Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Hozzászólások
55 hozzászólásVéleményem szerint:
ez mind nagyon szép, csak éppen az Élet hiányzik belőle.
Olyan, mint egy megszerkesztett teritő. Piros, fekete, viszzintes, vonalas..
de hol a teritett asztal? a vendégek? az izek? a tál piroslo alma?
ez csak az én véleményem, ha kemény, kritizáló ,akkor is. ))
Sajnálom, hogy nem találtad meg benne a terített asztalt, a vendégeket, az ízekez, a tál pirosló almát. De ott van benne minden. Csak Te nem láttad, mert a vasajtón kívülről kukucskáltál be, és talán nem is kerested, mert féltél. Menj be, éld át, és mindazt megtalálod benne és magadban, amit keresel. Az életet!
Kedves GLin Dorph !
A válaszodban lévő magyarázat logikus,lehet,hogy így van,de akkor megint itt a kérdés,hogy miért akar
most ez a sok lélek lejönni? Ott is felgyorsult az élet,akár itt a mi világunkban? Lehet,hogy nem is ők akar
nak lejönni,hanem egyszerűen követik az emberiség szaporodási ütemét.Ez azért logikus,mert ha ők vá-
laszthatnák meg,hová jöjjenek le,akkor gondolom,többen jönnének le magyarként is élni,és nem csökken-
ne nemzetünk lélekszáma! Hiszen magyarnak,vagy akár európainak mégiscsak érdemesebb lenni,mint pl.
négernek-anélkül,hogy ezzel bármely népet meg akarnék sérteni!! Igaz,talán a lélek szempontjából mind-
egy, mely nép fiának születik le ,ott csak az egyéni sors számít. De azért furcsa volna hogy miért akarna
egy lélek olyan helyre születni,ahol már eleve tudható,hogy pl.éhezés vár reá, miért akarna ennyit szen-
vedni!Tehát a helyet és időt szerintem nem ők választják meg.Egyszerűen hívás érkezik idelentről,és akkor valakinek el kell indulnia,és csak oda mehet,ahonnan hívás jön..És onnan érkezik a legtöbb hívás,
ahol a leginkább szaporodik az emberiség. Vagyis kénytelenek a lelkek oda menni.Vagy nem így van?
Azért mégis jönnek hívások Európából is! De,ha minden lélek ide akarna jönni,akkor pl.Afrikában rengeteg
halvaszületés lenne,hogy végül ott is csökkenne a lélekszám,ami tulajdonképpen jobb is lenne nekik.. De lehet,hogy már túl messzire mentem..
Áttérek inkább a másik fontos kérdésre,hogy vajon a köztes térben csak annyi lélek van,amennyit a Föld-
anyánk el tud tartani? Tehát,ha egészen rövidre csökkenne a köztes térben töltött idő,akár pár napra,
amikoris még sokkal többen élnénk egyszerre a Földön,akkor is meg tudna élni mindenki katasztrófák nél-
kül,feltéve,hogy a javak egyenlően lennének elosztva?? De a végén csak meg kell,hogy álljon ez a folya-
mat,mert az már egyre furcsább lenne,ha csak néhány órára,vagy percre lehetne fent egy lélek,és máris
jönnie kéne vissza! Mi történne akkor? Valószínűleg jól emlékeznénk előző életünkre,ami csak pár perccel
ezelőtt ért véget! De ennek még sok egyéb furcsa,vagy annak tűnő következménye lenne,amibe már bele
sem merek kezdeni. Így is nehéz kérdéseket vetettem fel,de ha tudsz,vagy aki tud válaszoljon rá,mert
nagyon érdekelne a dolog,és gondolom,nem csak engem!
Üdv. Árpi
szerintem mindenki magának választja a sorsát, tehát időt, helyet, szülőket. és a választott "szerepben" tanulja meg adott életfeladatát. Nehéz kérdés, hogy egy éhező, vagy alig pár évet élő emberi testben lévő lélek miért ezt az utat választja? igazából én sem tudom rá a választ, de úgy hiszem, akkor sem véletlen, hogy ki hova születik... illetve a halál után a lélek nem gondolom, hogy "olyanokkal törődik" mint magyarnak vagy épp európainak születni. pontosabban nem tudom megfogalmazni, de talán "felülemelkedik" ilyen kérdéseken, mert ezek nem fontosak a továbbfejlődés szempontjából...
