Neked működik a pozitív gondolkodás, a hittel teremtés?
Most éppen Szeges teremtésre buzdító írásai indították el bennem a kérdést, de másokkal is össze szoktam futni, akik ezerrel hisznek "a Titok" sikert teremtő módszerében.
De vajon tényleg működik? Nem csak kivetítitek rá az egyébként is bekövetkező sikereiteket?
Mennyire tartós ez a módszer? Lehet folyamatos sikert teremteni vele?
Mindig ügyelned kell a gondolataidra? Nem fárasztó egész nap kontrollálni magadat?
Mi van, ha véletlen elkalandozol negatív irányba? Összedől, amit addig építettél?
Remélem erre téved pár Titok-hívő és őszintén megválaszolja a kérdéseimet!
Válaszként erre: Látom, "Teremtés hívő" vagy. Én meg összefüggés hívő. : )
Én úgy tapasztalom, hogy ha megkeressük az okot és feldolgozzuk azt, akkor az eltűnik örökre, mert bevégezte dolgát. Ehhez képest a Teremtő hit sosem fogja megszüntetni az okot és az abból keletkező negatív hullámokat, csupán elnézel felettük és tovább teremted a jót.
Jól látom?
nagyon fontos hinni a pozitív dolgok teremtésében. Amiről Te beszélsz Sanyi az már nem hit, hanem tudatosság. De messzi és rögös az út odáig :-)
Nekem az első félelem befogadó gyakorlatot, gyökér okra csak fél éve sikerült először megcsinálni. Nagyon nehéz gyakorlat, mert az egó ellenállását teljes mértékben el kell engedni, mert ha ez nem sikerül száz százalékosan, nem feldolgozzuk a félelem tárgyát hanem helyette beteremtjük.
A Titok, a pozitív dolgok teremtése nagyon sok embernek, köztük nekem is sokat segített abban, hogy legyen hitem abban, hogy hatással tudok lenni a dolgok menetére, hogy számomra nem csak zsákutcák léteznek.
Eljön persze az az idő, méghozzá elég hamar, amikor szembesül az ember azzal, hogy a beteremtett dolog minden esetben materializálódik, viszont csakis a tudattalanban lévő tanulni valók által megszabott pályán. Azokat a negatívnak címkézett életeseményeket, érzéseket, személyiség jegyeket stb amit az egó elfojt, megtagad előbb utóbb meg kell tapasztalni. Vagy az életben, vagy meditációban. A Teljességhez vezető úton minden be kell fogadni, mindennel eggyé kell válni.
Sok ember aki használja a Titkot, az életminőségének a romlásáról számol be, a Secreten van is erre egy szavazó lista. Pedig a romlás esetében arról van szó, hogy megmutatja a törvény mi az, amit ha befogadtunk és megtapasztaltunk, amivel szemben az összes ellenállásunkat felszámoltuk, akkor és csakis akkor válik szabaddá a pálya a pozitív életminőségek bevonzásához.
Gyakorlati példa, hogy a siker arrogánssá tesz. Amíg ezt a tulajdonságot a személyiség ki nem növi, addig nincs az a teremtő gyakorlat ami megvédené attól, hogy el ne bukjon.
Annak ellenére, hogy mindezeket tudom, tovább használom a teremtő gyakorlataimat. Egyrészt amikor a tehetetlenség és a kétségbeesés érzését nem tudom befogadni. Létezik egy idegrendszeri-energetikai képesség, mennyivel tud az ember megbirkózni anélkül hogy a pszichiátrián ne kössön ki. Tudni kell azt a határt és tiszteletben kell tartani. Akkor a Titok kihoz a gödörből, de tudom, hogy csak időt kapok az erőgyűjtéshez, a feladat mindig megvár.
A másik pedig, hogy olyan szórakoztató. Mint egy játék. Kedvenc gyakorlatom ajándékok és meglepetések bevonzása. Helyesbítek, a belső gyerek játéka ez :-) Bármilyen kicsi és nagy dolgot szeretnék, felidézem a múltbeli sikereket és tíz percig a rezgésében tartom magam. Utána megengedem az Univerzumnak hogy bármilyen formában megnyilvánuljon. De nagyon komoly eredményeket értem el így a totális elszigeteltségből, kapcsolatai függésből való kitörésre.
Szóval úgy foglalnám össze a fentieket, hogy a Titok lehet egy átmeneti segítség, egy nagyon jó tanítómester, vagy egy játszópajtás, rajtam múlik mire használom. Csak el kell fogadni az összefüggéseket :-)
...hiszen ezek a Te megéléseid, tapasztalataid. De többeknél itt az oldalon mintha azt látnám, hogy időről időre felbukkannak ugyanazok a kétségek, problémák...
Nem vagyok "Titok" hívő, persze hallottam már róla, de nem hiszek benne.
Attól még lehet alapja, mert sokan esküsznek rá, de én azt tapasztaltam, hogy mindent amire vágyom, az éppen aktuális helyzetemnek, állapotomnak, "valós elvárásomnak" megfelelően kapok meg.
Ha tehát egy emberi,- vagy párkapcsolaton belül félelmeim, kételyeim, negatív elvárásaim vannak, akkor bizony azt kapom, hiába is kérném a másik, a tiszta oldalát.
Mert én magam nem/sem vagyok tiszta.
Az ilyen kapcsolatok lehúzzák, hazugságba kényszerítik az embert, és egyszer csak azt veszi észre, hogy már több benne a rossz, mint a jó...
Meggyőződésem, hogy ilyenkor is csak azt kapjuk, amire vártunk, amit előrevetítettünk a másikkal, és önmagunkkal kapcsolatban.
