,kiábrándulások azért lehetnek,mert az ember esetleg nem azt kapta,amit várt,de ,,okos'' ember megvizsgálja,hogy talán ő is tehetett azért,hogy nem azt kapta,arról meg nem is beszélve,hogy ezek szerint még elvárása is volt:)

Én pontosan mostanában kezdem látni rajtad ,ahogy mintha kezdenél egyre elégedetlenebb lenni,és
egyre több kérdést feltenni,hogy mintha valami fontos dolog tényleg elindult volna benned,ami majd
visz valahová,ami magasabb szintre emelhet majd,még ennél is amiben most vagy.

Hidd el ,hogy az elégedettség,és a boldogság az nagyon jó és szép,de bizonyos értelemben állóvíz.
Az igazi fejlődését az embernek sohasem ez az állapot hozta meg,hanem pont az ellenkezője.
Az elégedetlenség,a semmi sem jó, amikor kizökken az ember a jó kis stabil állapotából,mert akkor már mindig csak valami plusszal,tapasztalattal tud újra egyensúlyba kerülni,de attól mindig is több lesz,mint volt előtte.

Szóval szerintem a te állapotod most valami fejlődésnek,valami magasabb szintre emelkedésnek az
előszele,kiindulópontja.Vagyis légy hálás most inkább ennek az állapotnak,minthogy csalódott légy,
mert majd meglátod,hogy ebből valami több,valami jobb fog valamikor megszületni.