Mi dolgod a Világomban?
S nekem a Tiédben? Vagy bárki másnak? Gondolkodtál már ezen?
Mostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy miért pont azokkal az emberekkel van dolgom akikkel, és miért pont azért amiért?
Hiszen a Világomat magam teremtem, de miért teremtek bele problémákat is?
Ki mint vet, úgy arat? Azt hiszem ez a kulcs, legalábbis ezt tapasztalom elég rég óta, csak mintha mostanában hamarabb érnének a vetések...
Te is észleltél már valami hasonlót? Kire emlékeztetlek? Talán valamelyik barátodra, rokonodra, ellenfeledre? Vagy egy általad megélt helyzet valamelyik szereplőjére?
Vagy csak egy régről ismerős, elfeledettnek hitt érzést indítottam el benned?
Mit jelentenek a Világodban részt vevő szereplők? Bármelyikünk.
Gondolkodjunk együtt...
Hozzászólások
10 hozzászólásKár az az ,,amnézis'' a születésünkkor,amikor is elfelejtünk mindent,aztán kutathatunk utána a tudatalattinkban,hogy ki és mi ,miért van a világunkban.
Pedig milyen szépen ,,megbeszéltük valamikor'':) Nem véletlenek az érzelmek,érzések. Azok a lelkünk jelzései,elég jó útmutatók.
Ha még a nyomába is eredünk,elég jól tetten érhetjük,amit az ,,amnéziánk'' miatt elfelejtettünk:)
Fontos oka van, hogy nem emlékszünk az előző életeinkre!
Sokan, még ezt az életüket sem tudják rendben tartani, hát még mekkora zavart okozna az, ha a maguk mögött hagyott káoszokra is emlékeznénk!
Az éppen olyan lenne, mint amikor a juhásznak nincs eszköze a birkatereléshez (juhászkutya) ezért szétszalad a nyája. Ő elkezd rohangálni a birkák után, azok szaladnak előle, fejetlenség van mindenhol, és ekkor szólnak neki, hogy nem csak ezt az egy nyájat kell összeterelnie, hanem rá volt bízva még másik húsz is és ott sem volt juhászkutyája!
Ami információra szükségünk van az itteni problémáink megoldásához, az mind itt van körülöttünk, azért sohasem kell messzebbre menni. Amiért mégis a távoli múltban keresgélünk, az azért van, mert nem akarjuk/tudjuk észrevenni azt a lépést, amit most kell megtennünk a megoldáshoz.
Például lehet, hogy érezzük, el kellene engednünk valamit, amihez régóta ragaszkodtunk, vagy annyira ki kellene nyitni a szívünket, aminél már sebezhetőek lennénk, de az egonk inkább másfelé néz, hátha ott talál egy számára biztonságosabb, kényelmesebb megoldást. Persze a megoldás mindenütt ugyan az, Önmagában kell változni.
Ezért az előző életes utazásoknak is csak az lesz az eredménye, hogy meg kell tegyük azt, amit annyi ideig halogattunk.
Ha emlékeznénk az előző életeinkre, akkor ott is csak ugyanazokat a hibákat látnánk, amiket ebben az életünkben is látunk, legfeljebb azt könnyebb felvállalni, mert nem érezzük annyira felelősnek magunkat, hiszen azt egy másik énünk tolta el.
Például egyes szkeptikusok, tudós pszichológusok azt mondják, hogy az előző életes emlékek "legyártásával" könnyít magán az elme, így teszi elviselhetőbbé a jelenkori nehézségeket. Áthárítja a felelősséget, a vágyakat, a félelmeket.
Az én tapasztalatom az, hogy ha már kellően kimerítette az ember ez életbeli információ forrásait a megoldás keresésben, akkor a múlt emlékei pont időben, maguktól szabadulnak fel.
Épp így történik a gyerekkori emlékeinkkel is. Ha valaki nem emlékszik a traumás gyerekkorára, a jelenkori elakadásainak vélhető forrására, akkor sincs nagy baj, nem akad el az úton. Amire most emlékszik, amit most tud, abból is fel lehet oldani a problémát, csak itt kell keresnie a megoldást!