Magát a "Teremtést" én a fentiek alapján értelmezem és használom is mostanában. Semmi több, mint annak a felismerése, hogy "ki mint vet, úgy arat".
Pontosan azt kapom holnap megsokszorozva, amit ma elvetettem, elültettem magamban és a környezetemben. Jót hoz a jó, rosszat a rossz. Én ezt tapasztalom, ebben hiszek. És ehhez nem kell folyamatosan kontrollálnom magam, éppen elég, ha elhessentem magamtól a negatív gondolatokat, de semmiképpen nem merülök el bennük olyan szinten, hogy önvád, vagy elvárás lehessen belőlük.
Jó példa volt erre a nemrégiben kialakult "veszekedésünk" itt a fórumon, mert a bennem felgyülemlő negatív érzések a fizikai világomban is negatív eredményeket hoztak...
Ettől nem dőlt össze a "Világom", hanem csak megerősített abban, amiben mostanában hiszek.
De ez az én hitem, tapasztalatom, és csak azért osztom meg itt az oldalon, hogy hátha más is észrevett magában valami hasonlót, és a felismerést kamatoztatni tudja a saját életében.
Nálam a párkapcsolataim tudnak nagyon keményen rámutatni a hibáimra, és ha van inspirációm, akkor tudatosan teszek róla, hogy az ösztöneim, megérzéseim mentén, a tapasztalásaim hasznát beépítsem a további életembe, a férges részt pedig lehántsam magamról...
És azt hiszem, itt van a nézeteink közötti legnagyobb különbözőség, hogy én a levetett, levedlett darabokat hátrahagyom. Nem foglalkozom tovább velük, mert úgy érzem, hogy már nincs szükségem rájuk, sem pedig arra, hogy boncolgassam őket. Elmúlt, megértettem, fölfedtem a titkát és ezzel KÉSZ!
Mostanában egy nagyon jól működő Párkapcsolatban élek, ahol az Ösztönösségem a Párom Tudatosságával ötvöződve nagyon jó irányba visz minket. Nem akarok megvilágosodni, se valamiféle szuper-ember lenni, csak annyit szeretnék megérteni a világból, ami ebben az életemben rám tartozik.
Élvezem, és még sokáig szeretném élvezni a mindig aktuális jelen pillanat örömeit, mert meggyőződésem szerint erre születtünk, ezért vagyunk itt.
Mindezektől függetlenül elfogadom, kedvelem a mások által mutatott, megélt utak leírásait is, mert tudom, hogy mindenki úgy alakítja a saját valóságát, ahogyan tudja, akarja. Ez benne a szép, mert ez a Szabadság maga... :)
Köszönöm Szeges, kezdem érteni.
"ehhez nem kell folyamatosan kontrollálnom magam, éppen elég, ha elhessentem magamtól a negatív gondolatokat..."
Én mondjuk azt is feleslegesnek tartanám, hogy időnként el kelljen hessegetnem valamit, ha egyszer utána is nézhetnék és feldolgozhatnám az okát, hogy miért jelenik meg az a negatív gondolat bennem.
Azt hiszem, ez egy lényeges különbség, hogy mi önismeretisek tovább megyünk a megoldásban és teljesen feltárjuk, megértjük és feloldjuk a problémát, míg a pozitív gondolkodók egy szinten megállnak a feltárásban és onnantól hessegetnek. Jól látom?
"...mert úgy érzem, hogy már nincs szükségem rájuk, sem pedig arra, hogy boncolgassam őket"
Véleményem szerint az egonk nem tudja helyesen eldönteni, hogy mire van valójában szükségünk, csak azt tudja megmondani, hogy Ő mitől érzi jól vagy rosszul magát. Ehhez nagyon ért, de csak rövid távon képes gondolkodni, a lélek útját, fejlődési vonalát nem képes figyelembe venni a döntéseivel.
"Élvezem, és még sokáig szeretném élvezni a mindig aktuális jelen pillanat örömeit, mert meggyőződésem szerint erre születtünk, ezért vagyunk itt."
És ezzel ki is derült a különbség legfőbb oka: a világnézet. Egy önismereti gondolkodású ember, Önmaga és a létezés megértését, a problémák megoldását látja minden élet céljának. Míg a Secretes, Pozitív gondolkodók az élet élvezetét vallják céljuknak.
Más motiváció, más célt határoz meg és máshova is vezet.
Remélem nem bántóak a megállapításaim, a működését próbálom megérteni ennek a pozitív gondolkodásnak, mert tőlem annyira messzire áll.
Még azt a részét valahogy érzem, hogy ha nagyon maga alatt van valaki, akkor ezzel fel tud állni a padlótól, de a többi megértéséhez segítség kell.
Köszi!
...miért is lennének azok? Hiszen egy részük nem is nekem szól...
Egyszerűen csak arról van szó szerintem, hogy belém látsz valakit, aki nem én vagyok. Nem vagyok secretes, sem önmegvalósító (mint kategória) csak használom a saját megéléseimet, tapasztalataimat, néha összevetve azokat másokéval.
Nálam a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy elmantrázok ötezerszer valami az egomnak tetsző kérést, hanem hogy arra törekszem, hogy a szándékaim legyenek őszinték, tiszták, szívből jövőek.
A negatív gondolatok elhessentése alatt pontosan azt gondoltam amit leírtam.
"Elmúlt, megértettem, fölfedtem a titkát és ezzel KÉSZ!"
Ez viszont feltételezi azt is, hogy azért dolgoztam vele valamelyest, ha már felismerem az érzések szintjén.