Ezt a kérdést, amit feltettél, fentebb már én is kifejtettem...a miértet. Mellesleg Nemere István Titkok, és Új titkok című írásaiban nagyon jó példákat (eseteket) ír le, milyen választások miért vannak, és derülnek ki...
ArkAngyal
Köszönöm a választ Arkangyal!
Lenne még egy kérdésem, ami talán sokatoknak butaságnak vagy túl egyszerűnek tűnik, mert ti már elfogadtátok, de nekem még annyira nem megy... szóval: ti hogyan birkóztok meg a gondolattal, hogy egy teljesen másmilyen életben születtek újjá? Tehát hogyan tudjátok/tudtátok elfogadni, hogy lehet h egy sokkal rosszabb élethelyzetben fogtok újjászületni, hogy szenvedni fogok? Tudom, hogy a tanulás és a fejlődésünk része, és (azt hiszem) értem, de az Ember bennetek sosem ijedt meg egy percre sem attól, hogy mi vár rá? Örülnék, ha tapasztaltabbak is válaszolnának, hogy nekik hogyan működött, illetve a "most ismerkedők" is, hogy ők hogyan állnak hozzá a kérdéshez. Remélem valamennyire érthető volt...
Köszönöm!
Igen, értem a kérdésed.
Annyit szeretnék kérdezni, hogy ezt most filozófiai kérdésként teszed fel, vagy valami félelem miatt kérded? - mert akkor más-más magyarázási tartalmat kíván...
Egy valami ugyanaz mindkettő variációban, a Minden Értünk van! - fogalma. A minden ("jó","rossz" is) azért van értünk, mert minden tanulságot hordoz magában, amit feldolgozva hasznunkra válthatunk....
Megértés a kulcs. Erre példaként most jött elém egy írás, ide is leírom:
A MADÁR DALA
A TANÍTVÁNYOK MINDENT TUDNI AKARTAK ISTENRŐL, S EZÉRT ÁLLANDÓAN KÉRDÉSEKKEL HALMOZTÁK EL A MESTERT.
Ő EZT MONDTA:
-ISTEN AZ ISMERETLEN ÉS A MEGISMERHETETLEN.
MINDAZ, AMIT RÓLA ÁLLÍTUNK, A KÉRDÉSEITEKRE ADOTT ÖSSZES VÁLASZ CSAK A VALÓSÁG ELFERDÍTÉSE.
A TANÍTVÁNYOK NEM ÉRTETTÉK:
-AKKOR MIÉRT BESZÉLSZ RÓLA EGYÁLTALÁN?
-MIÉRT DALOL A MADÁR? -KÉRDEZETT VISSZA A MESTER.
A madár nem azért dalol, mert valami mondandója van. Azért dalol, mert dala van. A tudós azért beszél, hogy megértsük szavait.
A Mester szavai nem azért hangzanak el, hogy megértsük. Azokra úgy kell figyelnünk, mint a fák közt zúgó szélre, a folyó csobogására vagy a madár dalára.
Akkor a szavak felébresztenek majd valamit a szívedben, amely felülmúl minden tudást."
( A. de Mello: A madár dala)
ArkAngyal
köszönöm a történetet. talán túlságosan is az agyammal próbálok megérteni mindent... ezen majd gondolkozom..vagyis pont, hogy nem :)
a kérdésem talán inkább filozófiai kérdés volt... személyes oka nincs a félelmemnek, egyszerűen csak a "szokásos", az ismeretlennel kapcsolatos bizonytalanság... igazából elég rosszul viselem, ha másokat látok szenvedni, (fizikai értelemben), viszont épp emiatt próbálok nem venni róla tudomást. struccpolitika... és tudom, hogy önző gondolat, de belegondolni, hogy egyszer lehet, hogy akár én is lehetek még olyan helyzetben... önzőség, de legalább kimondom, szerintem már sokunknak megfordult a fejében. vagy csak én gondolkodom túl a dolgokat?
szóval inkább akkor a filozófiai válaszra lennék kíváncsi...
Kíváncsi voltam, hogy ráigazolsz-e elképzelésemre... és megtetted, megértetted a történet mondanivalóját.
Mellesleg kellően észlelem az alázatot benned, és van hozzá belső erő is. Ne légy bizonytalan, bízz benne, hogy kérdéseid jók, és jogosak.
Kinyilatkozás vezet a kiterjedéshez.
