Lényegében arról van szó, hogy a Létezésen belül van Isten mint érzelem, és objektívum, az ember mint az értelem és szubjektívum. A Isten a világ (női nem az "formai" megfelelője), az ember az aki él a világban (férfi nem a "formai" megfelelője). De akár nyugodtan lehet a Szeretet-ként és a Szabad Akarat-ként is értelmezni.

A magyarázat:

A világegyetem Lét alapja, mely egyben Isten (jelen esetben az Abszolút) is, alapvetően két részből áll: Az "igenből" és a "nemből" (de lehet vonzás és taszítás is, vagy elfogadás nem elfogadás). Ebből a két részből épül fel az anyag, mely minket alkot. Ez a két dolog mindent meghatároz: a jót és a rosszat, az intuíciót és a logikát, és innen származtatható a részecskék pozitív és negatív töltése is, mely meghatározó az anyag felépítésében. Ez adja a kapcsolatot az univerzumot alkotó Lét-érzés, és az anyag között. Innen már felépülnek az atomok, a molekulák, az elemek, az anyag, a vegyület… de mindvégig megmarad a kettőség, ami megmutatkozik a világunkban is: művészet és tudomány, élet és halál, boldogság és keserűség, szerelem és csalódás. Minden komplex dolog, amit megélünk ebből a kettőségből ered. És ennek a kettőségnek az alapja a Lét-tudat (Isten, Teremtő, Öntudat, Én-tudat). Ez az egyensúly mindig fenn áll a hatás-ellenhatás elve alapján, mivel csak így működőképes a dolog.

Az ember (és minden élőlény) szempontjából viszont a szubjektív érzékelés alapja hasonlóan az érzelem és az értelem. Az érzet az, amit mi magunk a külvilágból fogunk fel, és ennek a tudatosulása, igazsága az érzés és az érzelem. Az értelem pedig ezeknek az igazság halmazoknak az egymásra hatására mutat rá, vagyis a dolgok működésére, a köztük lévő okra és okozatra. Ez a kettő kölcsönös harmóniája alakít ki egy rendszert, melyet öntudatnak nevezünk. És ennek az öntudatnak az alap igazságát, pedig ugyancsak az Isteni Lét-érzés adja, vagyis az „ÉN VAGYOK” érzése. Ez az oka annak, hogy van férfi és nő. Ha nem lenne a két nem, az egész megvilágosodásnak és életnek nem lenne értelme. De miért is? Itt jön a képbe az ábra: A nagy különbség a nő és a férfi között az, hogy szélsőségesen értelmezve a nő a világ felől nyit önmaga felé (Isten szemével), míg a férfi önmagából nyit a világ felé (Ember szemével).
Mivel mindennek az alapját a Lét adja, még az anyagét is, így nyugodtan mondhatjuk, hogy az agy részecskéinek is ez az alapja. Vagyis az Létben (Istenben), az önmagában megvalósuló agy komplex rendszere által tudatosítja a szubjektív valóságot. Viszont a probléma ott van (ha egyáltalán ez problémának számít), hogy egy emberben a két félteke nem harmonikusan működik (annak ellenére, hogy már alapból össze vannak kötve a kérges test által). Vagyis a Lét értelmezésében féltekénként, nem egy tudat, hanem kettő jelenik meg az agyban, de mi ezt egynek érzékeljük. Sőt, amíg az ember nem ismeri meg magát, addig több tudatosulás is végbemegy.
Amikor beáll a harmonikus egyensúly, nem történik más, mint ahogy az agyban, értelemszerűen a Létben is beáll az „egyszereplős” öntudat. És mivel a Lét esetében már nem beszélhetünk világról és külön agyról, így a világban is beáll az egység, vagyis ami az agyban az a világban, és fordítva. Önmagunkból nézve többé nem lesz szubjektum, hanem a világ teljes objektív megélése a jelenben.

Hogy ez most mennyire lehet igaz, az már más kérdés...:)

Nekem is tetszett:D,csak számomra túlságosan jobb agyféltekésen adta az információt Ádám,és azon kívűl hogy szép és megragadó,nem egészen tudtam magamévá tenni.Nekem ez látvány ,érzés,de a megértésemet nem töltötte be.
Ha hozzáadja a bal agyféltekéjét is,és még el is mondja,mit jelképeznek a képei,akkor fogom megérteni teljesen.
Erre utaltam volna a hozzászólásomban:)
Egyébként is ,ha csak az intuíciómra hagyatkozom,lehet hogy nekem egészen mást jelent,mint neki:D
Biztos,ami biztos,mondja el:DDD