Olyan ez, mint az évek, évtizedek óta elfeledettnek hitt gyermekkori íz, s amikor újra a szádban érzed, abban a pillanatban felismered. Tudod, hogy mihez kösd (emlékhez, hangulathoz, stb., meg tudod nevezni...
Az igazat megvallva, nem igazán értem, miért keresed annyira a köztünk lévő különbséget a hasonlóságok helyett, de remélem csak azért, mert egy Tőled idegen "világnézet" egyik hírnökét láttad bennem tévesen?
Azt hiszem, mindenkinek van egy útja, és csak ha a végére ér, akkor láthatja pontosan, - hogy célba érkezett-e?
Az is lehet, hogy az általunk régóta látni vélt cél csak egy délibáb. Ki tudhatná ezt előre? :)
Te nem így gondolod?
"...egy Tőled idegen "világnézet" egyik hírnökét láttad bennem tévesen"
Igen, emiatt lehetett, hogy beléd vetítettem olyat, ami nem Te vagy. Bocsánat!
Az "elhessentés" nekem úgy hatott, mint amit el kell tolni, hogy ne legyen útban.
Sok pozitív gondolkodó eltolja, elnyomja azokat a negatív gondolatokat, amelyeket nem akar megteremteni. Talán az elhessentés ennek egy finomabb formája, mint amikor a kezedre szálló szúnyogot nem agyoncsapod, hanem csak elhessented, mert nincs rá szükséged, hogy a véredet szívja?
Hát igen, az út végén látszik, mi volt az út és mi a cél, ahova vezetett. Útközben az ezekhez kapcsolódó illúzióinkból sokat le kell tenni.
"De többeknél itt az oldalon mintha azt látnám, hogy időről időre felbukkannak ugyanazok a kétségek, problémák..."
Mire gondolsz? Bevonzással vagy önismerettel kapcsolatban?
"Az ilyen kapcsolatok lehúzzák, hazugságba kényszerítik az embert..."
Gondolom úgy érted, hogy az ember húzza le magát, mert olyan kapcsolatban van, mint amilyen Ő maga?!
"Mire gondolsz? Bevonzással vagy önismerettel kapcsolatban?"
A valós, gyakorlati életükben újra és újra felmerülő problémákra, kételyekre gondolok.
----
"Gondolom úgy érted, hogy az ember húzza le magát, mert olyan kapcsolatban van, mint amilyen Ő maga?!"
Igen! Természetesen úgy gondolom, mert az ember mindig a saját szintjének, belső állapotának megfelelő társat kapja. Az már az ő döntése, hogy akar-e abban a helyzetben maradni, megrekedni, vagy tovább lép. Ehhez természetesen fel kell tudni mérni az aktuális állapotunkat, és ez a felismerés bizony némi önismeretet is feltételez...
Erről pontosan ezt írtam:
"de én azt tapasztaltam, hogy mindent amire vágyom, az éppen aktuális helyzetemnek, állapotomnak, "valós elvárásomnak" megfelelően kapok meg.
Ha tehát egy emberi,- vagy párkapcsolaton belül félelmeim, kételyeim, negatív elvárásaim vannak, akkor bizony azt kapom, hiába is kérném a másik, a tiszta oldalát.
Mert én magam nem/sem vagyok tiszta."
Én mint Secret "hívő", néhány példán keresztül válaszolok a kérdésedre. Mindenki azt következtetheti ki belőle, amit beleillik hitrendszerébe, beállítottságába. :)
1, Gimnáziumban - akkor még híre-hamva nem volt ennek a látásmódnak - tanultunk Michelangelo Dávid-szobráról, és mint kis tini, gondoltam, milyen jó lenne egy ilyen testű pasi. Eltelt sok-sok év, megismerkedtem egy férfivel, akivel együtt is voltunk egy jó ideig, azután szétváltak útjaink. Ebben az időben már tudatosabb voltam, és elkezdtem gondolkozni, hogy valójában mi is tartott össze minket ennyi ideig, Nem szerelem, nem érdek, sem lelki vonzalom. Sokáig értetlenül álltam az eset előtt. És egyszer csak bevillant: olyan teste volt, mint a Dávid szobornak.
2,Szeretem az autókat. Mindig megcsodálom a különleges kocsikat.
Egy alkalommal éppen az aktuális öreg járgányommal álltam a piros lámpánál, amikor mellém gördült egy meggyszínű csoda. Átpillantottam, és átfutott az agyamon, hogy de jó lenne egyszer egy ilyenben ülni. Sorra vettem az ismerőseimet, senkinek sem volt sportkocsija. Képzeletemben legyintettem egyet, és tudomásul vettem, hogy ez nem fog megtörténni. Abban a pillanatban, úgy ahogy volt, ki is ment a fejemből az egész.
Hetekkel később megismerkedtem valakivel, akivel egy egyszeri közös ügyünk volt. Felajánlotta, hogy elvisz kocsival a programunkra. A megbeszélt időpontban egy ezüstszínű, Mazda típusú sportkocsi gurult a ház elé. Elmentünk, elintéztük a dolgukat. A férfit soha többet nem láttam.
Néhány hét múlva, újra piros lámpánál várakoztam, amikor mellém hajtott egy kabrió. Ahogy ránéztem, automatikusan indult a gondolat:”De jó lenne egyszer egy ilyenben ülni….,” amikor hírtelen rádöbbentem: de hiszen már ültem...
3, Nem vagyok túl kívánós, de egy alkalommal, úgy ettem volna egy kis csokis nápolyit. Valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy vásárlásnál vagy elfelejtkeztem róla, vagy siettem. A lényeg, hogy nem vettem nápolyit. Egy hétvégén csoport programom volt. Az első szünetben mivel kínáltak meg? Csokis nápolyival.