Valóban, ha nem aggyal próbálsz meg megérteni, meg fog jönni a válasz. Ha hétfőig nem jönne meg, adok némi támpontot, nézetet, ami alapján magad rájöhetsz igazadra. Csak azért nem szeretnék most erre válaszolni, mert szeretném, ha elérnéd a "tudatot" a tudatalattidban. Erre szoktam mondani: Sokszor akkor segítek, ha nem segítek (vagy nem azonnal).
Tudom, eddig is vártál a válaszokra, de most szerintem ez más. Most már valóban meg kell "hallanod"...
Szeretnék "csak" (vissza)igazolásokat adni, nem "megoldásokat". Reménykedem benne, hogy megérted, és megértesz ;-)
Barátsággal:
ArkAngyal
köszönöm, igazából így is segítettél. akkor most várunk :)
Miért lényeges, hogy a két élethelyzet között ott van egy halál ? Élethelyzetek egy életen belül is változnak. Hogyan tudod elfogadni, hogy az élet változik és egyszer ez van aztán meg az van ? Ezen az életen belül is várhat rád minden csodálatos dolog ,,, és ugyanakkor mindenféle szenvedés, fájdalom. A halál is csak ennyi ,,, sőt .. még jobb is.
Vajon nem-e volt már valaki úgy, hogy azt kívánta volna egy élethelyzet változás után, hogy bárcsak ne ismerte volna meg előtte az előzőt ? Vagy legalábbis ne emlékezne rá. Pl valaki egy számára csodálatos kapcsolatban élt éveken át, aztán megszűnik ez a kapcsolat és utána már nem találja magát, a helyét és az új kapcsolatát. Pontosabban önmagát nem találja az új élethelyzetben, az új kapcsolatban. Mert emlékszik rá mi volt előtte, milyen volt az a másik kapcsolat és milyen volt benne a másik fél és milyen volt benne önmaga. Sok ember próbál ilyenkor felejteni, hogy újra boldog lehessen. Nos a halál kegyes volta, megoldja ezt a dilemmát.
Úgyhogy ne aggódj ,,, ha egy sokkal rosszabb életet választasz majd magadnak, nem fogsz erre a jobbra emlékezni :-) ... nem lesz mihez viszonyítanod. Az lesz AZ Életed ... és kész....
... most pedig EZ AZ Életed ... semmi szükséged másra, mint hogy Ezt Éld .... ITT ,,, MOST ..
GLinDorph
http://ecsk.hu
Árpi!
Látom, Te még eléggé materiálisan , anyaghoz ragaszkodottan reagálsz az ezoterikára. Ezzel valamikor én is így voltam. Ez az a szint, ahonnét jó iramban lehet emelkedni a megértés során. Tanulj sokat Sanyitól, és másoktól.
A lejövő lelkeket ne úgy képzeld el, mint akik egy előző életük befejezése után "felmentek", majd bizonyos fenti elfoglaltságuk elvégzése után lejönnek. Ugyanaz a lélek ugyanolyan felállásban sohasem jön le mégegyszer. A reinkarnációnak is van egy - hogy úgy mondjam - hierarchiai szerkezete, egy bonyolult szerveződési folyamata, hogy követhetők legyenek azok az utak, azok a tanulnivalók, amelyek megnyilvánulásra várnak, azok a feladatok, amelyeknek a megélése valamilyen irányú fejlősést okoz nekünk. Hallottál már a felsőlélekről, vagy felettes énről. Ha egy lélek távozik a mi világunkból, akkor egy folyamaton keresztül egyesül az ő fölötte álló felettes énnel, aki jó esetben több irányba is inkarnál magából egy-egy materializált, vagy más módon manifesztált részt. Ezek egymással folyamatos kapcsolatban állnak, akár megnyilvánult állapotban vannak, akár a köztes létben. Helyzetük folyamatosan változik a felettes én épp aktuális megélnivalójának, vagy vele kapcsolatban lévő más lelkek érzelmi állapotának megfelelően. Egy-egy újabb feladat megoldásához a felettes énből mindig más-más felépítésű, képesítésű, és emlékű, érzelmi és értelmi háttrrel rendelkező egység válik le, s inkarnálódik. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy-egy feladat megoldásához a testednek nem mindig ugyazok a részei kellenek, hanem mindig egyedi elrendezésű egységek válnak alkalmassá azok megoldására.