Ez egy szemléletváltást követel. Ahhoz szoktunk, hogy ha nem látjuk egyből a megoldást, akkor keressünk távolabb is lehetőségeket. Jól megfigyelem ezt a gyermekeimen, de olykor magamon is. Keresek egy tárgyat, ami ott van az orrom előtt, csak nem ismerem fel, vagy nem nézek be a többi mögé. Ezért elindulok keresni egy másik szobába, ahol a legvalószínűtlenebb, hogy ott legyen. Közben érzem, hogy emitt nem tettem még meg mindent a sikerért, de csak tovább erőltetem a fals keresést, mígnem visszatérek a kiindulóponthoz és Heuréka! - megtalálom, ami addig is megvolt!
Tehát úgy kellene hozzáállnunk, hogy minden itt van a megoldáshoz, csak rendesen széjjel kell nézni és bevállalni azt, amit látni fogunk!
Persze ,hogy jó oka van a ,,feledés Fátylának'',hiszen hogyan bírnánk el ezer életek emlékével?
Ezért nem is vagyok híve az ilyen kutakodásnak.
Nem véletlenül születtünk itt és most,és ilyennek,mert mindent megkapunk ahhoz hogy itt és most megtudjuk,és megoldjuk amit kell.
Hozzám úgy látszik tényleg tolmács gép kell :)))
http://www.youtube.com/watch?v=6uMfaaBt2V4&feature=related
Szeretlek
Szeglice
.. köszönöm, és örülök, hogy vagy :)
...és nézegeti a tükreit? Lehet, hogy ennyi csak? És amit Bennetek látok az mind bennem (is) van? Vagy csak bennem? De hiszen erről szól a szálka és a gerenda története is.
Mennyire más az ego és a szív szemüvege, mennyire mást láttatnak ugyanarról az emberről, történésről, helyzetről, néhány látszólag odavetett szóról...
Lehet, hogy a"Világunk" nagy részét a Szív teremti az Ego-nak, hogy tisztítsa, szelídítse, tanítsa...?
"És amit Bennetek látok az mind bennem (is) van? Vagy csak bennem?"
Ilyen is ritkán fordul elő velem, elgondolkodtam a saját szavaimon, és arra jutottam, hogy nem.
Bizony, hogy nem! Bizony, hogy nincs bennem, vagy ha mégis, akkor azt én pakolom magamba.
Minden más ember egy minta, egy viselkedésforma, ahogy a szüleink, rokonaink, ismerőseink is azok.
Ha szemünk van rá, megláthatjuk bennük, hogy melyik út hova vezet, és mehetünk is vele, utána a rosszba vagy éppen a jóba, ahogy megítéljük, megéljük a helyzetet.
Aki pl. elhiszi azt, hogy neki dolga van mondjuk a félelemmel, az meg is teremti magának, csak hogy dolga lehessen vele.
Aki úgy érzi, az elengedést kell gyakorolnia, az lehetőséget (helyzetet) teremt a gyakorlásra.
Aki attól fél, hogy megtalálja a párját, az joggal félhet, mert egészen addig nem találhatja meg, amíg a saját maga elé épített gátat le nem rombolja...
Nem hiszek az előző életekből hozott problémákban, sőt még azt se hiszem el, hogy akár ebből az életünkből is hordoznánk bárki másnak a sarát.
Csak azt, amit magunknak teremtünk...
Ezért gondolom úgy, hogy bár valóban minden ember és esemény tükör, minta lehet előttünk, de nem saját belsőnket, hanem a minket körülvevő világban rejlő választási lehetőségeket láthatjuk bennük.
Nagyjából erről szól a Teremtés, és arról, hogy minden Igaz lesz, amit Igaznak hiszel...
Neked működik a Teremtés? Tudsz hitet gyártani magadban olyanra, amire előzőleg nem volt?
El tudod engedni azokat a félelmeidet, negatív hitrendszeredet, ami akadályoz? Egyszerűen csak belátod, hogy ezt magadnak csináltad, így le is tudod tenni?
Tényleg működik? Mindig, minden körülmények között?
Azt figyeltem meg, hogy szinte majdnem minden emberrel más dolgom van.