4, Sokszor elnéztem a hatalmas, tekintélyes motorokat, és a rajta ülő embereket. Elgondolkoztam azon, hogy aki hátul ül, annak teljesen meg kell bíznia a vezetőben, és tökéletes összhangban kell mozogniuk – főleg az irányváltoztatásoknál – hogy az úton maradjanak, és jól vegyék az akadályokat. El-elképzeltem, hogy vajon én meg tudnám-e ezt tenni?
Egy hétvégén régi ismerős hívott meg magához. Már jó ideje ott voltam, amikor betoppant egy férfi, akiről később tudtam meg, hogy motorral jött. Éreztem, hogy itt az alkalom, hogy kipróbáljam magam, de bevallom, féltem. Pedig annyiszor elképzeltem a jelenetet, amint a hátsó ülésen ülök. Csak húztam az időt, és nem mertem megkérni a férfit, hogy vigyen el egy körre.
Már estefelé járt, - és erősen valószínű volt, hogy elszalasztom az alkalmat, - mire erőt vettem magamon. A motor tulajdonosa szívesen teljesítette a kérésemet, igen ám, de csak egy bukósisakot hozott, és motoros ruhára is szükség lett volna. Úgy tűnt, hiába az elhatározás, mégse válik valóra a kívánságom. Ám kiderült, hogy a vendéglátónak véletlenül(?) éppen van egy régi bukósisakja, meg motoros ruhája is.
Felöltöztem, és elindultunk. Hihetetlen élményt éltem át!l.
5, Ismerősöm esete, aki, ha ilyesmiről beszélnék neki, elküldene a melegebb éghajlatra.
Évekkel ezelőtt indult a képviselő választáson. Megkérdeztem, hogy miért akar bekerülni a polgármesteri hivatalba, és azt válaszolta, hogy képviselni akarja a munkahelyét. Végül nem sikerült bekerülnie, viszont néhány hónap múlva megválasztották vezető helyettesnek. Mikor azt mondtam neki, hogy -"Na, látod, megvalósult a kívánságod, képviselheted a munkahelyedet" (mert ilyen pozícióban igen sok dolga van az embernek a hivatalban) úgy nézett rám, mintha a Marsról jöttem volna.
6, Barátnőm, válása után párt keresett magának. Tudatosan arra törekedett, hogy nem apát keres, hanem társat. Néhány hónap múlva meg is találta. Az új férj enyhén szólva nincs jóban a barátnőm gyerekeivel.
7, Bónusz vonzás: Van egy régi telefonszámom, ami a kedvencem, mert személyes számok vannak rajta. Viszont úgy álltam, hogy nem volt pénzem feltölteni a kártyát, pedig lassan közeledett az érvényességének határideje. Néha átfutott az agyamon, hogy miből fogom feltölteni? Legnagyobb meglepetésemre az utolsó nap kaptam egy sms -, hogy hűségem jeléül feltöltötték a kártyát, amit újabb egy évig használhatok.
Hogy ki mit szűr le a történetekből, hol keresi a magyarázatokat, az okokat,......
:)
Én leginkább az eredményt nézem. Nekem az a fontos.
Ildi, nekem is hasonló történeteim vannak.
Sőt....el tudod azt képzelni, hogy kiejtesz a szádon valamit és az azonnal megtörténik? Nekem volt ilyen.
Eléggé meglepett. Mondtam egyszer , ne is gyere.. egy kocsiban utazó férfinak...(ez önvédelem volt a részemről nem ellene szólt), s megállt a kocsi abban a minutumban.
A felsorolt sikereid nem a "Secretes - pozitív gondolkodós - elképzelős" technikákból valósultak meg, hanem a spontán született vágyaid teljesültek! Ezt úgy hívják, hogy a szívből jövő kívánság mindig teljesül (ha más nincs az útjában!). Mivel ezek a kívánságok a szívből jönnek, így semmi közük az egó által vágyott-akart-imaginált sikerképekhez.
Helyük van az életben, ezért valósulhatnak meg és bár néha az ego is vágyik ugyanarra, de ő akarja, erőlteti és rosszul fogalmazza, ezért nem jön össze neki.
Tanítok is a Vágyak és félelmek Sirály csomagban egy technikát, amelyik a kívánsággal teremtést "utánozza" le elég sikeresen, de az jóval hatékonyabb, mint amit vizualizálással lehet elérni és itt sem a gondolatok irányítása teremt.
Akkor működik, ha utána nem agyalom túl, hogy mi hogyan legyen.
1. Szeretem nagyon a meglepetéseket pl., ezt tudom, hogy a belső gyerekem kívánja és ebből a szempontból jó érzés nekem nem felnőni. Arra gondoltam mostanában sokszor, de jó lenne valami jó kis meglepetés.
Múlt héten átvoltunk a barátnőmnél a szomszédban a gyerekekkel. Miközben valamiért hazaugrottam, találtunk egy szatyor gyerekruhát a kapunkra felakasztva, csupa szuper kis nőcis ruhákkal a gyerekeknek, sőt még magamnak is találtam benne egy tök jó darabot. Nagyon örültem neki.
2. Szintén pár hete épp azon gondolkodtam, hogy van 1 db műanyag kerti székünk, amit annak idején nekem vettünk, de leginkább anyukám használja mostanában. Na, gondoltam, de jó lenne még 3-4 db ilyen szék. Erre 2 napra rá a szembeszomszéd kiszanálta a miénkhez hasonló kerti székeit, mert újakat vett és kitette, vigye el, akinek kell! Le is csaptam rájuk és ennek is nagyon örültem. Ráadásul pont olyanok voltak, mint a mienk, csak a színe volt más. Szóval szerintem működik tényleg a vonzás, ha nem nagyon agyalunk rajta, hogy hogyan valósul meg a kívánságunk.