Mivel mostanában a gondolataink egyre csapongóbbakká válnak, konfliktusaink egyre több rövidebb-hosszabb problémát hagynak hátra, ezért szükségszerű, hogy felső lelki szerveződésünk is ennek megfelelően egyre felgyorsultabb és egyre szétforgácsoltabb módon igyekezzék ezeknek materilizációs helyet nyújtani.
Ahhoz, hogy lelkileg fejlődjünk, szükséges a szenvedés. Ezért van az, hogy többen inkarnálódnak olyan területekre, ahol az önmagukban felgyülemlett feszültséget, kiolthatják, tanulhatnak belőle, és életük továbbfolytatásához tapasztalati ismeretanyaggal rendelkezzenek. Ezt másokkal való kapcsolataik megélésének felgyorsítása révén érhetik el. (Ha a neten elkezdessz böngészni, egyre több infóhoz jutsz, s egyre több kérdés merül fel benned. Ennek hatására egyre gyorsabban kattogsz ide-oda, hogy megértsd mindazt, amit szeretnél. Sok idő kell aztán ahhoz, míg rájössz, hogy ezt a keresgélést lassítanod kell, és még több ahhoz, hogy lemondj bizonyos kérdésekről. Elfogadd, hogy nem olyan fontos mindenre választ találnod, főleg nem azonnal. Érted?) Ezt a folyamatot a felsőlelkeknek is el kell játszaniuk, sőt azok feljebbvalóinak is - bár minél magasabbra lépünk a hierarchiai létrán, annál bölcsebben vagyunk képesek kezelni ezt a helyzetet. Nem csak itt a földön pörgünk. Sőt itt is azért pörgünk, mert fönt is bepörögtünk.
Tehát nem célszerű a földi materiális megértés fényében vizsgálni a lelki dimenziókból alászületők reinkarnációs útjait. Ezeknek nem itteni, hanem ottani okai vannak.
Ennek alapján talán már másként látod azt a kérdést is, hogy mennyien vannak a köztes létben, és nekik mennyi idő kell az újjászerveződéshez, inkarnálódáshoz. Ennek semmi köze a mi időfogalmunkhoz, ott ennek nincs értelme. Ezt csupán érzékelteésként mutatják meg némely kutatók. Nem ténykén tárják elénk. Ott, ahol a tér és idő minden pillanata egyben van, nincs semmi jelentősége a mi időnknek. Ott az idő minden pillanata egyszerre zajlik, a pillanatok nem függnek egymástól, csak attól, hogy innen mi kerül oda.
Annak, hogy mennyien születnek le ide, semmi köze ahhoz, hogy itt el lehet-e őket tartani. Nem azért jönnek, hogy a létszámot kitegyék, vagy túllépjék. Erre egyébként megvannak az egyetemes alapelvek, melyek pontosan szabályozzák ezt, nem a mi és nem az ő dolguk. A Tao, az egyetemes életelv ezt elvégzi helyettük. Így semmilyen furcsa következmény nem lehet ebből, csak annak a következménye, amiket a már élt lelkek tettek, vagy gondoltak, éreztek.
Nem tudom, érthető volt-e?