Vannak akikkel szemben az elszakadás/elengedés lelkigyakorlatát kell gyakorolnom annak ellenére, hogy nagyon erős karmikus kötés és erős éteri kötelék van/volt közöttünk. Van olyan, akivel csak megértést, elfogadást kell gyakorolnom. Van olyan akivel a bűntudatom feloldását és van olyan, akivel ennél sokkal többet és belsőségesebbet. Meg vannak olyanok is, akikkel csak rövid időre/időkre kell úgymond összefutnom és nem kell többről szólnia a közös érintkezésünknek mint csak egy köszönésről egy kérdésről vagy egy válaszról, egy kedves mosolyról és az örömről, hogy pár percre osztozhattam a másik ember világában (szeretek ügyfelezni és az ügyfelek is szeretnek velem érintkezni/dolgozni).
Veled kedves Szeges úgy érzem, hogy az írásbeli kommunikáció harmonikusságát. a nézeteid meghallgatását és tiszteletbentartását kell gyakorolnom... még jó, hogy ez amúgy is megy és nem esik nehezemre (ha nem karmikus kötelékről van szó:)
Kire emlékeztetsz? Teljesen és valóságosan csak arra az emberre, akit itt Szegesként ismertem meg (hála Istennek, mert nem kötök Hozzád sem elvárást, sem bárki más általi bennem lévő érzést)
,,Mit jelentenek a Világodban részt vevő szereplők? Bármelyikünk.''
Ezen én már nagyon régen gondolkodom,hogy hogy is van ez? És nem csak a szereplőkről ,hanem az egész világról.
És bizony arra jutottam,hogy ez az egész/külvilág/ a belvilágból,belőlem jöhet ,sehonnan máshonnan.
Csakis egy szubjektív észlelés lehet,mert különben ha nem így lenne,akkor mindenki ugyanazt látná,tapasztalná,és ugyanazokat az embereket ismerné,ugyanazokat a dolgokat élné meg.
De hát nagyon nem így van,mert mondjuk én szépnek látom a világot,a szomszédasszony meg hogyhogy nem ugyanazt látja,és minden rossz neki?/ez csak egy példa,az én szomszédasszonyom jó fej:)
Vagy miért nem ugyanazokkal az emberekkel akadok össze ,mint pl. a ,,Kis Pista? Vagy ha van is közös ismerősünk,miért látjuk őt teljesen különbözőképen?
De tovább megyek,mert ha mondjuk nem ember lennék,hanem kutya, na akkor aztán megint csak egész más világot látnék magam körül,és a legnagyobb örömet egy velős csont okozná.
Vagyis azt gondolom,hogy mindent amit magam körül látok,tapasztalok,az elmém hoz létre ,mégpedig a bennem lévő tartalmaknak, minőségeknek ,vágyaknak,hiányoknak , egyebeknek megfelelően.
Az sem véletlen ,hogy mikor kikkel találkozom az életem során,hiszen a szereplők sűrűn változnak. Jönnek ,mennek,és nem lehet nem észrevenni,hogy mindig az éppen bennem aktuálisan feszülő,vagy megoldásra váró problémáknak,feladatoknak megfelelően. Mert nem véletlen az sem,hogy amikor megszűnik egy egy probléma,akkor változnak a szereplők is. Egyesek eltűnnek,és jönnek mások
mást mutatva,adva ,pótolva,tanítva... /Jó esetben!,ha éppen nem ugyanazt ismétli minden szereplő,és szituáció:)
Vagyis hogy azt tapasztalom,hogy belőlem fakad minden ,ami /látszólag /kívül van,és mindig pontosan attól függ,hogy éppen bennem mi van.
És azt sem mindig igaz ,hogy minden változó,mert ha pl. én meg vagyok rekedve,akkor bizony semmi sem változik,minden ugyanaz. Mintha megállt volna az idő...
Ugyan ezt tapasztalom a álmomban is ,hogy tőlem függ,mert hogy én álmodom,és a szereplőket is én hozom létre.És bár az sokkal bonyolultabb,mint a hétköznapi életem,de ott is szépen,tetten lehet érni,
hogy nagyon is nem véletlen ,hogy éppen mit álmodok,nagyon is közöm van hozzá.
A halál kérdését most nem hoznám ide,de számomra ugyanezeket veti fel,mert a halálom,meg az azutáni létem ,az sem függhet ,,mástól'',mint ,,tőlem''./de ebbe már nem bonyolódnék most itt bele:/