Mondjuk ezekre sok szkeptikus azt mondaná, hogy néha úgy esik, máskor meg máshogyan. Ezt hívják véletlennek. Csak amikor éppen úgy esett, akkor Te belelátod a teremtést, bevonzást, mert ebben akarsz hinni!
De vajon mennyivel gyakrabban esik meg veled a pozitív csoda, mint azzal, akinek egyébként negatív gondolatai vannak? Mert lehet, hogy ennyi véletlen vele is megesik, csak Ő tudja, hogy az a statisztikai valószínűsége a bekövetkeztének.
Akkor lenne teremtés, tudatos bevonzás, ha direkt is meg tudnád csinálni, mégpedig akkor amikor Te akarod!
Ilyet tudsz? Vagy csak teremtésnek hívod a véletleneidet?
Lehet, hogy Isten sem teremtett, csak véletlen pont akkor vágyott egy új világra, amikor a Nagy Bumm beindult? Még fel is merült benne:
- Hoppá, ezt én csináltam? - körbenézett és mivel mást nem látott maga körül, így levonta a téves következtetést: Én vagyok a Teremtő!
Azóta is ebben a tévképzetben él és a híveinek is ezt terjeszti magáról. Mi meg minden véletlent az Ő vagy a saját teremtésünknek tekintünk. : DD
Van erre egy gyakorlat: Menj be egy olyan erdőbe, amit nem ember ültetett, hanem természetes módon nőtt fel. Keress olyan fákat, amelyek egy sorba esnek. Ha találsz mondjuk hármat, négyet egy sorban, akkor azt gondolod róluk, hogy szándékosan lettek oda ültetve? Isten, vagy valakinek a pozitív gondolatai teremtették meg a szabályszerűséget?
Hány fának kellene egy sorban lennie, ami már biztosan nem a véletlen műve, hanem valami teremtő képzelet van mögötte?
Hát igen, nem árt tisztázni, mi számít teremtésnek, mi véletlennek.
Az első példa, amit írtam, arra rámondhatnánk, hogy véletlen. De szerintem nincsenek véletlenek.
A második példámhoz hasonló dolgokról pedig hiszem, hogy teremtés volt. A Titok c. könyv azt taglalja, hogy fogalmazd meg a vágyadat, aztán engedd el és ne agyalj rajta, jönni fog, amikor az szükséges.
Azt tapasztaltam, hogy mostanában jobban működnek az ilyesféle teremtések az életemben, mint korábban. Tisztultam, kevesebbet agyalok, hogy mi hogyan legyen, kevésbé akarom uralni a folyamatokat.
Én azzal nem értek egyet, hogy csak akkor vonzás, ha akkor történik meg, amikor én akarom. Az a tapasztalatom, hogy éppen azzal segítem elő a megvalósulást, ha rábízom Istenre, hogy mikor teljesít egy adott vágyat.
Természetesen nem azt állítom, hogy ezek a bevonzós technikák helyettesítenék a tudatosítást, az önmagunkba nézést.
Ja és még egy dolog: ha teljesült a vágyam, ugyan ki a kutyát érdekli, hogy most teremtettem, vagy csak véletlen? Örülök neki, azt kész! :-)))
"...ugyan ki a kutyát érdekli, hogy most teremtettem, vagy csak véletlen?"
Ha csak a vágyadat nézed, akkor ebben igazad van, viszont ha önismeretre, élet megismerésre is hajtasz, akkor az úgyis kíváncsivá tesz, tudni akarod, hogy hogyan működik a rendszer.
Másrészt, azzal tudod kiszűrni az ezós-önbecsapást, az újabb illúzió gyártást, ha meg tudod különböztetni a dolgokat egymástól. Az itt folyó beszélgetésekből is sokszor látszik, mennyire nem mindegy, hogy valamit az őszinte vágyunk, az egos akaratunk gerjesztett vagy a sors, esetleg a karma tett elénk?! Mindegyikkel más a dolgunk, máshogyan kell reagáljuk és aki nem látja az okokat, az azok közötti különbséget, az rendesen megvezeti magát.
Tehát a látás, a megkülönböztető képesség biztos tudást hoz, amire tovább lehet építkezni a helyes döntéssel, a tudatos önfejlesztéssel.
Írok is egy rövid példát: Szerintem Te azért írod, hogy végül is Neked mindegy mi van a mélyében, a lényeg, hogy működjön, mert tartasz attól a felelősségtől, ami a tisztánlátással Reád szakadna.
Belül érzed, tudod jól, hogy Te vagy a felelős tetteidért és minden helytelen döntésednek meg lesz a következménye, de ezzel nem akarsz szembenézni, inkább "elbutítod" magad.
Ez a felnövés előtt álló, de még a felelősség terhét cipelni nem akaró gyerekekre jellemző, úgy az oviból -> iskolába menetel határán. Mond ez Neked valamit?
Én Jessicával értek egyet, a számítógép működése sem érdekel, egyszerűen élvezem a létét, és használom. A nap működése sem, csak hagyom, hogy a melege átjárja a testemet.
Furcsa Sanyi amit írtál: ".... mert tartasz attól a felelősségtől, ami a tisztánlátással Reád szakadna." Nem ismerem Jessicát ennyire, de a "szerintem" szóból is kitűnik, hogy ez a te feltételezésed. (És félelmed a karmától, egy kis megmentő szereppel fűszerezve).