igazából tanulnom kellene, de eszembe jutott egy gondolat, amit muszáj ehhez a témához leirnom. azt hiszem, mindannyian eszméletlenül szerencsések vagyunk és hálásak lehetünk azért, hogy kaptunk (legalább) egy esélyt az életre... és ezt elpazarolni hatalmas hiba. nem szabad meghátrálni és megijedni a problémáktól, és igen, minden nap arra kell törekedni, hogy jól érezzük magunkat ebben a lehetőségben... megélni a teljességet. tudom, hogy most nem valami eredeti gondolatot irtam be ide, de én olyan nagyon boldog lettem tőle :)
Sokan sokféleképpen vélekednek a reinkarnációról, hisz nagyon sok könyv és különböző tanítások sokaságai keresi a miérteket, hogyan lesz, vagy mi várható a fizikai test elhagyása, és az újjászületés következtében. Úgy vélhetik sokan, hogy meg is találták az igazságot és számukra talán tényleg igazságnak tűnik, és az igazság ami bármilyen technikával megmutatkozik számukra vajon az igaz válasz erre, a földi életben megválaszolhatatlan kérdésre. Pedig talán csak az elme, a vágy, vagy a nem pontos és jó helyről megszerzett ismeret az mely játszadozik velük. Az tény, hogy van inkarnáció, de nem úgy, mint mi elgondoljuk. Nem úgy, hogy ennek tudata bárki számára gyengíthetné azt a tényt, hogy a legfontosabb a jelen megszentelését. A reinkarnációval kapcsolatban nagyon óvatosan kell fogalmazni, mert legtöbb ember e téren nagy tévedésben van. Sokan úgy gondolják, hogy ha van reinkarnáció, akkor nem kell a mostani életüket halálosan komolyan venni. Pedig ez a legfontosabb a földi életben, hisz ezért születtünk ismét le, ezért kapunk új esélyt egy új életre, mégpedig a jelen megszentelésére. A reinkarnáció nem könnyítést jelent. Sőt komoly teher ez a léleknek, hisz olyan ez, mint mikor valaki súlyos betegsége miatt nagy szenvedésekkel járó kezelésre kényszerül egy kórházban. De van olyan is, mikor egy-egy nagy lélek engedélyt kap, hogy közénk jöjjön azzal a küldetéssel, amivel Jézus jött közénk. Ilyen volt Illés Keresztelő Jánosban. Aki tehát újraszületik, az nagyobb szenvedésre születik, mint amit megélt előző életében. A különbség csupán annyi, hogy a nagyobb szenvedést mások kényszerítik rá. Mindenki a jelenlegi életében szenvedéseket okoz magának rossz döntései következtében. A jelenben mások által okozott szenvedések előző életek rossz döntéseinek következményei. Ezek alapján vágyainkban azt kellene megélnünk, hogy bár ne lenne reinkarnáció. Éppen úgy, mint van pokol, de bár ne lenne. Tehát van reinkarnáció. Ezzel nem kell foglalkoznunk. Nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy hogyan tudjuk egyénileg és közösségileg elviselhetőbbé tenni mások életét azáltal, hogy nem magunkra akarjuk irányítani egymás szeretetét, hanem külön-külön és együtt saját szeretetünket igyekszünk másokra irányítani. Talán ez az igazság, számomra igen, hisz megmutatja számomra, hogy a jelenlegi életünkben a legfontosabb a szeretet adása válogatás nélkül. Mert az nem szeretet amikor azt mondom ezt szeretem ezt meg nem ezért meg azért. Persze hibákat elkövethetünk, rossz döntéseket is hozhatunk melyeket ha nem tudunk kijavítani a jelenlegi életünkben, persze erre mindig van esélyünk mindaddig míg lélegzünk, akkor kezdhetjük elölről az egészet, na persze ha kapunk újabb esélyt.
Kedves ArkAngyal, szükségem lenne a támpontokra. nem tudom mit csinálok/nem csinálok rosszul...
és erre kihúztam az "újraszületés" kártyát
Már az előző életemben sem hittem a reinkarnációban... ;-)))
Csizike ;-)
Darnel Christian www.darnel.hu írja valamelyik könyvében, hogy ha belegondolunk, annak, hogy egyetlen egyszer ebben az Életben megszületünk, és pont úgy nézünk ki, ahogy, és pont oda születünk, ahova, és pont azok a szüleink, akik, és pont azt csináljuk és éljük meg, amit... és előtte sem voltunk sehol és semmik, és utána sem leszünk sehol és semmik: sokkal kisebb az esélye (és az értelme), mint annak, hogy ezelőtt az életünk előtt is már léteztünk valahol valamilyen formában, és ez ezután az életünk után is így lesz valahogy...
Tehát ez az életünk sem nem a Kezdet, sem nem a Vég... hanem a Folytatás...
Olyan, mint amikor lapozunk a könyvben... és a sztori folytatódik tovább...
Vagy amikor a mozigépész elindítja az új tekercs filmet...
Vagy a dj átkeveri az egyik lemezről a másikat... hogy a zene folytonos legyen és ne álljon meg... és mindezt úgy, hogy a fülével senki semmit ne vegyen észre... szépen átfolyatja, átúsztatja az egészet, mintha egy egybefüggő egész lenne... mintha ez a szám még az a szám lenne... a folytatása...
Isten a legnagyobb dj. ;-)
Ő tud a legjobban mixelni... ;-)
(Meg mi...
bár itt is igaz lehet a mondás, hogy a gyakorlás teszi... ;-)
A múltkor csak úgy poénból belegondoltam abba a verzióba, hogy ha csak egyszer születünk meg és élünk... akkor az elég értelmetlen élet lenne, hogy valaki erre a világral egyetlen egyszer azért leszületik, hogy egy Tescoban dolgozzon árufeltöltőként...