Míg ti a jelenségek szavakba foglalásával, elméleti meghatározásával foglalatoskodtok, addig mi érzékeljük és élvezzük. (Lehet, hogy ez amolyan női dolog :))
És lehet, hogy tévedünk, én a nagy tévedésekből - és eltévedésekből tanultam a legtöbbet.
Az önismereti vonatkozásáról annyit, hogy lehet, hogy ez nem arra is való, nem az a feladata. Ugyanakkor bevonzottam már olyan eseményt, ami segítette az önismeretemet. (lásd a motorozás)
Nem, szerintem nem ezért írtam. Azért írtam, mert az utóbbi időben azt vettem észre, hogy túlzásba vittem a tudatosítást, vagy a tudatosítani próbálást. Egy analizáló őrültté, vagy inkább spirituális zombivá váltam és elfelejtettem élni az életemet. Azt hiszem elfáradtam. Most annak van itt az ideje az életemben, hogy ne csak lelki munkát végezzek, hanem "kint az életben" próbáljam ki, hogy meddig jutottam és ne csak a fotelben ücsörögve próbáljam az életem helyrerakni. Elfogadom, ami jön, teszem, amit gondolom, hogy tennem kell és igyekszem jó döntéseket hozni.
A tisztánlátással kapcsolatban engem is zavar, hogy szerintem "nem elég jól és nem elég gyorsan fejlődök és nem elég hatékonyan tudok változni". Pont ezért tetted ezt szóvá, mert ez még nincs bennem elfogadva. Ahogy az elfogadás meditációban említed: "Próbáld meg elfogadni, hogy nem tudod elfogadni!" Véleményem szerint, hogy nem vizsgálódom minden pillanatban és egy-egy véletlenben vonzást látok, az még nem jelenti, hogy nem vállalnám a tetteimet és a következményeket.
Ne keverd össze az analizálást és a tudatosítást! Tudatosítás az, amikor nem csak megérted a vizsgált (analizált) dolog működését, összefüggéseit, hanem el is fogadod azt. Ha ezt sikeresen műveled, akkor nem okoz feszültséget, feltorlódást, mert minden amit vizsgálsz, tökéletesen a helyére kerül az elfogadásod által.
Őrült módjára mindent analizálni teljesen felesleges és káros is lehet, hiszen az analizálással csak az okot látod meg, de ha nincs utána elfogadás, akkor idővel megkattanhatsz a felgyülemlett információ terhe alatt.
Ellenben a tudatosításnak van értelme, akármennyit is végzel belőle. Ha mindig csak annyit próbálsz tudatosítani, amennyit az élet eléd tol, akkor jut elég időd az élet élvezésére is!
Ildikó és a Te szavaidból is azt vettem ki, hogy úgy látjátok, mintha a tudatosítás elvenne az élet élvezésének idejéből. Nos, ez pontosan így van.
De egyrészt, ezzel a veszteséggel jobban járunk, mintha nem fordítanánk rá időt:
Képzeljük el, hogy egy gyönyörű tájon utazunk át autóval, amelynek az ablakai mocskosak, emiatt nem látjuk olyan szépnek, tökéletesnek a tájat, mint amilyen. Vajon időpocsékolás-e megállni és lemosni az ablakokat, hogy utána minden percben élvezhessük a szépséget?
Másrészt, úgy le vagyunk maradva a tudatosításban, hogy emiatt már az életünk kényszerít a hátrány felszámolására.
Olyan ez, mint amikor a diák egész évben nem tanult, ezért a tanára év végén megbuktatja. Diákunknak hiába jött el a nyár, a pihenés és szórakozás ideje, ha nem akar évet ismételni, akkor kénytelen a nyarat tanulással tölteni. Mindez nem a tanár hibája, hanem a diáké, aki a tanulásra szánt időt nem tudatosítással, hanem henyéléssel, bambulással töltötte. Mit tennél az Ő helyében? Tanulnál nyáron is, vagy a strandon élveznéd a napsütést?
Azért "kell" tudatosítással foglalkoznunk, mert ezzel a módszerrel tudjuk hatékonyan megtisztítani elménket a zavartól, tévedésektől és hazugságoktól, amelyek miatt a jelenben nem látunk tisztán, amiért rossz döntéseket hozunk és szenvedünk.
A tudatosítás ugyan időigényes, de nem kikerülhető! Ha helyette ugyanúgy élsz, ahogyan eddig, akkor csak olyan mértékben tudod élvezni az életet, mint amennyire eddig képes voltál rá. A több tudatosítás, nagyobb tisztasághoz, az pedig több élvezet befogadásának képességéhez vezet. - ez lehet az ego motivációja ebben a folyamatban.
Joggal merül fel a kérdés:
Kell-e tovább tudatosítanod, ha már elég jól érzed magad?
Ha az élet nem kényszerít rá, akkor nem szükséges. Az életed úgyis jelzi, ha tovább kell menjél az úton. Ad elég időt a pihenésre, az elért sikerek élvezésére, de a tanulásra, tudatosításra is.
Viszont vannak, akik szívesen gyakorolnak akkor is, amikor ráérnek. Ezek a stréberek ebben lelik örömüket, élvezik, ha még tovább fejlődhetnek, ha minél több dolgot helyre tehetnek önmagukban. Ők már belülről vágyják a rendet, a tisztaságot, és nem külső eszközökkel kell rákényszeríteni őket a tudatosításra. Ez egy másik szint. Nem az egojuk vezeti Őket, nem az élvezetekben, az élet élvezésében látják a fő motivációt, hanem a lelkük vágyja a totális hazatérést, ezért nem nyugszanak.
Mindenki érzi, hol tart, cselekedjen az szerint!
Véleményem és érzésem szerint ezen a területen jól állok, még akkor is, ha nem tudom megkülönböztetni a sorsot a karmától (már ha hiszek benne), és az őszinte vágytól.
Változatlanul elégnek érzem, hogy megvannak a gyökereim. :)) A szívemben is. :)) Ők segítenek, ha szükséges. Megfogalmazások nélkül.
"....gyakorolnak akkor is, amikor ráérnek....." - Erre Csurgó Sándor, az egyik tanárom azt kérdezte: Miért keresel ott problémát, ahol nincs?
Vagy tudatosítasz, vagy élvezed. Az élet látszólagos ellentétes "két" oldala.
Vajon hogyan férhet meg a kettő úgy egymás mellett, összekapcsolódva vagy éppen egyesülve, hogy mindkettő fontossága, öröme, élvezete, jó célja megvalósuljon?
"...lelkük vágyja a totális hazatérést, ezért nem nyugszanak..."- Erről van tapasztalatom, onnan indultam. Az én lelkem is a vágyta a totális hazatérést, ...emiatt csináltam olyan sok Mély Belső Átalakulás gyakorlatot régebben (ami erősen hasonlít egy nagyon mély meditációs állapotra, és intenzív boldogság - illetve a mindenséggel való egységérzéssel jár).....-szóval vágytam a hazatérésre ....a halálba. A testvéreim után. A korán meghalt nagymamám után. Az öngyilkos nagypapám után. Néhány éve volt. Még a családállítás előtt.
" Diákunknak hiába jött el a nyár, a pihenés és szórakozás ideje, ha nem akar évet ismételni, akkor kénytelen a nyarat tanulással tölteni. Mindez nem a tanár hibája, hanem a diáké, aki a tanulásra szánt időt nem tudatosítással, hanem henyéléssel, bambulással . Mit tennél az Ő helyében? Tanulnál nyáron is, vagy a strandon élveznéd a napsütést? "
Drogismeretből jogosan elhúztak , és a nyarat mégis inkább Bulgáriában töltöttem a Szerelmemmel magamon , a drogismeret jegyzettel a fejem alatt .
Töksötéten (szerecsenné barnulva ) állítottunk be a vizsgára , ahol aznap a professzor dacból ( egy tőlem teljesen független ok miatt ) minden hülyét átengedett . Üdvözlettel : felacsó
Olvastam itt az élménybeszámolóitokat és nekem is (és még sok mindenkinek) voltak hasonló tapasztalásaim, de szerintem ez nem "Titok"... ez tök természetes folyamat, szerintem és nem valami "ősi" csodaszer.
Az egyik hazai marketinges "gurunak" van egy doksija erről - ha nem is mindenhol értek egyet azzal, amit leírt, de alapjába van valami abba, amit mond:
http://www.scribd.com/doc/34035064/A-Titok-A-modern-bolondok-aranya-WolfG
Igen, a vonzás teljesen természetes folyamat, Csak sokan nem figyelnek rá. Én is gyakran csak akkor döbbenek rá, hogy megvalósult, amikor megtörtént. (lásd az autós történet)
Hogy miért Titoknak nevezték? Szerintem ez marketingfogás. Ki ne lenne kíváncsi a titokra?
Szeretem Wolfot, de tény, hogy sok dologra nem figyelt fel az életében, például arra, hogy a gondolataival teremtette meg a lehetőségeit. Valószínű, elképzelte, min akar tenni, és - persze lehet, hogy elkezdett utána járni, - de az univerzum orra elé dugta az alkalmakat. Hogy élt vele, ez már az ő döntése volt (lásd: motorozásom története)
Természetesen neki hinnie kell abban, hogy minden az embertől függ, különben nem tudná képviselni amit csinál.
A cselekvés fontosságát nem vonom kétségbe, viszont konkrétan én semmit nem tettem se a motorozás, se az autózás, se a csokis nápolyi, se a telefonszámom megmaradása ügyében.
Amikor cselekedni kell, akkor a cselekvési lehetőséget hozza elénk az Univerzum. Ha azt nem vesszük észre, akkor maradunk ott, ahol vagyunk.
Sanyinak néhány kérdésére a válasz: "Lehet folyamatos sikert teremteni vele? - Szerintem ugyanúgy nem, mint semmi mással sem. Több dolog befolyásolja az életünket.
Mindig ügyelned kell a gondolataidra? - Ártani nem árt. :) De tény, hogy nem lehet.
"Mi van, ha véletlen elkalandozol negatív irányba? Összedől, amit addig építettél?" - Előfordulhat, bár ugye sok gondolat nem tudatosul, ezért ilyen felmérésem nekem nincs. Viszont azt néhányszor észrevettem, (persze utólag), hogy volt ami azért nem vált valóra (akkor), mert épp egy másik volt beteljesülőben, és a kettő kizárta egymást.
nekem nem. sőt az utóbbi időben már lassan úgy vagyok vele, hogy lehet hogy inkább a "megírt életút" hat a gondolkodásra, vágyakra előre és azáltal tűnik úgy, hogy azt én teremtettem. kb úgy mint itt: http://biglike.blog.hu/2011/07/05/a_piroslampanal
Én valahol a kettő között érzem az igazságot:
Van, amikor a sorsunk előszelét érezzük meg és azt hisszük, hogy a gondolatainkkal teremtettünk, ahogyan ezt a képregény is kifigurázza.