Ezért nem igazán lenne érdemes a világra jönni és megszületni... és elszívni azt a rengeteg oxigént... ;-)
Valami, ennél több okának és értelmének csak kell lennie ennek az egésznek...
És csak egy Nagy Rendszernek kell lennie, ami rendkívül jól ki van találva, ahol még a legapróbb részlet is pontosan a helyén van és oda be illeszkedik... és ahol minden tökéletesen a legolajozottabban megy és működik...
Ahol semmi sem véletlen...
Ahol mindennek oka, célja, és értelme van...
Meg elő(ző)-élete és folytatása, egyszóval: SZEREPE... ebben a nagy Egészben.. ebben a Nagy Kirakós Játékban minden és mindenki egy-egy Mozaik...
Egy-egy Csöpp a Tengerben...
A Lélek Végtelen Óceánjában...
És ami Végtelen... annak nincs kezdete... és nincs vége...
Mindig élt, és mindig élni is fog...
Létezik.
Hol itt-hol ott...
Hol így- hol úgy...
Valahogy...
Ha szeretnél egy igazán zseniális filmet látni az örök Létezésről... ajánlom figyelmedbe Az őslakó - The Man from Earth című abszolút spirituális alapfilmet...
A Spirituális Filmajánló című blogban ha megtalálod... talán az elérhetősége (letölthetősége) is fönt van...
További Kellemes Végtelen Létezést!
Csizike ;-)
Kedves Oiolosselote !
Köszönöm a hosszú,és "kimerítő" válaszod, amiből amiből az volt a tanulság a számomra,hogy a saját lo-
gikám szerint bizony eléggé helytelenül képzeltem el ezeket a dolgokat! De máris nagyon sokat tanultam
tőled,és másképpen látom az egészet. Régebben már foglalkoztam ezoterikus dolgokkal,azután viszont egy elég hosszú kitérő után mostanában kezdtem újra elindulni ezen az úton,de biztos vagyok benne,hogy ez a helyes út. És nyilván akkor annak is megvolt az oka,hogy miért így történt,bár erre a kérdésre sem tudom igazából a választ,de majd egyszer talán ez is kiderül.Bár szerintem jobb lett volna egy kihagyás nélküli egyenes fejlődés,de nem "agyalok" tovább,mert akkor ujra a materializmus csapdájába esek.Elfogadom inkább,hogy ennek így kellett lennie,és mindennek meg van az értelme.
Üdv. Árpi
Amikor egyszer, találkozol valakivel, és nap mint nap, órákig nézitek egymás szemét, mert érzitek hogy kell, és amikor képek, és érzések jönnek, amiket nem láthattál, és nem érezhettél, és a másik ugyan ezt meséli el, és amikor beugrik, hogy nem akartad elvállalni ezt a leszületést, és eszedbejut, hogy csak azért mentél bele hogy találkozhass újra Vele, akkor el kezdesz hinni...
Úgy, mint én...
Kedves Szürke!
ez elég borzongatós :)))
szeretettel:Bochecha
Csodálatos élmény volt, és megadta a szabadjáték szabadságát :-)))
Mikor úgy élheted az életed, hogy tudod, nincsen tétje, játszhatod kedvedre :-)))
Elmondhatatlan szabadság :-)))
Azóta tangózok :-)))
Egyszer egy ötéves kisfiu elkezdett beszélni nekem arrol amikor nagy volt! Nem mutattam mennyire meglep a dolog,csak ugy kérdezgettem tovább vigyázva ne lássa mennyire érdekel a téma. Három életröl beszélt ,a 10 éves kisfiárol például!?Soha nem használta az elözö élet kifelyezést hanem azt mondta ,,amikor nagy voltam".Nekem nincs gyerekem ugyhogy nem tudom minden kisgyerek emlékszik az elözö életeire?Üdv:Erika
kedves Erika!
igen, emlékeznek, sőt látnak, érzékelnek is más síkokat, csak kineveli Belőlük a modern társadalom ezeket a képességeket, törli az emlékeket.
pl. ha egy nem spirituális szülő ilyet hall a gyerekétől, az a válasz általában, hogy ez nem igaz, csak fantázia...
szeretettel:Bochecha