Máskor pedig az élet ad lehetőséget a változtatásra, és ha mis is rendben vagyunk, akkor ezzel meg is valósítottuk azt! De a második esetben sem maga a gondolat teremtett, hanem mivel a helyén levő embernek a gondolatai is helyén vannak, így nem a gondolata, hanem a belső rend vonzotta be a külső megvalósulást.
Tehát egyik esetben sem a gondolatunkkal teremtettünk.
Viszont el tudok képzelni (volt már 1-2-szer ilyenem) egy olyan tiszta tudatállapotot, amelyikben annyira felé emelkedik a jógi az illúzió világnak, hogy képes bármit változtatni, megteremteni benne. Viszont az eme állapotban születő döntést semmiképpen nem nevezném gondolatnak, mert a gondolat az elme terméke, míg ez a tiszta tudaté! Minek is hívják ezt? Teremtő idea?
Az érdekes az, hogy amikor ilyenbe voltam, akkor be(le)láttam, hogy minden úgy jó, ahogyan van, és már nem akartam semmin sem változtatni, nem nyúltam semmihez sem a világban.
Hétvégén a3140-Attila mesélte el pont ennek a technikának egy leegyszerűsített változatát, mint "Teremtő Samyama", vagy hogy is nevezte?! Na, ha erre rászoknak a Secretesek, mi lesz akkor?!
nem ehhez a témához való, de a a Sanyi írt egy mondatot(tudom nem topic, de ha akar valaki indítson ilyen topicot, csak ez most kikívánkozik belőlem.)
Nincs jó és rossz, csak az, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ha elér ide az ember, hogy ezt belássa, akkor rájön arra, ha negatív dolog is történik vele az is "jó". Felhasználható pl. lelki fejlődésre, önimeretre. De ehhez már totálisan le kell hogy csupaszítsd magad, hogy tényleg mindenben a jót vedd észre. Ilyenkor sokszor kihívásnak tekintesz helyzeteket. Azonkívül feladod önnön vágyaid, rábízod a Jóistenre a dolgokat. Azaz én a Jósitenre bízom a dolgokat.
Ennek a terméke: hogy felszabadulsz és egy feldobott, örömteli állapotban van valaki. Ám érdekes, hogy mindezek ellenére te is látod a fényt és az árnyékot. Az árnyék el tud szomorítani.De természetes a fény és árnyék együttese.
A Jessicának írt felelősség nem vállalását látom kicsit a Secretes hozzáállásban: "A lényeg az, hogy jót kapjak, jót vonzzak be", - de hogy mi van a háttérben, az már nem annyira fontos.
Pedig lehet, hogy pont ezzel a technikával sütik el az utolsó felhalmozott pozitív tartalékaikat (karmájukat - nem pontos a megfogalmazás!), viszont amikor majd jönnek majd a tanításoktól nehezebb idők, nem lesz ami felüdülést adjon, amiből egy kis pihentető jót meríthetnének!
/Ezt nem én találtam ki, tőlem okosabbaktól olvastam./
Nem tudom mi az igazság, mindenesetre ha ez így működik, akkor nagy bajban lesznek a pozitív gondolkodók!
És ahogy többen is leírták már, a pozitív stratégia nem tanít meg feldolgozni a negatív dolgokat, csak elkerülésre ösztönöz. Mi van akkor, ha már nincs hova elkerülni, kibújni a szembenézés elől?
Lesz akkorra kifejlesztett eszközötök a negatív feldolgozására is? Remélem lesz.
Ezt hogy látjátok?
Sanyikám!
Volt az előtt a "kutyás" mondat előtt egy másik is, mégpedig:
"Természetesen nem azt állítom, hogy ezek a bevonzós technikák helyettesítenék a tudatosítást, az önmagunkba nézést."
Ha egy vágyam, kvázi egy jó dolog teljesül az életemben, akkor nem biztos, hogy vizsgálódom, de a kudarcoknak legjobb tudásom szerint utánanézek minden esetben.
Ha jól értem, limitálva van, hogy mennyi jó dolgot élhetünk át. (?)
Másrészről pedig azt értem, hogy ha csak a jóra koncentrálunk, akkor nagyobb pofonokat kaphatunk, amiket nem tud az ember feldolgozni. Amúgy lehet, hogy így van, ezt nem tudom. (Ez az egyik természeti törvény, a Polaritás törvénye. Ami még a vonzás törvényénél is előrébb helyezkedik el)
de ez van, az hogy mennyi jót tudunk megélni, pontosan attól függ mennyi negatív dolgot tudatosítunk, fogadunk el.
Mert aki sok dolgot zár ki az életéből, annak az élete beszűkül.
Konkrét példákat hozok, aki fél a veszteségtől, az nem kockáztat. De nem csak a veszteségtől zárja el magát, hanem a nyereségtől is.
Aki fél megélni az érzelmeit, agyban él, nem fog kínlódni, sírni, de úgy bezárja magát szuper kiszámítható világába, hogy a mély pozitív érzések megélése, maga az élet is kívül marad.
Aki nem akar őszintén szembenézni a hibáival, becsapja magát változtatásra sem képes. Roppant kényelmetlen belátni és elfogadni a piti, snassz, undormányos tulajdonságainkat, de ha még a létezésüket is tagadjuk, hogyan fejlődhetnénk?
Létezik a limit, mi teremtettük, az átmeneti jó közérzetért, a kényelemért, a biztonságért. Megfizetve az árat.
http://www.youtube.com/watch?v=RTXfSTvhmtI
Az egyik CDjén Hawkins beszél a vonzás törvényéről.
Lefordítottam és feltettem ide, ha valakit érdekel :)
http://www.youtube.com/user/hawkinstanulocsoport#p/u/0/2Ki8LmPiIn4